Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-01 / 74. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 1. Kertészkedő 17 Ha a rózsákat hosszabbra vágjuk, a tő rövidebb virágszárakat nevel, ezért a virágzás is korábban kezdődik Rózsák tavaszi metszése ^ ^1 Metszés előtt fontos a rózsabokor szemrevételezése. Az öreg, beteg és a száraz hajtásokat tőből vágjuk le. A törött, beteg, csene- vész hajtások, és a 3 évesnél idősebb karokat szintén távolítsuk el. Fontos, hogy a munkaeszközöket rendszeresen fertőtlenítsük. GYŐRI SZILVESZTER Há a rózsákat hosszabbra metsszük, a tő rövidebb virágszárakat nevel, ezért a virágzás is korábban kezdődik. A túl rövid metszéssel viszont megfosztjuk a rózsáinkat a fás részekben tartalékolt tápanyagoktól. A vadhajtásokat tőből vágjuk ki. Aki nem tudja megkülönböztetni a vadhajtást a nemes sarjtól, jobb, ha megvárja, amíg a rózsatő kihajt. A hajtásokat a szem felett magasabb, az ellentétes oldalon alacsonyabb, ferde lappal várjuk. A metszés alsó széle a szemmel szemben lévő oldalra nézzen - 2 mm-rel magasabb legyen mint a szem magassága. A nagyobb sebeket sebkezelő balzsammal, vagy fémmentes festékkel kenjük be. Remontáns rózsák: Ma már alig néhány fajta képviseli ezt a fajta- csoportot. Esetükben a hosszabb metszést válasszuk. Ezt a fajtacsoportot, 6-8 szemre (a Csallóközben 5-7, vagy még kevesebb szemre) metsszük. Teahibridek, Floribunda rózsák: a hajtásokat általában 3-5 szemre vágjuk vissza, meszesebb csallóközi talajokon 3-4 szem is bevált. A gyengébb töveken és gyengébb növekedésű fajtákon 2-4 szemet hagyjunk. Az alacsonyabb fajtákon, pl. Bordűré Rose csak könnyed metszést végzünk. Igyekszünk egy síkra metszeni, hogy a hajtáskor a rózsáink egyöntetűen nőjenek. Polyantha rózsák. E fajtacsoportot alig metsszük. Vannak fajták, melyek hosszú, kiugró hajtásokon hozzák a virágzatot (pl. a Happy vagy az Anička stb.), itt 4-5 szemre vágjuk a főhajtást, a többit felére kurtítjuk. Törpe, azaz mini rózsák; Ezeket alig metsszük. A hajtásokról, csak az elnyílott tavalyi ágak csúcsát távolítjuk el. Ez érvényes a mikro és mini alcsoportra is Talajtakaró rózsák: ez a rózsacsoport nálunk alig ismert. A növekedési erény szerint három alcsoportra osztható:- miniatűr növekedésű rózsák: Ezek alig 8-15 cm magas, 30-50 cm, szétterülő rózsák, ezeket nem kell megmetszeni.- közepesen szétterülök: ezek a rózsák általában 15-25 cm magasak, szétterülök, 70-130 cm széles bokorral. A fő hajtásokat 50-60 cm-re kurtítjuk. A 3 évnél idősebb hajtásokat, tőből távolítjuk el.- erős növekedésű rózsák: nagy növésű, 20-30 cm magas, erősen szétterülő, 140-180 cm széles rózsák. A fő hajtásokat 70-90 cm-re kurtítjuk. A talajtakaró rózsák gyakran nevelnek felálló hajtásokat, ezeket leszorítjuk. Metszéskor a hajtásokon az utolsó meghagyott szem, talaj fele nézzen. A bokor erejéhez mérten, az erősebb töveken, 4-5 hajtást hagyunk meg, és azokat a fent említett módon kurtítjuk. A bokron, ha kevesebb az új hajtás, akkor a régi letermett karokon a virágnyeleket 2 szemre metsszük vissza. A talajtakaró rózsákat úgy is legyökereztethetjük, hogy a visszavágott hajtás végét, 10 cm mélyen a földbe szúrjuk, vagy a metszés előtt a tavaly levi- rágzott hajtásra 5 cm vastagon földet teszünk. Őszre jól fejlett gyökeres új növényeket nyerünk. Metszés után a hajtásokat csillag alakúra arányosan szétrakjuk. Futó vagy kúszó rózsák: Ezeket általában támaszok, karók mellett, rózsaíveken, vagy kerítéseken neveljük. Ezért metszéskor vegyük figyelembe az adott lehetőségeket. Az ágakat le- gyezőszerűen kötjük le. A futórózsákat nem kell minden évben megmetszeni. Itt jól működik az önszabályozó mechanizmus, amely a körülményeknek megfelelően alakítja a bokrot. A futórózsák közvetlenül a fa mellett, érzékenyebbek a lisztharmatra, mint máshol. Ha mód van rá, húzzuk el a faltól a tartóvázat, és a fal, és a rózsa közé, magasabbra növő virágokat ültethetünk. Ezek a nyári forróságban mérsékelik az erős háttérsugárzást. A futó rózsák két csoportra oszthatók:-Az egyszer virágzó fajtákat tavasszal csak ritkítjuk, és a hosszú hajtásokat 1,5-2,5 m hosszúra szabjuk, majd lekötjük. Virágzás után a virágnyeleket egy-két szemre visszavágjuk. Hosszúra hagyott hajtások csúcsa, meszes talajon hajlamos a sárgulásra, ezért nem árt, ha megkurtítjuk.- A többször nyíló futórózsák közé sorolhatók a remontáló futórózsák és a többi fajtacsoport futóalakja. Ezeket a rózsákat az első években nem, vagy alig metsszük, és a támaszhoz alakítjuk. A cél a támasz melletti nevelés, ezért a metszést és a lekötést a támasz alakja határozza meg. A hajtások lekötésekor számolni kell azzal is, hogy a hajtások tavasztól őszig megvastagodnak. Ezért csak laza lekötést alkalmazzunk. A parkrózsákat is két csoportra oszthatjuk. Az egyszer virágzó fajtákat tavasszal csak ritkítjuk. Az erős és a nagy növésű rózsákat óvatosan kell metszeni, mert ezek a tövek a másodéves hajtásokon hozzák a virágokat. A többször nyíló rózsákon az első években rövid metszést végzünk. Később a hosszú alakító metszéssel irányítjuk a bokornövekedését. Ha gyengébb növekedésű fajtánk van, akkor elég a fagyos részek lemetszé- se. A törzses rózsák esetében a tetszetős gömb alak vagy az egyenletesen lecsüngő korona kialakítása a cél. Ezt szabályos metszéssel érhetjük el. A hajtásokat 2-3 szemre metsszük vissza. Ha a korona Somogyi Tibor illusztrációs felvétele „lyukas”, vagy „féloldalú”, azon az oldalon rövidebbre metsszük a szemeket, úgy, hogy a felső szemek, mindig a gyenge oldal felé álljanak. A lecsüngő koronájú alakoknál a hajtásokat csak megkurtítjuk, hogy a földtől legalább 30^40 cm-re végződjenek. A lecsüngő koronájú rózsákat, ha nem szeretnénk nagyon lerövidíteni, akkor egy ernyő alakú pergolával alátámaszthatjuk. A merevebb szárú kaszkád rózsákat úgy alakíthatjuk, hogy a zsenge hajtásokat nyáron lekötjük, így mindjárt a kellő alakot veszik fel. Tavaszi metszéskor is dugvá- nyozhatuk. Ajól fejlett egészséges hajtásokból, 20-254 cm hosszú dugványokat vágunk, legalább 4-5 egészséges szemmel. Az előkészített dugványokat sztimu- láló oldatban áztatjuk, végül félárnyékos helyre dugványozzunk, majd félbe vágott műanyag palackkal letakarjuk. Dugványok földje mindig nedves legyen. A palackokat nyáron tűvel egy-két helyen kilyukaszthatjuk. Lehet, hogy nem lesz minden dugványból rózsa, de a sikerélmény minden kudarcért kárpótol. A szerző rószanemesítő Permetezőszerek fűszernövényekből Környezetkímélő védelem ÖSSZEFOGLALÓ harcban használható fel a leghatásosabban. Sok esetben környezetünkre és családunk tagjaira nézve is biztonságosabb megoldást jelenthet, ha a kémiai anyagokat tartalmazó készítmények helyett kertünkben rovarirtásra és növényeink egészségének megóvására házilag készített permetezőszereket használunk. E természetes hatóanyag-tartalmú szerek hatékonyságának maximalizálása érdekében a permetezést rendszeres időközönként ismételjük meg. Ezzel a módszerrel sikeresen gátat vethetünk a leggyakoribb kerti kártevők elterjedésének és további szaporodásának. Elkészítési és felhasználási útmutató néhány bevált és általánosan használt szerhez: 1. Rovarriasztó-koncentrátum Hozzávalók: 3 fej hámozatlan fokhagyma 1 dl folyékony paraffin 1 evőkanál szappanreszelék (vagy mosópor) 2 csésze forró víz Az összezúzott fokhagymafejeket tegyük egy kis tálnyi paraffinba és 24 órán át hagyjuk benne ázni. A szappant olvasszuk fel forró vízben, majd a kihűlt oldatot keverjük össze a fokhagymás paraffinnal. A keveréket szűrjük át egy befőttesüvegbe és tegyük a hűtőbe. A felhasználáshoz 4 evőkanál koncentrátumot hígítsunk fel 2 liter vízben. A készítménnyel végzett permetezést legalább kéthetente ismételjük meg. 2. Fehér üröm (Artemisia absinthium) felhasználásával készült permet Hozzávalók: 25 dkg ürömlevél 1,51 víz 1 teáskanál mosópor 2 csésze forró víz Az ürömleveleket áztassuk fél órán át 1,5 liter meleg vízben. Jól keverjük meg, szűrjük le, majd hagyjuk kihűlni. Oldjuk fel a mosóport 2 csésze forró vízben és öntsük hozzá az átszűrt ürmös folyadékhoz. Ez a permetezőszer a különböző hernyófélék elleni 3. Pirospaprika-koncentrátum Hozzávalók: 1 fej hámozatlan vöröshagyma 1 fej hámozatlan fokhagyma 1 evőkanál Cayenne-bors 1,5 víz Aprítsuk fel a vöröshagymát és a fokhagymát, majd az összes hozzávalót keverjük össze egy megfelelő nagyságú edényben. 20 percig hagyjuk állni, majd a kihűlt keveréket töltsük üvegekbe és tegyük a hűtőbe 6 hétre. Ennek letelte után szűrjük át a folyadékot és tároljuk befőttesüvegekben. A felhasználáshoz öntsünk 1 evőkanál koncentrátumot fél liter vízbe. Adjunk hozzá egy kevés mosóport. Amellett, hogy kiválóan alkalmazható mint általános rovarriasztó, a pirospaprika-permetet a hernyók ellen is eredményesen bevethetjük. 4. Fekete nadálytő (Symphytum officinale) leveléből készült levéltrágya Hozzávalók: 2 műanyag vödör Nadálytőlevél Tányér Tégla vagy más tárgy (a vödörbe férjen bele!) Virágcserép (a vödörbe férjen bele!) Az egyik vödör fenekét lyukasszuk át több helyen, majd töltsük fel 3/4 részig nadálytőlevéllel, ügyelve arra, hogy a leveleket jól tömörítsük össze. Tegyünk egy tányért a levelek tetejére, súlyként helyezzük rá egy téglát vagy más nehéz tárgyat. A másik vödörbe tegyünk fejjel lefelé egy virágcserepet. Állítsuk a nadálytőlevéllel feltöltött vödröt a virágcserépre. Körülbelül 3 hét elteltével látni fogjuk az alsó vödör aljában összegyűlt barna folyadékot. Öntsük üvegekbe, a felső vödör tartalmát pedig - hogy ne vesszen kárba - használjuk fel komposztkészítés- hez. A felhasználáshoz 1 evőkanál folyadékot vegyítsünk 1 liter vízzel; kevés mosóport is adhatunk hozzá, (www.édenkert.hu) A vakond hasznos állat, ám időnként képes dimbes-dombos tájjá változtatni kertünket, gyepszőnyegünket A kisvakond és a humánus riasztó módszerek HORVÁTH HAJNALKA Sokan meglepődnek, amikor megtudják, hogy a kiskertek „réme”, a vakond a védett állatfajok közé tartozik. Ha meg akarunk szabadulni a virágágyásunkat, gyepszőnyegünket dimbes-dombos tájjá változtató, föld alatti alagútépítő „mestertől”, tanácsos olyan védekezési formát választanunk, amellyel csupán elriasztjuk a hívatlan vendéget. Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni az eddig ismert vakondriasztó módszereket. Először fel kell derítem, melyek a használatban lévő vakondjáratok. Egyengessük el este a vakondtúrásokat, így másnap reggel a friss túrásokból következtethetünk az aktuális útvonalra. A vakond föld alatti életmódja folytán gyakorlatilag vak, tájékozódásában a szagló- és hallóképessége játszik fontos szerepet, így nekünk is ezekre a szerveire kell hamunk. Kertészgenerációk sora által alkalmazott eljárás a terpentinnel vagy petróleummal átitatott rongycsomó elhelyezése a járatban. Fontos, hogy minden friss túrásba helyezzünk el egy-egy ilyen rongycsomót. Sokak szerint a kátrány is hatásos, mások az aprított fokhagymára esküsznek. Mindegyik megoldás arra alapszik, hogy a vakond orra rendkívül érzékeny az anyagok által kibocsátott erős illatokra, így inkább szedi a sátorfáját és odébbáll. Gyakori tanács a vakond elriasztására alkalmas növények ültetése. Ezek közé tartozik az Euphorbia lathyris, amelyet magyarul emlegetnek hasindító kutyatejként, nagy sárfű vagy kerti sárfűkén is. Angolszász elnevezése a „Mole plant” (vakondnövény), illetve „Petroleum plant” (petróleumnövény). Évelő növény, nálunk fagymentes helyekre dísznövényként ültetik. A növény minden része - így a föld alatti része is - mérgező tej nedvet termel, melynek illata emlékeztet a petróleum szagára. Ez a tejnedv azonban csak a növény sérülésekor kerül a felszínre, és mivel a vakond a növényeket nem károsítja, előfordulhat, hogy azt akadályként egyszerűen kikerüli. Kisgyermekes családok esetén ez a növény mérgező volta miatt nem ajánlott. A vakondproblémára megoldást ígérő másik növény a földivagy más néven gyalogbodza (Sambucus ebulus), melynek levágott szárát kell a vakond járataiba bedugni. Ez az évelő növény szintén mérgező (nem szabad összetévesztenünk a házikertekben gyakori fás szárú feketebodzával), közútjaink mentén gyomnövényként gyakran előfordul. A legelterjedtebb, legismertebb módszer a sörösüveg alkalmazása. A friss vakondtúrásban elhelyezett üveg szeles időben hatásos, fütyülő hangja elriasztja a vakondot. Modernebb módszer az azonos hatásmechanizmusú, váltakozó frekvenciájú hangot kibocsátó vakondriasztó készülékek használata. Léteznek a járatokban elhelyezhető nem letális, azaz a vakond életét és épségét megkímélő csapdák is. A vakond gyanútlanul besétál, de kimenni már nem tud. Ezeket a csapdákat rendszeresen ellenőrizni kell, nehogy a túl sokáig benne időző vakond elpusztuljon. Az elfogott állatot ezután a kertektől távolabb, egy megfelelő helyen szabadon engedhetjük. A vakond természetes ellenségei a ragadozó madarak, a gólya és a nyest. Az utóbbi a legveszedelmesebb a vakondra nézve, hiszen a nyest könnyen be tud jutni a vakond járataiba. Külföldön már alkalmazzák a nemrégiben kifejlesztett, a nyest vizeletét tartalmazó sprayt. Az eljárás alapja, hogy a vakond messze elkerüli a járataiba tévedt nyestet. A spray illatát megérezve arra a következtetésre jut, hogy ismét a. nem szívesen látott vendég kereste fel járatait, ezért jobb, ha visszafordul. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a vakond nem károsítja a kerti növényeket, csupán esztétikai kárt okozhat. Ezt messze ellensúlyozza haszna, amely a talajban élő kártevők pusztításában nyilvánul meg. Érdemes tehát végiggondolnunk a vakond elűzése előtt, hogy mi jelenti a nagyobb problémát: a talajban lakó pajorok, lárvák és százlábúak, melyek megrágják növényeink gyökerét, vagy pedig a vakond, „aki” segítségünkre lehet ökológiai növényvédelmünkben. Az is figyelemre méltó, hogy olyan talajban, amelyben nem találhatók az előbb említett ízeltlábúak, ott táplálék híján vakond sem fordul elő. Április a biogyümölcsösben Termesszünk laskagombát KÖTELES GÁBOR Áprilisban már nagyon fontos, hogy a biokertész átgondoltan és céltudatosan művelje kertjét. A hónap elején igyekezzünk befejezni az almástermésűek metszését. Ajánlatos minél gyorsabban befejezni a szőlő alakítását is. Közben figyeljünk oda a szőlőtőkék helyes terhelésére is. Ha még nem telepítettünk a szőlőtövekre, gyümölcsfákra a takácsatkák és gubacsatkák kártételének visszaszorítása érdekében ragadozóatkákat, ezt ajánlatos minél előbb elvégezni. A ragadozóatkák petéi szakosodott kereskedelmi egységekben beszerezhetők. A hónap második felében végezzük el az őszibarackfák metszését is. Választhatjuk a Cifranič által ajánlott háromvesszős vagy a Bauer által javasolt kétvesszős metszési módot. Úgy metsszük meg a fákat, hogy a termővesszők alatt elég erős három, illetve két hajtásszemre metszett ugarcsap maradjon. A metélőhagyma által kibocsátott anyagok bizonyos mértékben gátolják az almavarasodás spóráinak szaporodását, a gyümölcsökön való megtelepedését. Ezért ha eddig még nem telepítettünk metélőhagymát a gyümölcsösbe, ajánlatos ezt ebben a hónapban megtenni. Főleg az alma- és a körtefák alá ültessünk néhány tövet. A körömvirág a fonálférgeket, a levendula pedig a hangyákat riasztja. Ezért ajánlatos már áprilisban gondoskodni ezek vetéséről, illetve ültetéséről a biogyümölcsösbe. Mivel a biogyümölcsösben gombaölő szereket nem alkalmazunk, a jól beárnyékolt helyeket kihasználhatjuk laskagomba termesztésére. Az erre való felkészülést is ajánlatos áprilisban megkezdeni. A tíz centiméternél vastagabb levágott egészséges gallyakat harminc centiméter hosszú darabokra fűrészeljük. A friss vágási felületekre vegyük fel a laskagomba oltóanyagot, majd a faanyagot vermeljük, esetleg sötét nedves pincébe helyezzük el. A pincében a gombafonalak kellően átnövik a faanyagot, amelyet azután a nyár folyamán az árnyat adó fák alá kihelyezünk. Jó esetben már ősztől szüretelhetjük a finom laskagombát. A szerző a szepsi mezőgazda- sági iskola nyugalmazott szaktanára
