Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-06 / 78. szám, szerda
8 Kultúra RÖVIDEN Bereck József „meseenciklop”-ja Dunaszerdahely. Holnap 18 órakor mutatják be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Bereck József új, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt ajánlható könyvét, amely Meseenciklop, avagy a foltozóvarga címmel jelent meg. A tetszetős kivitelezésben megjelent kötet Ablak-Zsiráf típusú enciklopédia, pontosabban több annál, mert Bereck József szövegei irodalmi igénnyel készültek, és Barak László, a könyvet megjelentető Nap Kiadó igazgatója röviden így jellemezte: „Egy remekmű.” A „meseenciklop”-ot Csanda Gábor kritikus méltatja. A könyvbemutató védnöke a Szépírók Társasága, melynek képviseletében Csapiár Vilmos is jelen lesz az esten, (m) Hatvan éve halt meg Stelczer Endre költő Felfedezőre várva JUHASZ DÓSA JÁNOS „Komoly mondanivalója van: a magány ereje és a szomorúság bája ez a mondanivaló. A fiatal költő hű önmagához, sohase beszél másról, mint amit a tudat csákányával tudattalanságából feltár. Témái mindig vágyak és ösztönök, s felettük az élet ismerőjének re- zignációja lebeg” - ezekkel a szavakkal köszönti Szalatnai Rezső Stelczer Endrét, a tizennyolc éves lírikust, akinek két iskolatársával, Szabó Lászlóval és Hentz Zoltánnal közös verseskötete jelent meg 1942-ben Pozsonyban. Stelczer Endre 1923-ban született neves pozsonyi értelmiségi családban, s az élet felettébb kegyetlen volt hozzá. Alig huszonkét éves volt, amikor 1944. április 3-án, a Pozsony felszabadításáért indított utolsó szovjet roham egyik legutolsó, teljesen vétlen áldozata lett. Ahogy Mayer Judit emlékszik: „teljes csendben felmegy a pincéből, előbb csak a ház udvarára lép, aztán ki az utcára. Talán csak friss levegőt szívni, talán egy kicsit körülnézni... Megdördülnek az ágyúk, a 7-es számú ház udvarába becsapódik az első lövedék, a légnyomás a szemközti ház falához vágja a fiatal embert. A szétszóródó repeszdarabokból öt fúródik a testébe. Aztán már csak alig három nap az élet.” Ötvenhét vers maradt utána, amiből hármat közöl Turczel Lajos az Ének az éjben című antológiában. 1993-ig kell várni, hogy magánkiadásban megjelenjék egy karcsú kis kötet, amely a versek mellett tartalmazza Mayer Judit és Selmeczi Elek visszaemlékezését, valamint Szalatnai Rezső rövid írását, amelyet M 1923-1945 (Képarchívum) az 1942-es kötet elé írt. Mit is lehetne írni egy alig huszonkét éves fiatalember verseiről, hisz még csak előtte volt a pálya. Ady, Vajda, Kosztolányi, Rilke, Verlaine voltak a kedvenc költői. „Sírj őszi vers, / bús, cseppnyi könnyek, 7 végtelen bánat, / halott levelek.” Vagy „Utak előttem, mindenütt utak. / Ó, merre menjek, s hol vagy Te, a cél? / Talán, ha egyszer minden ködbe fullad, / ráhullok egyre, mint a falevél.” Talán sejtette a véget. „Meglátod, ezen a falon leszek én freskó” - mondja szelíd iróniával Mayer Juditnak nem sokkal a front előtt. A jóslat beteljesedett, 1993-ban, amikor a kötet megjelent, Pozsonyban és Budapesten is bemutatták egy nagy sikerű költői esten, amelyen Juhász László mondta fel az életművet. Érdemes lenne ismét felfedezni, hisz versei ma is nagyon fiatalosnak, agilisnak, s felettébb korszerűnek tűnnek. 485 éve halt meg Rómában Raffaello Santi, az érett reneszánsz nagy mestere. Stílusa közérthetőbb, meghittebb, nyugodtabb, mint nagy elődeié, Leonardo da Vincié és Michelangelóé - Raffaellót nem gyötörték kínzó kérdések, élete és művészete gondtalan volt. Képünkön A három Grácia című alkotása. (Képarchívum) ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 6. A hazai magyar amatőr színjátszók országos versenyére eddig mindössze két csoport jelentkezett Quo vadis Jókai Napok? (Dömötör Ede felvétele) Egy hete járt le a jelentkezési határidő a 42. Jókai Napokra. A három hónap múlva, 2005. júniusában megrendezésre kerülő amatőr színjátszó seregszemle főszervezőjével, Kiss Péntek Józseffel beszélgettünk a szervezés során felmerülő gondokról és az ideális fesztiválról. ZSELINSKYMIROSLAV Hol tartanak jelenleg a Jókai Napok előkészületei? A fesztivál programját illetően a leglényegesebb részletekről már döntés született. Azt tervezzük, hogy Komárom városával szorosabban együttműködve próbáljuk meg „láthatóbbá” tenni a Jókai Napokat. Kísérőprogramjaink szervezésekor is ügyelünk erre: ki szeretnénk használni a Klapka teret, az Európa udvart, a Tiszti pavilon dísztermét. Ezek mind olyan helyszínek, ahol sokkal nagyobb feltűnést kelthetünk, intenzívebbé tehetjük jelenlétünket a városban. így remélhetőleg többen lesznek kíváncsiak a versenyprodukciókra is. Persze ennek anyagi vonzata is van. Idén is több forrásból finanszírozzuk a rendezvényt: elsősorban a szlovák kultuszminisztériumtól várjuk a támogatást, de számítunk a város és a helyi vállalkozók segítségére is. Szeretnénk érdekesebbé és változatosabbá tenni a fesztivált. A tavalyi sikeren felbuzdulva újra meghívtuk a Besztercebányai Táncszínházát. Elképzelhető, hogy koreográfusuk a fesztivál ideje alatt több mozgásgyakorlatot is tart majd a résztvevőknek. Persze csak akkor, ha lesz rá igény. Örülnénk, ha az együttlét örömét kiegészítené a szakmai fejlődés igénye. A versenyprodukcióknak továbbra is a Városi Művelődési Központ ad majd otthont? A VMK hatszázötven férőhelyes nézőtere és óriási színpada egy amatőr színházi fesztivál számára túl nagy, bizonyos előadások egyKiss Péntek József szerűen elvesznek benne. Ugyanakkor az említett színpadon be lehet rendezni egy olyan kamara-teret, amely többé-kevésbé megfelel az igényeinknek, bár előfordult már, hogy nem fért be mindenki egy-egy előadásra. A Jókai Színház a fesztivál ideje alatt gyakran foglalt, ráadásul csak borsos áron tudnánk megszerezni a színház termeit. A jövőben sokkal szorosabb együttműködésre lenne szükség a színházzal, hiszen az amatőr színjátszás ügyének támogatása közös érdekünk. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy többnyire a Jókai Napok résztvevői közül kerülnek ki a szlovákiai magyar hivatásos színészek. Változik-e a fesztivál arculata? Azt kell mindenekelőtt eldöntenünk, hogy seregszemle vagy verseny legyen-e a Jókai Napok. Ha azt akarjuk, hogy a fesztivál a felvidéki öntevékeny színjátszásról adjon körképet - vagy kórképet -, akkor nem biztos, hogy fontosak a díjazások, helyezések. Sok esetben sértődésre, ellenségeskedésre adott ugyan okot a múltban, mégse változtatunk az elmúlt évek gyakorlatán, mert a versenyhelyzet rendkívül erős inspirációs tényező. A másik fontos kérdés: az esztrádműsortól a kabaréig minden produkciót meghívjunk-e, ami az adott évben készült, vagy csak azok jöjjenek, akik megütik a mércét? Az előbbi megoldással valamikor tíz évvel ezelőtt már próbálkoztunk, de nem hozta meg a kívánt eredményt. Most az utóbbi mellett döntöttünk, és értékeljük a benevezett produkciókat. Tavaly Bandor Évával, Fabó Tiborral és Csengd Mónikával közösen válogattunk, remélem idén is számíthatok majd a segítségükre. Hány csoport jelezte eddig a részvételi szándékát? Az elmúlt pár hónapban szinte az összes felvidéki sajtótermékben meghirdettük a Jókai Napokat. A jelentkezések beküldésének határideje március 31-e volt, eddig mindössze két csapat jelezte szóban a részvételi szándékát; az egyik épp pár perce, a beszélgetésünk alatt. Évek óta gondot okoz, hogy a csoportok jóval a meghirdetett határidő után jelentkeznek. Pedig a fesztivál szervezőinek'na- gyon fontos tudniuk a résztvevők teljes létszámát, a bemutatásra kerülő előadások műfaját, időtartamát. Legkésőbb április közepére tudnunk kéne a fentieket ahhoz, hogy hatásos műsordramaturgiát tudjunk kialakítani. Ezért ezúton is kérem a csoportokat, hogy részvételi szándékukat a lehető leggyorsabbanjelezzék. Az ideális Jókai Napok olyan lenne, ahol... Ahol például a fesztivál szervezőiként csak azok lennének feltüntetve, akik részt is vettek a szervezőmunkában. Annak is tudnánk örülni, ha a Jókai Napok népszerűsítésére elég pénz jutna; ha a városban működő szervek és szervezetek, valamint az alkalmas helyiségeket birtokló intézmények jobban segítenének bennünket; ha a résztvevőkben nagyobb lenne a szakmai fejlődésre való igény, és kicsit kisebb a sértődésre való hajlam... Mindent összevetve azonban az a tény, hogy negyvenkettedik éve tudunk majd megszervezni egy - remélhetőleg sikeres - fesztivált, az önmagáért beszél. Azt hiszem, elég régóta temetjük már a színházat ahhoz, hogy ki merjük mondani, hogy él. NÉZEM A DOBOZT Végzetes tojások, génkezelt kendermagosok Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt, és örülök annak, hogy márciusban a képernyő nem feledkezett meg Mihail Afanaszjevics Bulgakov halálának hatvanötödik évfordulójáról. Az író a Mester és Margarita című regényének köszönheti sikerét és ismertségét, de számos más műve: színdarabja, elbeszélése, regénye is bizonyítja kiemelkedő tehetségét. Vonzódása az irodalomhoz kezdettől fogva nyilvánvaló volt, a fiatal Bulgakov mégis az orvosi pályát választotta, 1916-ban egy vidéki kórházban kezdte meg praxisát. Ezek az évek ihlették az Egy fiatal orvos feljegyzései című munkáját - a könyvet, amelyben olvasható, épp az évfordulón, március 10-én sikerült leemelnem egy vidéki antikvárium poros polcáról. A Kakasmintás törülköző című kötetet a bukaresti Kriterion Könyvkiadó jelentette meg 1989-ben, s nem csak az előbb említett, kilenc remek elbeszélésből álló művet tartalmazza, hanem az Ördögösdi és a Végzetes tojások című, fantasztikus elemekkel átszőtt szatirikus kisregényeket is, amelyek egy csonkán maradt trilógia részei: a harmadik darab, az 1925-ben megírt Kutyaszív csak 1969-ben jelenhetett meg Párizsban. Bulgakov tehát a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem egykötetes író, s nem csak azért érdemes elolvasni további (remek) műveit (Fehér gárda, Színházi regény stb.), mert a Nagy Ő helyett most éppen a Nagy Könyv próbál minden érzékszervünkre egyszerre hatást gyakorolni. Nézem a dobozt és látom, hogy a Rakott - bár kissé megkésve - kötelességének tartotta, hogy megemlékezzen a nemrég elhunyt Hunter S. Thompsonról, aki nem csak író, szerkesztő, az újságírás doktora, a gonzo újságírás atyja, hanem több jelentős regény es novellá szerzője is volt. Ezek közül nálunk a Félelem és reszketés Las Vegasban című könyve a legismertebb, amely 1971-ben került a boltokba a Rolling Stone magazin negyedik évkönyvében, aztán több mint negyedszázadot várt arra, hogy az egyéni dramaturgiai és vizuális eszközöket alkalmazó rendező, Terry Gilliam hozzálásson a megfilmesítéséhez. Az expresszionista drogos, lélektani road movie - amelyet nemrég a tévé is bemutatott egy kései időpontban - mindazonáltal sosem lesz a kedvencem, mint ahogy Dr. Gonzo sem. Különben is a félelmet és a reszketést manapság a „bátorság” váltotta fel, gondoljunk csak azokra a fiatalokra, akik Győzi- keországban a tévék figyelő kamerái előtt feljelentik magukat a rendőrségen, miszerint törvény- sértő módon marihuánás cigarettát szívtak. Nézem a dobozt. A GM rövidítésről egészen a közelmúltig Galla Miklós vagy annak régi zenekara, a GM-49 jutott eszembe, ritkább esetben a Geiger-Müller számláló. Ezentúl a génmódosított élelmiszerek fognak. Egy dokumentumfilmből tudom, hogy az európai országok többsége máig idegenkedik a GM-növények fogyasztásától és termesztésétől, a vásárlók 75 százaléka hallani sem akar génkezelt táplálékról, mivel az ilyenfajta termékek ártalmatlanságát nem támasztják alá megbízható eredmények, tehát hosszú távon ismeretlen az emberi szervezetre gyakorolt hatásuk. Táplál- kozástani kísérletek történtek persze. Például kimutatták, hogy a GM-burgonyatápok gátolják a patkányok belső szerveinek növekedését és káros hatással vannak a bél- és immunrendszerükre. Amikor a kutatók mindezt nyilvánosságra hozták, mi történt? Lehetetlenné tették, hogy tovább kutassanak, elbocsátották őket az állásukból. íme, hát egy újabb világvége- forgatókönyv: változzunk át szép lassan zombivá! A fogyasztók lesznek ugyanis a kísérleti nyulak. Valóságos „génháború” alakult ki az EU és az Egyesült Államok között, az előbbi próbál ugyan ellenállni a GM-növények behozatalának, de ne legyenek illúzióink: hosszú távon ez nem fog menni.
