Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-06 / 78. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ LE MONDE A nemrégiben csatiakozott tagországok ' szemszögéből elemzi az EU egyre csökkenő támogatási rendszerét a fran­cia folyóirat. Az új tagok 2004- es csatlakozása „nagy ingyenes gesztus” volt, hogy a „konti­nens újraegyesítéséről” lehes­sen beszélni. Amíg Görögor­szág 1981-es, majd Spanyolor­szág és Portugália 1986-os csatlakozása után komoly tá­mogatásokat kaptak a struktu­rális alapokból, addig a 2007- 2013-as költségvetés nem ha­ladhatja meg az EU összterme­lésének 1%-át, miközben a még szegényebb Románia és Bulgária is csatlakozni fog a közösséghez. Vagy a déli orszá­goktól vonnak majd el a keleti­ek javára, vagy egyszerűen ke­vesebbet kap Kelet-Európa. ße-nJe jut OS I V Azeri ÍRTÁL ALÁ SEMMiT /tier? uELewTe-rTEL eel senIot, az orrávál rofai/A otzerreD AZ. ÁLLAMBizroWSÁ&OT ... J sori Merem ksu. SZ-E&YE/UR&Z.WI azért; HO&Y L£ HU2-LAR ... (Lukács Zsolt karikatúrája) Egy Los Angeles-i demokrata képviselő faggatta a három ország útlevelével érkező három magyart Szelmencország határán Rohanunk a kongresszus­ba: Washington, 2004. áp­rilis 21., kora délután. Mindjárt kezdődik a meg­hallgatás! Elöl Nagy Sán­dor András, a washingtoni magyar lobbi elnöke, aztán Illár József, Kisszelmenc, Tóth Lajos, Nagyszelmenc polgármestere, meg én. ZELEI MIKLÓS Mögöttünk a filmes csapat: Bi- rinyi József, Barati Gábor, Gazsó L. Ferenc. Egy hétperces angol nyelvű kisfilmet is készítettünk ez alkalomra, hogy az Emberjogi Frakciónak be tudjuk mutatni, mi­lyen a velünk élő múlt: Szelmenc vasfüggönye. Egy Los Angeles-i demokrata képviselő, Diane E. Watson vezette a meghallgatást, és faggatta Rastislav Káéért, Szlo­vákia washingtoni nagykövetét, Olekszander Scserbát, az ukrán nagykövetség tanácsosát', s a há­rom ország útlevelével érkező há­rom magyart: ki mit szeretne? Mik a szándékok, mik a lehetősé­gek? Minden irányból újra meg­szemléltük az ikerfalu szöges­drótjait és Watson képviselő asszony - Tóth Lajost hallgatva - e régi ügyben új szempontból kér­dezett. Párbeszédüket rövidítve, de híven adom közre: Diane E. Watson, Los Angeles: Mielőtt a következő tanúra kerül­ne a sor, van egy pár kérdésem. Először is, hogy történt Szelmenc falu szétszakítása? Tóth Lajos, Nagyszelmenc: A második világháború befejezése­kor szovjet politikai tisztek kezd­tékjárni a falut, és próbálták rá­beszélni az embereket, hogy csatlakozzanak a Szovjetunió­hoz. Próbáltak meggyőzni né­hány embert, az aláírásukkal igazolják, hogy a falu a Szovjetu­nióhoz akar csatlakozni. Majd e pár ember által aláírt dokumen­tumra hivatkozva azzal álltak elő, hogy a Szovjetunióhoz akar tartozni a falu. Diane E. Watson, Los Angeles: Ez a határ választja el a falut? Tóth Lajos, Nagyszelmenc: Igen, ez az a határ, ami ma is elvá­lasztja a két falut. Diane E. Watson, Los Angeles: Nem lehetne-e Szelmenc egy kü­lön szuverén ország [„souvereign nation”], és akkor megszűnik a ví­zumkérdés? Tóth Lajos, Nagyszelmenc: Hát én úgy gondolom, hogy ez nem lehetséges. Diane E. Watson, Los Angeles: Hogyan lehetne megoldani, hogy Kisszelmenc és Nagyszelmenc együtt az Európai Unióhoz tartoz­zon? Tóth Lajos, Nagyszelmenc: Na­gyon egyszerűen. Fel kell venni Ukrajnát is az Európai Unióba, és akkor az Európai Unióhoz fog tar­tozni Kisszelmenc is. Diane E. Watson, Los Angeles: A legjobb megoldás tehát az vol­na, ha a két Szelmenc között len­ne egy kis határátkelő, amelyen a helybeliek közlekedhetnének? Tóth Lajos, Nagyszelmenc: Igen, ez volna az optimális meg­oldás, azzal kiegészülve, hogy Kisszelmenc oldalán is, Nagy­szelmenc oldalán is legalább olyan tizenöt kilométeresre bővülne ki az átjárási lehetőség, -mivel a rokonok, testvérek kö­rülbelül ilyen sugarú körben szó­ródtak széjjel. * * * Egy éve már, hogy elhangzottak e mondatok. Az is bekövetkezik most már, hogy valóban kinyílik a szelmenci zsákutca, és lesz a falu­ban határátkelő: már Ukrajnából is közeledik az igen. A határnyitás visszaadja az emberek hitét, hogy vannak olyan ügyek, amelyekért érdemes harcba szállni, és a harc vége győzelem is lehet. Mert ha minden falu nem is, de minden egyes lélek egy külön, szuverén ország. Akinek joga van az önállóságra, joga van rá, hogy sorsa felől határozzon. A szerző író, újságíró, A ket­tézárt falu című könyv szerzője DOKUMENTUM Nyilatkozat a Kassai Kormányprogram évfordulóján „A magyar, megdöbbentő törté­netének számtalan halálkanyarjá­ban hányszor ért már arra a pont­ra, ahol minden racionálisabb nép behunyta volna a szemét és lezu­hant volna!... Ráció szerint már rég elpusztultunk volna. Akik Ma­gyarországon logikusan gondol­koztak," mindig kétségbeestek. Itt a remény a reménytelenségben van.” Németh László gondolatainak igazsága hat évtized múltán is időtálló. Hatvan évvel ezelőtt, 1945. április 5-én tették közzé Kassán a 2. világháború utáni Csehszlovákia első kormányának programját. A Kassai Kormányprogramot elnevezése ellenére még Moszk­vában szerkesztették 1945 tava­szán, ahol Eduard Beneš londoni emigráns kormánya, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Klement Gottwald vezette moszkvai kom­munista emigráció képviselői megegyeztek az ún. Nemzeti Front kormányának összetételé­ben és programjában, valamint a Csehszlovákia 1938-ban történt felszámolásáért bűnösnek kikiál­tott német és magyar kisebbség kollektív felelősségre vonásában. A győztesek oldalán álló, a szlová­kiai magyar közösség fölött telj­hatalmat kapott csehszlovák poli­tikusok elérkezettnek látták az időt a felvidéki magyarság felszá­molására. Bűnösök büntettek ár­tatlanokat. „Egyetlen egy tény, vádak vád­ja: magyarságom. Magyar va­gyok, tehát bűnös vagyok. ...Ez a sommázás ördögökké és angya­lokká egyszerűsít nemzeteket. A fasizmus bűnében leledző a ma­gyar, és az antifasizmus erényeit reprezentáló például a szlovák. Kivételek nem tűretnek és nem számítanak. Tíz igaz nem lehet száz bűnös felmentvénye, de a másik oldalon ugyanakkor kilenc­ven bűnös a tíz igaz erényéből élősködik. Győzők vannak és legyőzöttek. Örök törvény. Hábo­rús törvény: embertelen törvény. Vae victis!” - írja Fábry Zoltán. Ma hatvan éve annak, hogy közzétették ezt az oly sok tragédi­át okozó kormányprogramot, amelynek szelleme hivatkozási alapul szolgált az 1945 májusá­ban ismét köztársasági elnökké lett Eduard Benešnek ahhoz, hogy 1945 és 1948 között műkö­désbe. léphessenek a magyar- és németellenes jogfosztó intézke­dések, köztük a hírhedt beneši dekrétumok. Számunkra, szlová­kiai magyarok számára mindmáig kétséges a kormányprogram és a beneši dekrétumok erkölcsi legiti­mitása. Mi, alulírottak a Kassai Kormányprogram kihirdetésének 60. évfordulóján április 5-ét min­den demokratikusan gondolkodó ember számára az emlékezés nap­jává nyilvánítjuk. Kötelezettséget vállalunk arra, hogy az emléknapon, április 5-én, minden évben megemlékezünk a jogfosztottság éveiről, mert aki nem ismeri múltját, az kiszolgál­tatja önmagát és közösségét a tör­ténelmi ismétlődés veszélyének. Mindent megteszünk annak érde­kében, hogy a csehszlovák törté­nelem 1945 és 1948 közötti sza­kasza, amely lényegében a sztáli­ni totalitarizmus szellemében tör­vényileg hitelesítette a kollektív bűnösség elvét, valós történelmi forrásokra alapozva, megfelelő te­ret kapjon mind a szlovák, mind a magyar oktatásban. Végezetül pedig kifejezzük igé­nyünket arra az erkölcsi kárpót­lásra, amelyet 1989-et követően a demokratikus szlovák parlamenti képviselet a németek és a zsidók irányában már kinyilvánított. A történelmi igazságtétel teljessége azonban feltételezi a károsultak anyagi kárpótlását is. Mivel az el­telt hatvan év az igazságos egyéni kárpótlást szinte lehetetlenné te­szi, ezért minimumként ragaszko­dunk a szlovákiai magyar nemzeti közösség szimbolikus, egyszeri anyagi kárpótlásához. Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke Száraz József, a Csemadok el­nöke Fehér Csaba, a Szüllő Géza Polgári Társulás elnöke Pék László, a Szlovákiai Ma­gyar Pedagógus Szövetség elnö­ke Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke Komárom, 2005.4. 5. KOMMENTÁR Kormányfőfogyasztás MALINÁK ISTVÁN Bármennyire is érthetetlen a hazai politikai életből kiábrán­dult polgárok szamára, a négy visegrádi ország közül Szlo­vákiában a legalacsonyabb az egy főre jutó miniszterelnök­fogyasztás. Persze mindenütt más és más körülmények, nyílt és rejtett okok játszottak közre, de az időpontokat te­kintve mégis elmondható, az uniós csatlakozás véghajrájá­ban szükséges népszerűtlen politikai intézkedések a négy ország közül háromban a kormányfő (k) távozását eredmé­nyezték. Talán nem is annyira a véletlen műve, de minden esetben baloldali miniszterelnök bukott. Partnereivel összehasonlít­va Szlovákia kivételnek számít. Nálunk is válságjelek soro­zatáról lehet beszélni, és Dzurinda nem elsősorban azért tu­dott felszínen maradni, mert jobboldali, ez mégis olyan tény, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Abba most ne menjünk bele, hogy ez volt-e a legjobb megoldás az or­szág számára. Annak a tragikomédiának, amelynek a napokban Csehor­szágban lehetünk tanúi, csak látszólag nincs köze az uniós felvétel véghajrájához, mert a mostani válságot a szocde- mek akkor alapozták meg, amikor - az EP-választásokon el­szenvedett megrendítő vereség után - Špidla helyébe az ifjú titán Grösst ültették. Ezzel a cseh demokratikus baloldal ki- teljesítette az önpusztítás folyamatát. De még ez előtt el kell mondani: a kormányfőváltás Magyarországon zajlott le a legkultiváltabban, a legkisebb társadalmi megrázkódtatá­sokkal, és a kormányzó párt itt minimális veszteséggel lá­balt ki a válságból. Lengyelországban a-kormányzó baloldal (SLD) negyedére csökkent népszerűsége miatt Leszek Miller 2004. március 26-án bejelentette, az uniós taggá válás más­napján lemond, s ezt május másodikán meg is tette. Az SLD további hanyatlása és szakadása miatt Marek Belka kor­mányfő 2005. március 3-án bejelentette, május 5-én be­nyújtja lemondását és júniusra idő előtti választásokat java­solt, ami valószínűleg megtörténik, ha a szejm is elfogadja sáját mandátumának lerövidítését. Pontosítani kell: ha Csehországgal kapcsolatban tragikomé­diáról beszélünk, akkor- a hangsúly a szóösszetétel első tag­ján van. Két okból is. Amikor a szocdemek érthetetlen mó­don ragaszkodnak Gross személyéhez, annak a pártnak a fo­gyatkozását és szétesését programozzák be, amely a ma­gyarral vagy a lengyellel ellentétben nem a régi állampárt transzformációjával jött létre. A három közül egyedül a ČSSD volt korszerű európai pártnak nevezhető már alakulá­sa pillanatában, s ezzel sajátos értéket képvisel(t) a kelet­európai politikai palettán. Nagy kár, a cseh szocdemek úgy próbálnak kikecmeregni a válságból és kormányon maradni, hogy egyelőre közvetve (s később talán közvetlenül is?) visszacsempészik a hatalomba az amúgy is kirívóan erősnek számító ortodox kommunistá­kat. Ez a térségben is meglehetősen abszurdnak számít, az unióban pedig egészen az. JEGYZET Zsák a foltját RÁCZ VINCE Eszemben sincs viccelődni a pápa halála kapcsán, még ha a látszat ellenem szól, akkor sem. A Szentatya távozását a földi siralomvölgyből az egész világon mély meg­rendüléssel fogadták, és méltán gyászolják, még az anglikán egyház is. Erre utal, hogy az egyház ve­zetője, Canterbury érseke is részt kíván venni a pénteki pápai temetésen. Erre pedig a történelemben még nem volt példa. Nincsenek kétsé­geim afelől, hogy Károly brit trónörökös is őszintén gyá­szolja II. János Pált, Camilla Parker-Bowlesszal tervezett esküvőjét ugyanis péntekről szombatra halasztotta. Elvégre a gyász napjaiban mégsem illik nászt ülni - leg­feljebb ugye a Szentatya te­metésének másnapján - még kevésbé felékszerezett csalá­dokban sem, kiváltképpen trónvárományos körökben. Ez tehát rendben volna, mondhatnánk, gesztus dolga. Az azonban már a gusztusé, hogy Károlynak miért éppen Camilla a választottja. Szá- momra a világ egyik legna­gyobb rejtélye - mert aztán azt igazán fel nem foghatom, mit eszik rajta egy trónörö­kös, akinek ráadásul még íz­lése is van, legalábbis volt, lásd Dianát, tragikusan el­hunyt feleségét. Úgy látszik egyfajta családi örökség Ca­milla családjában, mármint hogy annak nő tagjai parazi­ta szenyoritaként buknak a koronás főkre. A pletyka sze­rint Parker-Bowles kis­asszonynak - vagyis Drakula hercegnőnek, ahogy a bul­vársajtó becézi - már a dé­danyja is királyi szerető volt, pontosabban egy királyé. A dédi még az első világháború előtt az Edward néven hete­dikként megkoronázott angol királlyal szűrte össze a levet. . A jelek szerint tehát előbb- utóbb mégiscsak megtalálja a zsák a foltját, mert nem mondom, én sem vagyok egy macsóhímzés, hogy a két kőkorszaki szaki egyikét, Frédit idézzem: nem vagyok egy választékos, elasztikus olasz típus, de hát mi ta­gadás, Charles - magunk kö­zött Károly - miatt sem hánykolódnak álmatlanul a szűz lányok ágyukban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom