Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-04 / 52. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Az Újvidéki Egyetem Taná: csának rendkívüli ülésén erélyesen tiltakoztak amiatt, hogy a felsőoktatásról szóló törvény- javaslatban megszüntették a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának illetékességeire vonatkozó, jelenleg érvényben levő rendelkezéseket, és ezáltal újból bevezetik a centralizálást. Külön tiltakozik a nem demokratikus eljárás miatt. A tanács szerint nem felel meg a valóságnak, hogy a törvényjavaslatot a beteijesz- tett formájában egyeztették. NYUGATI JELEN Immár napokban, hónapokban számolhatjuk, mennyi idő múlva írja alá Basescu elnök és Tariceanu miniszterelnök ünnepélyesen Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának szerződését, mennyi idő múlva mondhatjuk majd el magunkról, hogy európai polgárok vagyunk. Olyanok tehát, mint a csehek, a lengyelek, a szlovákok, a szlovének, a magyarországiak és a többiek, akiknek a kormányai nem pazarolták el az elmúlt tizenöt esztendőt, nem maradtak le, mint mi, a fejlett országokhoz való felzárkózás vonatáról, írja vezércikkében a Romániában megjelenő regionális napüap. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ A helyhatóság komolyan gondolja, hogy húsvétig csökkenti a koldusok számát Kolozsváron: kedd este a polgárőrség, a csendőr-ség és a rendőrség segítségével több mint húsz kéregetőt tett vonatra és küldött haza lakhelyére. A koldusokat rendőrök kísérték lakhelyükig, ahol átadták őket a rendfenntartóknak. Ezenkívül a rendőrök átadták Emil Boc levelét a települések polgármestereinek, amelyben a- kolozsvári elöljáró arra kéri kollégáit, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a számkivetettek a lehető legrövidebb időn belül beüleszked- hessenek a közösségbe. MNO Az utóbbi fél esztendő különböző híradásait, elemzéseit olvasgatva feltűnő, hogy az iraki politikai változásokat sokan egybemossák a helyi gazdaság liberalizálásával, olvasható a konzervatív napilapban. Az állítólagos eredmények - így a „felszabadítás” - mellett érvelők rögvest a hadműveletek befejezése után akcióba lendültek. Szerintük az istenadta nép a szaddámi járomból felemelte fejét, és szabadságának, új életvitelének birtokában végre saját magáért dolgozik. Lassan úgy beszél mindenki az iraki gazdaság talpra állásáról, mintha nap nap után nem vérzivatarban, hanem pénzesőben fürdenének az ország lakói. Iraki felszabadulás, vállalkozási szabadság, önálló gazdaság? Erről csak az beszélhet, aki nem látja a fától az erdőt. Méretes tévedés összekeverni a politikai szólamokat és vágyálmokat a valósággal. Bűnözés, anarchia és létbizonytalanság lengi körül a mindennapokat Irakban, valójában nagyon messze még a valódi szabadság. A magánjavak rongálása mellett támadások, testi sértések is előfordultak Incidensek a Vajdaságban Az amerikai külügyminisztérium 2004-es, Szerbia és Montenegróval foglalkozó emberjogi országjelentése kitér a vajdasági kisebbségellenes incidensekre. HHRF-KÖZLEMÉNY A dokumentum megállapítja, hogy jelentősen megnövekedett az erőszakos cselekmények száma a 2003-as parlamenti választásokat követően, amely többségi győzelmet hozott a Szerb Radikális Párt számára. A magán- és egyházi javak rongálása mellett támadások, testi sértések és halálos fenyegetések is előfordultak. Az incidensek „elsősorban a magyarok és a hor- vátok - a két legnagyobb lélekszámú vajdasági kisebbség - ellen irányultak, de kiterjedtek más csoportokra is (szlovákok, rutének, románok, romák, zsidók, kínaiak)” - áll a dokumentumban. A jelentés két konkrét esetet is megemlít: a Csorba Bélát, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnökét ért halálos fenyegetést és egy távolsági buszon történt, magyar iskolás gyerekeket ért bántalmazást. A kisebbségek egybehangzóan panaszkodtak a rendőrség hozzáállására, amely gyakran magukat az áldozatokat hibáztatta a történtek miatt. A rendőrség hatékonysága általában korlátozott; soraiban a jelentés szerint még mindig sok olyan tiszt tölt be funkciót (ideértve néhány magas rangú tisztet is), akik már a Milo- sevics-rezsim idején is szolgáltak. Számos panasz érkezett a kisebbségi egyházak részéről is, amelyeknek folyamatosan szembesülniük kell a templomok, temetők és más egyházi létesítmények elleni vandalizmussal (a falfirkák, kődobálások, sírgyalázá- sok mellett más, jelentős kárt okozó incidensekkel is). A rendőrök hozzáállása ezekben ez esetekben is gyakran kifogásolható, mivel igyekeznek csökkentem az erőszakos cselekedetek jelentőségét. így történt egy újvidéki, adventista lelkészek elleni támadás kapcsán is, amely esetben a rendőrség annak ellenére sem indított eljárást az elkövetők ellen, hogy a személyazonosságuk ismert volt. Ugyanakkor nem tapasztalható előrelépés az elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatását illetően sem, áll a külügyminisztérium által kiadott jelentésben. Az amerikai külügyminisztérium jelentésében is ismertetett esetekről, valamint a vajdasági események hátteréről további, részletes információ található a HHRF jelentésében (http:// www. hhrf. org/hhrf/en/voj vodi- nareport-jan-2005.htm). A kisebbségek panaszkodtak a rendőrség hozzáállására. Románia megrovásban részesült diszkriminatív választási törvénye miatt Nehézkes az egyházi restitúció menete Romániában HHRF-JELENTÉS A román hatóságok rendkívül megnehezítik a kommunizmus évtizedei alatt elkobzott egyházi, közösségi és magánjavak visszaszolgáltatását. A romániai egyházak által visszaigényelt 7568 ingatlan közül a kormány által felállított Különleges Restitúciós Bizottság (KRB) mind ez ideig csak 574 esetben hozott pozitív döntést. A görög katolikus egyház az igényelt 2207 ingatlanja körül eddig csupán 50-et vehetett birtokba. Még elkeserítőbb a helyzet a négy történelmi magyar egyház esetében, a ’90-es években ugyanis különböző kormányhatározatok által visszaszolgáltatott 33 épület közül csupán 20-at vehettek birtokba. A KRB újabb 340 épületet juttatott vissza papíron a magyar egyházaknak, de a tulajdonképpeni restitúció nagyon kevés esetben történt meg. Románia megrovásban részesült diszkriminatív választási törvénye miatt is, mely megakadályozta számos nemzeti kisebbségi csoportosulás - többek között a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) - indulását a tavaly nyári helyi választásokon. „Például az MPSZ-nek 15 megyéből és Bukarestből összegyűjtött 25 ezres támogatói listát kellett leadnia ahhoz, hogy jelöltjei indulhassanak a helyhatósági választásokon. Mindeközben a romániai magyarság másik képviseleti szervezete, az RMDSZ úgy indíthat jelölteket a helyhatósági és parlamenti választásokon, hogy nem kell tagjainak számát bizonyítania” - állapítja meg az amerikai külügyi jelentés. A csángó gyerekek magyar nyelvű oktatása elé gördített akadályoknak is tág teret biztosít a washingtoni jelentés. „Egyes - archaikus magyar nyelvet használó - moldvai római katolikus közösségek számára a hatóságok nem tették lehetővé, hogy az ide vonatkozó kormányhatározat értelmében kérésre magyarul tanulhassanak. E közösségek a 20022003-as tanévben felállítottak két magyar tannyelvű iskolát, előbb Pusztinán és Klézsán, majd ezt kiterjesztették kilenc településre, ahol összesen 450 gyermek tanulhat magyarul. Továbbá, egyelőre nem tudták megoldani az anyanyelvű misézést a (Iasi) Római Katolikus Püspökség ellenkezése miatt.” KOMMENTÁR Patrubány haszna TÓTH MIHÁLY Az emlékezetes népszavazás óta számos kiváló ellenzéki és kormánypárti koponyából számos kajánabbnál kajánabb gondolat pattant ki Patrubány Miklós, a Magyarok Vüágszövetsége elnökének rovására. Voltak, aki azt nem tudták feledni, hogy az erdélyieket fellázította, és lehetetlenné tette Orbán Viktor jelöltje világszövetségi elnökké választását. Az urbánusok meg azzal igyekeztek nevetségessé tenni, hogy a 21. század hajnalán székely harisnyába öltözve kápráztatta a plebszet. Tucatnyi érvet lehet felsorakoztatni a népszavazás kezdeményezőjének kifigurázására. Egyvalamit azonban nem lehet tőle elvitatni: a népszavazás kierőszakolása nélkül talán még évtizedekig nem derült volna ki, hogy van Magyarországon egy 85 éve változatlanul politikai erőként ható fikció, amely a magát nemzeti oldalnak minősítő közgondolkodást élteti. Törvényszerűen megbosszulja magát, ha valaki a politikában fikcióra épít. Most a magyarországiaknak a népszavazás tárgya iránti közömbösségét látva némi túlzással akár azt is konstatálhatnám, hogy ekkora erőfeszítéssel még így is kezdődhetett volna a plebiszcitum kérdése: Akarja-e, hogy csapataival Csaba királyfi... Az összmagyarság jelentős részét Trianon óta arra trenírozták, hogy valamely történelmi pillanatban majd színre lép egy székelyharisnyába öltözött középszerű, akinek kérdésére 10 millió magyar állampolgár pedig egy emberként határozottan igennel válaszol. A népszavazás eredménye jól mutatja, a fikció kimúlt. Figyelemre méltó, hogy jobb létre szen- derülésének láttán hogyan reagálnak a magyarországi nemzetiek, a baloldaliak, az MKP politikusai. A Fidesz és az MKP mérvadói Patrubány kudarcát azzal ideologizálják, hogy a kormány- pártiak a lakosságot úgymond lebeszélték a szavazásról, nemmel voksolásra ösztönözték. A kaszárnyái stílusú pártfegyelem hívei nem hajlandók észrevenni, hogy már 15 éve letűnt az a korszak, amelyre az volt jellemző, hogy a politikusok voksolás előtt beintettek, a tömeg pedig engedelmesen szavazott. Hogy december 5-én oly csekély volt az érdeklődés, az azt mutatja: a plebsz bizonyult bölcsebbnek. Nemcsak Patrubánynál, azoknál is, akik politikájukat egy évtizede kimúlt fikcióra alapozzák. A baloldal pedig mintha megijedt volna a nemzetiek kudarca által előidézett győzelemtől. Soraiban kísérteni kezdett az a hazug múlt, a konzervatívok által már 130 éve megfogalmazott tétel, mely szerint a szociáldemokraták - hazátlan bitangok. Gyurcsány csapata visszarettent, a fikció hatásának bizonyítható lenullázódása láttán nem merte levonni a szükséges következtetéseket, és pótmegoldásokat javasol. A nemzeti oldal ezt akkor is kevesellné, ha az MSZP vezetői testületileg naponta megtaposnák Marx Károly sírját. A gyalogszerrel közlekedő baloldali pedig csodálkozik, vezetőik miért nem mernek bátrak lenni. JEGYZET Szupersztár és őrület MISLAY EDIT Kíváncsian vártam a Super- Star szlovák változatát. Főként arra voltam kíváncsi, „felfedeződnek-e” olyan tehetséges fiatalok, akikre érdemes odafigyelni, akik hangjukkal új színt hoznak a szlovák popzene palettájára. Valami olyasmit, ami még nem volt. Meg az is érdekelt, látva a magyar Megasztár nagy népszerűségét, hogy az itteni nézők hogyan fogadják majd a műsort. Mennyire kelti fel az érdeklődésüket? A Szlovák Televízió valószínűleg bízott benne, hogy a versennyel vissza tudja hódítani képernyője elé a fiatal nézőket, máskülönben nem költött volna százmilliót a Su- perStar sugárzási jogára. De arra talán sem a szervezők, sem a résztvevők nem gondoltak, milyen országos őrületet vált ki a show. Az STV nézettsége péntekenként rekordokat döntöget, a statisztikai adatok szerint az ország minden harmadik polgára a tévé előtt ül. Az újságok, folyóiratok címlapjáról hétről hétre a döntősök köszönnek vissza ránk. Az egyes versenyzők mögött rajongóklubok, sőt antirajongó klubok sorakoztak fel. Az interneten több fórumon is állandó téma a SuperStar. Komoly családi problémák is adódnak olykor: egy fiatalasszony az egyik női magazin tanácsadó rovatához fordult, mert a férje nem nézi jó szemmel, hogy ő a Super- Start nézi. Mit tegyen? Bízzunk benne, hogy válás azért nem lesz belőle. Mint ahogy remélhetőleg nemzetközi konfliktus sem. A szlovák Su- perStarnak ugyanis Csehországban is elég nagy közönsége van, és állandó téma, hogy vajon a cseh vagy a szlovák változat jobb-e. A csehek meglepően tárgyilagosak: túlnyomó többségük szerint a szlovák jobb. A döntősöket, akiket néhány hete még csak a szűk környezetük ismert, ma már biztonsági emberek őrzik a rámenős rajongók zaklatásaival szemben. Egyszóval az ország SuperStar-lázban ég. S bár nyertes csak egy lehet, aki a döntőbe került, az országos bemutatkozási lehetőséget kapott. Az majd később derül ki, ki hogyan tud élni vele. Hogy ki lesz igazán szupersztár, és ki csupán hullócsillag. Egy azonban már most biztos: a Szlovák Televízió biztosan nyert a SuperStarral. És nem panaszkodhatnak a telefon- társaságok sem. Legfeljebb a nézők egy része lehet egy kicsit türelmetlen. Ma ugyanis SuperStar helyett teniszt játszanak a Nemzeti Teniszközpontban (ugyan minek?), így még egy hetet várni kell a következő fordulóig. Még annyit?!
