Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-04 / 52. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Az Újvidéki Egyetem Taná: csának rendkívüli ülésén eré­lyesen tiltakoztak amiatt, hogy a felsőoktatásról szóló törvény- javaslatban megszüntették a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának illetékessé­geire vonatkozó, jelenleg ér­vényben levő rendelkezéseket, és ezáltal újból bevezetik a centralizálást. Külön tiltakozik a nem demokratikus eljárás miatt. A tanács szerint nem fe­lel meg a valóságnak, hogy a törvényjavaslatot a beteijesz- tett formájában egyeztették. NYUGATI JELEN Immár napokban, hónapok­ban számolhatjuk, mennyi idő múlva írja alá Basescu elnök és Tariceanu miniszterelnök ün­nepélyesen Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának szerződését, mennyi idő múlva mondhatjuk majd el magunk­ról, hogy európai polgárok va­gyunk. Olyanok tehát, mint a csehek, a lengyelek, a szlová­kok, a szlovének, a magyaror­szágiak és a többiek, akiknek a kormányai nem pazarolták el az elmúlt tizenöt esztendőt, nem maradtak le, mint mi, a fejlett országokhoz való felzár­kózás vonatáról, írja vezércik­kében a Romániában megje­lenő regionális napüap. ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ A helyhatóság komolyan gondolja, hogy húsvétig csök­kenti a koldusok számát Ko­lozsváron: kedd este a pol­gárőrség, a csendőr-ség és a rendőrség segítségével több mint húsz kéregetőt tett vonat­ra és küldött haza lakhelyére. A koldusokat rendőrök kísér­ték lakhelyükig, ahol átadták őket a rendfenntartóknak. Ezenkívül a rendőrök átadták Emil Boc levelét a települések polgármestereinek, amelyben a- kolozsvári elöljáró arra kéri kollégáit, tegyenek meg min­dent annak érdekében, hogy a számkivetettek a lehető legrö­videbb időn belül beüleszked- hessenek a közösségbe. MNO Az utóbbi fél esztendő kü­lönböző híradásait, elemzéseit olvasgatva feltűnő, hogy az ira­ki politikai változásokat sokan egybemossák a helyi gazdaság liberalizálásával, olvasható a konzervatív napilapban. Az ál­lítólagos eredmények - így a „felszabadítás” - mellett ér­velők rögvest a hadműveletek befejezése után akcióba len­dültek. Szerintük az istenadta nép a szaddámi járomból fel­emelte fejét, és szabadságá­nak, új életvitelének birtoká­ban végre saját magáért dolgo­zik. Lassan úgy beszél minden­ki az iraki gazdaság talpra állá­sáról, mintha nap nap után nem vérzivatarban, hanem pénzesőben fürdenének az or­szág lakói. Iraki felszabadulás, vállalkozási szabadság, önálló gazdaság? Erről csak az beszél­het, aki nem látja a fától az er­dőt. Méretes tévedés összeke­verni a politikai szólamokat és vágyálmokat a valósággal. Bűnözés, anarchia és létbi­zonytalanság lengi körül a mindennapokat Irakban, való­jában nagyon messze még a valódi szabadság. A magánjavak rongálása mellett támadások, testi sértések is előfordultak Incidensek a Vajdaságban Az amerikai külügyminisz­térium 2004-es, Szerbia és Montenegróval foglalkozó emberjogi országjelentése kitér a vajdasági kisebbség­ellenes incidensekre. HHRF-KÖZLEMÉNY A dokumentum megállapítja, hogy jelentősen megnövekedett az erőszakos cselekmények szá­ma a 2003-as parlamenti vá­lasztásokat követően, amely többségi győzelmet ho­zott a Szerb Radikális Párt számára. A magán- és egyházi ja­vak rongálása mellett tá­madások, testi sértések és halálos fenyegetések is előfordultak. Az incidensek „elsősorban a magyarok és a hor- vátok - a két legnagyobb lélekszá­mú vajdasági kisebbség - ellen irányultak, de kiterjedtek más csoportokra is (szlovákok, ruté­nek, románok, romák, zsidók, kí­naiak)” - áll a dokumentumban. A jelentés két konkrét esetet is megemlít: a Csorba Bélát, a Vaj­dasági Magyar Demokrata Párt alelnökét ért halálos fenyegetést és egy távolsági buszon történt, magyar iskolás gyerekeket ért bántalmazást. A kisebbségek egybehangzóan panaszkodtak a rendőrség hozzá­állására, amely gyakran magukat az áldozatokat hibáztatta a tör­téntek miatt. A rendőrség haté­konysága általában korlátozott; soraiban a jelentés szerint még mindig sok olyan tiszt tölt be funkciót (ideértve néhány magas rangú tisztet is), akik már a Milo- sevics-rezsim idején is szolgáltak. Számos panasz érkezett a ki­sebbségi egyházak részéről is, amelyeknek folyamatosan szem­besülniük kell a templomok, te­metők és más egyházi létesítmé­nyek elleni vandalizmussal (a fal­firkák, kődobálások, sírgyalázá- sok mellett más, jelentős kárt oko­zó incidensekkel is). A rendőrök hozzáállása ezekben ez esetekben is gyakran kifogásolható, mivel igyekeznek csökkentem az erősza­kos cselekedetek jelentőségét. így történt egy újvidéki, adventista lelkészek elleni támadás kapcsán is, amely esetben a rendőrség an­nak ellenére sem indított eljárást az elkövetők ellen, hogy a sze­mélyazonosságuk ismert volt. Ugyanakkor nem tapasztalható előrelépés az elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatását il­letően sem, áll a külügyminiszté­rium által kiadott jelentésben. Az amerikai külügyminisztéri­um jelentésében is ismertetett esetekről, valamint a vajdasági események hátteréről további, részletes információ található a HHRF jelentésében (http:// www. hhrf. org/hhrf/en/voj vodi- nareport-jan-2005.htm). A kisebbségek pa­naszkodtak a rendőrség hozzáállására. Románia megrovásban részesült diszkriminatív választási törvénye miatt Nehézkes az egyházi restitúció menete Romániában HHRF-JELENTÉS A román hatóságok rendkívül megnehezítik a kommunizmus évtizedei alatt elkobzott egyházi, közösségi és magánjavak vissza­szolgáltatását. A romániai egyhá­zak által visszaigényelt 7568 in­gatlan közül a kormány által felál­lított Különleges Restitúciós Bi­zottság (KRB) mind ez ideig csak 574 esetben hozott pozitív dön­tést. A görög katolikus egyház az igényelt 2207 ingatlanja körül eddig csupán 50-et vehetett bir­tokba. Még elkeserítőbb a helyzet a négy történelmi magyar egyház esetében, a ’90-es években ugyan­is különböző kormányhatároza­tok által visszaszolgáltatott 33 épület közül csupán 20-at vehet­tek birtokba. A KRB újabb 340 épületet juttatott vissza papíron a magyar egyházaknak, de a tulaj­donképpeni restitúció nagyon ke­vés esetben történt meg. Románia megrovásban része­sült diszkriminatív választási tör­vénye miatt is, mely megakadá­lyozta számos nemzeti kisebbségi csoportosulás - többek között a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) - indulását a tavaly nyári helyi választásokon. „Például az MPSZ-nek 15 megyéből és Buka­restből összegyűjtött 25 ezres tá­mogatói listát kellett leadnia ah­hoz, hogy jelöltjei indulhassanak a helyhatósági választásokon. Mindeközben a romániai magyar­ság másik képviseleti szervezete, az RMDSZ úgy indíthat jelölteket a helyhatósági és parlamenti vá­lasztásokon, hogy nem kell tagjai­nak számát bizonyítania” - ál­lapítja meg az amerikai külügyi jelentés. A csángó gyerekek magyar nyelvű oktatása elé gördített aka­dályoknak is tág teret biztosít a washingtoni jelentés. „Egyes - archaikus magyar nyelvet haszná­ló - moldvai római katolikus kö­zösségek számára a hatóságok nem tették lehetővé, hogy az ide vonatkozó kormányhatározat ér­telmében kérésre magyarul tanul­hassanak. E közösségek a 2002­2003-as tanévben felállítottak két magyar tannyelvű iskolát, előbb Pusztinán és Klézsán, majd ezt ki­terjesztették kilenc településre, ahol összesen 450 gyermek tanul­hat magyarul. Továbbá, egyelőre nem tudták megoldani az anya­nyelvű misézést a (Iasi) Római Katolikus Püspökség ellenkezése miatt.” KOMMENTÁR Patrubány haszna TÓTH MIHÁLY Az emlékezetes népszavazás óta számos kiváló ellenzéki és kor­mánypárti koponyából számos kajánabbnál kajánabb gondolat pattant ki Patrubány Miklós, a Magyarok Vüágszövetsége elnö­kének rovására. Voltak, aki azt nem tudták feledni, hogy az erdé­lyieket fellázította, és lehetetlenné tette Orbán Viktor jelöltje vi­lágszövetségi elnökké választását. Az urbánusok meg azzal igye­keztek nevetségessé tenni, hogy a 21. század hajnalán székely harisnyába öltözve kápráztatta a plebszet. Tucatnyi érvet lehet felsorakoztatni a népszavazás kezdeményezőjének kifigurázásá­ra. Egyvalamit azonban nem lehet tőle elvitatni: a népszavazás kierőszakolása nélkül talán még évtizedekig nem derült volna ki, hogy van Magyarországon egy 85 éve változatlanul politikai erő­ként ható fikció, amely a magát nemzeti oldalnak minősítő köz­gondolkodást élteti. Törvényszerűen megbosszulja magát, ha va­laki a politikában fikcióra épít. Most a magyarországiaknak a népszavazás tárgya iránti közömbösségét látva némi túlzással akár azt is konstatálhatnám, hogy ekkora erőfeszítéssel még így is kezdődhetett volna a plebiszcitum kérdése: Akarja-e, hogy csa­pataival Csaba királyfi... Az összmagyarság jelentős részét Tria­non óta arra trenírozták, hogy valamely történelmi pillanatban majd színre lép egy székelyharisnyába öltözött középszerű, aki­nek kérdésére 10 millió magyar állampolgár pedig egy ember­ként határozottan igennel válaszol. A népszavazás eredménye jól mutatja, a fikció kimúlt. Figyelemre méltó, hogy jobb létre szen- derülésének láttán hogyan reagálnak a magyarországi nemzeti­ek, a baloldaliak, az MKP politikusai. A Fidesz és az MKP mérva­dói Patrubány kudarcát azzal ideologizálják, hogy a kormány- pártiak a lakosságot úgymond lebeszélték a szavazásról, nemmel voksolásra ösztönözték. A kaszárnyái stílusú pártfegyelem hívei nem hajlandók észrevenni, hogy már 15 éve letűnt az a korszak, amelyre az volt jellemző, hogy a politikusok voksolás előtt bein­tettek, a tömeg pedig engedelmesen szavazott. Hogy december 5-én oly csekély volt az érdeklődés, az azt mutatja: a plebsz bizo­nyult bölcsebbnek. Nemcsak Patrubánynál, azoknál is, akik poli­tikájukat egy évtizede kimúlt fikcióra alapozzák. A baloldal pe­dig mintha megijedt volna a nemzetiek kudarca által előidézett győzelemtől. Soraiban kísérteni kezdett az a hazug múlt, a kon­zervatívok által már 130 éve megfogalmazott tétel, mely szerint a szociáldemokraták - hazátlan bitangok. Gyurcsány csapata visszarettent, a fikció hatásának bizonyítható lenullázódása lát­tán nem merte levonni a szükséges következtetéseket, és pót­megoldásokat javasol. A nemzeti oldal ezt akkor is kevesellné, ha az MSZP vezetői testületileg naponta megtaposnák Marx Károly sírját. A gyalogszerrel közlekedő baloldali pedig csodálkozik, ve­zetőik miért nem mernek bátrak lenni. JEGYZET Szupersztár és őrület MISLAY EDIT Kíváncsian vártam a Super- Star szlovák változatát. Főként arra voltam kíváncsi, „felfedeződnek-e” olyan te­hetséges fiatalok, akikre ér­demes odafigyelni, akik hangjukkal új színt hoznak a szlovák popzene palettájára. Valami olyasmit, ami még nem volt. Meg az is érdekelt, látva a magyar Megasztár nagy népszerűségét, hogy az itteni nézők hogyan fogadják majd a műsort. Mennyire kel­ti fel az érdeklődésüket? A Szlovák Televízió való­színűleg bízott benne, hogy a versennyel vissza tudja hódí­tani képernyője elé a fiatal nézőket, máskülönben nem költött volna százmilliót a Su- perStar sugárzási jogára. De arra talán sem a szervezők, sem a résztvevők nem gon­doltak, milyen országos őrü­letet vált ki a show. Az STV nézettsége péntekenként re­kordokat döntöget, a statiszti­kai adatok szerint az ország minden harmadik polgára a tévé előtt ül. Az újságok, fo­lyóiratok címlapjáról hétről hétre a döntősök köszönnek vissza ránk. Az egyes ver­senyzők mögött rajongóklu­bok, sőt antirajongó klubok sorakoztak fel. Az interneten több fórumon is állandó téma a SuperStar. Komoly családi problémák is adódnak olykor: egy fiatalasszony az egyik női magazin tanácsadó rovatához fordult, mert a férje nem nézi jó szemmel, hogy ő a Super- Start nézi. Mit tegyen? Bíz­zunk benne, hogy válás azért nem lesz belőle. Mint ahogy remélhetőleg nemzetközi konfliktus sem. A szlovák Su- perStarnak ugyanis Csehor­szágban is elég nagy közönsé­ge van, és állandó téma, hogy vajon a cseh vagy a szlovák változat jobb-e. A csehek meglepően tárgyilagosak: túl­nyomó többségük szerint a szlovák jobb. A döntősöket, akiket néhány hete még csak a szűk környezetük ismert, ma már biztonsági emberek őrzik a rámenős rajongók zaklatá­saival szemben. Egyszóval az ország SuperStar-lázban ég. S bár nyertes csak egy lehet, aki a döntőbe került, az országos bemutatkozási lehetőséget ka­pott. Az majd később derül ki, ki hogyan tud élni vele. Hogy ki lesz igazán szupersztár, és ki csupán hullócsillag. Egy azonban már most biztos: a Szlovák Televízió biztosan nyert a SuperStarral. És nem panaszkodhatnak a telefon- társaságok sem. Legfeljebb a nézők egy része lehet egy ki­csit türelmetlen. Ma ugyanis SuperStar helyett teniszt ját­szanak a Nemzeti Teniszköz­pontban (ugyan minek?), így még egy hetet várni kell a kö­vetkező fordulóig. Még annyit?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom