Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)

2005-03-31 / 73. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 31. Iskola utca 27 A Szlovákiai Magyar Pedagógusok XI. Országos Találkozója elé, mely jövő hétvégén lesz Rozsnyón A cél a használható tudás Mindinkább az alkalmazható tudás tűnik igazi értéknek (Somogyi Tibor felvétele) A szlovákiai magyar peda­gógusok rozsnyói találko­zója több mint egy évtize­des múltra tekint vissza. Tartalmában a pedagógiai építkezés folyamatosságát tükröző fórum, amely in­formál, és egyben véle­ményt formál a jelenkor pedagógiai történéseiről. CSÍK ZOLTÁN Átfogó jellegénél fogva törekszik felszínre hozni az oktatás-nevelés osztálytermi változásai, valamint megragadni a világban formálódó makro méretű irányvonalakat. Erre enged következtetni az idei címe is: „Változó világ - vátozó iskola - használható tudás”. Legnagyobb érdeklődésre a PISA-vizsgálat 2003-as eredmé­nyeivel kapcsolatos előadások szá­míthatnak, hiszen az adatok csu­pán pár hónappal ezelőtt kerültek nyilvánosságra. Az elemzésekből levonható tapasztalatok informáci­ót szolgáltathatnak a pedagógu­soknak arról, hogy nemzetközi ösz- szehasonlításban mely tudásterü­letek tekinthetők erősségnek, ill. szorulnak fejlesztésre. A PISA- felmérést 1997-ben in­dították el az OECD országok, - amelybe Magyarország 2000- ben, Szlovákia 2003-ban kapcso­lódott be - azzal a szándékkal, hogy nemzetközileg összehason­lítható adatokat nyerjenek a köte­lező iskolalátogatás vége felé ha­ladó 15 éves tanulók teljesítmé­nyéről. A 2000-es mérések az ol­vasásra helyezték a hangsúlyt, 2003-ban a matematikára, a 2006-ban sorra kerülő vizsgála­tok pedig a természettudományos ismeretekre összpontosítanak majd. A folyamat ciklikusan is­métlődve 2009-ben visszatér az olvasás-szövegértés elemzéséhez. A vizsgálatok célja nem pusztán az országok rangsorolása, hanem egyúttal a tanulás eredményeinek és az oktatást befolyásoló ténye­zőknek az összehasonlítása is 41 országban, amelyből 30 OECD- tagországnak számít, 11 pedig partnerországnak. További 23 or­szág a PISA-vizsgálatokat ugyan­csak fontos mérőeszköznek tekin­ti az oktatásügyi döntésekben. Értjük a szövegeket? A szlovákiai magyar oktatás összehangolása tartalmi szem­pontból elsősorban számunkra sarkalatos kérdés, amelyet a nem­zetközi folyamatokra figyelve ma­gunknak kell elvégeznünk. Rozs­nyóra azért kell figyelnünk, mert az új információk azonos időben juthatnak el a gyakorló pedagó­gusainkhoz és az elmélettel fog­lalkozó szakembereinkhez. Az olvasás-szövegértés terüle­tére 2003-ban kevesebb feladat esett, mint három évvel koráb­ban, viszont ezek a tesztek az ak­kori mérésekre épültek rá, ami ál­tal biztosították a fejlődési tren­dek követhetőségét az egyes or­szágokban. A PISA-felmérés kuta­tási tervében a következőképpen definiálták a követelményeit: „az írott szöveg megértése, felhaszná­lása és az ezekre való reflektálás annak érdekében, hogy az egyén elérje céljait, fejlessze tudását és képességeit, és hatékonyan részt vegyen a mindennapi életben.” Az olvasás-szövegértés színvo­nala minden vizsgálat lényeges kérdése, s az anyanyelvtanítás mi­nőségén túlmutató tényező. Első hallásra egyszerűnek tűnik, miről is van szó, de a lényege elemzést igényel. A múltban az írni-olvasni tudás jelentette a műveltséget, a jövőben viszont inkább a matema­tikai, természettudományos és technikai tudással azonosítják e fo­galmat. Mindhárom területen há­rom dimenzióba szerveződik: a gondolkodási műveletek, a tudás­elemek és az alkalmazási területek dimenziójába. Az egyes dimenziók olvasás-szövegértési követelmé­nyeket támasztanak az emberrel szemben. A gondolkodási művele­tek területén az író szövegalkotói eszközeinek értékelése, szöveg- szerkezet, műfaj, hangvétel, a szö­veg érvelésmenetének követése, a szövegben található információk összevetése, a következtetések le­vonása tartozik ide. Változik az iskola Változik körülöttünk a világ, az iskolának is változnia kell. Nem egy pedagógus gondolkodik el azon, mi is az iskola és azon belül az ő feladata. Az ismeretek nem bizonyulnak időtállónak. Mindin­kább az alkalmazható tudás tűnik igazi értéknek. Az ismereteknek és a képességeknek tehát harmo­nikus kapcsolatban kell lenniük ahhoz, hogy élhessünk velük. Az ismeret átadható pillanatok alatt is, azonban a képességek fejlődé­séhez hosszú idő kell. Az informá­ciók gyors feldolgozásához értel­mi képességekre van szükségünk, amelyeknek a megszerzése kell, hogy megelőzze az információk felvételét és feldolgozását. Isme­retek nélkül viszont nincs gyakor­ló anyag. A képességek a tevé­kenységek során fejlődnek, ame­lyekhez ismereteket, tartalmakat használunk fel. A tanulandó kész­séget vagy képességet sokféle tar­talmon keresztül kell átadni, hogy a készség vagy fogalom elváljon a tartalomtól, vagyis ne egy tarta­lomhoz kötődjék. Ezért van szük­ség sok időre a készségek bizton­ságos megalapozásához. Ez teszi transzferálhatóvá, használhatóvá a tudást. VISSZHANG Ad: Kis közösségünk kórképe, Új Szó, 2005. március 22. „A tankönyveink jó része szlo­vákból ’egyenesen’ fordított köny­vek. Lapozzanak csak bele alapis­kolás gyermekeik történelemköny­vébe ” - írja Petheő Attila. Nyilván azt akarja ezzel mondani, hogy a szlovákiai magyar tannyelvű alap­iskolákban olyan tankönyvekből tanítják a történelmet, amelyekben teljesen természetesek az olyan anakronisztikus megfogalmazá­sok, mint: „Szlovákia a középkor­ban” vagy „Szlovákia a török ura­lom idején”; amely könyvekben Széchenyistől taccsra teszik a re­formkort, amelyekben szemrebbe­nés nélkül leírják, hogy 1848-ban „a szlovákság megértette, hogy igazságos követeléseik legfőbb el­lensége a magyar kormány, és hogy nemzeti követeléseiket az ellene folytatott harcban kell érvényesíte­niük” - miközben a valóságban a Hurbanék által szervezett és a Ma­gyarországot megtámadó önkénte­sek soraiban néhány száz, míg Gör­gey honvédseregében, illetve a for­radalom nemzeti őrseregében több ezer szlovák harcolt, nemegyszer éppen az önkéntesek ellen; amely tankönyvekben a felvidéki magyar­ság második világháború utáni kál­váriáját ennyivel intézik el: „A köz­élet megtisztításának ürügyén a polgárok egész rétegeit zárták ki a közéletből. A német és magyar nemzeti kisebbségek képviselőit vagy kitelepítették, vagy megfosz­tották őket állampolgári jogaiktól.” Hogy csak néhányat ragadjak ki a sok létező negatív példa közül. Ilyen szellemiségű könyvekből va­lóban veszélyes magyar gyerekek­nek „nemzeti történelem” címszó alatt históriát oktatni. A kérdés azonban az: Csak ezek a tanköny­vek állnak rendelkezésünkre az ok­tatásban? A helyzet véleményem szerint ennél lényegesen jobb, bár, elfogadom, nem ideális. A rendszerváltás után, a nagy nekibuzdulások korában közössé­günk berkeiben - egyebek mellett - megfogalmazódott az is: írjuk meg saját tankönyveinket! Né­hány esetben a szavakat tettek kö­vették. Szerencsére akadt két gya­korló történelemtanár is, aki vál­lalta a nem csekély kihívást. A Lilium Aurum gondozásában 1997 és 2000 között megjelent Kovács László és Simon Attila há­romrészes tankönyvsorozata, A magyar nép története. E könyvek­ből az alapiskolák 7-9. osztályos tanulói, valamint a nyolcosztályos gimnáziumok alsóbb évfolyamai­nak diákjai viszonylag komplex képet kaphatnak nemcsak a törté­nelmi és a Trianon utáni magyar állam, hanem a trianoni határok mögé szorult magyar közösségek, kiemelten a felvidéki magyarság történetéről is. A magyar nép tör­ténete című sorozat megjelenése­kor a szakma egy része felkapta a fejét - s nem csupán itthon. A minap a történelemoktatásról az egyik legtöbbet publikáló ma­gyarországi szakember írt dicsérőleg a könyvsorozatról: „Az önálló történelemtankönyv készíté­sében a szlovákiai magyarok kissé megelőzték a magyarországi szlo­vákokat, hiszen már meg is jelent - kiváló tartalommal és csodaszép ki­vitelben - tankönyvsorozatuk...” (Jakab György: Közös történelem - különböző nézőpontok, www.tte . hu, 2005. március 21.). Ha ilyen megbecsülésnek örvendő könyve­ink vannak, akkor miért bukkannak fel időről-időre olyan polémiák, utalások, hogy nálunk nincsenek meg nemzeti történelmünk oktatá­sának feltételei? Feltehetőleg megint azzal a jelenséggel állunk szemben, hogy mások sokkal több­re tartják az értékeinket, mint mi magunk... Úgy vélem, manapság a felvidéki magyar iskolákban csak ott nem ta­nítják a nemzeti történelmünket, ahol azt nem tartják igazán fontos­nak. Ez ma már nem bátorság, csak elhatározás és akarat kérdése. Je­lenleg a történelemoktatásra nézve sokkal nagyobb veszélyt jelent a mi­nőségi (magyar) kultúra iránti kö­zömbösség, a diákok körében mu­tatkozó olvasottság hiánya, meg a magyar nyelven beszélő és az osto­baságot naponta piedesztálra eme­lő televízió, mint a se hal, se hús szlovákiai oktatáspolitika. Pelle István A beküldők között számítógépet sorsolunk ki Az év legsikeresebb tanára FELHÍVÁS Kedves diákok! Biztosan benne­teket is tanít olyan pedagógus, akinek elismeritek a munkáját, tudását és módszereit, és aki sike­resen készíti fel tanulóit a nem­zetközi vagy az országos szintű versenyekre. Az Új Szó Nagyszünet rovata ezennel meghirdeti az év legjobb tanára elnevezésű versenyt, mely­re ti magatok ajánlhatjátok ked­venc tanáraitokat, tanárnőiteket. Az a pedagógus lesz a nyertes, akinek a nevére a legtöbb szel­vény érkezik be. Ám az alacso­nyabb diáklétszámmal rendelke­ző tanintézetek sincsenek hát­rányban, mert a szavazatok eseté­ben figyelembe vesszük, hány ta­nulója van az iskolának, és száza­lékban számoljuk ki a beküldött szavazatok számát. Mindenkép­pen jól jártok, ha részt vesztek nyereményjátékunkban, mert azok között a diákok között, akik a legtöbb szelvényt küldik be, egy számítógépet sorsolunk ki, a nyer­tes tanárnak pedig lehetővé tesz- szük, hogy jelen legyen a Minden­tudás Egyetemének júniusi elő­adásán, s emellett egy egyéves előfizetést kap az Új Szóra. A versenyfelhívást hetente egy alkalommal közöljük a szelvény­nyel együtt egészen május köze­péig. Az eredményhirdetésre júni­us elején kerül sor. Ne feledjétek, az a tanár nyer, akinek a nevére a legtöbb szelvényt bekülditek. Ám ti, diákok is csak jól jártok, ha be­kapcsolódtok játékunkba, hiszen egy szuper számítógéppel lehet­tek gazdagabbak. A szelvényeket a következő cím­re várjuk: Új Szó - Nagyszünet, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A borítékra írjátok rá: „Az év legsikeresebb tanárja”, (he) Az iskola neve és címe: I Az iskola diákjainak száma: I A beküldő diák neve és tíme: I I _______________________________________________________________I ISK OLAI KVÍZ Kedves szülők, pedagógusok, je­lenlegi és örök di­ákok! Olvassák fi­gyelmesen az Is­kola utca mellék­let cikkeit, és ab­ban az esetben, ha helyesen vála­szolnak a feltett kérdésekre, és a megfejtést ápri­lis 6-ig beküldik, megnyerhetik az AB-ART Kiadó ajándékát, Szűcs Enikő: Nem mondja ki a nevét című prózakötetét. 1. Az iskolai munka során ügyelni kell arra, hogy se a tananyag túlméretezésével, se az ismeretek túl... oktatá­sával ne terheljük a diáko­kat. a. késői b. korai c. reggeli 2. A ... éves gyermekeknek már nem arra van elsősor­ban szükségük, hogy megta­pasztalják: a világ befogad­ja, szeretettel körülveszi őket. a. 11-15 b. 10-14 c. 20-30 3. Magyarországon a ... tanévben indult a képes­ei ségvizsgáló monitor­rendszer. a. 1999/2000-es b. 2002/2003-as c. 2001/2002-es 4. Minden jó külső, belső mérésnek tisztáznia kell, mint mér, s müyen céllal a. lát b. mér c. akar 5. A magyar nyelv és irodalom tesztjében nagyon sok ... probléma adódott. a. tisztázadan b. jó c. kellemes Címünk: Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A megfejtéseket e- mailben is eljuttathatják az aláb­bi címre: iskolautca@ujszo.com Múlt heti Iskolai kvízünk megfej­tése: la, 2c. Köszönjük, hogy ilyen sokan részt vettek játékunk­ban. Ezúttal a nagykaposi Kato­na Máriának kedvezett a szeren­cse, az AB-ART Kiadó ajándékát küldjük neki. HELYESBÍTÉS Az érsekújvári magyar gimnázium címe: Magyar Tannyelvű Gimnázium - Érsekújvár Letomostie 3,940 01 Nové Zámky, tel.: 035/6 420 859, e-mail: gimnaziumnz@stonline.sk ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, e-mail: iskolautca@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom