Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-31 / 73. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 iii , A Besu&o £lere ne^ volt Bemekig TEopel ' LoCS,OLkOOÁSk.o]< SEM HÉTTŐM LE A CIMBOR/MrtrtAL, ' MERT HASWAPiG f-je& Ke llett íkwom A ^elemtest. t OS' (Lukács Zsolt karikatúrája) Nem kell szégyenkeznünk az egyház ezen időszakban tanúsított magatartása miatt T-i 1 / • •• ••1 *»1 f\ Egyházi ügynökök? TALLÓZÓ WSJE A hitleri Németország felett aratott győzelem 60. évfordulós ünnepléseit az orosz kormánynak arra kellene felhasználnia, hogy egyértelműen elítélje a sztálinizmust és annak 45 évig tartó uralmát Közép- Európa felett - véli a The Wall Street Journal című amerikai lap európai kiadásában Zbigniew Brzezinski neves amerikai politológus. Jimmy Carter volt elnök nemzetbiztonsági tanácsadója szerint Kelet-Kö- zép-Európának szüksége van egy ilyen megbékélésre Oroszországgal, mint ahogy Oroszország is hasznot húzhatna ebből, éppen úgy, ahogy Németország hasznot húzott a francia-német, illetve a későbbi, lengyel-német megbékélésből. Brzezinski mindazonáltal nem sok esélyt lát erre, mert az ilyen államférfiúi nagyság csak olyan politikusokban van meg, akiket mély demokratikus meggyőződés vezérel. Szerinte a közelmúltbeli grúziai, ukrajnai és moldovai események azt mutatják, hogy Oroszországot kezdi bekeríteni a „demokratikus geopolitikai pluralizmus”. Ez erősíteni fogja azt az Oroszországon belüli nyomást, hogy ott is szakítsanak a politikai elitet uraló önkényuralmi és soviniszta hagyománnyal. REUTERS Mintául szolgálhat egész Európa számára a dániai német és a németországi dán kisebbséggel szemben a két országban folytatott politika - jelentette ki Gerhard Schröder német kancellár és Anders Fogh Radmussen dán miniszterelnök a két közösség jogait megfogalmazó egyezmény formába öntésének 50. évfordulóján. A nyilatkozat lehetővé tette a két kisebbségi népcsoport számára az anyanyelv használatát, a szabad vallásgyakorlást, valamint részvételt a helyi és az országos parlamentekben. A 45 ezres németországi dán és a 15 ezres dániai német kisebbség évente mintegy 100 millió euró támogatást kap a két anyaországtól egyebek mellett kisebbségi iskolák működtetésére, valamint kulturális önazonosságának megőrzése céljából. Az elmúlt hetekben az ügynöklistákon politikusok, írók, közéleti személyiségek mellett felbukkantak az egyházak magas rangú képviselői is. Sokan meg- botránkozva olvasták a magas egyházi méltóságot viselő személyek neveit, egyeseknek talán meg is rendülhetett az egyházba vetett bizalmuk. KARAFFA JÁNOS Hogyan is tekintsünk a listákra és a rajtuk szereplő egyházi személyekre? Elsősorban tudatosítanunk kell, hogy mindenkit megillet a védekezés joga. Aki úgy érzi, igaztalanul tüntették fel nevét a listán, jogorvoslatot kérhet és tisztázhatja magát. Az ügynöklista nem szentírás, így - noha általánosságban nem vonható kétségbe a hitelessége - egyes esetekben tévedések is előfordulhatnak. Másodsorban minden esetet szükséges egyénileg is megvizsgálnunk, hiszen az ügynökök beszervezése és az együttműködés kinyilvánítása különböző körülmények közt történhetett. így azt is meg kell néznünk, mi motiválhatta az ügynököket a beszervezéskor. Ezzel kapcsolatban mérvadó lehet a szlovákiai katolikus egyház állás- foglalása, amely leszögezi, hogy egyesek kényszer hatására, megfélemlítve működtek együtt a diktatúrával, mások zsarolás áldozatai lettek, talán egyéb hibáik, bűneik ‘ következtében. Ők sok jót is tettek az egyház érdekében, bár a cél ebben az esetben sem szentesítette az eszközt. Sajnos, olyanok is akadhattak, akik a karrier érdekében - önként és dalolva - vállalták az együttműködést. Őket nem nagyon kellett kényszeríteni semmire, maguktól is kötélnek álltak. Rajtuk ma semmiféle szerecsenmosdatás nem segít. Az ő bűneikért a katolikus egyház már nyilvánosan mindenkitől bocsánatot kért. Valóban elkeserítő, hogy még a papság soraiban is voltak, akik megalkudtak a Vörös Sátánnal, és ezáltal a diktatúra kiszolgálóivá váltak. Nehezen érti és bocsátja meg ezt a mi nemzedékünk, amely erről a diktatúráról csak gyermek- és ifjúkori emlékeket őriz, és már az 1989-es változások után lépett a papi szolgálatba. ’Ugyanakkor, úgy érzem, nem kell szégyenkeznünk-az egyház ebben az időszakban tanúsított magatartása miatt. Ma is büszkén tekintünk azokra a hitvalló világiakra és papokra, akik a zsarnokság sötét éveiben üldöztetések közepette sem adták fel meggyőződésüket. Az emlékezetes gyertyás tüntetésen vagy később, 1989 novemberében a világi katolikusok mellett sok kispap és pap is ott volt a tereken, és küzdött a szabadságért, sokszor vállalva a feljebbvalók rosszallását is. Bár most csak az elbukottak neveitől visszhangzik a sajtó, ne feledjük, hogy Jézus tizenkét apostola között is csak egy kollaboráns akadt: Júdás. Sőt: Péter is háromszor tagadta meg Mesterét, de aztán bűnbánatot tartott, és a többi apostollal együtt életét áldozta az igazságért. Tizenkettő között csak egy volt áruló. Őt ma is bízzuk Isten irgalmára, Péternek adjuk meg a lehetőséget, hogy vezekeljen, mi pedig kövessük a hitvallók példáját. Ez lehet az olyannyira kívánatos egyházi megtisztulás és megújulás kezdete. A szerző plébános Már potenciális vásárlóerőként tartják számon a tizenéveseket, külön csatornákat hoztak létre számukra 14 éves kortól utálják a gyerekek a reklámokat HÁTTÉR Sztárság, divat, pénz, politika. Elutasított és vágyott dolgok a világban. A tizenéves korosztályok véleménye sem egységes. Egy fiatal megállapítása: „Ugyan mitől lenne Beckham sztár? Csak egy focista.” A többi között ez a vélemény is olvasható a GfK Hungária rendhagyó jelentésében, amely a tizenévesek önmagukról és a világról alkotott képét igyekszik bemutatni, 2004 őszén készített kvalitatív kutatásokra alapozva. Közkeletű vélekedés, hogy a „mai fiatalok” teljesen mások, mint „mi” voltunk egykor. Meglepő, de ez az attitűd már a 15-19 évesekre is jellemző, amikor az utánuk születettekről, vagyis a 10-14 évesekről gondolkodnak és őket értékelik. A kutatás tanulsága szerint a 10-14 év közötti életszakaszra leginkább a szülőkről történő leválás megkezdődése jellemző, míg a 15-19 közötti életszakaszt egy tinédzser így foglalta össze: ez „a legnagyobb bulizások, lógások, az első alkoholmérgezés” ideje. A 10-19 évesek nagyon különbözően vélekednek ugyanazokról a kifejezésekről. A kutatás készítői asszociációra kérték a különböző életkorcsoportok képviselőit. A reklám szóra a 10-14 évesek visszafogottan reagáltak. Elsősorban a csatornákra korlátozták az asszociációikat, de már az ő vélekedéseik között is megjelent az „uncsi” kifejezés. A következő négy évfolyam képviselőinek nagy többsége bevallottan unja és utálja a reklámokat, míg a 18-19-be tartozók már nem csak unják, hanem idegesítőnek érzik az egysíkú reklámokat, sokan átverésnek tartják azokat. A pénz szóra a legfiatalabbak, mint a szülők által elkölthető eszközre tekintenek, az idősebbek már maguk is felhasználhatónak látják azt ruházkodásra vagy akár a csajozáshoz. Érdekes, hogy a 10-14 évesek között a sikerről elsősorban a pénzre, a 15-18 évesek a boldogságra, a 18-19-ben a vágyakozásra asszociáltak. Márkás óra, szexi lányok és fiúk divatos szerelésben, kozmetikumok, motor, aerobic, kisgyerek, kabalatárgyak - ezek a képek kerültek fel egy kollázsra, amelyet a fókuszcsoport tagjai készítettek a számukra pozitív (vágyott) dolgokról. A „nem a mi világunk” kollázson ott látjuk Szaddam Husszeint egy vállról indítható rakétával, mint az elutasított erőszak szimbólumát, és egy takarítónőt, mint a nem vágyott karrier, az elesettség és az el nem ismertség jelképét. Félelemként került a kiválasztott képek közé egy AIDS-felirat, s a bugyutaság, a gyerekesség (!) képviseletében egy Superman ábrázolás. Sokak számára szolgálhat érdekes tanulsággal a tapasztalatokat összegző GfK jelentés - véli Steigervald Krisztián, a GfK Hungária kvalitatív kutatási csoportvezetője. - Már csak azért is, mert bár ezek a „gyerekek” önálló jövedelemmel még nem, vagy csak alig rendelkeznek, de a médiavásárlók például már potenciális vásárlóerőként tartják számon őket, és a médiatulajdonosok is már külön csatornákat, újságokat hoztak létre a számukra. Nem csoda hát, ha marketingszakemberek és politikusok, pedagógusok és szociológusok igyekeznek kiismerni a felnövő generációk cselekedeteinek mozgatórugóit. KOMMENTÁR Üzletláncra vert vevők SIDÓ H. ZOLTÁN Egyre kiélezettebb a lökdösődés régiónk kiskereskedelmi üzletláncainak piacán. Éppen a minap röppent fel a hír, hogy Csehországból és Szlovákiából esetleg távozik a Carrefour francia üzlethálózat, ezzel párhuzamosan viszont a brit Tesco újabb terjeszkedést jelentett be, melynek keretében Beckó ódon várromának tövében egy elektronizált, csillogó-villogó logisztikai központot is épít. A sort folytatva a Billa bekebelezi nálunk a Delvita boltjait, a holland Ahold társaság húsvét előtt Pozsonyban megnyitotta első Albert szupermarketjeit, rövidesen pedig jön a diszkontüzleteiről híres német Aldi is. Végül a teljesség igénye nélkül említsük meg a tájainkon végigsöprő német Lidit, amely tavaly ősszel alacsony áraival szinte sziklát dobott a kiskereskedelem eleve fodrozódó vizébe. Az üzletláncok között dúló kiélezett verseny a nagyobb választék mellett visszafogta az inflációt, olyannyira, hogy idén szinte nullára olvadt a fogyasztói termékek áremelkedése. Ezt vásárlóként örömmel elviseljük, viszont a hihetetlen marketinggel, reklámbombákkal dolgozó, fogyasztói szokásainkat betéve ismerő társaságok kellemetlen trükkjeit már kevésbé. Az utóbbira ékes példa a Carrefour év eleji, az évszázad kiárusításaként meghirdetett akciója, amellyel a csehországi és a szlovákiai fogyasztók ezreit csapta be. Sajnos, nem egyedi esetről van szó. „A hazai üzletláncoknál végzett ellenőrzések alátámasztották a fogyasztók elégedetlenségét” - állította a napokban-Nadežda Machútová, a Szlovák Fogyasztóvédelmi Felügyelet vezetője. Szerinte a vásárlókat folyamatosan becsapták a kedvezményes árakkal, ugyanis az üzletláncok a reklámanyagjaikban lényegesen magasabb árkedvezményt tüntettek fel a valósnál. Az üzletláncok attól sem riadtak vissza, hogy azokat a termékeket is kedvezményes árúnak tüntessék fel, amelyek az előző héten még olcsóbbak voltak. Ráadásul sokszor az árkedvezménnyel reklámozott árukat a lehető leghozzáférhetetlenebb polcokon helyezik el, hogy bolyongásunk során minél több árut rakjuk a „feneketlenné” mélyített bevásárlókosárba. Ilyen szempontból tehát összességében csalódást okoztak a nyugati tulajdonú, mindeddig korrektnek vélt üzletláncok. Vagyis esetükben is érvényes az a sokszor helytálló megállapítás, hogy ha Közép- vagy Kelet-Európába érkeznek, akkor engednek nyugati értékrendjükből, és megpróbálják kihasználni a nem éppen kiforrott itteni körülményeket, a gyenge fogyasztói öntudatot. És akkor az éjjel-nappal nyitva tartó, a fogyasztói társadalom katedrálisainak tartott hipermarketekben dolgozók módfelett alacsony béréről még nem is ejtettünk szót. Reméljük, miután véget ér a csapatostul érkező üzletláncok betelepedésének első hulláma, második hullámként a vásárlói kultúra fokozatos emeléséhez is hozzájárulnak. JEGYZET A mentelem mentén POLÁK LÁSZLÓ Vissza-visszatérő téma a képviselők és bírák mentelmi joga. Általában mi, a „közvélemény” csak akkor figyelünk fel rá, ha valamelyik képviselő, uram bocsá részegen vezet autót. Erre azért volt példa a múltban. Hogy a szemmel láthatóan illuminált honatya éppen a mentelmi jogára hivatkozva nem hajlandó megfújni a szondát. Aminek ugye pusztán csak jogi jelentősége lenne a későbbiekben, hisz ha valaki szemmel láthatóan kapatos, akkor azon a szonda már nem nagyon segít. A mentelmi jog akkor is téma szokott lenni, amikor valamelyik képviselő ilyen kiváltságának felfüggesztését kérik a hatóságok a parlamenttől. Voltak emlékezetes esetek, amikor a kormánypártok és az ellenzék csapott össze. Például amikor Lexa, Soboňa vagy mások kiadásáról tárgyaltak. Boszorkányüldözésről, koncepciós perekről beszéltek a HZDS hívei és tisztségviselői. A parlamenttől a jelenlegi választási ciklusban a nyomozó hatóság hat esetben kérte képviselő kiadását. Hat eset volt, és általában sosem sikerült a kiadatási procedúra az első nekifutásra, ám végül is igent mondtak a képviselők. Tehát mindig sikeres volt a próbálkozás, és a parlament egyetlen esetben sem tagadta meg a mentelmi kiváltságok felfüggesztését, bár azt meg kell mondani, hogy nem adta könnyen a képviselő urak bőrét. Most azért van szó újfent a mentelmi jogról, mert az ifjú igazságügyi miniszter, Dániel Lipšic, feledve már a Btk. kapcsán átélt kudarcot, egyelőre ugyan még csak kormányszinten, de útjára indította a mentelmi jog korlátozásának sokat vitatott ügyét. Ami azért lesz nagyon rögös út, mert a képviselőket arra kell kérni, szavazzák meg sajátjogaik korlátozását. Ennyi energiával arra is kérhetnénk őket, hogy saját jövedelmezé- süket is lényegesen nyirbálják meg. A helyzet az, hogy a képviselő is csak emberből van. Lipšic meg azért bátor, mert a mentelmi jog megváltoztatásához minősített többség kell. A kormánykoalíció, s benne a miniszter pártja, a KDH az egyszerű többséggel sem rendelkezik. így aztán időről időre a koalíció a zavarosban, jobban mondva a függetlenek közt halászik. Kérdés persze, hogy most erre kaphatóak lesznek-e a függetlenek? Nem tartanak-e attól, mi lesz, ha majd egyszer velük is szondát fújatnak?
