Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-26 / 70. szám, szombat
Vélemény és háttér 7 ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 26. TALLÓZÓ THE TIMES A Nyugat és Oroszország közötti konfliktus éleződésének, valamint az iszlám szélsőség előretörésének kockázatát latolgatják brit lapok a kirgizisz- táni fordulatról közölt elemzéseikben. A konzervatív The Times szerint az elsődleges veszély az, hogy az iszlám szélsőségesek, akik már berendezkedtek Közép-Ázsia legnagyobb részén, a'hatalmi űrt kihasználva a vidéki szegény tömeg védelmezőjeként fognak fellépni. Az elűzött Akajev elnök éppen azzal tudta hosszú időre megnyerni mind Moszkva, mind a Nyugat támogatását, hogy felhívta a figyelmet a ténylegesen létező terrorista alvilágra, amely megpróbált beszivárogni Kirgizisztánba a rendszer megdöntése végett - áll az elemzésben. A lap szerint jelentős veszély az is, hogy a kirgizisztáni felfordulás az államhatalom általános összeomlásának előjele lehet Közép- Ázsiában, egy olyan térségben, ahol még nem fordult elő sikeres demokratikus hatalmi váltás. A szegénység, a szegények és a gazdagok közötti egyre növekvő vagyoni különbségek és a nemzetiségi vetélkedések valószínűleg csak növelik a zűrzavart. THE GUARDIAN A brit baloldali lap arra a következtetésre jutott, hogy az Akajev-féle rezsim elűzését a Fehér Ház a második Bush-kor- mányzat fő küldetésének, a „zsarnokság végvárai” ledöntésének újabb diadalaként fogja ünnepelni. Amit azonban a Fehér Ház nyereségként könyvel el, azt a Kremlben nyilván veszteségként fogják leírni. Jóllehet Moszkva nem követte el ugyanazokat a baklövéseket, és nem szenvedte el ugyanazt a megszégyenülést, mint Ukrajnában, a biskeki fordulat mégis megmutatta Vlagyimir Putyin gyengeségét, az orosz elnök ugyanis nem bizonyult „a posztszovjet térségben tenyésző gusztustalan rézsűnek” hatékony védelmezőjének. Kirgi- zisztánban sem csupán demokraták és despoták ütköztek meg egymással; a konfliktus részben klánok és a bűnszervezetek közt zajlik. HÁÁREC Téüenséggel vádolja Izrael a Palesztin Hatóságot a palesztinoknak átadott városokban a szélsőségesekkel szemben tanúsított fellépést illetően - írta az Háárec izraeli napilap. Az izraeli hadsereg úgy véli, a palesztinok „az ujjúkat sem mozdították” annak érdekében, hogy a közelmúltban biztonsági ellenőrzésük alá vont Jerikóban és Túl-Karmban felkutassák a szélsőségeseket, és be- gyűjtsék azok fegyvereit. Mahmúd Abbász palesztin miniszterelnök és Ariel Sáron izraeli kormányfő február elején Sarm-es-Sejkben megállapodott, hogy öt ciszjordániai településben a biztonsági ellenőrzést a palesztin szervek fogják ellátni. A Háárec úgy tudja, az izraeli védelmi miniszter utasította a hadsereget, hogy Kalkilíját ne adják át, amíg Jerikóban és Túl-Karmban nem végeznek érdemi tevékenységet a palesztin szervek. HÉTVÉG(R)E Felállítottuk a listánkat Teljesen mindegy, hogy mi történt ezen a héten, mert még mindig mindenkit az foglalkoztat, ami a múlt héten történt. Megőrjítette az országot az ügynöklista, pedig állítólag ez még csak a kezdet, jönnek a prágai dossziék, az elhárítok, az arizátorok stb., lesz itt nemulass! MOLNÁR NORBERT Addig is - űrtöltőként - közöljük a mi kis speciális listánkat, amit az elmúlt néhány hónap történéseinek rekonstruálása után állítottunk össze: A 48 302-es bejegyzés alatt találjuk Ivan Gašparovičot, beosztása (p)rezident, magyarul meghatalmazott vagy ügyvivő. Aktái alapján tiszta, nem csinált eddig még semmit. Ott van a listán Ján Čarnogurský volt miniszterelnök. Megfigyelte az ŠtB, de azt is mondhatnánk, mostanára sikerült őt beszervezni mint body-guardot. Mikuláš Dzurindát konspirációs lakás tulajdonosaként vezetik. Szabadság téri irodáját és az ahhoz tartozó több száz négyzetmétert gyanús célokra engedi át. 007-es bejegyzéssel ügynökként tartják számon Vlagyimir Putyint, aki egy bizonyos Kelet Berlin nevű alakra volt ráálh'tva, de neve mellett a Pozsony, Jukosz és a KGB megjegyzés is díszeleg. A 008-as bejegyzés alatt bizonyos James Bond szerepel. Róla egyelőre semmit nem tudunk, de már követik az embereink. Ján Langoš az 1-es számú informátor, tőle mindent meg lehet tudni. Jó munkaerő, áll a jellemzésében. A 13-as számú akta Ján Slotáé, neve mellett az agent, provokátor bejegyzés szerepel. 56-as aktája van Bugár Bélának, akit beszervezendő személy minőségben tartanak számon. A jellemzések szerint szerfelett aktív, bár sokszor önfejű, s nem lehet jobb belátásra bírni. Pavol Ruskót megfigyelték, majd teljesen komolytalannak nyilvánítva félretették, aktájára smile-kat rajzoltak. Vladimír Mečiart doktorként vezetik. Ez új kategória. Robert Fico tartótiszt. Önmagát nagyon komolynak tartó. Megpróbál mindent az ellenőrzése alatt tartani, de a rendszer ellenáll. Felettesei megjegyzése: tehetséges, de veszélyes. Listánkat fokozatosan bővítjük;) senki sincs biztonságban! HETI GAZDA(G)SAG Csinálj butaságot, kend az unióra! TUBA LAJOS Soha nem tudod, merről rúg beléd a bürokrácia - más nem juthat az eszükbe annak hallatán, hogy a hivatalos szervek önfeláldozó munkájának eredményeként ezentúl az új gépkocsit is külön ellenőrzésre kell vinni. Ahol megnézik rajta azt, amit előtte már a rendőrök is megnéztek. Az Európai Unió kívánja így, zengte az illetékes szóvivő a mindenre megfelelő receptet. Lassan ezt a jól fizetett propagandisták olyan rutinnal használják, mint egykoron a szocialista internacionalizmust. Az ilyen szóvivőknek azt üzenjük, hogy az unióban a kereskedők már az interneten intézik a gépkocsikkal kapcsolatos hivatalos ügyeket, s nem újabb és újabb hivatalokba kergetik a szerencsétlen polgárt. Azt a szóvivőt, aki az Európai Unió nevét hiábavalóan a szájára veszi, azonnali hatállyal el kellene bocsátani. A parlamenti képviselőknek és más hatalmasko- dóknak pedig azt üzenjük, hogy a fizetésüket a polgárok terhelésének csökkentéséért kapják, nem pedig a szívatásukért. Mert ugye a katonaságon is eljött az idő, amikor a fiatal bakából öreg lett, és legtöbbjük számára ez a szívatás visszaadásának ideje lett. Márpedig nálunk is közeledik ez az idő, visszakaphatják ezt a politikusok a polgároktól. A pártközpontok már tervezik a küszöbön álló kampányokat, amikor is a politikusok újra kirajzanak a nép közé. Könnyen kellemeden kérdésekkel szembesülhetnek és meglehet, hogy ehhez a rezzenéstelen ábrázat (magyarul fapofa) sem lesz elegendő. Nálunk a nép - a környező országok politikusainak nagy irigységére - szó nélkül tűrte az elmúlt éveket, kár most ilyen badarságokkal ingerelni, mint ez a gépkocsizás. Az illetékesek tavaly ilyenkor még nagy dilemmában voltak, hogy mennyit rakhatnak még a nép nyakába. Olyan érzésünk van, sajnos hamar felejtenek. Talán még idejében szólunk, hogy a pozsonyi fogadások közönségén kívül lakik még vagy ötmillió ember ebben az országban, akikre az intézkedéseik kiagyalása során gondolni illene. Egyetlen szerencsénk, hogy a hatalmi gépezetük továbbra is csikorog. így ha esetleg elfeledkezünk a többlet-regisztrációról, a rendőrök nem büntetnek meg bennünket. A politikusok ugyanis elfelejtkeztek az erre szolgáló jogszabályok megalkotásáról. Az Európai Unió közben különféle bukfencekkel kezeli problémáit. A makrogazdasági mutatókat sikeresen leküzdötték, most a szolgáltatásokkal kínlódnak. Hiába, az unió népe nem annyira béketűrő, mint mi, így csak nagy vargabetűkkel lehet reformálni. Ivan Miklós a napokban az egyik legolvasottabb gazdasági lapban ösztökélte őket nagyobb tempóra. Ebben tökéletesen igaza van, hiszen mi a jólét érdekében léptünk be hozzájuk, nem pedig valamiféle leszálló ág miatt. Egyben reméljük, legalább Miklós becsüli a hazai polgárok béketűrését és odamondogat a fejüket újra felütő bürokratáknak. Szintén a napokban kezdődött egy per, amely érdekes kísérleti léggömb lehet. Mit engedhet meg magának egy külföldi óriáskonszern a hazai munkásokkal szemben? E sorok írója nem nagyon szereti a szakszervezeteket és felfigyelt arra is, hogy a hazai vörös csúcsmenedzserek épp a napokban tüntettek európai társaikkal közösen Brüsz- szelben a szolgáltatóipar liberalizálása ellen. A rózsahegyi munkások viszont követeléseikkel a munkakörülmények javítását igyekeztek elérni, amire a nagyhatalmú külföldi cég 20 millió koronás pert varrt a nyakukba. Ez a hazai munkásjövedelmek ismeretében teljesen értelmetlen. A szakszervezeti bosszok- nak ott kellene küzdeniük a barikádokon, nem pedig Brüsszelben a hazai kisvállalkozók ellen. Még szerencse, hogy külföldön valódi szakszervezetek működnek, így Németországból már érkezett segítség a számukra. VENDÉGKOMMENTÁR Teraszháború KÖVESDI KÁROLY Érdeklődéssel figyelem a pozsonyi kávéházak sztrájkját. Az óvárosi vendéglősök ugyanis mostanában délidőben néhány órára bezárják a boltot, így tiltakoznak a városatyák döntése ellen, akik háromszáz százalékos adóemelést varrtak a nyakukba. Az első városkerületi magisztrátus úgy gondolta, a vendéglősöknek túl nagy a bevételük a nyári hónapokban, ezért a teraszok bérleti díját négyzetméterenként napi 30 koronára emelte. Ami gyors fejszámolást végezve annyit jelent, hogy ha egy vendéglős valamelyik sétálóutcán egy szobányi területet bérel a várostól, akkor májustól szeptemberig legalább 120- 150 ezer koronát kell leperkálnia a közös kasszába. A hírek szerint 70 vendéglős sztrájkol, de valószínűleg többet érint az új rendelet. Az óváros pluszbevétele néhány tucat millió lehet az idén a vendéglők, presszók, kávéházak tulajdonosainak megpumpolásával. Akiket persze nem kell nagyon félteni, hiszen megtalálják a módját, hogy a kiesett bevételt pótolják. Ennek módja végtelenül egyszerű: a pluszköltséget beforgatják az árakba. Vagyis a városatyák nem a vendéglősök zsebébe nyúlnak, hanem a pozsonyi polgárokéba és elsősorban a külföldi turistákéba, akik szép számmal fordulnak meg nyáron a fővárosban. A dolognak csak az a szépséghibája, hogy a közeli Bécsben például a hasonló teraszok bérleti díja 4 korona, ami testvérek között is a pozsonyinak az egyhetede. Ez a szám azért megdöbbentő, mert Szlovákiában a turizmus és az idegenforgalom egyelőre gyerekcipőben jár, és korántsem felel meg az ország természeti adottságainak. A külföldiek zöme, más országokkal ellentétben, egy-két napot tölt nálunk, aztán megy tovább isten hírével. Az állam sírdogál, hogy alacsony a bevétele a turizmusból, ugyanakkor nagyságrendekkel kevesebbet költ reklámra, mint a környező országok. A pozsonyi bérleti díjak ugyanakkor messze meghaladják a prágai vagy budapesti szintet. A magisztrátus mindenesetre rendíthetetlen, a csatabárdot kiásó vendéglősök pedig azt latolgatják, akár egész napos bezárással tiltakoznak. Hogy mi lesz a nóta vége? Könnyen megjósolható: drágább lesz a sör, a kávé, a sütemény Pozsony belvárosában. Hogy aztán a bevételből mennyit fordít a főváros reklámra? Jó hazai szokás szerint valószínűleg semennyit. Hogy a turista ezután kap-e a kávé mellé szalvétát, vagy a pincér szalvéta alatt letakarva hozza-e a számlát, szintén kérdéses. Ez már a tradíció és a kultúra kategóriájába tartozik. JEGYZET Románc a parton TALLÓSIBÉLA Mindig is rossz volt az arcmemóriám, és emiatt már több kellemetlen helyzetből kellett pironkodva kimagyarázni magamat. A múltkor is jöttem az egyik ligetfalui nagyáruházból, tömött nejlonszatyrokkal, hogy majd leszakadt a karom. A kanálisparti sétálóúton bandukoltam, ábrándozva a tavaszról. Érzékeltem, hogy jön velem szembe valaki. Belenéztem hirtelen az arcába. Egykor a közeli kisboltban dolgozott elárusítóként, mindig volt hozzám pár kedves szava. Aztán egy nap eltűnt a pult mögül. Köszöntem is rögtön, s tömör, tőmondatos válasz reményében hogylétéről érdeklődtem, csak úgy illemből, hiszen egy távoli régi ismerősnek, aki mindig kedvesen kiszolgált, ennyi jár. Ó, mondta, rosszul, nagyon rosszul van, napokig kínlódott a fogával, elment orvoshoz, az kihúzta, pár nap minden rendben is volt, de aztán komplikációk léptek fel. Begyulladt az ínye, mert maradt benne egy gyökérszilánk... - és csak mesélt, és mesélt. Én viszont már az első szó után rádöbbentem - mert a hangmemóriám nagyon jó hogy ez a hölgy nem az az elárusítóhölgy, akinek hittem. „Nem csináltam semmit - folytatta -, mégis úgy kivagyok, mintha felmostam volna nyolc órán át, mert egy szem- hunyásnyit nem aludtam egész éjjel, csak járkáltam a lakásban. Hiába vettem be két erős csillapítót, nem enyhült a fájdalom. Soha ne kerüljön ilyen helyzetbe, mert borzasztó hosszú tud lenni az éjszaka. Azt hittem, hajnal nem lesz soha...” Csak bámultam, hogy akkor most mi van? Hiszen nem ismerjük egymást, soha nem találkoztunk, s csak állok vele szemben zavartan, és hallgatom. Mert folytatta: nem elég, hogy a foga kínozta, front is volt, és ő erősen időjárás-érzékeny, s úgy szaggatott a válla, hogy majd le szakadt. Az idegtől meg elkezdett viszketni a talpa... Akkorra én már kántáltam, hogy viszlát, viszlát, és már megtettem az első oldalazó lépést is, aztán hátat fordítottam, de még utánam szólt, hogy: „Holnap megyek kontrolra”. Pár nappal később már ő állított meg mint régi ismerőst, hiába próbáltam láthatatlanná lenni. „Alig mertem kijönni az utcára - mentegetőzött -, úgy lerongyolódtam. A fogam miatt nem tudtam enni, csak tejet ittam, az meg úgy meghajtott, hogy a széntabletta sem segített.” Sajnálom őt, biztos egyedül él. S boldog, hogy végre az én rossz arcmemóriámnak köszönhetően ráakadt valakire, akinek elmondhatja a bajait. Lehet, hogy húsvéthétfőn ott sétafikái a kanálisparton, várja, hogy jövök és meglocsolom. Veszek is egy üveg kölnivizet.
