Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-08 / 55. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA „Csak kevés magyar politikus érzékeli az erdélyi emberek nem elhanyagolható része cselekedeteinek érzelmi mozgatórugóit” - írta az Eörsi Mátyás SZDSZ-politikus kolozsvári látogatása során szombaton történt incidens kapcsán az erdélyi közéleti napilap. Nemcsak beszámolt az incidensről, amelynek során a decemberi magyarországi népszavazásra utaló „Nem!” feliratokkal tiltakozó kolozsvári magyar fiatalok megakadályozták, hogy Eörsi megtartsa előadását a Sa- pientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem székhelyén, hanem vezércikket is szentelt az esetnek. Szerzője, Csinta Samu abból indult ki, hogy a nyelvújítóknak érdemes lenne elgondolkodniuk a nem tagadószó fokozott formájának meghonosításán, valahogy így: „nem”, „nemebb”, „legne- mebb”. Mert a cikkíró szerint Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselő kolozsvári afféija már-már valami hasonló i- gényt vet fel, de annyit mindenképpen, hogy a december 5-i magyarországi „nem” ú- jabb, egyre változatosabb formákban képes újratermelni a „nemeket”. Alaphelyzetben az lenne az üdvözítő, ha egymást meghallgatva, egymás érveit tolerálva jutnánk valamiféle közös nevezőre, legyen az a kettős állampolgárság ügye vagy a homoszexualitás kérdésköre. De hol beszélhetünk alaphelyzetről, amikor úgy tűnik, sem az erdélyi embernek nem sikerült még feldolgoznia a decemberi sokkot, sem a túlsó félnek a „győzelmet”. FINANCIAL TIMES Legfeljebb közepesnek nevezhető értékelést kapott az Európai Bizottság új testületé a nemzetközi sajtótól tevékenységének első száz napját követően, egy brüsszeli tisztviselő az előző hetet a testület életében egyenesen katasztrofálisnak nevezte a Financial Times című napilap hétfői kontinentális kiadásának nyilatkozva. Jósé Manuel Durao Barro- so és csapata múlt szerdán ünnepelte hivatalba lépésének századik napját. Ám a sajtóértékelések szerint amilyen nehéznek bizonyult a testület összeállítása és jóváhagyatása ősszel, hasonló döcögősen zajlott le az első három hónap is. A bizottság név nélkül nyilatkozó. tisztviselői elismerték, hogy bizonyos területeken még kiütközött a testület tapasztalathiánya, de úgy vélték, 100 nap után ezt még nem szabad tragikusan felfogni. „Még csak 100 napot dolgoztunk együtt, és kétezer még előttünk van, mielőtt mandátumunk véget ér” - mondta egy tisztviselő a bírálatok kapcsán. A testületet több oldalról érték kritikák a nemzetközi sajtóban, ami annál is meglepőbb, mert Barroso abban a hiszemben került a testület élére, hogy határozott irányítással erős bizottságot teremt majd. Ő maga is minden adandó alkalommal leszögezi, hogy a testület erős, határozottan politizál, és jelentős támogatást élvez. Ehhez képes számos sajtókritika gyengeséggel és a hozzáértés hiányával vádolja a bizottság vezetőjét és csapatát. Zoltán Ilonának: - Icuka, én nagyon szeretem a nőnapot, mert ilyenkor van a névnapom. (Peter Gossányi rajza) Jó volna nem körbejárni a földgolyót, hanem helyben intézni dolgainkat Szabadság, Szelmenc... Ne őrizgessünk sérelmeket, ne vakarjunk el sebeket, s ne múltba révedő életet éljünk! ZELEI MIKLÓS De mégse felejtsük el, hogy Vja- cseszlav Molotov - aki még ismerte Lenint! - a fajelmélettel, jobb esetben „csak” pánszláv érveléssel indokolt, amikor a hányatott sorsú Kárpátalját a Szovjetunió bekebelezte: „Kárpátuk- rajna népe néprajzi jellegénél, nyelvénél, erkölcseinél és szokásainál, valamint történelmi sorsánál fogva az ukrán nép része volt s maradt. Közismert, milyen nagy volt régtől fogva az az óhajtása, hogy ismét egyesüljön ukrán fajtestvéreivel.” (Szabad Nép, 1945. július 1.) A magyarlakta Kis- és Nagyszel- menc ikerfalu számára e „faj testvériség” azt jelentette, hogy kettézárták az azóta széthullott Szovjetunió és a szintúgy megszűnt Csehszlovákia - nem hogy átjár- hatatlan, hanem légmentesen záró vasfüggönyével. Eltelt közel két emberöltő. A vasfüggönyhöz vezető nagyszel- menci főutcában tavaly megnyílt az Euro bár: a diktatúra múltán úgy érkezett meg az ikerfalu szlovákiai részébe a szabadság, hogy dohányozni már tilos, de vasfüg- gönyözni még szabad. Ám ez se így igaz, hiszen mindenki tudja, hogy az Európai Unió vasfüggönyöket nem tart fenn: 2004. május elseje óta a szelmenci határon nem vasfüggöny választja el a Keletet a Nyugattól, hanem aranyfüggöny a Nyugatot a Kelettől. Sok-sok európai és tengerentúli politikai fórum javasolta, hogy az ikerfalu országhatáráról távolítsák el a szögesdrót-kollekciót, és a szelmenci főutcában nyissanak határátkelőt. Szomorú, hogy mi, Duna menti országok, népek még szabadságunkban sem magunktól jövünk rá egy ilyen nyilvánvalóságra: előszobázni kell Brüsszelben, Washingtonban, s ha a nagyhatalmi ajánlás már megvan, akkor nyit Pozsony, felneszei Budapest. Kijev viszont még ma is hallgat. Három ország magyarjai, a szelmenci emberjogi anomália rendezésére onnan még várjuk az igent. Ha célba jutva majd átszakítjuk a szelmenci sorompót, én arra fogok gondolni, mennyivel szebb lehetne e három ország nemzeteinek az élete, ha az emberséges megoldások érdekében nem kellene körbejárni a földgolyót, hanem helyben intéznénk dolgainkat. A szerző író, újságíró; A kettézárt falu című könyv szerzője Ha a nagyhatalmi ajánlás már megvan, akkor nyit Pozsony. Egy év alatt tovább fejlődött és még veszélyesebb lett az al-Kaida terrorszervezet Mutáns vírus módjára viselkedik MTI-HÁTTÉR Akár egy mutáns vírus, az al-Ka- ida az elmúlt év során képes volt alkalmazkodni a felszámolására irányuló nemzetközi erőfeszítésekhez, még megfoghatatlanabb, még veszélyesebb lett - vélik elemzők. Egy évvel a Madridban március 11-én véghezvitt merénylet után az iszlámista szervezet két arcot mutat: egyrészt tapasztalt terroristák, a Nyugat ellen vívott dzsihád évei alatt megedződött emberek kemény magjának képét, másrészt Oszama bin Ladenhez kevésbé közvetlenül kötődő, tehát nehezebben fellelhető, de így is súlyos fenyegetést jelentő kis csoportok arculatát. „Az al-Kaida soha nem volt nagyon központosított szervezeti’ - mondja Brian Jenkins, a Rand Corporation amerikai kutatócsoport terrorizmusszakértője, aki szerint az al-Kaida az elmúlt 39 hónap során erőteljes nyomásnak volt kitéve, s ennek hatására még jobban decentrali- zálódott, a helyi csoportok még inkább saját döntéseik alapján cselekszenek. „2001. szeptember 11- e óta átlagban kéthavonta követtek el merényletet, Bálitól Madridig, az ádagba nem számolva bele Oroszországot és Irakot. Ez az ütem nem csökkent az iraki invázióval” - teszi hozzá Jenkins. Az akciókat végrehajtó sejtek - amelyeket a nyugati társadalmakba egyébként jól integrált önkéntesek alkotnak, akik nem járták végig az afganisztáni kiképzőtáborokat - a madridi, a dzserbai vagy a rabati merénylettel megmutatták, képesek lecsapni úgy, hogy előtte évekig a rendfenntartó erők radarjai alatt tudtak maradni. Roland Jacquard francia szakértő, a Nemzetközi Terrorizmusfigyelő Központ elnöke szerint az a gond, hogy a történelmi vezetőket egyes helyeken felváltották ismeretlenek. „Még veszélyesebbé teszi a helyzetet - fűzi hozzá -, hogy számos kis helyi emír tűnt fel és verseng egymással, hogy észrevetesse magát. Nincs hosszú távú politikai stratégiájuk, ellenőrizhetetlenek, még az al-Kaida számára is.” Az angol Jason Burke, az Al-Kaida - a radikális iszlám igaz története című könyv szerzője azt hangsúlyozza, hogy szeptember 11-e óta az al- Kaida ideológiájának egyre intenzívebb terjedését láthattuk, ami - még akkor is, ha a szervezet akcióképessége csökkent - megkönnyítette önkéntesek toborzását. A szakadatlanul üldözött Oszama bin Ladennek bizonyosan nincs már jelentős műveleti kapacitása - vélik a szakértők, de hozzáteszik: voltaképpen nincs is rá szüksége. „Továbbra is halálos veszélyt jelent, mert rendelkezik az övéihez hasonlatos szavak és gondolatok ihletésének iszonyatos hatalmával - folytatja Jenkins. - Üzenetével, melyben egy vég nélküli szent háborúra biztat egy sátánként lefestett ellenséggel szemben, változatlanul nagy hatású kommunikátornak mutatkozik, aki képes arra, hogy híveit rávegye önmaguk feláldozására.” Szeptember 11-e óta 22 hang- és videofelvételt rögzített, s azok nyomban körbejárták a világot. Számos elemző, köztük a nagy tekintélyű, londoni székhelyű Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének tagjai úgy vélik egyébiránt, hogy Irak amerikai megszállása és az erőszak, amelyet maga után vont, megkönnyítette újabb emberek toborzását. Az intézet becslése szerint ma több mint 60 országban legalább 18 ezer „dzsihádista” áll harcra készen. A US Army War College jelentésében James Bliss amerikai ezredes 36 millió dollárra taksálja a hálózat évi költségvetését, amely összeget iszlám jótékony- sági szervezetek gyűjtései, a hálózat ellenőrzése alatt álló vállalatok működése, pénzhamisítás és bankkártyacsalások fedeznek. KOMMENTÁR Az ügynök halála után KOCUR LÁSZLÓ Tegnap katonai tiszteletadással temették el Nicola Caliparit, a szertartást az olasz tévénézők élő adásban követhették. Calipari- ról péntek estig azt sem tudtuk, hogy a világon van, értelmetlen halálával - nem mintha lenne értelmes halál - lett címlapsztori az olasz lapokban. Az Irakban tevékenykedő olasz titkos ügynök „baráti tűzben” vesztette életét, a bagdadi repülőtér közelében amerikai katonák nyitottak tüzet autójukra, melyben Giuliana Sgrenát, a baloldali II Manifesto terroristák fogságból szabadult újságíróját szállították. Nem Calipari az első olasz áldozata az iraki békefolyamatnak. Talán sokan emlékeznek még a 36 éves hivatásos testőrre, Fabricio Quatrocchira, aki állítólag így búcsúzott gyilkosaitól: megmutatom nektek, hogyan hal meg egy igazi olasz; három társát utóbb szabadon engedték. Enzo Baldoni szabadúszó újságíró számára is végzetesnek bizonyult az iraki küldetés, augusztusban kivégezték elrablói. Az olaszok alig ocsúdtak fel a tragikus esemény után, szeptemberben újabb túszügy borzolta a kedélyeket: egy segélyszervezet két munkatársnőjét hurcolták el bagdadi irodájukból. Elrablóik előbb internetes közleményben tudatták a két nő kivégzését, utóbb szerencsére bebizonyosodott, hogy ez nem igaz. A két Simonát szeptember végén szabadon engedték. Novemberben tizenkilenc olasz katona vesztette életét Naszírijában, egy öngyilkos terrorakció során. Az olasz társadalom persze érzékenyen reagált a történtekre, az emberek az utcákra vonultak, követelve az olasz csapatok kivonását a közel-keleti országból. Olaszország eddig az Egyesült Államok megbízható szövetségesének bizonyult a terrorizmus elleni harcban. Az ügynök halála után Silvio Berlusconi kormánya a baloldali ellenzék részéről újra komoly nyomásnak lesz kitéve az iraki kérdést illetően. Bár e sorok írója szeretné elkerülni a cinizmus látszatát, de nehezen vonatkoztathatunk el attól, hogy az újságírók és a katonák dolgozni - vulgo: pénzért - mentek Irakba, s amikor leszálltak a bagdadi repülőtéren, tudták, hova érkeznek. Ám az ukrán, a magyar, a spanyol vagy akár a szlovák precedensek nyomán megfigyelhetjük, azokban az országokban, melyeknek emberveszteségei voltak a térségben, a populista erők alaposan kihasználták a csapatkivonás-párti közhangulatot. Iraknak egyelőre szüksége van a külföldi haderő gyámkodására a közbiztonság megszilárdításához. Az irakiak többsége végre szeretne normális életet élni, ám egy (egyelőre nem teljesen) elhanyagolható kisebbség, a bizonytalanság huzamos fenntartásában érdekelt. Ezek azonban nem szabadságharcosok, hanem bűnözők. Jó lenne, ha erről Berlusconi is meg tudná győzni honfitársait. JEGYZET Egy StB-s siráma SZÁSZI ZOLTÁN Hát tehetek én arról, kérem szépen, hogy ez az egész ügy- nökösdi kiderült? Hát tessék mondani, most akkor én vagyok a hibás azért, mert a Nemzeti Emlékezet Hivatala létrejött, és ráadásul a nevemet is kitették közszemlére? Ilyet mi csak akkor csináltunk, ha valakit kulákgyanúsnak meg a szocializmus ellenségének tekintettünk. A rendes elvtársak fényképe az élmunkás- galériákban volt. Most tessék nekem mondani, hát tehetek én arról, hogy rendszerváltozás volt, hát jó ez nekem? Most mindenki rám mutogat, mióta ez a lista azon az istenverte, nem cenzúrázott interneten van. Tegnap is befestette valaki a nevemet a postaládán, meg ráírta, hogy besúgó, három felkiáltójelet is tett mögé. Pedig én csak azért tettem, mert tetszik tudni, a fiam olyan nagyon buta volt, hogy másképpen nem tudtam volna neki egyetemi végzettséget biztosítani. Meg tetszik tudni, az is igaz, hogy énnekem korábban komoly gondom volt az alkoholfogyasztással, így aztán lazábban meg lehetett engem győzni. A pártba nem léptem be, ez nem volt feltétel. De én, isten bizony, ha besúgtam is, csak annyit mondtam el mindig, amennyivel tudtam, hogy biztosan tiem árthatok. Amúgy is én csak néhány loboncos hajú fiatalról írtam jelentést, azt se sokat, talán csak harmincat egy évben. Mindig ott járkáltam a városban, beszélgettem mindenkivel, meghallgattam én kérem mindenkit, még féldecire is meghívtam az embereket. Hát rossz ember vagyok én ezért? Különben is kényszerítettek, megzsaroltak. Hogyan csinálták, tetszenek kérdezni? Nem tudom, ne haragudjanak, már nem emlékszem. Én igazából most se akartam elhinni, hogy ilyen lista közszemlén lehet. Nagy baj nincs azért, megkövezni nem fognak, meg ki nem fütyüli le azt a pár embert, aki újabban nem köszön. Majd megváltozik ez is. Ismerős annyi van máig is jó posztokon, mint a fene. Még képviselők is! Én nem félek, nekem tiszta a lelkiismeretem, én még akár a szószékre is kiállhatnék, mert ismernek engem a templomban is, én eljártam oda is. Igaz, meg kellett számolni hányán voltak, jegyzetelni kellett, mit mondott a pap, de akkor is ott voltam. Nekem van jó nyugdíjam, mellette bedolgozok, mert a régi haverok most is segítenek. Kíváncsi vagyok arra a néhány loboncos hajúra, mi a nyavalyát csinálnak most a középiskolai végzettségükkel. Mert azt még azért elintéztem nekik, hogy egyetemre ne menjenek! Maximum elmehetnek a fiam vállalkozásába trógerol- ni. Különben meg mi közük van maguknak ahhoz, hogy nekem mim van és miből szereztem? Hát nem dolgoztam meg érte becsülettel?