Új Szó, 2005. március (58. évfolyam, 49-73. szám)
2005-03-07 / 54. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁRCIUS 7. FELHÍVÁS Gömöri antológia Ez az előadás még nem bizonyíték, csak ígéret. Az ember néha prózamondó versenyen érzi magát Dobos László után szabadon A Fundament Polgári Társulás 2000-ben adta ki a Gömöri antológiát. Az antológia olyan kortárs írók műveit tartalmazta, akik valamilyen módon kötődnek Gö- mörhöz, vagy műveikben megjelenítik, műveik tárgyává teszik a történelmi Gömört. A Fundament Polgári Társulás a Gortva Polgári Társulással együttműködve 2005- ben ismét megjelenteti a Gömöri antológiát. Ezért felhívással fordul mindazon írókhoz, költőkhöz, akik műveikkel szeretnének társszerzői lenni e kötetnek, hogy jelentkezzenek az alábbi címen: ko- vacstibor@stonline.sk , tiborko- vacs@post.sk , jdj@freemail.hu . A 2000-ben kiadott Gömöri antológia szövegei és korábban publikált művek nem szerepelhetnek a készülő antológiában. MOZI POZSONY HVIEZDA: Két szótaggal lemaradva (szí.) 18 Kiskakukk (or.) 20 MLADOSŤ: Ibrahim és a Korán virágai (fr.) 15.30 A belső tenger (sp.) 20 AUPARK - PALACE: Vejedre ütök (am.) 14, 15, 16.30, 17.30, 19, 20, 21.30 A hihetetlen család (am.) 15.30 Végállomás (szí.) 18, 20.10 Snowboardozók (cseh) 14.10, 16.20, 18.30, 20.40 Közelebb! (am.) 15.10,17.20,19.30, 21.40 Két szótaggal lemaradva (szí.) 13.40 Ray (am.) 18.10 Ibrahim és a Korán virágai (ff.) 15.50, 21.10 A nemzet aranya (am.) 16.10, 18.40, 21.20 Aviator (am.) 17.10, 20.30 Penge: Szentháromság (am.) 14.50, 17.20, 19.40.21.50 Lemony Snicket - A balszerencse áradása (am.) 14.30, 16.50 Az operaház fantomja (am.) 19.20 Kalandférgek (am.-ném.- kan.) 16.10, 18.20, 20.20 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (am.) 14.20 Az utolsó gyémántrablás (am.) 16.40,18.50 Hosszú jegyesség (fr.-am.) 21 PÓLUS - METROPOLIS: Vejedre ütök (am.) 14.20, 15.30, 16.45, 17.55, 19.10, 20.20, 21.40 Közelebb! (am.) 17.10, 19.15, 21.35 Snowboardozók (cseh) 14.05, 16.30, 18.55, 21.20 Aviator (am. 14,17.15, 20.30 Kalandférgek (am.-ném.-kan.) 17.55, 19.45, 21.45 A nemzet aranya (am.) 18.15, 20.50 Lemony Snicket - A balszerencse áradása (am.) 16.25,18.30 Az utolsó gyémántrablás (am.) 16.15 Az operaház fantomja (am.) 13.30 Ray (am.) 20.40 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 13.55 Kerülőutak (am.) 13.15 A hihetetlen család (am.) 15.25 KASSA DRUŽBA: Közelebb! (am.) 19 CAPITOL: Vejedre ütök (am.) 16, 18.15, 20.30 TATRA: Snowboardozók (cseh) 17, 19.30 ÚSMEV: Végállomás (szí.) 16,20 IMPULZ: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁK1A SZENC - MIER: Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Szép napok (magy.) 17,19.30 GYŐR PLAZA: Aviator (am.) 16.15, 19.30 Bújócska (am.) 18, 20.15 Csudafilm (magy.) 15.45, 17.45, 19.45 Hölgyválasz (am.) 15.15, 17.30,19.45 Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) 16 Közelebb! (am.) 14,18.30, 20.30 Le a fejjel! (magy.) 16,18,20 Micimackó és a Zelefánt (am.) 14.30, 16.15, 18.15 A nemzet aranya (am.) 20 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 15.30 Penge: Szentháromság (am.) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Sorstalanság (magy.) 14.30, 17.15, 20 Vejedre ütök (am.) 13.30,15.45,18, 20.15 Jan Hrebejk filmje kapta a Cseh Oroszlán fődíjat Tarolt a Horem pádem MTI-TUDÓSÍTÁS Prága. Az Oscar-díjra jelölt és nagy sikert aratott Horem pádem (Lélekszakadva) című filmet minősítette a cseh film- és televíziós akadémia a tavalyi év legjobb cseh filmalkotásának. A népszerű Cseh Oroszlán díjak ünnepélyes kiosztására szombaton este került sor Prágában. A fődíjat Roger Moore brit színész - James Bond világszerte népszerű alakítója, a magyar tévénézők által a hatvanas években megismert Angyal kalandjai filmsorozat főszereplője - adta át Hre- bejknek. A Horem pádem című filmet, amely egy rendszerváltás utáni prágai baráti társaság kalandozásainak vidám s egyben szomorú története, Jan Hrebejk rendezte. A nemrégiben bemutatott ötrészes televíziós változata szintén magas nézettségnek örvendett. A fődíjon kívül a Horem pádem még további három kisebb Cseh Oroszlánt mondhat magáénak. Egyet Hrebejk kapott a legjobb rendezésért, a másikat Petr Jirchovsky kapta a forgatókönyvért, míg a harmadikat a Csehországban igen népszerű szlovák színésznő, Magda Va- sáryová a legjobb női alakításért. „Nagyon örülök. Majdnem annyira, mintha lemondott volna a kormányfő” - jegyezte meg Hrebejk a díj átvételekor a cseh kormányválságra célozva. Szintén négy Cseh Oroszlánt kapott a Král zlodeju (Tolvajok királya) című, Ivan Fíla rendezte alkotás. Ennél a filmalkotásnál a legjobb kamerát, a zenét és a legjobb férfialakítást díjazták az akadémikusok. Három Cseh Oroszlánnal kellett megelégednie a Mistri (Mesterek) című, Marek Najbrt rendezte alkotásnak. A díjakat a legjobb vágásért, illetve a két legjobb mellékszerepért kapta. A tavalyi év legnagyobb közönségsikerének a Snowboardáci (Hó- deszkázók) című, fiatalokról szóló filmalkotást minősítette az akadémia. A film, amelyet Karel Janák rendezett, valódi kasszasiker, s nemsokára a mozikba kerül a folytatása is. Kisebbfajta botrány, hogy ez a második rész az interneten egy ideig még a premier előtt látható volt. Életműdíjat Stella Zázvorková prágai színésznő kapott. Varga Lívia és Petrik Szilárd Miért kell ezt felhánytor- gatni 2005-ben, kérdezte egy fiatalember kifelé menet. Mintha csak a gondolataimba látott volna. Én is előre szeretek nézni, nem a múlton rágódni, persze ez az én magánügyem, a Thália új bemutatója pedig közügy. JUHÁSZ KATALIN Kezdjük ott, hogy a Földönfutók című előadásnak két szerzője van. A regényíró Dobos László mellett Beke Sándor rendező is rendesen kivette részét a szövegalkotó munkából, hiszen háromszáz oldalt kellett alig három órába préselnie. Mivel az elmúlt években sürgősebb olvasnivalóim voltak, csak mostanában sikerült átrágnom magam a regényen, az élmény tehát friss, ropogós, bennem csengenek a mondatok, és az eklektikus cselekményből megmaradt néhány nagyon erős kép, melyeket hiányoltam az előadásból. Néhány jelenetnek csak a csírája van benne a regényben, a zsidókérdést például jobban kidomborította Beke Sándor, a megkeresztelkedni kénytelen rabbi tragédiája a darab egyik legerősebb jelenete. Gyakran két-három mellékszereplőből gyúrtak egy kerekebb karaktert, mások (például a tisztaság jelképeként oly gyakran emlegetett Béréi Erzsi) hangsúlytalanabbak lettek. A regényt korántsem tartom tökéletesnek, ám annyi bizonyos, hogy Dobos 1968-ban elsőként ábrázolta művészi eszközökkel nemzeti kisebbségünk sorstragédiáját, vállalva az ezzel járó esetleges kellemetlenségeket. A színpadi adaptációról nem tudom, mennyi vizet zavar majd, mint ahogy azt sem, mekkora színházi élményt nyújt a húsz éven aluliaknak. A modernség érdekében lehetőség szerint mindent elkövettek: filmbejátszások, doku- mentumfilm-részletek fokozzák a látványt. Üröm az örömben, hogy az óriás vetítővászonként szolgáló függöny az egész előadás alatt eltakarja a színpadot, mögötte játszanak a színészek, csupán néhány jelenetben merészkednek a függöny elé. Olyan érzésem volt, mint mikor bepárásodik a szemüvegem, és hiába törölgetem. Boráros Imre filmen vendégszerepei a Tháliában, a mesélőt, azaz magát az írót alakítja, helyenként irritáló pátosszal. Máskor jelentőségteljesen bámul a kamerába, vagy mélázva sétálgat az utcán. A dokumentumfilmkockák alatt felolvas a regényből, szintén egy kissé túlspilázva. Ez a patetikusság egyébként a színpadon játszók egy részére is jellemző, olyannyira, hogy az ember néha prózamondó versenyen érzi magát. Dialógusokból kevés van a regényben, és sajnos a színpadon is. Egy példa. Feleség: „Tulajdonképpen miért nincs nekünk gyerekünk?” Férj: „Az arcod egy pillanatra hasonlított a helmeci templom kőszentjeinek ábrázatához.” A darab alcíme „lírai játék”, ezért el lehetne fogadni indoklásként, hogy a dialógusok nem mentesek a lirizálástól, ám a drámai energia sok esetben hiányzik belőlük. Minden szereplő úgy fűzi a mondatokat, mintha esténként írogatna odahaza. Úgy is mondhatnám, hogy megannyi Dobos László beszél hozzánk a színpadról. („Az éjszakák testvérek.”, „Minden ember egy-egy vércsepp”, „A nagy pillanatokat kell felismerni” stb.) A jelenetek filmszerűen peregnek egymás után, ide-oda ugrálunk a két szereplő történetében. A magyar fiú (Manases István) muszájból lesz csempész, a határon át lopakodást szerelmi szál hivatott enyhítem, amelyben a szlovák főszereplő (Petrik Szilárd) érdekelt. Nelli, az imádott nő szerepében Varga Lívia mutatkozott be a Tháliában, a (szöveg) körülményekhez képest meggyőzően. Néhány színésznek csupán annyi ideje van, hogy egy- egy típust (a katona fiát váró anya, a részeg lázadó, az erőszakos határőr) felvázoljon, a két főszereplőn sem igazán látszik, hogy körülöttük forog a történet. Belesüppednek a csoportos reménytelenségbe, kétségbeesésbe. A záró jelenet, a kitelepítés a darab legemlékezetesebb tíz perce, itt szépen találkozik a film és a színpad, és itt sajnáltam leginkább, hogy a függönyön keresztül nem látni a szereplők arcjátékát. Ez az előadás még nem bizonyíték, csupán ígéret. ígéret arra, hogy nemzetünk történelmével lehet valamit kezdeni a deszkákon. Feltéve, hogy van kedvünk szembenézni lidércnyomásos „kollektív múltunkkal”. Szabadi Emőke, Gyurkovics Mihály, Bocsárszky Attila és Manases István (Képarchívum) A színházat megölni nem kell félnetek jó lesz ha mind beleegyeznek én nem ellenzem... Tollvonás egy premierről SZÁSZI ZOLTÁN Premieren Kassán néhány év után. (2005. március 4. péntek, Thália Színház, Dobos László - Beke Sándor: Földönfutók; Lírai játék) Aznap délben még Pozsonyban. Izgatott út, az intercity késik, jegy a portán, premierszag a színházban, osonás karzatra fel. Irodalmi alapanyag egyenlő a (cseh) szlovákiai magyar irodalom egyik legjobb regényével. Színpadi tér hosszú fátylakkal kibővítve a hangosító kabinig. Gondolom, azzal a szándékkal, hogy részesévé avasson a történéseknek. Bizakodva fogadom. Aztán kezdek erre a fátyolrendszerre dühös lenni, mert azon kívül, hogy a videoprojekto- ros vetítést szolgálja, semmi egyéb kézzelfogható, vagy értelmezhető funkcióját nem látom. Természet- ellenes, kacskaringós mozgásra kényszeríti a színészeket. Ugyanezen fátyol miatt nem látom a színpadon lévők arcát. Minden idegszálammal a színészekre próbálok figyelni. A szövegre, a szerepre, a jellemre, a helyzetre. A szöveg irodalmi. A csempészé, a szerelmes férfié és nőé, az egyszerű öregemberé, a katonáé, szóval mindenkié. Tényleg így beszélünk? Az irodalmi szöveg mondása azonban irodalmi szöveg mondása. Nem szerep. Időutazás élménye, mintha a hetvenes évek elején, közepén lennék éppen. Próbálok egy másik módszert. Mintha színházba érkeztem volna, valahonnan idegenből. Simán csak azért, mert szeretnék egy felvidéki előadást látni. Ez se működik. Ebből a pozícióból nem tudom, ki kicsoda a színpadon és mit akar. Honnan jön, hová megy? Ha onnan, akkor miért, ha meg oda, akkor miért oda. Mindenhonnan jön és mindenhová megy a szereplő. Csak irányt nem érzek. A jövés-menés ellenére statikusak a képek. A színészek vergődnek. Nem az ő hibájuk. Állnak, mondják a betanult szöveget. Élni a szerepben nincs esély, mert nincs szerep. Csak szöveg van. Keressünk hát helyzetet. Abból kiindulva, hogy teljesen idegenként, az irodalmi művet most nem érintve próbálok meg színházat nézni. Helyzet van, de az idő, a tér, a cselekmény hármas egységének keresése sem jó módszer. Aztán végre valami villanás: a női test mezítelensége. Ez akár a kiszolgáltatottságot is kifejezhetné. A pucér test látványa unalmassá válik. így és ennyiszer! Végre az ember felhagy mindennel és hagyja magát nyitottan. De nem érkezik igazán felkavaró pillanat. Egy két villanás, hang csupán, ami megmarad. Szofer Lébi alakja, Róza néni emberi tragédiája. A film pereg takarva a színházat. Jó képek is, olykor. Mint filmetűdök. Becsukott szemmel próbálkozom. Hangjáték? így se megy. Mi a hiba? Akkor most csatoljunk megint vissza. Irodalmi műből készült lírai játék. Nem dráma, pedig a könyv, az drámai, méghozzá a javából. A leglényegesebb része, amikor a csempészek bandájából megszökik a szerző al- teregójaként megírt főszereplő, itt hangsúlytalan. Elnagyolt. Ezen a színpadon, ebben a feldolgozásban nem születtek szerepek. A színészeket tehát nincs miért bántani. Tették a dolgukat, mert nem volt más választásuk. Az írót sem kell bántani. Ő már bizonyított egyszer a regénnyel. Bántani senkit sem kell. A közönséget se. Ő színházat szeretett volna látni. Mások nyilván színházat szerettek volna csinálni. Ez most nem sikerült. Talán az előadás utolsó percei. Amikor a videovetítés is értelmet nyer. Vége. Halvány taps. Egy tabló. Premieren! Mit tehetsz néző? Jöttél jó szándékkal. Tiszta szívvel. Élményre éhesen. Marad a tollvonás végére egy mondat: A színházat megölni nem kell félnetek jó lesz ha mind beleegyeznek én nem ellenzem! A vesszőket kedve szerint rakhatja ki mindenki.
