Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-04 / 28. szám, péntek
ÚJ SZŐ 2005. FEBRUÁR 4. Kertészkedő' 17 A koronaalakító műveletek nem csupán a fa alakját, de majdani termőképességét is döntően befolyásolják A gyümölcsfák metszéséről Ha a fagy mérséklődik, a kertészek megkezdhetik gyümölcsfáik metszését. Az alábbi írás arra keresi a választ, hogy az egyes fafajoknál és életkorú fáknál milyen metszést alkalmazzunk. ANDRÁSSY LÁSZLÓ Gyümölcsfáink élete három szakaszra osztható. Az első az erőteljes növekedésé, amikor kialakul a koronaváz, a jövendő termőrészek alapjaival. Ekkor a fa még alig hoz termést. A második szakasz a termőre fordulás. A növekedés ebben a szakaszban mérséklődik, és már sok termőrész képződik. A harmadik szakasz az öregedés, amikor a növekedés és a termésképzés mérséklődik, majd megáll, s a fa fokozatosan elpusztul. A metszés az első és a második szakaszban nem csupán a fa alakját, de majdani termőképességét is döntően befolyásolja. Metszés nélkül a fa koronája nem megfelelően alakul, elsűrűsödik. A korona belsejében a napfény hiánya miatt a hajtásnövekedés fokozatosan gyengül, majd megáll. A növény dúsan virágzik, de kevés virág termékenyül meg. A kötődő terméskezdemények nagy része lehullik. A megmaradt gyümölcsök aprók maradnak. Ennek oka, hogy a hajtásnövekedés csökkenésével az asszimilációs felület lecsökken, emiatt a fejlődő hajtás- és virágrügyek nem tudnak teljesen kifejlődni. A korona külső peremén csak bizonyos hajtásnövekedés megy végbe, a korona belseje felkopaszodik, emiatt a fa idő előtt elöregszik. A fiatal fáknál a koronaformát alakítjuk ki, a termő fáknál termőegyensúlyi állapotot tartunk A fiatal fáknál a koronaformát alakítjuk ki, a termő fáknál termőegyensúlyi állapotot tartunk fent (Képarchívum) fent, összhangba hozzuk a növekedést és a termésképzést. így étjük ez azt, hogy a fa minden évben kielégítő mennyiségű, minőségű termést adjon. Minél erősebben visszametsszük a vesszőt, annál erőteljesebb lesz a hajtásfejlődés. Erős az a metszés, amikor a vessző kétharmadát levágjuk. Sok koronarészt távolítunk el, köztük vastagabb gallyakat és ágakat, és a vesszőket is erősen visszametsszük. így idősebb, növekedésben legyengült fákat metszünk általában. Középerős metszéskor a vessző tfelére vágjuk vissza . Ezzel a metszési móddal olyan termőkorú fák termőegyensúlyát tartjuk fent, amelyeknek évi hajtásnövekedése 40-50- cm, termésképzésük pedig fajtára jellemző és rendszeres. Gyengén akkor metszünk, mikor csak a vessző egyharmadát távolít- juk el. Gyenge metszéskor csak kevés koronarészt távolítunk el, a vesszőket is gyengén metsszük vissza. Erősen növekedő, többnyire fiatal, ritka koronájú fákat metszünk így. Metszéskor a fa korát, erőnléti állapotát, növekedési eré- lyét is figyelembe kell venni. Erős metszés következtében az erőteljes hajtásnövekedés csökkenti a termőrészek képződését. A gyengébb metszés hatására a növekedés csökken, de a termőrészek aránya növekedik. A fiatalabb gyümölcsfákat gyengébben metsszük, mert azok természetes növekedése nagyobb. Az idősebb fákat pedig erősebben metsszük, ezzel is serkentve a hajtásnövekedést. Visszametszésnek nevezzük, mikor a vesszőből csak egy részt vágunk le. Ezt a metszési módot koro- 'nakialakításkor alkalmazzuk legtöbbször, de a termő fák lelassult növekedését is serkenthetjük vele. Az erősebb vesszőt általában hosszabbra, a gyengébbet rövi- debbre vágjuk vissza. A ritkítás alkalmával a koronarészt, a termőgallyat tőből távolít- juk el. Leginkább termőkorú fákat metszünk így. Ennek hatására növekedés nem olyan erőteljes, mint visszametszéskor. Néhány faj esetében (dió, gesztenye) a megfelelő természetes koronaforma kialakulását ritkítással tesszük lehetővé. A termőrész-ifjítás a visszamet- szés és a ritkítás együttes művelete. Ennek során a korona elöregedett ágát fiatal koronarészre vágjuk" vissza. Ezzel a korona ritkul, szellősebbé válik. A végálló vessző erőteljesebb hajtásnövekedésre kényszerül, ezzel újítva meg a termőalapot. A folyamatos termőrész- ifjítás a fák egyenletes terméshozásának egyik alapja. Az alakító metszéssel meghatározzuk a korona formáját, az ágak számát, és egymáshoz viszonyított helyzetüket. A mesterséges koronaformák kialakításakor vegyük figyelembe a természetes formára jellemző alakot, s legyünk tekintettel a növények életritmusára, növekedésére, fejlődésére is. A mesterséges koronaformán a fák korábban fordulnak termőre, jobb minőségű gyümölcsöt hoznak és rendszeresebben teremnek. A szerző agrármérnök Először a száraz, beteg ágakat távolítjuk el fáinkról Az életlen olló, fűrész roncsolja az ágakat ÖSSZEFOGLALÓ A fák és bokrok fás metszésének legkedvezőbb időpontja a rügyfa- kadás előtt van. Ilyenkor, lombtalan állapotban a korona jól áttekinthető. Először a jól látható konkurens hajtásokat és a száraz, beteg ágakat távolítjuk el. Metszeni -5 C fok felett szabad, ez alatti hőmérséklet esetén a sebzéseken keresztül a fa fagykárt szenvedhet. Metszéshez jó, éles, kényelmes fogású szerszámokra van szükség. A metszés leggyakrabban használt eszköze a metszőolló, amely- lyel 1,5-2 cm átmérőig vághatunk. A metszőolló a támasztópengéből és a vágókésből áll. Metszéskor ügyeljünk arra, hogy a támasztóél mindig a levágandó rész felé essen, így lehet csonk vagy sérülés nélkül metszeni. A gallyvágó a metszőollóhoz hasonló pengével, és 60-80 cm-es hosszú nyéllel rendelkezik. Ezzel már a vastagabb ágakat is le tudjuk vágni. A hosszabb nyél segítségével a belső részekhez is könnyebben hozzáférhetünk. A fűrészek közül a keretesek nem használhatók, mivel az ágakhoz nem lehet velük hozzáférni. Erre a célra a kardfűrészek, az ívelt hegyűek a legalkalmasabbak. A metszéshez jó minőségű, éles szerszámot használjunk. Az életlen olló, vagy fűrész roncsol, sok kárt okozhatunk vele a növényben. A roncsolt seb nehezen gyógyul, a felülete nagyobb, mint az ép sebé. A metszés során minél kevesebb és kisebb felületű sebet ejtsünk. A hajtást és vesszőt közvetlenül a rügy fölött, gallyat és az ágat az elágazásnál, az ággyűrű közvetlen közelében vágjuk le. Ha ennél hosszabb csonkot hagyunk, az beszárad, és a fertőzéseknek nyit kaput. A sebgyógyulás a rügy, illetve az elágazás közelében a legjobb. Ezektől távolodva egyre gyengébb. A vessző visszametszésekor a -vágás valamivel a rügy csúcsa fölött induljon, és kissé lejtsen! Mindig a koronából kifele álló rügyre metsszünk! A nagyobb ágak levágását három szakaszban végezzük el. Először alulról fűrészeljük be az ágat a keresztmetszet egyharmadáig. Ezután a bevágás fölött fűrészeljük le az ágat felülről lefelé. A harmadik lépésként fűrészeljük le a megmaradt csonkot az elágazásnál. így megakadályozhatjuk az ág lehasa- dását, ami nagy sebképződéssel járna. A két centinél nagyobb átmérőjű sebzést célszerű sebkezelő védőanyaggal kezelni. A metszés során sok tartalék tápanyagot veszünk el a növénytől, ezt az év során pótoljuk. (andrássy, mezőhír) A metszéshez jó minőségű, éles szerszámot használjunk. A műanyag fóliák alkalmazásának egyik legfőbb előnye, hogy növelik a gyökérzóna hőmérsékletét, hatva a gyökerek víz- és tápanyagfelvételére Milyen fóliát alkalmazzunk talajtakarásra, feketét vagy fényáteresztőt? RACSKÓ JÓZSEF A növénytermesztésben az utóbbi években fokozottan terjednek a műanyagipar nagy vívmányai. Ezek közül talajtakaróként a fólia terjedt el leginkább. A felhasználásra kerülő fólia lehet átlátszó és fényt át nem eresztő. Az átlátszóak közül csak a gyenge fényáteresztő képességűeket - a homok- és füst- színűeket, és az úgynevezett fedett színű (fekete, kék, zöld, piros, lila, fehér) fóliákat - célszerű használni, mert a gyomosodást csak ezek képesek meggátolni. A műanyag fóliák használatát korlátozza rövid élettartamuk, az UV sugárzással szemben ellenálló, hosszú ideig használható fóliák beszerzési ára viszont magas. A műanyag fóliák alkalmazásának egyik legfontosabb előnye, hogy növelik a gyökérzóna hőmérsékletét, mely döntő fontosságú a növény növekedése és fejlődése szempontjából, mivel befolyásolja a gyökerek víz- és tápanyagfelvételét. A talaj felmelegítésére pedig akkor van szükség, ha hosszú-tenyészidejű, melegigényes növényeket termesztünk rövid termesztési időszakkal rendelkező területen (például paprikatermesztés esetén). Kialakításuk viszonylag költséges, viszont ezek élettartamuk alatt tökéletes gyommentességet biztosítanak. Vízmegtartásuk szintén a legjobb, de a takaróanyag alatti talajréteg átnedvesedéséhez még nagyobb mennyiségű csapadék szükséges. Ezért öntözött ültetvényekben célszerű az öntözőcsöveket a fólia alatt, a talaj felszínén vezetni. Kísérleti eredmények szerint ugyanis az öntözés és a talajtakarás, például feketeribiszke esetében, additív hatásúnak bizonyult. Egyes kísérletek arról tanúskodnak, hogy a fóliával takart facsíkokban a fák gyökérzetének fonálféregfertőzöttsége kisebb mértékű, mint a mechanikailag kezelt facsíkok esetében. A fekete fóliával takart talajon a növények gyorsabb fejlődésűek és korábban teremnek, mert a kezdeti fejlődésükhöz több hőt összegyűjtenek. A fóliás takarásról - feketeribiszkével végzett kísérletek alapján - megállapítható, hogy javítja a virágok kötődését, s jelentősen növeli az átlagos bogyóméretet. A legjobb eredményeket az intenzív művelésű almával, kabako- sokkal, szamócával, paprikával, paradicsommal és tojásgyümölccsel érhetjük el. Kockázatos az olyan növények fóliás talajtakarása, amelyek kifejlett állapotukban nem árnyékolják a talajt, mert a nagy melegek beálltával a napsütésnek kitett fólia alatt a talaj túlzottan felmelegszik. Ügyelni kell arra is, hogy különösen a ritka térállású dinnye- és tökféléknél a csapadék kellő egyenletességgel átjusson a fólián. Erre a növények ültetésére, vetésére szolgáló lyukak esetleg kevésnek bizonyulnak. Kedvező megoldás az ilyen széles soros kabakosok esetében, hogy csak a növény sorát takarjuk 80-90 centiméter szélességben és a sorok között marad egy fedetlen sáv. Ez egyrészt olcsóbb, másrészt a csapadék is zavartalanul bejut a talajba. A talajtakaró fólia széleit folyamatosan záró földréteggel kell rögzíteni. Ha rosszul alkalmazzuk, a talajtakarással akár kárt is okozhatunk. Ezért figyeljünk oda, hogy a zöldség- és gyümölcspalánták kiültetése után többnyire nem szabad azonnal takarni a talajt. Rosszul szellőző, kötött talajokon gyakrabban fordul elő palántadőlés, -rothadás, ha az ültetés után azonnal takarunk. Ezért kiültetés után lehetőség szerint várjuk meg a palánták meggyöke- resedését, az első hajtás megjelenését, s csak ezután takarjuk a talajt. A fóliás talajtakarás használható termesztő létesítményekben és szabadföldön egyaránt. A hajtatásban és. az ültetvényes gyümölcstermesztésben szinte minden széles sortávú növénynél megtalálható. Takarható az egyedi növények, a sorok, a sorközök, de lehet takarni a teljes területet is. Mivel a takaróanyagok és azok kiterítése költséges, ezért többnyire - anyagi megfontolásból - a zöldség- és gyümölcsök területének csak egy részét (gyümölcsfák törzsét, sorokat, sorközöket) takarják, a teljes felületi takarást ritkábban alkalmazzák. A gyümölcsfák törzs körüli takarásának a telepítést követő első években van jelentősége. A takart területek nagyságát, a fák korosodásának megfelelően, változtatni kell. A gyakorlatban a törzs körüli talajtakarást általában 3-4 éves korig alkalmazzuk úgy, hogy a takaróanyagot a fák csurgója által határolt felületekre terítjük ki. Itt azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a fiatal fák gyökérzete már egyéves korban messze túlnövi a koronacsurgó vonalát. A sorok takarása többnyire a nagy sortávú növények termesztésében ismert. Igen elterjedt a ribiszke, alma-, valamint a görögdinnye-termesztésben. A lágyszerű növények esetében 50-60 centiméter szélességben a sorokba leterített fólián lyukakat készítenek és ezekbe ültetik a növényeket, míg a gyümölcsfák fóliás takarását 100-150 centiméter széles sávban vagy hasonló átmérőjű kör alakú területen végzik, tányérszerű kiképzéssel. A fólia szélét is legalább 15 centiméter mélyen a talajba kell helyezni. A sorközök takarása a közepes sortávú növények takarási módja. Itt csak az 50-80 centiméteres széles sorközöket takarják. A két sorközt takaró fólia annyira összeér, hogy alig keletkezik taka- ratlan csík. Ebben az esetben nehéz a rögzítés, ezért ezt a módszert a hajtatásban alkalmazzák. A sorok és a sorközök teljes takarása kisüzemi módszer. Ilyenkor a takarás után készített lyukakba ültetnek. Ez a szamóca és néhány kisebb tenyészterületet igénylő zöldségnövény takarási módja. Talajtakarásra a polietilén (PE) és a polivinil-klorid (PVC) fólia egyaránt alkalmas. Az egyéves kultúrák (pl. dinnye, paradicsom, paprika, uborka) esetében az egyszeri időszakos takarás hatására a fólia - szakszerű használat mellett - jó állapotban felszedhető. Hűvös, árnyékos helyen károsodás nélkül átmenthető a következő évre. Viszont leterítése már nehézkesebb, mint az új fóliáé. A fóliák vastagsága meghatározza azok élettartamát. A 0,04 milliméter vastagságú fóliák 4-5 hónap alatt tönkremennek a nap UV sugarainak hatására. A 0,08 milliméter vastag fekete fólia 2-3 évig ellenáll a napsugárzásnak, ezért nagyon jól használható például a szamóca talajának takarására. A 0,12-0,20 milliméter vastagságú fekete fóliák élettartama 5-15 év. Ezekkel a fóliákkal a hosszú élettartamú törzses gyümölcsfajok facsíkjait érdemes takarni. A műanyagfólia használatában nagy hagyományokkal rendelkező országok (Japán, Franciaország, Németország, Anglia) a hagyományos natúr PE- és PVC- termékek mellett újabb, jobb hőgazdálkodású műanyagfólia- féleségeket használnak vagy éppen használatuk bevezetését kutatják. Egyik ilyen termék a PVC alapanyagú lebomló fólia, amelynél az adalékanyag arányának változtatásával, lehet ütemezni a lebomlási időt. E fólia alkalmazásával kiküszöbölik a használati ciklus végén a fólia eltávolítására fordított munkát és a környezet- szennyezést. A műanyag fólia ugyan védi a talajt a párolgástól, és meleget is termel, ugyanakkor nem engedi, hogy a talajba kívülről víz jusson és a levegő körforgását is akadályozza. Másik oldalról nézve elmondható, hogy aszályos időben a talajfelszínen egy tökéletes vízzáró rétegre lenne szükségünk, hogy a mélyből igen kis mennyiségben párolgó vizet mind a gyökérzónában tartsa. Ezt a célt szolgálja a talajtakaró fólia.
