Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-28 / 48. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 28. Vélemény és háttér 5 Tudatosítanunk kell: a felsőoktatásban alapvető változtatásokra van szükség Ha tandíj, akkor okosan LEVÉLBONTÁS Melyik amerikai elnök járt már itt? Theodore Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok egykori elnöke (1901- 1909) unokatestvére volt Franklin Delano Rooseveltnek (ő 1933 és 1945 között állt a nagyhatalom élén). 1910- ben járt a mai Szlovákia területén, éspedig Éberhardon (Szenei járás). Miután átkelt az óceánon, előbb Kelet-Afri- kában vadászott, azután átjött Európába, hogy Londonban, Berlinben előadásokat tartson. Bécsben felkereste Ferenc Józsefet, majd Appo- nyi Alberthez Éberhardra utazott. Roosevelt elnök Ap- ponyival még Philadelphiában ismerkedett meg. Ezt követően a híres szónokot meghívta birtokára. Viszonzásul Európába utazásakor Appo- nyit és Éberhardot is megtisztelte látogatásával. Később a volt Csehszlovákiában, Prágában Richard Nixon elnök járt, id. George Bush elnök pedig 1990-ben tett hivatalos látogatást. Ifj. George Bush volt az első USA-elnök, aki Szlovákiába látogatott. Nagy János FIGYELŐ MNO Az ukrán belügyi erők mintegy ezer katonáját irányították át szombaton a Kárpátaljára a közrend védelmére és a szervezett bűnözés elleni harcra. Jurij Lucenko belügyminiszter hét végi tájékoztatása szerint márciusban hasonló belügyi egységet vezényelnek át Do- nyeck megyébe, a nyáron pedig a Krímbe. Lucenko elárulta: a tárca megközelítőleg 1500 belügyi katonát készül Donyeck megyébe vezényelni a szervezett bűnözés elleni harcra. A katonák segítséget nyújtanak a rendőrjárőrök és -posztok, valamint a közlekedésrendészet munkájában - közölte a miniszter. Inna Kiszel, a belügyminiszter szóvivője előzőleg az Ukrajinszka Pravda internetes hírportálnak úgy nyilatkozott: a miniszter a rendelkezéstől a „védelmi pénzek” kizsarolásának csökkenését várja a városokban, továbbá a rendcsinálást a vámhivatalokban. Az intézkedés révén Lucenko szerint várhatóan mintegy harminc százalékkal csökkenthető a bűnözés. A szlovák felsőoktatás színvonala az utóbbi időben alaposan romlott, ezen a kreditrendszer látszólagos bevezetése, az európai normákhoz való alkalmazkodás sem tudott egy csapásra javítani. TOKÁR GÉZA Ha az állam úgy dönt, hogy a tandíj bevezetése jelenti a megoldást az egyetemek problémáira, ám légyen. Tudatosítanunk kell, hogy a felsőoktatásban alapvető változtatásokra van szükség, amelyek fontos eleme a tandíj bevezetése. Egy minőségi reformtervezet átviteléhez ugyanakkor illik megfogalmazni egy olyan törvényt, amely egyértelmű és - viszonylag - igazságos (jelen esetben igazságosan sújt mindenkit). Sajnos, az utóbbi hetek történései azt igazolják, hogy az oktatási minisztériumnak teljesen más a szándéka. A törvénynek csak az utóbbi egy hónapban négy munkaváltozata készült el, s folyton módosult néhány nem elhanyagolandó tétel nagysága. Az új tervezet alapjában véve a régiből indul ki, több olyan új passzus is belekerült azonban, amelyben fontos adatok számértéke változott meg. Számoljunk le az alaptalanul keringő idealista elképzelésekkel: az új rendszer szerint is mindenki fizet majd tandíjat, amelynek összegét az egyetem állapítja meg. A reform átültetése a gyakorlatba azt jelentené, hogy a diákok saját maguk állják iskoláztatásuk költségének bizonyos százalékát. Ezt ellensúlyozandó a hallgatók két új forrásból szerezhetnek állami támogatást. Minden szociálisan hátrányos helyzetű fiatalnak folyósítható szociális segély (az eddiginél jóval nagyobb mértékben), valamint a jobb tanulmányi átlagot elérő diákok akár tanulmányi ösztöndíjat is kaphatnak. Összesítve a hallgatók bevételeit: elméletileg egyetlen szociálisan hátrányos helyzetű fiatalnak sem kellene felhagynia az egyetemmel. Alapesetben. A törvénytervezet ugyanis kifejezetten hátrányosan különbözteti meg az állami támogatásra szorultakat akkor, ha évet kényszerülnek ismételni: ekkor a szociális támogatás nem jár. Ez a döntés nem fogja kivívni azok szimpátiáját, akik a közismerten hallgatógyilkos karokon tanulnak. Az évet ismétlő diákot nem lehet büntetni egy olyan kedvezmény megvonásával, amely azért jár, mert átlagon aluli körülmények között él. A kimagasló eredményeket egyébként is további tanulmányi ösztöndíjak megítélésével szokás jutalmazni, nem a szociális segély megvonásával. Nem gondolták át eléggé a tandíj törlesztését sem. A befizetést ugyanis beiratkozáskor igazolni kell, ugyanakkor az állam a kölcsönt csak a következő hónapokban folyósítja. Adódik tehát a kérdés: akkor mi van, ha valaki a hitelt a tandíj kifizetésére veszi fel? A szállás- és étkezési támogatás megszűnése csak tovább rontja a diákság anyagi helyzetét, ugyanakkor mára mindenki túlságosan fáradt - fásult? - ahhoz, hogy tiltakozzon ellene. A reformtervezet nem emeli meg ugrásszerűen a felsőoktatási intézmények színvonalát. Biztosak lehetünk abban, hogy megnő azoknak a diákoknak száma, akik külföldön folytatják tanulmányaikat - főleg a felső középosztályból és a tehetősebb családokból. A reform szokás szerint a leghátrányosabban a középosztályt érinti - a kormány intézkedései „természetesen” már megint a leghűségesebb szavazóit sújtják. Az alsóbb rétegek azok, amelyek anyagi lehetőségeik folytán kénytelenek lesznek továbbra is Szlovákiában tanulni, már ha jogosultak a szociális segélyre és a tanuláson kívül gyakorlatilag semmi mással nem foglalkoznak. A minisztérium rendkívül arrogáns volt, amikor félrevezető információkat közölt a törvényben foglaltakról. Nem vizsgáztak jobban a fél éve még annyira aktív szlovák ifjúsági kezdeményezések sem (kevés kivételtől eltekintve), hiszen a közvélemény voltaképpen semmit sem tud az újonnan végrehajtott változásokról. Vagyis igen, csak azok éppen nem valósulnak meg. Meggyőződésem, hogy jobb információs kampánnyal, valamint néhány logikátlanság kijavításával egy mindenki számára hasznosabb törvény születhetne. A szerző politológia szakos egyetemi hallgató Folyton módosult néhány nem elhanyagolandó tétel nagysága. A titkos katonai dokumentumok szerint vízbe fojtás és agyonverés is szerepel a bűncselekmények között • • Otven brit katona kegyetlenkedhetett Irakban MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Közel ötven brit katonát gyanúsítanak azzal, hogy kegyetlenke- dett vagy gyilkolt iraki szolgálata idején. A vádak között - amelyekről a Sunday Telegraph számolt be titkos katonai dokumentumokra hivatkozva - vízbe fojtás, agyonverés szerepel. A legnagyobb konzervatív vasárnapi brit lap egyebek között két olyan ügyet mutat be, amelyben katonákat gyanúsítanak azzal, hogy két iraki polgári személyt vízbe fojtottak. Az áldozatok egyike, egy 16 éves kamasz azután halt meg, hogy három ír gárdista 2003. május 8-án őrizetbe vette. Egy pásztor haláláért egy katonatisztet és két katonát okolnak; ellenük várhatóan szándékos emberölés miatt emelnek vádat. Egy másik ügyben a brit királyi légierő elit egységének, az SAS-nek az egyik katonáját gyanúsítják azzal, hogy 2004. január 1-jén lelőtt egy polgári személyt Bászrában. A titkos dokumentumok szerint közel háromszor annyi brit katona érintett bűncselekményekben, mint amennyit korábban a védelmi minisztérium elismert. Az információk azután láttak napvilágot, hogy Sir Mike Jackson tábornok, a brit szárazföldi haderő vezérkari főnöke pénteken bejelentette: nagyszabású vizsgálatot indít a brit katonák által Irakban elkövetett bántalmazásokkal kapcsolatos vádak ügyében, és Németországban a héten három brit katonát ítéltek el iraki foglyok bántalmazása miatt. A védelmi minisztérium szóvivője közölte, nem tud egyedi esetekről beszélni, de elmondta, hogy négy olyan másik ügyről tud, amelyben 18 Irakban szolgált brit katona érintett, s pert indítanak. Közöttük van az ejtőernyősezred hét katonája is. Őket azzal vádolják, hogy agyonvertek az út szélén egy 18 éves irakit 2003 májusában. A katonai ügyész hivatala kilenc másik ügyben folytat vizsgálatot. Ezekben harminc katona érintett, s különböző súlyosságé törvénysértések elkövetésével gyanúsítják őket. KOMMENTÁR Politikai előjátékok SZ1LVÁSSY JÓZSEF Hivatalosan egyetlen politikus sem ismeri el, mégis nyilvánvaló, hogy Szlovákiában beindult az előkampány. Részben az idei megyei voksolásokra gondolva, de leginkább a másfél év múlva sorra kerülő parlamenti választásokat szem előtt tartva kezdődtek a politikai riszálások, amelyek előjátékai a reméltjövő őszi remélt politikai násznak. Semmi esélye annak, hogy bármelyik párt megszerezze a kormányzáshoz szükséges többséget, ezért reményteljes partnerek után kell nézniük. Mikuláš Dzurinda eszmélt elsőként, s bármennyire tagadja is, elsősorban Mečiar pártját szemelte ki a leendő politikai frigy megkötésére. Ez a rítustánc nem volt ellenére a háromszoros exkormányfőnek és kétszeresen bukott államfőjelöltnek sem, hiszen ő és pártja már nagyon szomjúhozza a hatalmat, amelyből az SDKÚ meg az elnöke sem szeretne kipenderülni. Mindkét párt azért is szűri össze a levet, mert egyforma érdekük továbbra is eltussolni azokat a vadprivatizációs és egyéb gazdasági törvénytelenségeket, amelyek ott bűzlenek a szőnyegjeik alatt. Észbe kapott Robert Fico is, aki az elmúlt hetekben alattvalóira bízta a notórius MKP-ellenes kirohanásokat, és reményteljes útra lépve, a szlovák kereszténydemokratáknál kopogtatott. Úgy tűnik megnyittatik neki, egyelőre csak ama bizonyos kiskapu, amely talán a pragmatikus és egyfajta morális színezetű együttműködéshez segíthet. Fico alighanem támogatni fogja a büntető törvénykönyv Lipšic-fé- le változatát, s nem kizárt, hogy cserébe a KDH nem ellenzi a vagyon eredetének igazolásáról rendelkező jogszabálytervezet elfogadását. Mindkét esetben a Szabad Fórum, s remélhetően a Magyar Koalíció Pártja is partnerük lehet. Az már most egyértelmű, hogy az indítványozók sok szlovák és magyar választót nyerhetnek meg, akik joggal hangsúlyozzák: a letűnt rezsim törvénytelenségeinek felkutatásával és megbüntetésével együtt végre rá kellene koppintani azokra is, akik az elmúlt tizenöt évben sáros milliárdokat síboltak maguknak. Az MKP számára két sorsdöntő feladat adódik. Meggyőző regionális és országos programot kell kimunkálnia, s ehhez rátermett hiteles személyeket jelölnie. így, csakis így kaphat akkora támogatást, amely révén olyan pozícióba kerülhet, hogy több megyében és országos szinten is kihagyhatatlan lesz az új politikai szövetségek megkötésénél. Akkor majd kettőn áll a vásár, hiszen azt is mérlegelni kell majd, vajon szalonképesek-e a számításba jövő partnerek. JEGYZET zó, szigetelőszalag, ki tudja, mi minden még. Annyi biztos, egy kapcsoló cseréjéhez teljesen elégséges a felszerelés. A kisfiúról később megtudtam, az apuka foglalkozásának vonzásában él, példa és talán elhatározás számára, hogy ha megnő, ő is az apu szakmáját folytatja. Micsoda báj, micsoda szerény, szép és mégis szárnyaló, izgalmas álom ez! Tudni valamit megjavítani, sikerélményként megélni, ha kigyullad a villany, ha beindul a gép, ha működik a villanyra zúgó rejtelmes szerkezet. Míg a többi gyermek jelmeze valami megfoghatatlan világhoz való vonzódást jelez, az övé valódi jövőképet próbál fogalmazni. S ha már ennél a valós világképnél tartunk, egy ti- zenvalahány évvel ezelőtti gyerekkarnevál képe is előbújik. Ott a legjobb jelmezért járó díjat egy toprongyos munkanélkülinek öltözött gyerek kapta meg. Mára ez a nyertes felnőtt. Remélem, nem kell akkori jelmezének árnyékában, tényleges munkanélküliként élnie. Az álmok világa csalóka. A gyermeki fantázia határtalan csapongásától percekig valódi szereppé vált jelmezek levetése után is játékos marad az emberke. Ez a munkaruhás jelmezű kisfiú nekem volt ajándék. Bizakodom, tíz év múlva komoly szerelőként majd pont ez a mostani, munkaruhás, szerszámtáskás kisfiú jön el megjavítani hozzám az örökké ra- koncátlankodó szobai világítást. Csak ne kényszerítse a sors toprongyba ezt a szelíd álmú gyereket! Ó, idők, ó, divatok! SZÁSZI ZOLTÁN Sok leány marad ez évben pártában! - mondhatták az idén, mikor ugyancsak hamar vége lett a farsangnak. Egy kép mégis sokáig őrződik majd még bennem erről az idei nyúlfarknyi farsangról. Olyan kép ez, amely a többi jelenlévőnek tán ott és akkor fel sem tűnt. Csak egy kisfiú jelmeze egy alapiskolai álarcosbálon, ahol mint érdeklődő szülő végigcsodáltam a pompás jelmezeket. Ennyi az egész. Dübörgött a legmodernebb techno, visongva, bolondozva vonultak a maszkos gyerkőcök. Sok-sok királylány, tündér, udvarhölgy, űrhajós, lepkék és bogarak, varázslók és egyéb csodalények meg mindenféle harcosok közt egy kisfiú, akin kék munkaruha meg sipka volt. Kezében meg kis szerszámos láda, abban pedig apró eszközök. Egy gyerek, akinek igazi álma van. Villanyszerelő lesz! Ez biztos! S mivel gyerek, nyugodtan, jelmezként felvehette most a gondosan megvarrt kis munkaruhát. Ó, idők, ó, divatok! - sóhajtok fel nézelődőként. Ódivatú lettem, hogy nekem ez tetszett a legjobban? Hogy miért pont ez? Mert az álvilág helyett valami kézzelfogható gyermeki tisztaságú álom és elhatározás így, alig tízévesen ilyen jelmezt felvenni. Komoly kis figura! Van csípőfogója, van a dobozkában csavarhú(Szalay Zoltán rajza) Szöveg nélkül
