Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-25 / 46. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 25. Téma: az első magyar újság 19 225 éve Pozsonyban adta ki Rát Mátyás az első magyar nyelvű újságot, a Magyar Hírmondót „Mint a féreg a dióban” HJJ Kj OU\ S? 1 i m 1 A M HÍRMONDÓ ELSŐ ESZTENDEJE. Az az ' pohanu k< nídóskó levelei.I ■ (Nőtt esjtiidem hoc ftudco, bullám ut mini nugis Pagina turgefeat, dare pondus idouea ftimo. Pw. PíTSONBANN. Pataké Pereaez Ágofton betűivel. (Képarchívum) A címben jelzett mondatot Rát Mátyás, az első magyar sajtótermék szerkesztője írta le 226 évvel ezelőtt abban a cikkében, amelyben „előre való tudakozást” végzett, vajon lenne-e keletje Magyarországon magyar nyelvű újságnak. Kiderült, hogy szükség van rá, így egy évvel később, 1780 januárjában Rát megindította a Magyar Hírmondót. KÖVESDI KÁROLY Az újság 1788 októberéig jelent meg Pozsonyban. Utána Pestre települt, és ez után Magyar Mer- curius címen jelent meg. Mielőtt elhamarkodott dicséretet mondanánk elődünk címére, hogy tudniillik két és negyedszázada feltalálta a sajtómarketinget, gondoljunk bele, mekkora lemaradást kellett pótolnia ennek a lelkes embernek - eredeti foglalkozására nézve evangélikus lelkésznek -, amikor a művelt világ már régen, legalább százötven esztendeje anyanyelven olvasott híreket és tudósításokat, sőt „még Ámérikának is minden nevezetes városaiban irattatnak efféle hírlelő levelek” (hírlapok), csak a magyar nemzet volt híjával az anyanyelvű sajtónak. Rát szinte felháborodva fogalmaz: „...nemcsak az egyéb világgal, hanem saját hazánkkal is oly szertelen es- méretlenségben úgy élünk, mint a féreg a dióban, azt sem tudván, ami körülöttünk történik, s minket legközelebbről illet.” Abban a korban, a 18. század végén bejöttek ugyan Magyarországra a külföldi, főleg német nyelvű újságok, és latinul illetve németül adtak ki hazánkban lapokat, ezeket azonban csak egy szűk kör olvashatta. Magyar nyelvű újság nélkül csak kevesen vehettek tudomást a világraszóló eseményekről. A nagy lemaradás legfőbb oka a társadalmi és politikai fejlődés késésével magyarázható. A másfél évszázados török megszállás, majd a Habsburg gyarmatosító politika következtében a polgárosodás megkésett. Városaink gyér polgársága elsősorban német volt, ezért is jelentek meg az első sajtótermékek németül és latinul, szemben a nyugati gyakorlattal, ahol nemzeti nyelvű sajtót olvashatott a polgárság. A „babonás tudatlanság“ ellen Rát külföldi tanulmányai után hazatérve Pozsonyban telepedett le, ahol nevelői állást válA Magyar Hírmondó címlapja lalt. A pozsonyi Länderer nyomda kiadásában ekkor már több mint egy évtizede megjelent a Pressburger Zeitung című német nyelvű újság. A göttingeni tapasztalatok Rátot arra ösztönözték, hogy megpróbáljon magyar nyelvű újságot szerkeszteni. A város másik nyomdászát, Patzkó Ferenc Ágostont nyerte meg tervének: 1779. július 1-jén kiadtak egy „Előre való tudakozást“, amelyben felmérték a lap várható fogadtatását. A felmérés kedvezően alakult, de a lapkiadási engedély nehézségekbe ütközött: a Magyar Királyi Helytartótanács igyekezett ellehetetleníteni a vállalkozást. Végül magának az uralkodónak, Mária Teréziának a hozzájárulását sikerült megszerezniük. Az engedélynek azonban volt egy szépséghibája: a lapot cenzúráztatni kellett a helytartótanáccsal. A cenzúra II. József uralkodása alatt sem szűnt meg, csak enyhébbé vált. Ebből az következett, hogy a jozefinizmusban is csak korlátozott mértékben jelentkezhetett a lap kritikai-bíráló tevékenysége. Változatos tartalom A Magyar Hírmondó első száma 1780. január 1-én jelent meg. A négy nyolcadrétű lapon Rát változatos tartalmat kínált olvasóinak. Különbséget tett a valódi, megbízható forrásból származó és a bizonytalan eredetű, közvetlenül ellenőrizhetetlen hírek között, de mindegyiket közölte. Szerkesztői célkitűzése volt az információnyújtás, az irodalom és a kultúra támogatása, a gazdasági ismeretek terjesztése, az általános műveltség és a szellemi színvonal emelése. A lap közölt tudósításokat és kommentárokat, de tényszerű eligazítást is adott a közélet és a politika útvesztőiben. A lap munkatársainak, tudósítóinak személyére csak következtetni lehet, mert a legtöbb cikk aláírás nélkül jelent meg. Néhány név közülük: Pataki Sámuel (Kolozsvár), Hochmeister Márton (Nagyszeben), Benyák Bernát (Buda). Ne képzeljük azonban, hogy egyfajta bólogató, mai fogalommal élve „kormányhoz közeli“ lap volt a Magyar Hírmondó. Mint szerkesztője büszkén jelentette be az első számban: „Valódi újság ez, amit most kezdünk: holott ezen az úton még soha magyar nem járt előttünk.“ Való igaz, hogy például a külföldi hírek forrásai idegen újságok voltak, de Rát nem szolgai hűséggel lefordított cikkeket közölt, hanem egyfajta földrajzi, történeti, nyelvi magyarázatokat fűzött hozzájuk, megalapozva a kommentár műfaját. Ez valóban újdonság volt a hazai lapkiadásban. Nagy súlyt fektetett a gazdasági hírekre a Magyar Hírmondó. Felhívta a figyelmet az elmaradt viszonyokra, a korszerűtlen gazdálkodási formákra, tanácsokat adott, mit érdemes termeszteni, mely országokkal lehet eredményesen kereskedni. Rámutatott a politika és a gazdaság kölcsönhatására, az összefüggéseket elemezte. Vitákat rendezett többek között az istállózási szokásokról, a juhtartásról, a járványok okairól, a betegségekről és azok megelőzéséről. Hangsú- Jyozta a tudományok eredményeinek felhasználását, az egészséges és kulturált környezet kialakítását. A tudás megszerzésére, a rendetlenség felszámolására, a céltudatos és szorgalmas tevékenységre nevelte olvasóit. A hírlapi kritika A rendszeres előfizetők mellett alkalmi olvasói is voltak a lapnak. A postajáratok hetenként kétszer közlekedtek, ezért a szerkesztés során ezt a tényt figyelembe kellett venni. A szerkesztő nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy lapjában a hazai tudósítások aránya kellő mértékű legyen, olvasóit azonban elsősorban a külföldi tudósítások érdekelték. A hazai közleményeket főleg levelezői tudósításokból szerezte a lap, és Rát felhívta az olvasók figyelmét, küldjenek számára híreket. Rát nevéhez fűződik a hírlapi kritika megalapozása is, ami különösen bátor tettnek számított akkoriban, hiszen az írók nem szoktak hozzá a kritikai hanghoz. A lap hasábjain zajlott le az első „pennacsata“, amelybe Ba- róti Szabó Dávid és Batsányi János is bekapcsolódott. Rátnak az irodalmi élet megújítására tett igyekezetéről nagy elismeréssel nyilatkozott például Révai Miklós: „Amíg csak fennmarad a magyar név, halhatatlan lészen Rát Mátyás az ő dicső fáradságáért, melyet a hazának számtalan hasznára kezdett, folytatott is három álló esztendeig, nagy szorgalommal ugyan, de nagyobb küszködéssel.“ BUKTATOK ES ÚJÍTÁSOK Rát három évi szerkesztői ténykedése után, 1782-ben felhagyott az újságírással. Hogy milyen kiváló szerkesztő volt, akkor derült ki igazán, amikor utódai alatt a lap hanyatlásnak indult. Mátyus Péter szerkesztése idején a lap tartalmi és nyelvi színvonala is csökkent, elmaradoztak a tudósítók, megfogyatkoztak az előfizetők. A kiadó kénytelen volt váltani, és a Rát által javasolt Révai Miklóst megbízni a lap szerkesztésével. Révai követte Rát lapszerkesztői gyakorlatát, de módszereiben kissé eltért tőle; stílusában a népszerűsítésre és a közérthetőségre törekedett. Tisztában volt vele, hogy sem kortársai, sem a hatalom nem szereti a kritikai hangvételt, a társadalomszatírát, de mivel meg volt győződve annak szükségéről, igyekezett népies stílusba öltöztetni mondanivalóit. Ő is harcolt a „megrögzött balvélekedések“ ellen, és a természettudományok népszerűsítését tartotta a legfontosabbnak. Szinte programot csinált belőle, hogy a tudás olyan körben is terjedjen, ahová még nem jutott el. Révait azonban piarista rendi elöljárója 1784-ben visszahívta a rendházba, így a kiadónak ismét új szerkesztő után kellett néznie. A sárospataki Barczafalvi Szabó Dávid lett a következő szerkesztő (két periódusban is), aki azonban akkora hangsúlyt helyezett a szóújításra, hogy ténykedése ellenhatást váltott ki. Szinte felcserélte az újságírást a nyelv művelésével. Ezt az olvasók nem tolerálták, a példányszám csökkent, a tudósítások elmaradoztak. Barczafalvi két szerkesztői ténykedése között Szacsvay Sándor készítette a lapot. Az ő idejében tört ki az erdélyi parasztfelkelés, de ezzel együtt szigorodott a cenzúra is, amely nem nézte jó szemmel a rebellióról szóló helyszíni tudósításokat. így jelenhettek meg efféle utalások is a lapban: „Volnának még amit írhatnánk, de azokról hallgattatunk“. Szacsvay idejében jelentek meg a Hírmondóban például Batsányi első versei, de a Hírmondó lelkes tudósításokat közölt például a fővárosi színházi előadásokról is. A hírlapirodalom iránti igényt bizonyítja egyébként, hogy Rát Mátyás vállalkozása után hallatlanul fellendült a lapkiadás Magyarországon. Az elkövetkező száz év alatt, 1780 és 1881 között, 1741 hírlap és folyóirat (6268 évfolyam) jelent meg. RÁT MÁTYÁS Az első magyar szerkesztő Rát Mátyás 1749. áprüis 13-án született Győrben, iparos családban. Tudásvágya először egy hosszabb hazai körútra indította: bejárta Magyarország és Erdély nagy részét, majd 1773 és 1778 között külföldön, Göttingenben, Kasselben, Nürnbergben, Erlangenben és Regensburgban tanult. Göttingenben az egész működését meghatározó hatások érték. Számos világi tudományba belekóstolhatott. Különösen August Ludwig Schlözer gyakorolt rá nagy hatást, aki a statisztika, az államtudomány előadója volt, folyóiratot adott ki, és újságíró-kollégiumot tartott az egyetemen. A professzor az összehasonlító nyelvészet és a forráskritikán alapuló történeti kutatás egyik úttörője volt. Ennek köszönhetően Rát később nagy figyelmet fordított hírei, közleményei hitelességére, és ezt a szempontot igyekezett érvényesíteni szerkesztői munkájában is. Herder munkássága szintén hatással volt rá. Közvetlenül hatott rá a német filozófus népdalok iránti érdeklődése, de bizonyára sok ösztönzést kapott Hérder példájából a szláv népek iránti rokonszenv, az anyanyelv, a néphagyományok, valamint a nemzeti múlt jelentőségének felismerése tekintetében is. Rát 1782-ig szerkesztette a Magyar Hírmondót. Amikor a győri gyülekezet 1783-ban újra engedélyt kapott lelkész alkalmazására, Rát Mátyás lett a papjuk. Közben dolgozni kezdett egy magyar-latin-német nagyszótáron, de terve nem valósult meg. Képzettsége és népszerűsége messze túlnőtt gyülekezete határain. Az 1791-es pesti zsinat egyik jegyzője volt. 1796-ban teológiai tanárnak hívták Pozsonyba, de érezve a gyülekezet hozzá való ragaszkodását, haláláig megmaradt győri lelkésznek. 1810. február 5-én hunyt el Győrött. Halála után Pozsonyban és Pécsett utcát neveztek el róla. Győrött jelenleg is van Rát Mátyás tér. Magyarországon születése napján, április 13-án ünnepük a sajtó napját, (-k) SZEMELVÉNYEK Hazánkbéli dolgok Nő a Trieszten keresztül lebonyolódó dohánykivitelünk Triesztről, a magyarországi dohánynak napról napra gyarapodó keleti felől örvendetes dolgokat izennek. Azóltától fogva, miólta azt az ámérikai háború a külföldiekkel megesmértette, mindenfelé nagyon kerestetik. Csak a Trieszt felé 3 esztendőnek alatta, úgymint az 1776-dik esztendőtől fogva az 1779-dikig, szinte flényivel szaporodott más országokra való horda- tása. Végyük bár csak a közelebb múlt esztendőt számba. Abban, a trieszti révparttól, magyarországi leveles dohány 3 millióm 278 136 font adatott el a külföldieknek. Nem hibázunk, ha mondjuk, hogy csak Trieszt felől magyarországi dohány árában legalább egymillióm forint jó egy-egy esztendőben mihozzánk külső országokból.” (1781. június 20.) ínség Gömörben Gömör vármegyéből Sz. Iván h. 5-dik n. A tavaszi hosszas esőzés által okoztatott leírhatatlan rossz utak miatt leginkább, úgy megszűkült és drágodott ezen a környéken a kenyérnek való élet, hogy ha az esőzés meg nem szűnt volna, ennek a földnek szegény népe még aratásig talám éhenhalásra jutott volna. A fellyebb való heteken a rimaszombati piacon a tiszta rozsnak 12, a kétszeres vagy abajdoc életnek (búza és rozs keverékéből álló termés ill. üszt) 13, a szép búzának 15 s 16 márjásokon is elment köble. A rozsnyai piacon pedig 2 s 3 márjással is fellyebb költ.” (1782. június 19.) Útépítés Abaúj vármegyében Abaúj vármegye nagy serény- séggel dolgozik az országutakon. Az út Kassától fogva Hidasnémetiig egyenes lineában fog menni, ahol a Hernádon keresztül nagy híd s magas töltések vágynak; onnan pedig Szántó felé mégyen a postaúton. Már jó darab elkészült két hónap alatt. A fejedelem ezen keresztülmenvén, azt mondotta, hogy jobb utakon (ideértvén még a külső országiakat is) sehol se járt, mint amilyenek a lengyelországi új utak, a most készülő magyarországiakat pedig azoknál is jobbaknak mondotta. Innen, ezeknek megszemlélésekre s a csinálás módjának megtanulására nemcsak a magyar, hanem a horvátországi vármegyék is bizonyos embereket küldöttek ide, hogy az utak nálok is azon móddal készíttethessenek. (1786. október 25.) Pozsonyban csupán három előfizetője volt Minden réteg lapja ÖSSZEFOGLALÓ A Magyar Hírmondó első évfolyamának 320 előfizetője volt, köztük olyan nevek, mint például Festetics György, Orczy Lőrinc, Ráday Gedeon, Teleki Sámuel, Bethlen Miklós, Révai Miklós, Mosótzi Institoris János, Tessedik Sámuel. Érdekes volt a lap terjesztése: Pestre 11, Győrbe, Kolozsvárra, Nagyszebenbe 8-8, Nagyváradra 7, Pápára 6, Debrecenbe, Komáromba, Pécsre, Sopronba, Nagyszombatba és Nyitrára 4-4, Budára, Egerbe, Eperjesre, Gyulára, Máramarosszigetre, Marosvásárhelyre, Ónodra, Székesfehérvárra, Veszprémbe pedig 3-3 példány járt. Az ország húsz helységébe jutott még el 2-2, és 166 településre 1-1 példány. Bécsbe 12 példányt járattak. A lap szerkesztésének és kiadásának helyén, Pozsonyban csupán 3 előfizetője volt. Az előfizetők névsora elárulja, hogy az első magyar újság olvasói közt ott találjuk mindazokat, akik a kor felvilágosult szellemű fő- és köznemesi, értelmiségi rétegén belül a legismertebbek voltak. Az előfizetők társadalmi megoszlása is ismert: 95 földbirtokos, 45 katolikus pap, 38 mágnás, 28 megyei tisztviselő, 18 protestáns pap, 18 ügyvéd, 18 jószágigazgató és uradalmi tisztviselő, 12 katonatiszt, 12 postatiszt, 9 városi polgár, 8 nevelő és tanuló, 7 állami hivatalnok, 5 városi hivatalnok, 4 főiskolai igazgató és 3 orvos volt az első előfizetők között. Legnagyobb arányban tehát a birtokos nemesség, de jelentős számban a vidéki értelmiség, (kövi)
