Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-19 / 41. szám, szombat

8 Kultúra SZÍNHÁZ POZSONY ■■■■■■ NEMZETI SZÍNHÁZ: Spartacus szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Vízkereszt vagy amit akartok sz. 19 Cyrano de Ber­gerac vasárnap 19 MOZI POZSONY MLADOSŤ: Két szótaggal lemaradva (szí.) sz., v. 18, 20 MÚZE­UM: Wilbur öngyilkos akar lenni (dán) sz., v. 19.30 AUPARK - PALACE: Aviator (am.) sz., v. 16.30, 18.30,19.40, 21.40 Kaland­férgek (am.) sz., v. 12.50, 15.40, 17.40 Az operaház fantomja (am.) sz., v. 14.50,17.50,19.30,20.50 A holnap világa (am.) sz., v. 13.40,15.50 A nemzet aranya (am.) sz., v. 14.40,17.20,18.20, 20, 21.20 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (am.) sz., v. 15.30,18.10,20.20 Blade: Trinity (am.) sz., v. 15.10,17.30,19.50 Az utolsó gyémántrablás (am.) sz., v. 16.10,18.20,20.30 Hosszú jegyesség (fr.-am.) sz., v. 16.30, 19, 21.50 A lélek mint kaviár (cseh) sz., v. 18.50 Két szótaggal lemaradva (szí.) sz., v. 16.20,21 KASSA DRUŽBA: Hosszú jegyesség (fr.-am.) sz., v. 19 CAPITOL: Wicker Park (am.) sz., v. 16, 18, 20 TATRA: Blade: Trinity (am.) sz., v. 16.18.20.15 ÚSMEV: Az operaház fantomja (am.) sz., v. 16,19 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Az utolsó gyémántrablás (am.) sz., v. 18 GA- LÁNTA - VMK: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 19 ÉR­SEKÚJVÁR - MIER: A holnap világa (am.) sz., v. 17,19.30 DU- NASZERDAHELY - LUX: Egy makulátlan elme örök ragyogása (am.) sz., v. 19.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: A tűzben edzett férfi (am.) sz., v. 19 VÁGSELLYE - VMK: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: A tűzből nincs kiút (am.) sz., v. 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 17 GYŐR PLAZA: A bukás - Hitler utolsó napjai (ném.) sz., v. 14.45,17.30, 20.15 Csudafilm (magy.) sz., v. 15.45, 17.45, 19.45 Hosszú je­gyesség (fr.-am.) sz., v. 16 Hölgyválasz (am.) sz., v. 15.15,17.30, 19.45 Közelebb! (am.) sz., v. 14, 16, 18, 20 A nemzet aranya (am.) sz., v. 17.30, 20 Ray (am.) sz., v. 13.30 Sorstalanság (ma­gy.) sz., v. 14.30,17.15, 20 Az utolsó gyémántrablás (am.) sz., v. 18.15, 20.15, 22.15 Vejedre ütök (am.) sz., v. 15.45,18, 20.15 KEDVEZMÉNYEK AZ ÚJ SZÓ ELŐFIZETŐI SZÁMÁRA Tisztelt előfizetőink! Szombatonként ezen a helyen tájékoztatjuk majd önöket az even- tim társaság társszervezésében zajló azon kulturális rendezvé­nyekről, amelyekre árengedménnyel juthatnak belépőjegyekhez. ÁRENGEDMÉNYES BELÉPŐJEGYEK 20% kedvezmény az ARENA SZÍNHÁZ előadásaira a 2004/2005- ös évad végéig A PATKÁNY ÓRÁJÁBAN, 2005. 3.13., Aréna Színház MINT AZ ŐRÜLTEK, 2005.3.21., Aréna Színház TATTOO, 2005.2.21., 3.14., Aréna Színház 20% egyéb kedvezmények FLOOR + KELTIEG, 2005. 3.11., United Club of Babylon HIGH UFE, 2005.2.28., 3.9-17., Teatro Wüstenrot 30% kedvezmény BONEY M. feat. UZ MITCHELL, 2005. 2. 25., 19.00, Pasienky Sportcsarnok, Pozsony DEMIS ROUSSOS, 2005. 3. 23., 19.00, Pasienky Sportcsarnok, Po­zsony Bővebb információk a http://www.roussos.intraerovia.sk webol- dalon Az ismertetett kedvezmények csupán az eventim elárusítóhelyein érvényesek Szlovákia egész területén. Az előfizetőknek a jegyárusító-helyen igazolniuk kell a következő dokumentumok valamelyikével, hogy a Petit Press számlájára befize­tették az előfizetési díjat: SIPO-számlakivonat, bankszámlakivonat, készpénz-átutalási megbízás, pénzesutalvány-szelvény. Az előfizetők 1 rendezvényre legfeljebb 4 kedvezményes belépőt igényelhetnek. Ezúttal azoknak a városoknak a listáját közöljük ábécé sorrendben (B-től L-ig), ahol eventim elárusítóhelyek találhatók: Besztercebánya: Satur, Námestie slobody 4, tel.:048/414361; Al- sókubin: Satur, Radlinského 29, tel.: 043/5864917; Dunaszerda- hely: Exit Travel Club, Kukučínova 5153/53, tel.:031/5511999, Fó­kusz, Námestie Á. Vámbéryho 5, tel: 031/5515102; Galgóc: Satur, M.R. Štefánika 9, tel.: 033/7320551; Homonna: Satur, Námestie slobody 2, tel.: 057/7880840; Komárom: Satur, Európa-udvar 55, tel.: 035/7733871, World Travel, Jókai u. 32 - LUX CENTRUM, tel.:035/7705635; Kassa: MIC Košice, Hlavná 2 (OD Dargov), tel.: 055/6230909, MIC Košice, Hlavná 111 (Tesco), tel.: 055/16186, Sa­tur, Hlavná 1, tel.: 055/ 6223123; Léva: Satur, Sv. Michala 2, tel.:036/6332090; Uptószentmiklós: Satur, Nám. osloboditeľov 6, tel.: 044/5570S40; Losonc: Trinásty, Zlatá ulička, tel.: 047/4332772. Jegyelővétel és bővebb információk: www.eventim.sk . Szíve­sen felvilágosítást adunk a 02/5263-2425-ös telefonszámon és az office@eventim.sk email-címen is. Felejthetetlen kulturális élményeket és minden jót kívánunk! ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 19. Glosszák az idei Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny elé Nehéz a dolgunk... Pillanatképek a rimaszombati döntőről (Dömötör Ede felvételei) Nehéz a dolga a vers/pró- zamondónak. Ha felfede­zik, évekig eleget kell ten­nie mindenféle elvárás­nak. Egyrészt felkészítője irodalmi és előadói ízlésé­nek, (gyakran nem éppen szelíden engedékeny) módszereinek, másrészt a versenykiírásnak: az utób­bi években két szöveget is magáévá kell tennie, ami - a tanulás mellett - nem kis teljesítmény (különösen a prózát tekintve). N. TÓTH ANIKÓ Harmadrészt pedig a zsűri tet­szését kell elnyernie, és meg kell ta­nulnia feldolgozni a fordulónként (vagy akár egy-egy fordulón belül is) változó, sőt homlokegyenest el­térő véleményeket. (Ízelítőül két országos elődöntős megnyilvánu­lás: „Nagyon tetszettél, nagyon te­hetséges vagy, de hát a szerző egy alkoholista volt, hogyan is juthat­nál tovább?”, vagy éppen: „Ha a szerzőt meg a címet előre mondod, és nem a végén csapod oda, talán te vagy a legjobb...”) Hogy az ifjú előadó különben megfelel-e, az végképp nem érdekes. Nehéz a dolga a felkészítőnek. Először is fel kell fedeznie a tehet­séget, aztán meggyőzni a gyereket, hogy vállalja a többletmunkát. Aki megélt már néhány kudarcot, ne­hezen áll kötélnek. Nem csoda, hogy a legtehetségesebbeket egyre nehezebb megnyerni (holott a sok­éves munka talán végre gyümöl­csöt hozna). Aztán szöveget kell ta­lálni, hiszen a felkészítőnek mégis nagyobb áttekintése van, többet ol­vas (!), mint a diákja. Ráadásul két szöveget is elő kell állítania! Amit a furfangos versenykiírók néha meg­fejelnek valami kikötéssel. (Emlé­kezetes elvárás volt néhány éve a kötelezően határontúli vagy éppen ’45 utáni szöveg.) A minden hájjal megkent felkészítő persze úgy vá­laszt, hogy majd az éppen aktuális fordulóban a zsűri bemutatása és a helyzetfelmérés (ugyan milyen láb­bal, kelhettek fel aznap reggel az egyes tagok) után az esélyesebb szöveget javasolhassa diákjának. A felkészítés pedig nemcsak „szak­mai”, hanem lelki folyamat is, si­kerre is, kudarcra is kell számítani, ami közös feldolgozást igényel (az utóbbi a rázósabb). Ha sikerül vala­mi helyezést elérni, sőt továbbjutni (a díj ugyanis sok esetben nem ga­rancia a továbblépésre), az egyfajta tanár-diák cinkos öröm, hiszen a vers- és prózamondó verseny nem áll a tantárgyversenyek megbe- csültségi listájának élén. Az igazga­tó részéről gyakran elmarad az elis­merő vállveregetés. (A felkészítő ezért végzi ezt a munkát ingyen. Az idén a szakköri tevékenység beve­zetése lehetőséget jelenthetett a többletmunka honorálására, de hát a fejpénz kevés, hiszen szavalóból elég kevés van.) Hát még ha nincs helyezés. Nehéz a dolga a zsűrinek. Egy- egy fordulón 4-5 órát kell feszült figyelemmel eltölteni, és harminc versenyző után emlékezni pl. az arcokra. Ez nagy erőpróba. Egy- egy zsűritag úgy gyakorolja az ön­fegyelmet, hogy rezzenéstelen ar­cot erőltet magára (így aztán sze­gény versenyző teljesen elbizony­talanodik), vagy éppen tenyerével szemét eltakarva firkálgat a ver­seny teljes ideje alatt. Ha túlélte a versenyt, felelősségteljes döntést kell hoznia. Sőt értékelni, ítélkezni a színvonalról, esetleg személyes véleményt mondani - őszintén, ám kíméletesen (nehogy a gyerek­nek elmenjen a kedve tőle). Fel kell dolgoznia a közutálatot azok részéről, akik nem jutottak tovább (és észérvekkel - ? - meggyőzhe- tetlenek). Időnként pedig verseny közben (!) egyéb ügyes-bajos dol­gait is el kell intéznie (milyen jó, hogy a távközlési technika ezt már lehetővé teszi). Kerületi szinten már elég nagy a tét, a lokálpatrióta zsűritag szíve esetleg hazahúz. Az országos versenyen pedig fel kell dolgoznia, hogy a szervezők hajla­mosak megfeledkezni különböző előadói díjairól, s nem hagyják szóhoz jutni egy önálló műsor ere­jéig. Hogy ebben az esetben egész­séges exhibicionizmusról van-e szó vagy inkább a dupla gázsiról... (Honorárium egyébként csak az országoson várható, az alsóbb for­dulókban jó esetben is csak az úti­költséget térítik.) Nehéz a dolga a szervezőnek. Az egyes fordulókat más-más szervezet vállalja, ami nem lenne baj. Csakhogy az egyes fordulók között szinte alig van kommuni­káció. A különböző formájú je­lentkezési lapok nem zavaróak, az viszont igen, ha nem jutnak el a következő forduló szervezőihez. (Előfordult, hogy egy körzetnyi ember nem kapott meghívót az országos döntőbe. A dolog külön­ben felettébb gyanús. Sőt olyan - még felháborítóbb - eset is gyak­ran megtörtént, hogy a kerületi versenyre besétált valaki az utcá­ról azzal, hogy versenyezni fog, és versenyzett is, holott a járási for­dulóban részt sem vett.) Szerve­zés szempontjából a döntő a leg­nehezebb, hiszen ott a szállás-ét­kezés miatt szinte vérre megy a dolog, és persze szegény szervező nem tehet arról, hogy egyetlen versenyzővel a felkészítőn kívül a fél rokonság ellátogat a rendez­vényre, sőt térítésmentesen igényt tart ezekre az előnyökre, a tartózkodóbb, de később érkező versenyző pedig hoppon és éh­koppon marad. (Az utóbbi évek­ben szerencsére már nem kell ilyesmitől tartani.) Vas Ottó félig komoly, félig hu­moros szójátékával élve: újra itt a lóverseny. A szavalóverseny, ami­nek mélységeit és magasságait megtapasztalhatja, aki évek óta - különböző minőségben - részt vesz rajta. Tudjuk mi vár ránk, mégis évről évre belevágunk, mert jó do­log újabb és újabb szövegek után kutatni, izgulni a versenyen. Zsűrizni is jó. Találkozni. Tanulni, tapasztalni. Jó dolog titokzatos és eleven kapcsolatban lenni az iroda­lommal. És felülkerekedni az előző évad bosszúságam. Élmények és gondolatok a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny kapcsán Palóc volt-e Tompa Mihály? NÉMETH ZOLTÁN Végre az idén is teljesült minden magyar szakos és alsó tagozatos tanító és tanár álma, megjelent a Tompa Mihály Vers- és Prózamon­dó Verseny kiírása! Ebben az év­ben is átélhetjük azokat a megka­pó, kedves pillanatokat a járási, kerületi fordulókon, országos döntőben, amelyeket eddig. Pél­dául a tavalyi év... Már korán indulnak a felké­szítők, saját autóval, hogy a távoli település kultúrházába legalább fél órával a verseny kezdete előtt meg­érkezzenek. A kezdési időpontban azonban semmi sem történik, ne­gyed óra múlva sem, fél óra eltelté­vel sem. A kísérők talán már meg­szokták, Szlovákiában ez már csak így megy, a gyerekek futóversenyt rendeznek a nagyteremben, aztán egy óra elteltével megjelenik egy szervező, elnézést kér, kezdődhet. A prózamondók kategóriájában egy kisfiút leállítanak, miért mond palóc nyelvjárásban palóc népme­sét, amelyben cigány is szerepel, mondván, idézem: „Tompa Mihály se palóc, se cigány nem volt...” Ta­lán tényleg nem voltak roma fel­menői Tompának (bár a rejtett összefüggéseket nem igazán aka­rom érteni), de hogy ne beszélt vol­na palócul, az már gyanús. Amúgy persze a prominens zsűritag leg­alább tájékozott lett volna arról, hogy a versenykiírás nem tiltja sem a palóc nyelvjárás használatát, sem a roma etnikumhoz tartozó sze­replők megjelenítését. Miko Attila hányszor is nyert országos döntőt palóc nyelvjárásban előadott palóc népmesével? Talán visszamenőleg diszkvalifikálják? A vers kategóriában már az gya­nús, hogy egy kerületi fordulóban, amelyen három járás diákjai vesz­nek részt, miért csak öten kerülnek be egy-egy kategóriába. Mert a zsűri - tagjai mind ugyanannak az előadói díjnak a tulajdonosai - túl­ságosan alacsonynak ítélte a szín­vonalat, ezért volt olyan járás, ahonnét csak egy diákot juttatott tovább, súgja valaki. Most sincs másként: egyetlen diák jut az or­szágos döntőbe, nem is egy kategó­riában! Minek is megajándékozni a gyerekeket (és a felkészítőt) egy or­szágos döntő hangulatával, a to­vábbjutás élményével. Úgy kéne, hogy lenne, mondjuk, egy olyan év, amikor senki sem jut az országos döntőbe, mert nem éri el a színvo­nalat. Ja, az országos döntő. Ami­kor lekezelően odavetik a kiértéke­lésen: rossz volt a prózaválasztásod (itt a név következik), nem illik az egyéniségedhez (ez minden évben elhangzik, amikor nem tudnak mit mondani). Elnézést, válaszol a megbírált gimnazista, én verset mondtam. Más: amikor a gimna­zista lány (volt már országos győztes is) megkérdezi, idén mi volt a baj az előadásával. A versed­del nem volt semmi probléma, hangzik a válasz, de „azt nagyon elb...ta<j” (idézet), hogy nem jöttél a versmondó táborunkba. Mindezt csekély százötven koro­náért per koponya. Megfizethetet­len tapasztalat, amellyel sokra me­hetünk még az életben. Talán nem is olyan nagy baj, hogy nem mindig jutunk el az országos döntőbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom