Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-10 / 33. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZŐ 2005. FEBRUÁR 10. Könyvbemutató: Lant és kard VI. Dunaszerdahely. Öt évvel ezelőtt indította útjára a Lilium Aurum Könyvkiadó Pénzes István szerkesztésében a Lant és kard című könyvsorozatát, amelyben a magyar történelem fontos fejezeteit magyar költők alkotásai hozzák közelebb az olvasókhoz. A sorozat hatodik kötetének bemutatóját ma 18 órakor tartják a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, a kiadványt Kiss Gy. Csaba méltatja, (m) SZÍNHÁZ KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A Tündérlaki lányok 11,19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: II. József 10 MOZI POZSONY MLADOSŤ: Két szótaggal lemaradva (szí.) 16, 18, 20 MUZEUM: Szamszára (ff.-ol.) 19.30 AUPARK - PALACE: Aviator (am.) 13.50, 15.20, 17.10, 18.40, 20.30 A holnap világa (am.) 11.20, 16.30,21.40 Kerülőutak (am.) 14,19 Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (am.) 14.50,17,19.10,21.20 A lélek mint kaviár (cseh) 19.20, 21.30 Bajos csajok (am.) 14.30, 16.50 A nemzet aranya (am.) 14.40, 17.20, 18.20, 20, 21 Az utolsó gyémántrablás (am.) 16.10.18.30.20.50 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 16.20,19.40 A hiheteden család (am.) 15.40 Két szótaggal lemaradva (szí.) 14.20.16.40.19.30.21.50 Wicker Park (am.) 15.10 Blade: Trinity (am.) 17.50 A belső tenger (sp.) 15,20.40 Ray (am.) 17.30 KASSA DRUŽBA: Blade: Trinity (am.) 17, 20 CAPITOL: Kaptár 2. - Apokalipszis (ném.-fr.-ang.) 16, 18, 20 TATRA: Két szótaggal lemaradva (szí.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott (am.) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Szüzet szüntess (am.) 18 VÁGSELLYE - VMK: Szüzet szüntess (am.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Bajos csajok (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Szép napok (magy.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Mobil (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: A bukás - Hitler utolsó napjai (ném.) 14.45,17.30, 20.15 Csudafilm (magy.) 15.45, 17.45, 19.30 Fűrész (am.) 16.30, 18.30.20.30 Hosszú jegyesség (fr.-am.) 17.15,19.45 Hölgyválasz (am.) 15.15,17.30,19.45 Lucky Luke és a Daltonok (fr.-ném.-sp.) 15.30 Micimackó és a Zelefánt (am.) 14.30,16.15,18 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 13.45 A nemzet aranya (am.) 17.30, 20 Ray (am.) 17 Sorstalanság (magy.) 14.30,17.15, 20 Befejeződött a 36. Magyar Filmszemle Fődíjas a Fekete kefe ÚJ SZÓ-HÍR Díjkiosztással és Koltai Lajos Sorstalanságának vetítésével véget ért a 36. Magyar Filmszemle. A Fődíjat a Fekete kefe alkotóinak ítélte a zsűri munkájuk újszerű filmnyelvi megoldásaiért és az alkotói célokat kivételes pontossággal szolgáló csapatmunkáért. A filmet Vranik Roland rendezte. A legjobb rendezés díját Gárdos Péter kapta A porcelánbaba című mozgóképe újszerű és eredeti megvalósításáért, elismerve egyben, hogy a film hűségesen közvetíti az irodalmi anyag szellemét. A legjobb női alakítás díját Pejó Róbert Dallas Pashamende című filmjének Oana szerepéért Gryllus Dorkának, a legjobb férfi alakítás díját pedig A temeteden halott és A fény ösvényei című opusokban nyújtott alakításaiért Cserhalmi Györgynek juttatta a zsűri. A legjobb női epizódalakítás díja az Ég veled! című filmben nyújtott játékáért Tóth Ildikóé, a legjobb férfi epizódalakítás díja pedig A porcelánbaba, az Állítsátok meg Teréza- nyut! és A fény ösvényei című filmekben nyújtott teljesítményéért Csányi Sándoré lett. A legjobb első film rendezői díját Mispál Attila kapta A fény ösvényei című mozgóképéért. (tébé) A fődíjas Fekete kefében négy álkéményseprő egy elrontott délelőtt után, egy kecske gyomrában keresi a megoldást... (Képarchívum) 250 éve halt meg Montesquieu, a modern társadalomelmélet és politikatudomány megalapozója A társadalomtudós báró Montesquieu (Képarchívum) A18. század a filozófusok és a filozófia százada Európában - és Franciaországban különösen. Persze, a „filozófus” kifejezés nem teljesen a mai értelemben értendő. A filozófus ott és akkor szabadgondolkodót, a természeti és a társadalmi rend racionálisan felfogható hatóerőinek kutatóját és végső soron a szabadság (valamint szabadosság) védelmezőjét jelentette. MÉSZÁROS ANDRÁS Ebbe a sorba, no és természetesen a kor nagy vállalkozásához, az Enciklopédiához tartozott Montesquieu, Charles Louis Secondat de la Bréde báró, a modern francia társadalomelmélet és politikatudomány egyik megalapozója is. A 17. és 18. század volt az, amikor a modernitás eszméi kiformálódtak és a társadalomértelmezésben túlsúlyra jutottak. Mit jelentett ez? Elsősorban azt, hogy az ún. klasszikus természetjog - amely az általánost az egyedi elé, a morált az érdekek fölé, az istenit a természeti alapjába helyezte - átadta helyét a modern természetjognak, amely a társadalmat az egyénből, a jogot az érdekekből, az emberit a természetiből eredeztette. Filozófiai szinten mindezt John Locke és Thomas Hobbes, a jogelméletben pedig Hugo Grotius fogalmazták meg. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez volt az a korszak, amikor az európai irodalomban is megformálódnak azok az új zsánerek és témák, amelyek révén a filozófiát és a politikai gondolkodást is megelőzően jelentek meg a modem egyént kifejező archetípusok. Ekkor lép a színre Robinson, aki önmaga képes civilizációt kiépíteni egy lakatlan szigeten, és ekkor kel útra Don Quijote is, aki az idejétmúlt eszméket próbálja feléleszteni a mindenki által elfogadott transzcendens értékek nélküli világban - sikertelenül. Elkezdi karrierjét az új epikai műfaj, a regény, amely a modern ember metafizikájává válik. Angliában már egy újfajta társadalom épül, és az egyelőre száműzötteket befogadó Újvilág is kezd függetlenedni Európától. Franciaország pedig érzi, hogy társadalmi-politikai berendezkedése nemsokára új nevet fog kapni: ancien régime. Nos, ebben a korszakban élt Montesquieu, aki származását tekintve arisztokrata volt. Műveltsége és bő tapasztalatai (bejárta pl. Ausztriát, Magyarországot, Itáliát, Bajorországot, Hollandiát, Angliát) azonban arra vezették, hogy szembesítse hazája viszonyait a fejlettebb társadalmak berendezkedésével, és fogalmazza meg azokat az elveket, amelyek révén elemez- hetőkké válnak a jogi és politikai viszonyok, és valamifajta ideális állam is elképzelhetővé válik. Első műve, a Perzsa levelek (1721) inkább szépirodalmi, mintsem politikai munka. Ő maga is azt állította, hogy valami „regényfélét” írt, és ebben van némi igazság, hiszen a korban divatos levélre- gény-formát választotta. Ez a műfaj ugyanis az iróniát is lehetővé tette azzal, hogy a fiktív levélírók szerepeltetése révén a szerző távolságot tarthatott magától a szövegtől. A kor leghíresebb és leghír- hedtebb levélregénye is francia szerzőtől, Laclose-tól származik. Montesquieu művében a két főszereplő, az Iszpahánból származó Üzbég és társa, Rika az elképzelt perzsa és a reális francia viszonyokat veti össze, de az elutasított keleti despotizmus mögött gyakran felsejlik a francia valóság. Montesquieu kortársa, Diderot is kihasználta ezt a modellt, és talán az sem véletlen, hogy azonosan vélekedtek a nők társadalmi helyzetéről. Ebben a műben Montesquieu szól az egyházról, a tudományról, valamint az ideális társadalomról is, amelyben a természettel összeegyeztethető erény uralkodik. Társadalomelméleti és politika- tudományi szempontból A rómaiak nagysága és hanyatlása (1734), valamint A törvények szelleméről (1748) c. művei a fontosak. Az előbbiben az erkölcs és a hatalom közti kapcsolatok természetét próbálja meghatározni, és arra a következtetésre jut, hogy a köztársaság képviseli az erényt, míg a császárság a moralitás hanyatlását hozza magával. Végeredményben azonban hasonlót állít, mint a Perzsa levelekben: hogy az erkölcs összeegyeztethető a politikával. Utóbbi műve az, amelyről joggal tartja a hagyomány, hogy a modern francia politikatudomány megalapozása. Ebben a grotiusi jogfelfogásból indul ki, de az igazi nóvum a kormányformákat meghatározó erők felfedezésében rejlik. Montesquieu az, aki a 19. századi pozitivizmust (Comte, Taine) anticipálva elsőnek mondja ki, hogy a társadalom jellegének - esetünkben a kormányformáknak - a változásai mögött éghajlati, morális és életmódbeli feltételek állnak. Konkrétan azt állítja, hogy az éghajlat határozza meg az emberek jellemét, és ez utóbbi befolyásolja a törvényeket. Az éghajlat mellett a föld jellege és a demográfiai mutatók is determinálják azt, hogy milyen társadalmi berendezkedés alakul ki az egyes országokban. Az említett történetfilozófiai elvek mellett Montesquieu politikai követelményeket is támaszt művében, mégpedig az angol példával élve a törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalom szétválasztása mellett áll ki. Ellenkező esetben - mondja ő - a szabadság nem valósulhat meg. Ismerve a korabeli francia felvilágosodás gondolkodóinak nagymérvű ateizmusát, érdekes, hogy Montesquieu nem utasítja vissza a vallás szerepét a társadalomban. Figyelemre méltó az a megfigyelése, miszerint a mérsékelt kormányzás inkább a kereszténységnek, míg a zsarnokság inkább a mohamedán vallásnak felel meg, valamint hogy a katolicizmus a monarchiához, a protestantizmus pedig inkább a köztársasági formához kapcsolódik. Montesquieu szerint különbség van a jogi értelemben vett, valamint a politikai szabadság között, de az ideális államnak mindenképpen garantálnia kell a politikai szabadságot, amelynek nem a kiváltságokon, hanem a vagyoni meghatározottságon és a személyi érdemen kell alapulnia. Montesquieu és kortársa, Rousseau között abban áll a legnagyobb különbség, hogy bár mindketten a szabadság kérdését helyezik előtérbe, Rousseau-nál a szabadság inkább a természeti állapotban létező előfeltétel a haladáshoz, Montesquieu ellenben úgy véli, hogy konkrét politikai (törvénykezési) lépések révén juthatunk el a szabadsághoz. Kortársai közül D’Alambert nagyra tartotta, Helvétius viszont kissé lekezelte Montesquieu-t. Eszméivel mindenesetre befolyásolta Jeffersont és az amerikai alkotmány megfogalmazóit, ami arra enged következtetni, hogy nem volt álmodozó, és hogy abban a mértékben, ahogyan közeledett egyfajta „szociológiai” látásmódhoz, elmélete is gyakorlatiasabb volt. Ami ebben az esetben nem vált az elméleti szint kárára. Barak László „gengszteres” versei, Karácsonyi Zsolt színműve, Nagy Farkas Dudás Erika prózája Sors, lélek, forma - A Szőrös Kő új lapszáma LAPAJÁNLÓ A Szőrös Kő legutóbbi száma sokrétű olvasnivalót kínál. Barak László költő készülő kötetéből közöl négy „igazi gengszteres” verset, amelyek szervesen illeszkednek az alkotó utóbbi években írt „szókimondó”, társadalombíráló költeményeinek sorába. Az erdélyi Karácsonyi Zsolt abszurd színpadi művel van jelen a folyóirat hasábjain: a „Dodóra várva” című „bűntörténet” akár kis létszámú középiskolai színjátszó csoport által is előadható lenne, hiszen szinte teljesen nélkülözi a díszleteket és kellékeket. A vajdasági Nagy Farkas Dudás Erika az utóbbi években sorra ért el előkelő helyezéseket nemzetközi irodalmi pályázatokon - ezúttal három új novelláját olvashatják. A szépirodalmi részben Haraszti Mária és Fehér Kriszta néhány új verse, T. Ágoston László és Sós Dóra prózája kapott még helyet. A Startvonal rovat Márkus András versei és Baranyovics Borisz rapszöveg-szerű költeményei mellett fiatal prózaírók műveit mutatja be. Dömény Andrea, Gubo Sándor, Hámori Zsófia és Inczédi Erika műveivel ismerkedhetünk meg ezúttal. Mindegyik alkotó más stílust képvisel, a világ más-más szeletét szemléli és tátja elénk a saját interpretációjában. A Kő kövön rovat egy izgalmas fejezet erejéig bepillantást enged Vajda Barnabás „Sigmund Freud és a XX. század eleji magyar irodalom” címen készülő tanulmánykötetébe; a közölt fejezet Babits Mihály A gólyakalifa című regényét vizsgálja az álom mint jellegzetes pszichoanalitikus téma szempontjából. Bertha Zoltán a Cselényi Lászlóról készült tanulmánykötetet értékeli, Karácsonyi Zsolt Balázs F. Attila Meztelen lovagok című verseskötetéről közöl recenziót, Ardamica Zorán pedig a december 5-i népszavazásra reflektál a maga ironikus-humoros stílusában. A szám képzőművészeti anyaga a szarvasi Komlovszky-Szvet Tamás szobraiból áll össze. A sokrétű fiatal művész a Kép-Szó rovatban vall művészetéről a „Saját hajamból készítettem a szobromat” címmel közölt beszélgetésben. A folyóirat közli még a 2004-es évfolyam összesített tartalomjegyzékét, valamint ízelítőt a következő szám tartalmából, (hrr)
