Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2005-02-07 / 30. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 7. Magyar glóbusz 13 Nem kárpótolják valamennyi 1940-45 között etnikai alapon meghurcolt embert Romániában Elutasított erdélyi magyarok Románok, magyarok, zsi­dók, szászok és svábok, valamint cigányok kérhet­nek kártérítést amiatt, hogy 1940 szeptembere és 1945 tavasza között nem­zetiségi hovatartozásukból fakadóan zaklatták őket. KRÓNIKA Az erre vonatkozó, 1990-ben el­fogadott, majd többször módosí­tottjogi keret kártérítést, illetve díj­mentes szolgáltatásokat biztosít mindazoknak, akiket akkor gettók­ba és bel- vagy külföldi lágerekbe hurcoltak, lakóhelyükről eltávolí­tottak, fogva tartottak, munkaszol­gálatra kényszerítettek, vagy akik túlélték az úgynevezett halálvona­tot. Azonos jogokat élvezhetnek a nemzetiségi alapú gyilkosságok ál­dozatainak özvegyei, ha nem háza­sodtak újra. Valamennyien ingye­nes orvosi, illetve kórházi kezelésre és gyógyszerellátásra, évi egy alka­lommal díjmentes gyógyfürdőre, hat távolsági utazásra, illetve díj­mentes telefon, rádió- és televízió­bérletre jogosultak. A meghurcol­tatás tényét korabeli dokumentu­mokkal, az ezek kiállítására hiva­tott hivatalok nemleges válasza esetén pedig két tanúnak közjegy­ző előtt tett nyilatkozatával lehet bizonyítani. Vita a történelmi tényekről A legutóbbi módosítás szerint 2006. december 31-ig kérhető kár­térítés, a Kolozs megyei magyarok azonban mindezidáig hiába kilin­cseltek a jogosultságot megállapí­tani hivatott megyei nyugdíjpénz­tárnál. Adriana Antoci, a Kolozs Megyei Nyugdíjpénztár kártérítési bizottsága elnökének magyarázata szerint az erdélyi magyaroknak azért nem jár kárpótlás, mert ők nem a román civilek, illetve hatósá­gok zaklatása elől, hanem önszán­tukból telepedtek át a második bé­csi döntést, azaz 1940. augusztus 30-át követő időszakban „a magya­rok által megszállt Osztrák-Ma­gyar Monarchiába”. Ajogász a Kró­nikától értesült arról, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia már húsz évvel korábban, 1920-ban szétesett, a második bécsi döntést követően pedig dél-erdélyi magya­rok kétszázezerre becsült tömege éppen Ion Antonescu marsall dik­tatúrája és a román lakosság egy részének zaklatása elől menekült át a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélybe; mint ahogyan ugyanannyi észak-erdélyi román is a magyar polgártársak, illetve a magyar hatóságok elől menekült román területre, például Dél-Er- délybe. Adriana Antoci szerint a máso­dik bécsi döntést követően Romá­niában - tehát az Ó-királyságban és Dél-Erdélyben - „senkit sem zak­lattak nemzetiségi hovatartozása miatt”, Ion Antonescu és a Vasgár­da légionárius állama, majd a fa­siszta szélsőjobboldali szervezettel is leszámoló marsall totalitárius nemzetállama nem bántotta a nemzetiségeket. Bár a kárpótlási jogszabály szerint „Az 1940. szep­tember 6-a és 1945. március 6-a kö­zött Romániában hatalomra került rendszerek által zaklatott” szemé­lyek jogosultak jóvátételre, Adria­na Antoci szerint ez nem vonatko­zik a román területről magyar terü­letre menekült magyarokra. Sorsképek Dél-Erdélyből „Édesapámat munkaszolgálatra hurcolták, a nagybátyámat állan­dóan verték a falubeli románok, úgyhogy édesanyám negyedmagá­val 1941 őszén átmenekült Észak- Erdélybe” - eleveníti fel emlékeit Demeter Albertné Nyitrai Rozália. Az aranyosegerbegyi aszszony sok falubelijével együtt egyetért azzal, hogy románok, németek, zsidók, cigányok, mindenki részesüljön jó­vátételben, aki nemzetisége miatt szenvedett, de a kárpódásból a ma­gyarokat se zárják ki. Azért méltat­lankodik, mert a Kolozs Megyei Nyugdíjpénztár elutasította kérvé­nyét, fellebbezésére a megyei táb­labíróság is nemet mondott, ügyét ma tárgyalják Bukarestben a Leg­felsőbb Törvényszéken. Elutasítot­ták Bíró Sámuel és özvegy Süller Zsigmondné Mikó Anna kérését is, akik tanúkkal igazolták, hogy a so­rozatos zaklatások elől menekült családjuk annak idején magyar te­rületre. Az aranyosegerbegyi Lengyel Fe­renc édesapját is munkaszolgálatra kényszerítették az Antonescu-ható- ságok, ezért kellett menekülniük. Hasonló okok miatt Bükkösi Györ­gyök, valamint a Beszterce-Naszód megyei, szeretfalvi Orosz Lajosné Soós Rózáék családja 1941-ben, Lengyel Eszter, Szabó Józsefné Pálfíy Erzsébet, Nyitrai Józsefné Süller Ágnes és P?tru? Mihainé Hercze Ilona családja 1942-ben menekült Romániából. Valameny- nyien megerősítik, a magyar ható­ságok azonnal nyilvántartásba vet­ték őket, ám csak Nyitrai Józsefné tudja felmutatni a szülei által meg­őrzött „Erdélyi menekúlť’-igazol- ványt. Szigorítások Adriana Antoci szerint az ilyen bizonylatokat hivatalos román for­dításban elfogadják, a közjegyző előtt tett tanúvallomások esetében azonban szigorításokat vezettek be. A jogorvoslati bizottság saját hatáskörben állapította meg: csak azoknak a tanúknak a vallomását fogadják el, akik a meghurcoltatás pillanatában legalább hétévesek voltak. A bizottsági elnök jelezte: vannak esetek, hogy egyetlen tanú valamely falu hatvan százalékának etnikai alapon történt meghurcol­tatását tanúsította, ezért jelezni fogják a rendőrségnek, vizsgálja ki a gyanús eseteket. „Míg az RMDSZ nem igazolja aláírásával, hogy az erdélyi magyarok egy részét nem­zetiségi hovatartozásuk miatt hur­colták meg az említett időszakban, a magyarok kérvényeinek elbírálá­sát felfüggesztettük” - jelentette ki Adriana Antoci. A bizottsági elnök szerint csak akkor fogadják el a ma­gyar, zsidó és cigány nemzetiségű­ek kérvényeit, ha a törvényesen működő érdekvédelmi szervezete­ik láttamozzák az igényléseket. Kolozs megyében eddig több mint 16 ezer igénylést jegyeztek, ebből 15899-et bíráltak el, havonta 500 új kérvény érkezik. Segít az érdekképviselet? A Kolozs megyei RMDSZ-nél tudnak a magyarok tömeges el­utasításáról. Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ-elnök a Kró­nika érdeklődésére elmondta: úgy tudja, Kolozs megye az egye­düli, ahol a magyar kérvényezőket mindenféle kitalációkkal el­utasítják. „Megkezdtük az egykori meghurcoltak helységenkén­ti összeírását, minden egyes érintett helységre vonatkozóan pontos névjegyzéket továbbítunk a megyei nyugdíjpénztárhoz” - mondta az RMDSZ parlamenti képviselője. Kónya-Hamar je­lezte, a napokban interpellálnak az ügyben az igazságügyi mi­niszternél. Kerekes Károly képviselő a Krónikának nyilatkozva elmondta, a Kolozs megyeihez hasonló elutasításokat Brassó megyéből is jegyeztek, (k) Járda-tábla az Artpool P60 kiállítótér bejáratánál, Budapest (Illusztrációs felvétel) Elutasította a per-újrafelvételi kérelmet Wass Albert ügyében a főügyészség Bizonyíték a költő ártatlanságáról Az MDF kezdeményezése Önálló, állandó szakbizottság Országgyűlési határozat elfoga­dását kezdeményezi az MDF parla­menti képviselőcsoportja a Hatá­ron Túli Magyarok Bizottságának felállításáról, miután az államha­tárokon kívül élő magyar nemzeti közösségek helyzetével a magyar parlamentben önálló és állandó szakbizottság 1920 óta nem foglal­kozik - közölte Csapody Miklós MDF-es országgyűlési képviselő. Hozzátette, hogy a határon túli ma­gyar közösségek megmaradásával, nemzeti önazonosságuk megőrzé­sével és gazdasági helyzetük javítá­sával kapcsolatos folyamatos or­szággyűlési teendők elkülönülnek az emberi jogokkal, a nemzeti és et­nikai kisebbségekkel, illetve a kül­politikával és diplomáciával foglal­kozó parlamenti testületek felada­taitól. A Határon Túli Magyarok Bi­zottsága - mondta Csapody Miklós - mint állandó országgyűlési bi­zottság folyamatosan figyelemmel kísérné a szomszédos országokban, illetve a világban bárhol élő magyar közösségek helyzetét és a szülő­föld-stratégia megvalósulását. Szintén feladata lenne e stratégia alakítása, évenkénti értékelő jelen­tések készítése, kapcsolattartás a határon túli magyar közösségeket támogató közalapítványokkal, illet­ve az érintett kormányzati szervek­kel, továbbá parlamenti állásfogla­lások előkészítése, (mti) TÁJÉKOZTATÓ Wass Albert igazsága - A gróf emigrált, az író otthon maradt cí­mű könyv jelent meg a Szabad tér Kiadó és a Czegei Wass Foundatoin közös kiadásában. A könyv Wass Albert öt fia megbízásából íródott, akik felkértek a magyarországi Raffay Ernő történészt és Takaró Mihály irodalomtörténészt, hogy tisztázzák Wass Albert háborús bű­nösségének, illetve antiszemitiz­musának vádját, egyidejűleg hang­súlyozva írói jelentőségét a magyar irodalomban. A kötet harmadik szerzője Vekov Károly, aki az el­múlt ciklusban romániai parlamen­ti képviselőként hozzájuthatott a Securitate archívumában lévő Wass-anyagokhoz, az 1946-os úgy­nevezett népbírósági per kihallga­tási jegyzőkönyveihez, és több más fontos dokumentumhoz. Ezek alapján bebizonyította, hogy a Wass Albert és édesapja elleni ko­lozsvári per a kormány tudtával meghozott koncepciós intézkedés volt. Mint ismeretes, a Wass Albert re­habilitálására vonatkozó jogi és po­litikai lépések rendre kudarcba ful­ladtak, így a jelenleg érvényben lé­vő romániai törvények értelmében az író nevéről a szennyet nem lehet lemosni, (rmsz) NEZ0P0NT Alagutak a mában KRÓNIKA Farkas Árpád a minap azt üzen­te Magyarországra, hogy többet ér számára a békés nemzet- egyesítés iránt fogékony köztár­sasági elnök egyetlen futó kéz­szorítása, mint a határon túli magyar közösségeket az anya­ország kifosztásával megvádoló miniszterelnök és az általa ve­zetett kormány bármilyen ki­tüntetése. Hogy Farkas Árpád megérdemelten kapta meg a Magyar Köztársasági Érdem­rend Középkeresztjét, aligha vi­tathatja bárki - leszámítva ta­lán a „haladáselvű” (bármit is jelentsen ez) irodalomszemlé­let örök fanyalgóit. Egy kitünte­tés elfogadása természetesen értelmezés kérdése. Attól - is - függ, hogy minek tekinti a ki­tüntetett: egy adott politikai konjunktúra hozadékának, egy bizonyos hivatalos szemlélet­hez és szervhez kötődő gesztus­nak vagy pedig a „mindenkori” kormány pályadíjának, helyzet­től független, elévülhetetlen ér­demekért önmagában adandó állami és nemzeti elismerésnek. Azok az erdélyi közéleti és kul­turális személyiségek, akik át­vették a kitüntetést, bizonyára az utóbbi variánst fogadták el hitelesnek. Vád őket ezért nem érheti, jóhiszeműségükhöz nem fér kétség. Farkas Árpád min­den elismerést megérdemlő, méltósággal visszautasító gesz­tusa viszont egy másfajta írás­tudói magatartás lehetőségét villantotta fel: a helyzet­érzékeny, mindennapi megha­tározottságainak szorításából kilépni nem tudó alkotó ember - valljuk be minden nosztalgia nélkül: letűnőfélben levő - fele­lősségérzetét. Az Alagutak a hóban költője azt üzente, hogy van olyan történelmi pillanat, amikor írástudó ember nem maradhat közömbös, és nem engedhet önnön eredendő hiú­ságának. Ahogy azt üzenték nemrég azok a közéleti szemé­lyiségek is, akik szintén „aktuálpolitikai” okokból utasí­tották vissza Románia - kissé megkönnyebbülve mondom - egykori államelnökének kitün­tetését, melyet egy ámokfutó politikussal együtt kellett volna átvenniük. A tiltakozás természetesen ele­ve magában hordozza saját he­roikus hiábavalóságát. Nem valószínű, hogy akár Gyurcsány Ferenc, akár Ion Ili­escu kevésbé édesdeden alud­na ágyában a diszkréten meg­vető írástudói gesztusok miatt. Kívánjunk hát jó éjszakát ne­kik. (Papp Attila Zsolt) HATÁRON TÚLI HÍREK Visszautasította a kitüntetést Farkas Árpád költőt, műfordí­tót a Magyar Köztársasági Ér­demrend Középkeresztjében ré­szesítette Mádl Ferenc államel­nök. Farkas Árpád nem veszi át a magas rangú kitüntetést. A há­romszéki költő Mádl Ferenc ma­gyar államelnöknek írt levelében kifejti, bár ismeri Mádl Ferenc af­finitását a magyar nemzet határ­módosítás nélküli egyesítése iránt, és álláspontját a népszava­zás ügyében, mégsem tekinthet el a magyar kormány szerepétől e kitüntetés odaítélésében. In­doklásában megállapítja: „E kor­mány a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtti kampá­nyában megvádolta a határon túli magyar nemzeti közössége­ket Magyarország kifosztásának szándékával.” (vmsz) Egy státusiroda nem szűnik meg Erdélyben csökkent a magyar igazolványok iránti igény, ezért csökkentik a státusirodák mun­katársainak számát, közölte Szé­kely István, a Központi Státusiro­da vezetője. A kedvezménytör­vény bevezetésének első idősza­kában hetente 15-16 ezer igény­lés volt, mostanában csak ezer- ezerkétszáz kérés érkezik. Hu­szonegy státusiroda működik Romániában, 1067 településen vették át eddig a magyar igazol­vány iránti kérelmeket. A leépí­tés nem irodabezárást jelent, munkatársai ezentúl is kijárnak a településekre, és lehetővé te­szik az igénylések leadását. (Krónika) Románok is tanulnak magyarul Választható tantárgyként ta­nulják a magyar nyelvet a román anyanyelvű gyermekek egy nagyváradi iskolában - adta hí­rül a Duna Televízió. A heti egy óra bevezetését a szülők kérvé­nyezték, a foglalkozásokra mint­egy 40 gyermek jár. A tanárnő szakkönyvek hiányában képek­kel, rajzokkal és a diákok közti párbeszéddel próbálja könnyíte­ni a nyelvtanulást, (rmsz) Kisebbségi vezetők továbbképzése Az „Albert E. az átmenetért” nevű civil szervezet jogászokból és közgazdászokból álló szak­mai testület. Céljuk, hogy a Horvátországban élő nemzeti kisebbségek minél többet meg­tudjanak a törvények által biz­tosított kisebbségi jogaikról, va­lamint hogy azt a gyakorlatban is alkalmazni tudják. Ennek ér­dekében szerveznek különböző előadásokat, továbbképzése­ket, műhelyeket a kisebbsége­ket képviselő „elit“ számára or­szágszerte. Ezeket helyi szinten kell elkezdeni, a magyar falvak­ban, a magyar önkormányzat­okban, és fokozatosan haladni felfelé, a járások, a megyék és a köztársasági szint felé, véli Vass Zoltán, a Bellyei járás Magyar Kisebbségi Önkormányzatának elnöke, (úmkú) Iroda az eszéki magyaroknak Egy hete adták át az eszéki ki­sebbségi önkormányzatoknak otthont adó épületet. A szlavóni­ai nagyvárosban hat nemzeti ki­sebbség választotta meg önkor­mányzati testületét. Eszék város polgármestere nagy örömmel adta át az irodák kulcsait, kife­jezve abbeli reményét, hogy a ki­sebbségi önkormányzatok még sikeresebben működnek majd az új helyiségekben. A város 1 mil­lió 200 ezer kúnát költött a fel­újításra és a berendezésre, (úmkú)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom