Üj Szó, 2005. február (58. évfolyam, 25-48. szám)
2005-02-07 / 30. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. FEBRUÁR 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 FIGYELŐ DER TAGESSPIEGEL Számos közép- és kelet-európai politikus körében növekszik az ellenállás Vlagyimir Putyin orosz elnök évfordulós meghívásával szemben. Putyin a náci Németország felett aratott győzelem 60. évfordulóján tartandó moszkvai ünnepségekre hívja a kormány - és államfőket. Vaira Vike-Freiberga lett elnök csak akkor hajlandó Moszkvába utazni, ha ott felhagynak „a Baltikum felszabadításának hallatlan gondolatával. Valdas Adamkus litván elnök részvétele is kétséges, amennyiben Oroszország nem vállalja, hogy 1939-ben Németország és a Szovjetunió felosztotta egymás között Lengyelországot, később pedig Moszkva a balti államokat a Szovjetunióhoz csatolta. fc>- Bácsikám, te mennyi pénzt tudnál nekem lakásvásárlásra kölcsönözni, ha a Gross tata 1,2 milliót adott a miniszterelnök unokaöcsnek? (Peter Gossányi karikatúrája) Gross 1999-ben 4,2 millió koronáért vett egy 143 négyzetméteres luxuslakást a Barrandovon „Lakásgondban” a cseh kormányfő Stanislav Gross cseh kormányfőt fiatal kora ellenére olykor mégis keményen üldözi múltja. KOKES JÁNOS Míg a múlt nyáron azt kellett megmagyaráznia, miért vette maga mellé kancelláriavezetővé Pavel Pribylt, aki 1989-ben az akkori állambiztonság rohamosztagának egyik - igaz, alacsony szintű - parancsnoka volt, s részt vett a prágai rendszerellenes tüntetések feloszlatásában, addig most arról kell számot adnia, honnan szerzett több mint négymillió koronát, amiért 1999-ben luxuslakást vett Barrandovon, Prága egyik elit lakónegyedében. A lakásügyet mintegy két hete a liberális Mladá fronta Dnes robbantotta ki, amely a konzervatív Lidové novinyvel együt Gross hivatalba lépése óta egyetlen lehetőséget sem hagy ki, hogy jól megpiszkálja a 36 éves szociáldemokrata miniszterelnököt. A Pribyl- ügyet a nyáron Gross gyorsan lesöpörte az asztalról, amikor tájékozatlanságára hivatkozva nyilvánosan elismerte tévedését, s Pribyl pedig gyorsan beadta lemondását. A volt rendőr ma a be- lügyben dolgozik, ezt is bírálták, de ez már egy más ügy. Grossnak manapság viszont „lakásgondjai” vannak. A Mladá fronta Dnes kiszámolta: Gross 1999ben 4,2 millió koronáért vett egy 143 négyzetméteres luxuslakást a Barrandovon. A vételár megfizetésére 1,7 millió koronás kölcsönt vett fel a Cseh Takarékpénztártól, míg 2,5 milliót saját zsebéből azonnal kifizetett. Ezt Gross úgy részletezte, hogy 1,3 millió korona a saját megtakarítása volt, míg 1,2 milliót a családon belül kölcsönzött. Az ügyet akkoriban is firtatta a sajtó, de részletesebben senki sem kutatott utána. A Mladá fronta Dnes szerint Gross tiszta bevételei a hivatalos adónyilatkozatai alapján 1992 -1999 között 1,95 millió koronára rúgtak, amiből az következik, hogy a család havonta mintegy 7500 koronából élt, amit az újság gyanúsnak tart. A kölcsön Gross nyilatkozata szerint nagybácsijától, a jihlavai František Viktől származik, aki volt hivatásos katonatisztként már hosszú évek óta nyugdíjban van. Vik a sajtónak elismerte, hogy nem volt annyi saját pénze, s ő is kölcsönzött, állítólag egy másik családtagtól, sőt külföldről. Szerinte Gross nem is ismeri a hátteret. „Fiatal gyerek, nagy jövő áll előtte, más dolgokkal kell foglalkoznia. Majd visszaadja, ha lesz neki. Nyugdíjas vagyok, s nem vagyok köteles senkinek semmit megmagyarázni” - ütötte el a sajtót a nagybácsi. A liberális lap szerint a problémát növeli, hogy Grossék az új lakásukat azonnal be is bútorozták, be is rendezték és egy fedett négyszer három méteres fürdőmedencét és egy télikertet is kialakítottak a teraszon. Miből finanszírozták mindezt? - teszi fel a kérdést a média. Az újságok szerint például a legolcsóbb medence is legalább 750 ezer korona. A miniszterelnök és pártelnök az egész ügyben visszafogottan nyilatkozgat, s nem sokat magyaráz. Azt állítja: minden tiszta. Egy hete azonban Gross is határozottan lépett és nyilvánosan bejelentette, hogy beperli a Mladá fronta Dnest, mert szerinte valótlanságokat állított anyagi helyzetéről, s ezzel megkárosította. Gross újságíróknak azt állította, hogy 19921999-ben tiszta bevételei nem 1,95, hanem 3,37 millió koronát tettek ki. Állításait az adóhivatali papírokkal bizonyította, amelyeket a Mladá fronta Dnes újságíróin kívül több más újságíró meg is nézhetett. „Maguk ezeket a dokumentumokat majd a bíróságon nézhetik meg - mondta a lap képviselőinek. Az ügy legújabb fejleménye viszont meglepetés: Rostislav Rod vállalkozó, aki újságíróként a kilencvenes évek elején ott volt az egykori ifjúsági lap, a Mladá fronta Dnes magánosításánál, majd a franciáknak való eladásánál (azóta viszont már német tulajdonban van a lap), pénteken nyilatkozatban közölte: ő kölcsönözte František Viknek annak a pénznek a nagyobbik részét (900 ezret), amely végül Grossnál kötött ki. Elmondta: barátja Viknek, s annak felesége egykoron a tanára is volt. Számára a kölcsön egyszerű üzleti ügy, s csak azért lépett most a nyilvánosság elé, mert úgy látja, ebből tömény politika lett, s ezt szeretné megakadályozni. A Mladá fŕonta Dnes elismerte, hogy Rodnak valóban van pénze - a lap magánosításakor mintegy kilencmillió ütötte markát -, de ennek ellenére úgy véli, hogy mindez csak újabb színjáték. Gross viszont bejelentette: számára ezzel az ügy befejeződött, hiszen már nincs mit mondania. A botrány kapcsán az is felmerült, hogy nemcsak Grossnak, de néhány más politikusnak is el kellene számolnia a lakásával. Ezeket máig sem tisztázták meggyőzően. Nyilvánvaló, hogy a cseh politikusoknak nem a legkellemesebb ennek a témának a firtatása, így nem csoda, hogy egy-két kivétellel eddig elutasították Gross lakásügyének kommentálását. Csupán Miroslav Topolánek, az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt elnöke az, aki nyíltan követeli Grosstól, hogy dokumentumokkal bizonyítsa be, honnan volt pénze a luxuslakásra. Megemlítette: pártjának zavaros finanszírozási ügye a kilencvenes évek második felében az akkori Klaus-kormány bukásába került, s az ODS azóta is ellenzékben van. „Grossnak is el kell számolnia” - követeli Topolánek. A lengyel miniszterelnök szerint az ügynöklista kiszivárogtatása komoly gondokkal jár Veszélyben az aktív titkosügynökök MTI-HÁTTÉR Varsó. Veszélybe kerülhetnek a működő lengyel hírszerzők, miután az elmúlt hét elején felkerült az internetre a volt kommunista titkosszolgálatok eddig titokként kezelt névlistája - figyelmeztetett szombaton Marek Belka lengyel miniszterelnök. A jegyzék mintegy 240 ezer nevet tartalmaz ábécésorrendben. A forrás saját bevallása szerint Bronislaw Wildstein volt antikommu- nista aktivista, újságíró, a Rzecz- pospolita című konzervatív lap - azóta elbocsátott - szerkesztője, aki titokban lemásolta a névjegyzéket a Nemzeti Emlékezet Intézetében (IPN), ahol csak kutatók és különleges engedéllyel felhatalmazott más személyek nyerhetnek betekintést a titkos iratokba. A listáról keveset lehet tudni; a dokumentum a titkosszolgálatok hivatásos belső tagjainak, külső ügynökeinek és besúgóinak nevei közé vegyítve felsorolja azoknak a neveit is, akiket csak kiszemeltek a beszervezésre, illetve akiket a szolgálat megfigyelt. A lengyel legfőbb ügyészség pénteken úgy döntött, hogy bűnvádi eljárás keretében foglalkozik az üggyel. Kazimierz Olejnik helyettes főállamügyész szerint a - hivatalosan egyelőre ismeretlennek minősülő - elkövető megsértette az adatvédelmi, illetve a köz- igazgatási törvényt. Marek Belka kormányfő Condo- leezza Rice amerikai külügyminiszterrel folytatott szombat délutáni tárgyalása után újságíróknak elmondta: elképzelhető, hogy a listán működő hírszerzők is szerepelnek. „Nem akarok rémhíreket terjeszteni, inkább figyelmeztetni akarok arra, milyen súlyos következményekkel járhat (a lista nyilvánossá válása) több, vagy akárcsak egyetlenegy, éppen külföldön működő lengyel hírszerzőre” - hangsúlyozta, hozzáfűzve: az esetleges következmények megvitatására sürgős megbeszélésre hívta össze a különleges szolgálatok és a Nemzeti Emlékezet Intézete vezetőit. Belka utasítást adott az illetékeseknek, hogy vizsgálják meg, szerepelnek-e a listán aktív hírszerzők is. A Trybuna című baloldali lengyel lap szombati számában szintén az ügynöklista nyilvánosságra kerülésének veszélyeire hívta fel a figyelmet. „Vége a tréfának. A lengyel hírszerző tisztek veszélyben vannak... Riadókészültségbe helyezték a titkosszolgálatokat... Operációkat függesztettek fel, az embereket visszavonták” —írta a címlapon szereplő, „Katasztrófa” című cikk szerzője a katonai hírszerzéstől (WSI) szerzett értesülései alapján. A neten elérhető névjegyzék óriási botrányt kavart Lengyelországban, s rengetegen érdeklődnek iránta. Az onet.pl-en naponta legalább százezren nézik meg a jegyzéket, ami tízszerese a (korábban a legnépszerűbb) „szex” kereséseknek - mondta a Rzeczpospo- lita című lapnak Piotr Tchorzews- ki, a legnagyobb forgalmú internetes portál szóvivője. KOMMENTÁR Pártbetonozások SZILVÁSSY JÓZSEF Láss csodát: a kedden még működésképtelen pozsonyi parlament képviselői pénteken hirtelen összeborultak. Egy csónakban eveztek kereszténydemokraták és kommunisták, mélynemzeti szlovákok és a magyarok is. Mégsem esett le az állunk, hiszen azonnal rádöbbentünk, hogy pártbevételeik felduzzasztásáért lapátoltak hirtelen egyetértésben. A Mečiar-pártiak többségének ellenszavazata és a tartózkodók látszólagos óvatossága is csak porhintés volt, hiszen ők is holtbiztosra vették a pártkasszákat megtöltő határozat elfogadását. Még az önmagát már-már a szegények védőszentjének kikiáltó Robert Fico is ott tüsténkedett ebben a szomorújátékban. Farizeusi magatartását az magyarázza, hogy a Smer a legutóbbi 46 és fél millió helyett 111 és fél milliót markolhatna fel, ha megismételné a legutóbbi választásokon elért eredményét. Ugyanilyen jól járnának a többiek, beleértve a Magyar Koalíció Pártját is. Politológusok nem heveskednek annyira, mint az első kommentárok szerzői. Ők azzal érvelnek, hogy a többpártrendszer nem olcsó mulatság, s még a fejlettebb nyugati országokban is kapnak költségvetési pénzeket a politikai tömörülések. Leginkább a hozzájuk közel álló alapítványok, amelyek különböző demokratikus eszmerendszereket népszerűsítenek, de nem kampányolnak. Tény az is, hogy a megyei és az uniós voksolásokkal Szlovákiában szintén megnőtt a választások száma, viszont a párttámogatások összege évek óta nem változott. Lépni kellett, ami vitathatatlan tény. De miért ekkorát és így? Az átlagbérek - Mikuláš Dzurinda évekkel ezelőtt elhíresült ígérete ellenére - sokáig nem emelkednek száz százalékkal, a pártbevételek viszont igen. Aztán a ravaszdi honatyák látszólag ugyan megszigorították a ellenőrzést, elvben bevonják a nyilvánosságot is, ám az egyes tételeket, vagyis a valós pártgazdálkodást továbbra is a parlament ellenőrző bizottsága felügyeli. Önmaguk, az érintett pártok. így érthető, hogy ez a testület eddigi kutakodása során egyetlen formai hibát sem talált, holott a sajtó és több polgári szerveződés számos gyanús ügyre, törvénytelenségre derített fényt. Gondoljunk csak az SDKÚ botrányaira vagy a legújabban kipattant ügyre: a korrupcióval gyanúsított rácséi polgármester milyen bőkezűen támogatta a szlovák kereszténydemokratákat. A pénteki nagy összeborulás szülte módosítások célja egyértelmű: bebetonozni a jelenlegi parlamenti pártok pozícióját és jövőjét, hogy lehetőleg ne az eszmék és a választási programok szabad versenyében döntsön a polgár, hanem sokkal inkább a gazdag politikai tömörülések minden lehetséges helyről rázúduló harsány kampánya manipulálja őt. Ez a módszer azonban nem a demokráciát, vagyis a népuralmat erősíti, hanem a pártokrácia ingatag talajára vezet. JEGYZET Művészet és idegenkedés TALLÓSI BÉLA Ne tessék megijedni, és itt abba is hagyni az olvasást, nem elvont, elemző művészeti írás következik. Csak azon tűnődtem el a minap újra, hogy bizony vannak, akik még mindig nem értik a kortárs képzőművészetet és a műalkotás folyamatának kiszámíthatatlanságát, előre nem látható körülményeit, mozzanatait, lehetőségeit. Úgy gondoltam pedig, hogy ma már senkit nem bot- ránkoztat meg, sőt, már csak nem is lep meg az, ha egy képzőművész ún. művészetidegen tárgyat emel be valamelyik alkotásába. Vagyis, hogy értsük, miről van szó, nem azokkal a klasszikus eljárásokkal és eszközökkel hoz létre műalkotást, amelyekkel tették korábban: mondjuk, ecset, festék és vászon a festészetben, vagy nem csak kőbe faragnak és nem csak bronzból öntenek szobrot stb. Hanem mondjuk - amiként egy sikeres osztrák képzőművész teszi - szemétdombon összeszedett, agyonszaggatott matracokból formál különböző tér-képeket, objekteket, meglehetősen brutális látványt nyújtva. A művészetnek ma semmi sem idegen, vagy legalábbis sok minden nem az. Csak hát, nem mindenki fogadja ezt így el, és idegenkedik attól, hogy a művészet nem idegenkedik. Eddig azt hittem, akinek nem tetszik a kortárs képzőművészet, az legfeljebb nem figyel oda rá, nem jár el kiállításokra, pontosabban nem az ilyen, hanem a másfajta, a klasszikus értékeket felvonultató kiállításokat látogatja - hiszen megvan a választás lehetősége. De a dolog nem ilyen egyszerű. A művészetidegen elemek alkalmazása akár jókora galibát is képes okozni, ha akarják, hogy okozzon. Előfordul, hogy egyesek olyannyira nem tudják elfogadni, és olyannyira ellenzik a korábban művészetidegennek tartott tárgyak művészetbe emelését, hogy szegény alkotót, aki ugye mű-tárgyainak üzenetével csak a világjavát akarja, még börtönbe is juttatják. Mint ahogy tették ezt azok a feltehetőleg nem művészetpártolók, akik egy művésszel azért pereskedtek hosszú évekig, mert bántotta a szemüket, hogy az az udvarába repülőgép-alkatrészeket és egyéb roncsokat gyűjtött ösz- sze. Szegény művész hiába hajtogatta, hogy a roncsokat mű-alapanyagként alkalmazza, a keze nyomán a jövőben azok műalkotásokká válnak. A vége az lett, hogy bebizonyosodott, a műalkotás megalkotásának is vannak akadályai: itt az a három év, amelyet kiszabtak rá, mert nem volt hajlandó felszámolni a mű-alapanyag- telepet, vagyis nem volt hajlandó eltakarítani a hulladékot. Hát, ennyit a kortárs művészetről! És a megítéléséről!