Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-12 / 8. szám, szerda

SZÜLŐFÖLDÜNK 2005. január 12., szerda 2. évfolyam 2. szám Fehér Csaba: „Remélem, hogy tervünk megyalósításához nem kell majd bátorság, elég lesz az akarat’ Cél a nemzeti jelleg megőrzése „A sok kis tárlat helyett évente inkább egy-két nagyobb, emelt költségvetésű kiállítást készítünk majd” (Vas Gyula felvétele) Komáromban 3,5 fokos vízben úsztak 250, 500 és 1000 métert a jegesmedvék (Milan Drozd felvétele) Hagyományos megmártózás háromkirályok napján Jegesmedvék Szencen Január elsejétől Fehér Csa­ba áll a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma élén. Ebből az alkalomból terveiről és a múzeum általa elképzelt fejlődési irányáról kérdez­tük az új igazgatót. V. KRASZNICA MELITTA Milyen célkitűzéssel kezdi meg a múzeum irányítását? Múzeumunk feladata, hogy őrizze az intézmény sajátos nem­zeti jellegét, és arra támaszkodva olyan nemzeti közösséget építsen, amely szellemében és értékrendjé­ben magyar marad. Olyan múze­ummá kell válnunk, amely fel akarja és fel tudja vállalni a nemze­ti közösség kulturális képviseletét a szülőföldön és Európában. Az in­tézménynek meg kell felelnie a 21. századi kihívásoknak, másrészt el­lensúlyoznia kell azt a globális kultúregyveleget, amely másod­rangúvá degradálja a nemzeti kul­túrát. Múzeumunknak egyfajta kulturális nagyköveti szerepet is be kell töltenie. Miként képzeli el ezt a nagy­követi szerepet? Az eddiginél szélesebb körű kapcsolatrendszer kiépítését terve­zem európai múzeumokkal. Ván­dorkiállításokat szervezünk majd azzal a céllal, hogy bemutassuk az elmúlt 80 évet, megismertessük Európát a felvidéki kultúrával, tör­ténelmünkkel és az ebből fakadó sajátos helyzetünkkel. Szorosabb­ra szeretnénk fűzni a kapcsolatainkat a testvérmúzeu­mokkal, hogy az együttműködés ne csak kiállítások cseréjében, ha­nem közös kutatási munkában is megnyilvánuljon. A Nyitra megye és Veszprém megye közti szerző­dés alapján jó kapcsolatot alakítot­tunk ki a veszprémi múzeummal, és már tárgyalunk a közös kutatási lehetőségekről. Hivatalba lépése első napjait szerkezeti átalakítással töltötte. Miért volt erre szükség? Úgy vélem, eddig nem volt meg­felelő a kommunikáció az egyes osztályok között, bizonyos infor­mációk csak megkésve vagy egyál­talán nem jutottak el a munkatár­sakhoz. Emiatt leegyszerűsítettem a múzeum belső felépítését; re­mélem, ezzel hatékonyabbá válik az információcsere. Az eddigi négy helyett két részleget alakítottam ki: összevontam a technikai és a dokumentációs osztályt, változat­lanul megmaradt a társadalmi és természettudományi osztály, a nemzetiségi osztályt pedig meg­szüntettem. Mivel az intézmény eleve a magyar kultúra múzeuma, feleslegesnek tartottam külön ilyen osztályt is fenntartani. Össze- hangoltabbá akarom tenni a mú­zeumban folyó kutatómunkát is. Eddig ugyanis nem volt olyan komplex cél, amelyhez kötődtek volna a kutatások, ha durván akar­nék fogalmazni, ki-ki azt kutatta, amihez kedve volt. Ezentúl is meg­valósíthatják saját kutatásaikat is a munkatársak, de az elsőrangú a közös kutatási terület lesz. Konkrét idei tervek? Két fontos célom van erre az év­re. Múzeumunkban olyan szellemi tudományos központot szeretnénk kialakítani, ahol összesű­ríthetnénk a felvidéki magyarság szellemi tőkéjét. Ennek alapját egy kutatható könyvtár alkotná, ame­lyet a Duna Mente Múzeumával együttműködve hoznánk létre. Másodsorban fokozott figyelmet szentelünk a látogatók becsaloga­tásának. Elsősorban a gyerekeket kívánjuk megszólítani. Múzeu­munk mellett két éve indult az Alapy Gyula Történelmi Filmklub, amelynek nagyon jó visszhangja van az iskolások körében. Havonta találkozunk, felidézünk egy-egy történelmi eseményt, előadásokat tartunk, kirándulásokat szerve­zünk. Az alapiskolákkal közösen múzeumpedagógiai programot szeretnénk kidolgozni. Az idősebb generációról sem feledkezünk meg, szoros kapcsolatot akarunk fenntartani a múzeumbarátok kö­rével, de ott is fontos a fiatalítás. Idén milyen tárlatok lesznek? Sok konkrétumot még nem mondhatok, mert nem láttam az előző vezetés programtervét. Az 1965-ös árvíz 40. évfordulója al­kalmából készülünk egy kiállítás­ra. Be szeretnénk vezetni A hónap tárgyának bemutatását. Egy-egy értékes darabot - festmény, régé­szeti lelet, néprajzi tárgy - részle­tes leírás kísérteiében állítanánk ki. Csökkenteni akarjuk a tárlatok számát: a mennyiség nem jár auto­matikusan a látogatók számának növekedésével. Inkább egy-két na­gyobb, emelt költségvetésű kiállí­tást készítünk majd, mint amilyen például a tavalyi, a kitelepítésnek és deportációnak emlékét állító Magyar Kálvária volt. Úgy látjuk, ez a látogatók számát is növelhetné. A Magyar Kálváriát három hónap alatt mintegy négy­ezer ember tekintette meg. Termé­szetesen a képzőművészeti kiállí­tásokat sem mellőzzük. A múzeum és a könyvtár is várja, sikeres volt-e a Nádor utca 8-as szám alatti volt diákszálló épületének felújítására benyúj­tott közös pályázat. Ha igen, és sikerül felújítani az épületet, mi­lyen célt szolgál majd? Múzeumunk és a könyvtár is helyszűkével küzd. Ezen enyhítene az új ingatlan. Állandó kiállításo­kat tervezünk az épületbe, mégpe­dig a felvidéki magyar közösség történetét bemutató tárlatot, vala­mint egy természettudományi és egy néprajzi kiállítást. Amikor ar­ról beszélek, hogy következetesen be akarjuk mutatni a felvidéki ma­gyarság történetét, többen meg­kérdezik, nem tartunk-e támadá­soktól. Remélem, tervünk megva­lósításához a jövőben nem kell majd bátorság: elég lesz az akarat. SUSLA BÉLA Szene. Már több éve tartó ha­gyomány, hogy a pozsonyi Jeges­medve Klub tagjai háromkirályok napján megmártóznak a szenei Napfényes Tavakban. Az idei fürdőzés azonban különbözött az előző éviektől. „Idén a házigazdáknak nem kel­lett léket vágniuk, a szenei tó vize ugyanis az említett napra nem fa­gyott be” - mondta mosolyogva az egyik megmártózó, Csemák Tibor, aki már három éve a klub aktív tag­ja. Ő a téli úszás tavalyi országos bajnoka. Rajta kívül idén is a fürdőzők kö­zött volt Makai Zoltán, a La Manche-csatorna átúszója, továb­bá a téli úszás hazai nagy egyénisé­gei: Makai József, Ladislav Pečenka és Pavol Dinka, meg az ismert ope­raénekes, Martin Babjak, aki évek óta állandó vendége a szenei rendezvénynek. Ő volt az, aki egy énekszámmal megnyitotta az ünnepi mártózást. Elhangzott a Je­gesmedve Klub polgári társulás himnusza is - Martin Babjak szer­zeménye. Az úszókat és a 150 főnyi közönséget a klub elnöke, Makai József, valamint Szene polgármes­tere, Karol Kvál üdvözölte. Jelen volt Duray Rezső, Pozsony megye képviselője is. Az úszók közül hárman magukra öltötték a háromkirályok-kosztü- möt, amelyeket Babjak hozott ma­gával Pozonyból. A speciális bemu­tatón a megmártózók három percet ültek a vízben, majd egy perc séta következett a parton. Ezt öt alka­lommal kellett megismételniük a versenyzőknek. Január hatodikán a szenei tó vizének hőmérséklete 3,5, a levegőé pedig körülbelül 7 fok volt. „Valóban idillikusnak mondható­ak ezek a körülmények” - mondta Csemák Tibor. „Ez jó felkészülés a január 16-ra tervezett párkányi Duna-átúszásra, mert az lesz az idény legjelentősebb, legbátrabb vállalkozása. Oda-vissza ússzuk át a Dunát, s ez lesz az első ilyen jelle­gű próbálkozásunk. A Mária Valé- ria-híd párkányi hídfőjénél délután kettőkor szállunk vízbe, s mindkét irányban történő átúszásra ketten vállalkozunk. Remélem, kedvező körülmények közepette” - mondta lapunknak Csernák Tibor. A jegesmedvék múlt vasárnap Komáromban is rendeztek hasonló megmozdulást. Hagyományteremtő szándékkal először rendezett jótékonysági koncertet az Ifjúsági Menedékközpont lakói javára a Csemadok Érsekújvári Alapszervezete A gyermekotthonban töltött évek után nem könnyű érvényesülni SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Hagyományteremtő szándékkal rendezte első újévi koncertjét múlt pénteken a Csema­dok Érsekújvári Alapszervezetének vezetősége. A hangverseny résztve­vői a megyei fenntartású Ifjúsági Menedékközpont lakóit támogat­ták. A Csemadok érsekújvári szék­házának nagytermében több mint félszáz embert ért váratlanul a pén­tek esti áramszünet, amely miatt néhány percet késett a jótékonysá­gi koncert ünnepélyes megnyitója. „Nem véledenül esett a választá­sunk az Ifjúsági Menedékközpont­ra, amikor idei nyitórendezvényün­ket, a Csemadok első jótékonysági koncertjét terveztük. A gyermek- otthonból kikerülő fiataloknak nin­csenek szüleik, rokonaik, akik fel­nőtté válásuk nagy gondjaiban tá­mogathatnák őket. Holott lakás­hoz, munkához jutni ma már a megfelelő családi háttérrel rendel­kezők számára sem könnyű” - je­gyezte meg a rendezvény kapcsán Berényi Margit, a Csemadok helyi szervezetének elnöke. Farkas Mar­git és Farkas Tibor, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelő­dési Szövetség érsekújvári szerve­zetének vezetőségi tagjai azt is el­mondták, hogy ha a helyi szervezet megkapja a képviselők által jóvá­hagyott támogatást az épület felújí­tására, a gyermekotthonokban ne­velkedett fiatalokat is megpróbál­ják bevonni a munkálatokba. Köl­csönös együttműködésük kezdeté­nek tekintik a pénteki rendezvényt, melyen Pischinger Gertrúd igazga­tónő jóvoltából az Érsekújvári Mű­vészeti Alapiskola növendékei és pedagógusai is felléptek. Simona Marková és Roman Krška Mozart egyik szépséges áriáját adták elő Vida Tünde kíséretében. Farkas Hajnalka fuvolán egy Vivaldi-da- rab részletével örvendeztette meg a közönséget, zongorán kísért Dráfi László. A jótékonysági hang­verseny emlékezetes előadásainak egyike volt a művészeti alapiskola akkordeonistáinak, majd pedig fu­volásainak fellépése, akik Luxu- rians néven váltak ismertté a város zenekedvelő közönsége körében. Németh Gabriella zongorakíséreté­vel Baklan Mazurkájával lépett fel Lucia Hlavatá ifjú hegedűművész. A Csemadok helyi szervezete ama­tőr művészeinek egyike, Reméň Éva Kálmán Imre Csárdáskirálynő­jéből Szilvia áriáját adta elő Zuzana Kalinayová zongorakísére­tével. Felcsendült a Millió rózsaszál ismert dallama is Takács Klaudia előadásában. Sebestyén Katalin egyéni táncprodukcióval, a Keller Táncstúdió növendékei pedig tár­sastánccal kedveskedtek a közön­ségnek. Marian Ardan, az Ifjúsági Mene­dékközpont vezetője végezetül megköszönte a segítséget a műsor szervezőinek és a rendezvény támogatóinak. „Nem szívesen árul­nám el az adomány végösszegét, mivel a jótékonysági koncerten to­vábbi felajánlásokat is kaptunk, amelyeket szívesen fogadunk el, bármilyen más segítséggel együtt. Nagy örömömre szolgál, hogy ez a rendezvény megvalósult. Sokan ugyanis sem a városban, sem pedig a régióban nem tudnak még köz­pontunk létezéséről” - tájékozta­tott Ardan. Az Ifjúsági Menedékközpont ve­zetőjétől megtudtuk, intézményük kilenc lakóján kívül még a város központjában található, ugyancsak megyei fenntartású hajléktalan- szálló nyolc középkorú lakójának gondjaival is foglalkoznak. „A gyer­mekotthonból kikerülő fiatalokat arra ösztönözzük, hogy takarékos­kodjanak. Valamennyien alkalma­zásban vannak, ennek köszönhető­en öt-hat év leforgása alatt 100-150 ezer koronát gyűjtenek, amihez ké­sőbb kölcsönt vesznek fel, hogy la­kást vásárolhassanak maguknak. A hajléktalanokat arra ösztönözzük, legyenek önellátóak, vegyék fel a kapcsolatot a családjukkal, a gyer­mekeikkel és az unokáikkal. Ez már több esetben is sikerült” - tájékoztatott Jozef Macek szociális munkás. Marian Ardan, az Ifjúsági Menedékközpont vezetője megköszöni a támogatást Berényi Margitnak, a Csemadok helyi szervezete elnökének (Csuport István felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom