Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-07 / 4. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ KRÓNIKA Több kellemetlen élmény ér­te az új román miniszterelnö­köt, amikor beköltözött hivata­lába. „Első nap, amikor bemen­tem a számomra kijelölt irodá­ba, megdöbbentő látvány foga­dott. A helyiségben nem volt íróasztal, sebtében hoztak ne­kem egyet, ráadásul hiányzott a számítógép, és a telefon sem működött” - így írta le Calin Popescu Tariceanu azokat az állapotokat, amelyek a Victo- ria-palotában fogadták. Beszá­molója szerint hasonló kép fo­gadta minisztereit is, mivel a távozó kabinet tagjai is maguk­kal vitték irodai infrastruktúrá­juk egy részét. A gazdasági fejlődés sok olyan tényezővel párosul, amely emeli a régió szerepét a nemzetközi kapcsolatokban Délkelet-Ázsia kezében a sorsunk Bár az elmúlt időszakban Délkelet-Ázsia elsősorban - és érthető okokból - a ka­rácsonyi természeti ka­tasztrófa miatt került az új­ságok címlapjára, nem sza­bad elfeledkeznünk arról sem, hogy a térség a nem­zetközi kapcsolatok szem­pontjából is Földünk egyik legfontosabb régiója. ONDREJCSÁK RÓBERT Délkelet-Ázsia azon kívül, hogy a nagyhatalmi érdekek metszéspont­jában terül el, önmagában is ko­moly erőt és potenciált képvisel a nemzetközi kapcsolatokban. Kö­szönhető ez mindenekelőtt a rend­kívül gyors gazdasági növekedés­nek, hiszen ez a mutató az egyik legmagasabb - ha nem a legmaga­sabb - a világ makrorégiójai közül. Érvényes ez mindazok ellenére, hogy Délkelet-Ázsia az elmúlt években számtalan problémát, köztük egy globális kihatású krízist élt át. Természetesen - minden op­timizmus ellenére - még ma sem állítható, hogy a régió államainak gazdasági fejlettsége megközelíte­né a fejlett országokért, de növeke­dési rátái sokkal magasabbak. Egyébként a szédítő fejlődés egyik kézzelfogható demonstrálása, hogy szinte gombamód szaporod­nak a felhőkarcolók, amelyek újabb és újabb magassági világre­kordokat döntenek meg. A Föld legmagasabb adminiszt­ratív épülete korábban a malajziai fővárosban, Kuala Lumpurban volt található, de mára már a cím „át­költözött” Tajvanra, amelyet min­den valószínűség szerint a konti­nentális Kína követ majd. Márpe­dig ez akkor is imponáló, ha az épületek nagy részét reálisan kép­telenek kihasználni - mindez egyébként rámutat az ottani fejlő­dés fonákságaira és ellentmondá­saira is. A gazdasági fejlődés még szá­mos olyan tényezővel párosul, amely emeli a régió szerepét a nemzetközi kapcsolatokban. Ezek közé tartozik például a geopoliti­kai fekvés is. Délkelet-Ázsia hidat képez a Föld legnagyobb hatalmi potenciállal rendelkező olyan tér­ségei, országai között, mint Dél- Ázsia, India, valamint Kelet- és Északkelet-Ázsia, Kína, Japán és a Koreai-félsziget. Ezenkívül na­gyon fontos tranzitcsomó­pont is, hiszen például a Perzsa-öbölből Északke- let-Ázsiába, elsősorban Ja­pánba és Dél-Koreába, de egyre nagyobb mértékben Kínába is szállított kőolaj nagyjából 90 százaléka épp a térség tengeri közlekedési útvonalain keresztüljut el a japán, koreai és kínai kikötőkbe. Márpe­dig ha figyelembe vesszük, hogy Japán több mint 90 százalékban szorul erre az importkőolajra, megértjük, mekkora hatalomról van szó. A régió saját külpolitikai poten­ciáljának kibontakozása azonban egy rendkívül fontos akadályba ütközik: a már említett tényre, hogy szinte minden fontosabb glo­bális aspirációval bíró nagyhata­lomnak komoly érdekei vannak Délkelet-Ázsiában. Egyébként épp e nagyhatalmi érdekek ellensúlyo­zása érdekében próbálnak a térség országai szorosabban együtt­működni, elsősorban a legfonto­sabb regionális szervezet, az ASE­AN keretében. Ennek a legfonto­sabb hátulütője azonban, hogy a régió államai között is vannak el­lentétek, elsősorban regionális ambícióik, történelmi feszültsé­gek, vallási és etnikai problémák, továbbá megoldatlan területi vi­ták következtében. Talán a Föld egyetlen régiójában sincs annyi megoldatlan területi vi­ta, mint épp Délkelet-Ázsiában, rá­adásul egy-egy területre vagy szi­getcsoportra többen is igényt tarta­nak, tehát nem csak kétoldalú problémákról van szó (tipikus pél­da például a Spratly szigetcsoport, amelynek egészére vagy valamely részére Kína, Indonézia, Malajzia, Vietnam, Brunei és a Fülöp-szige- tek is igényt tart). Természetesen nem használ a térség stabilitásának például Vietnam és Thaiföld presz­tízsküzdelme a befolyásért, vagy az állandóan a szétesés határán laví­rozó Indonézia sem (egyébként a katasztrófa által leginkább sújtott indonéz tartományban, Acehban működik az egyik legintenzívebb szeparatista mozgalom). Érdemes azonban komolyan foglalkozni még a már említett nagyhatalmi ér­dekekkel. Délkelet-Ázsiában elsősorban a következő hatalmaknak vannak komoly érdekeik: Kína, India, Egyesült Államok, Japán és Auszt­rália. Talán első látásra megalapo­zatlannak tűnik, hogy Ausztrália is ebbe a kategóriába került, de figye­lembe kell venni, hogy az ausztrá­lok az egyik legfontosabb hatalmi tényezőt képezik a régióban. Geo­politikai okoknál fogva ugyanis Ausztrália biztonságát csak úgy le­het közvetlenül fenyegetni, ha a po­tenciális ellenfél előtte ellenőrzése alá vonja Délkelet-Ázsiát. Ennek következtében Ausztrália biztonsá­gi érdekeinek és regionális külpoli­tikai aktivitásainak zöme épp Dél- kelet-Ázsiára irányul. Kétoldalú biztonsági szerződése­ket kötöttek például Indonéziával, amely ausztrál szempontból kulcs- fontosságú ország, de katonaüag is erősen jelen vannak minden olyan misszióban, amely stabilizálja a térséget. Nem szabad elfeledni, hogy a kelet-timori konfliktus ide­jén Ausztrália vezette a békefenn­tartó erőket az országban. A következő , játékos”, akinek a szerepe még tovább fog növekedni, Kína. Délkelet-Ázsia a pekingi befo­lyás elsőszámú célterületei közé tartozik, amit tovább erősít a tér­ségben lévő kínai közösségek jelen­léte. Azon kívül, hogy a délkelet­ázsiai kínai kisebbségek szám­szerűleg is komoly erőt képvisel­nek, Malajziában például a lakos­ság körülbelül 30 százalékát, még fontosabb a gazdaságban elfoglalt helyük, hiszen már hagyományo­san közülük kerül ki a kereskedő és üzleti réteg nagy része. A növekvő kínai befolyás lehet­séges ellenpólusai közé sorolhatjuk az Egyesült Államokat és Indiát, a térségbeli országok közül pedig fő­leg Vietnamot, amelynek évszáza­dos ellentétei vannak északi szom­szédjával, és 1979-ben a két ország háborút is vívott - vietnami győze­lemmel. Azóta azonban az erővi­szonyok lényegesen Kína javára változtak, ezért Vietnam elsősor­ban az USA-nál keres ellensúlyt Pe- kinggel szemben. India potenciálja Délkelet-Ázsiá­ban az elkövetkező évtizedekben fog kirajzolódni, de Delhi már je­lenleg is intenzíven dolgozik kap­csolatrendszerének térségbeli ki- terjesztésén. Az indiaiak számára elsősorban Szingapúr, Indonézia és Vietnam lehet fontos, elsősorban stratégiai okokból, Kínával szem­beni ellensúlyként - ennek egyik jele például közös hadgyakorlatok rendezése. Japán számára a legfontosabb, hogy a Délkelet-Ázsián át vezető hajózási útvonalak - így saját kőolajellátása - nyitottak és bizton­ságosak maradjanak, ezért Tokió az egyetlen olyan hatalomhoz kö­zelít, amely képes hatékonyan el­lenőrizni őket: az USA-hoz. Mind­azonáltal ha a jövőben a japánok kételkednének a térségbéli ameri­kai potenciál hatékonyságát il­letően, két lehetséges utat választ­hatnak: kiépítik saját haderejüket, hogy aktívabban legyenek képesek befolyásolni a Délkelet-Ázsiai ese­ményeket, vagy közelednek Kíná­hoz. Ez utóbbit az USA-nak min­denképp meg kell akadályoznia, különben összeomolhat az egész kelet-ázsiai amerikai befolyás. Látható, hogy Délkelet-Ázsia sokkal fontosabb helyet foglal el a nemzetközi kapcsolatokban, mint az első látásra tűnik. Bizonyos ese­tekben még az is érvényes, hogy a térségben dőlhet el a nemzetközi kapcsolatok további alakulásának sorsa. Ezért pedig már érdemes kö­vetni a fejleményeket. A szerző külpolitikai elemző A felhőkarcolók újabb és újabb magassági re­kordokat döntenek meg. KOMMENTÁR Több kerülhet a kosárba SIDÓ H. ZOLTÁN Több év elteltével januárban végre nem változtak gyökere­sen a kiskereskedelmi árak. Míg a korábbi években szinte fo­lyamatosan felfelé módosultak a termékek árába beépített általános forgalmi adó kulcsai, vagy pedig ugrásszerűen nőttek az energiaárak, addig 2005 januárja minimális köz­ponti áremeléssel és a tavalyról már megszokott egységes, 19 százalékos áfakulccsal köszöntött be. Mi több, a vásárlók szemszögéből nézve a helyzetet tovább javítja, hogy végre - döntően a külföldi kiskereskedelmi üzletláncoknak köszön­hetően - általánossá vált a karácsony utáni árleszállítások hulláma, ami januárban és február elején még inkább leszo­rítja a sportcikkek, a háztartási és fogyasztói elektronikai termékek árait. E jelenség legkirívóbb példáját a francia Carrefour hipermarketjei mutatták be, ahol az év első mun­kanapján esetenként 95 százalékkal árazták le termékeiket, s ez valóságos hisztérikus bevásárlói rohamot váltott ki. Az árszintnél maradva, korábban főleg az élelmiszerekre jellemző volt a december végi bespájzolás módszere. Most viszont ezt a túlélési reflexet nyugodtan levetkőzhették a szlovákiai polgárok, mivel 2004 utolsó négy hónapjában - az európai uniós belépést megelőző komor prognózisokat megcáfolva - folyamatosan olcsóbbá vált az élelmiszer, és ez a trend az év első hónapjában is folytatódik. Ennek dacá­ra Szlovákia még mindig nem számít a bevásárlók paradi­csomának. Az államhatár közelében élő szlovák polgárok ugyanis tö­megesen járnak át Csehországba tankolni vagy olcsóbb élel­miszert vásárolni, Dél-Lengyelország piacai pedig csak úgy hemzsegnek a szlovákoktól. Az olcsó lengyel textilipari ter­mékek és tartós fogyasztási cikkek nálunk valóságos ipar­ágat hívtak életre, ahol az utazási irodák a lengyel árleszál­lítási akciókat követve sikeres társasutazásokat szerveznek az északi szomszédhoz. Egy relációban viszont sikert köny­velhet el az ország, de ez csupán Pozsonyt érinti. Az osztrák bevásárlóturizmusról van szó, az osztrákok ugyanis élvezik a vasárnapi szlovákiai vásárlások előnyét. Arról nem is szól­va, hogy a szlovák főváros nagyobb boltjaiban, sorra nyíló üzletközpontjaiban egyre inkább elfogadják az eurót. Ha az árfékező irányzat folytatódik, akkor nagy való­színűséggel valóban valósággá válik a Szlovák Nemzeti Bank prognózisa, amely szerint idén végre nem a 10 száza­lékot ostromolja az éves infláció nagysága, hanem megáll 4 százalék környékén. Emellett ha a tavaly tapasztaltakhoz hasonlatosan tovább erősödik a korona, akkor az importter­mékek némileg olcsóbbá válhatnak. Végezetül a tartós gaz­dasági fellendülésnek köszönhetően ismét számolhatunk a reálbérek szerény ütemű növekedésével. Mindezeket a tren­deket összegezve úgy tűnik, idén már nemcsak az export, hanem az izmosodó hazai lakossági fogyasztás is húzhatja az ország szekerét. JEGYZET Vigyázz, kész, akció! JUHÁSZ KATALIN Sose feledem, amit egy bo­hém barátom mesélt nekem a tömegpszichózisról. Évekkel ezelőtt, még diákkorukban összebeszéltek öten-hatan, és nyitás előtt egy órával elkezd­tek sorban állni egy textilbolt előtt. Türelmes ácsorgásuk- nak meg is lett az eredménye, öt perc múlva odajött valaki, és megkérdezte, mire várnak. .Árengedmények vannak”- vetette oda egyikük a varázs­szót, kelletlenül, mintha nem akarná, hogy másnak is jus­son az akciós ruhákból. Több se kellett, elindult a futótűz, fél óra múlva már vagy negy­venen tolongtak a járdán, mit sem törődve azzal, hogy való­jában egyikük sem tud semmi biztosat arra nézve, mit áraz­tak le és mennyivel. Amikor a meglepett eladók megérkez­tek, hőseink lazán kiléptek a sorból és távoztak. Na, valami ilyesmit produ­kált hétfőn az egyik hiper- marketlánc, azzal a különb­séggel, hogy náluk valóban voltak akciós termékek a pol­cokon, legalábbis néhány percig. Szlovákia lakosságá­nak ismét sikerült porba aláznia saját magát. Láthat­tuk a tévében, ahogy a félig nyitott redőnyön átbújva, egymást földre lökve, meg- kergült akadályfutók módjá­ra rohantak a polcok felé. Pozsonyban állítólag kések is előkerültek, Kassán az egy­mást tipró emberek betörték az épület üvegajtaját, Zsol­nán pedig a mentőknek is bőven akadt munkájuk. Gyorsan kiderült, hogy lóvá lett téve a vásárlóközönség, az akciós termékekből csak pár darabot kínáltak eladás­ra, a huszadik érdeklődő már feleslegesen töltötte az éjsza­kát az áruház előtt. Ekkor kezdetét vette a káromkodó­verseny, majd pedig ki-ki megpakolta nehezen szerzett bevásárlókocsiját azzal, ami épp a keze ügyébe akadt. Tíz darab kalapács, hat egyfor­ma palacsintasütő, két kar­ton karácsonyi CD, hat szám­mal nagyobb pulóver a gye­rekre, majd belenő. Ilyet nemhogy az eladók, de a ro­hamrendőrök se pipáltak még, legalábbis többen fény­képezték magukat és társai­kat tömegkoordinálás köz­ben. A fekete egyenruhás fia­talemberek büszkén moso­lyogtak a lencsébe, és úgy in­tegettek, mint gyerekek a szafariparkban. (Elek Tibor rajzaj Szöveg nélkül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom