Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-29 / 23. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 29. Családi kör 13 A párkányi ovi nagycsoportosai szívesen elmesélték, kinek van már iskolatáskája, tanszerei, és hogy ki mit tud Belenőttünk az iskolapadba Játszunk, tanulunk. így lesz az iskolában is? (A szerző felvételei) Ahogy az országban minde­nütt, a párkányi Bartók ut­cai óvodában is izgatott örömmel váiják a gyerekek az iskolai beiratkozás nap­ját. Hiszen azután már majdnem „igazi” iskolások lesznek. Büszkén sorolják, hogy mi mindent visznek majd magukkal: tolltartót, színes ceruzákat, füzeteket és tudást. CSEPÉCZ SZILVIA A Bartók utcai ovi kétnyelvű, három magyar és három szlovák osztálya van. A szülők körében többek között ezért is nagyon népszerű. Sok magyar osztályba járó kisgyerek édesanyja megem­lítette, hogy csemetéje mennyi egyszerű szlovák szófordulatot megtanult a közös játszókerti sza­bad foglalkozások alatt. Az anyanyelv szerepe Az igazgatónő, Hégli Marianna elmondta, hogy az idén negyven jövendő kis elsőstől búcsúznak, fe­le-fele arányban a magyar és a szlo­vák osztályokból. De minden év­ben vannak olyan szlovák nagycso­portos gyerekek is, akiket szüleik a magyar iskolába íratnak be. „A szü­lő dönti el, hogy milyen nyelvű ovis csoportba szeretné járatni a gyere­két. A magyar szülők, akik a szlo­vák osztályt választják, rendszerint azzal indokolják döntésüket, hogy a gyermek így iskolaérett korára fo­lyékonyan beszéli majd a nyelvet. De ez csak az egyik oldal. Hiszen egy kétéves kisgyerek - mert amió­ta városunkban is megszüntették a bölcsődéket, már kétévesen be le­het iratkozni az óvodába - még a saját anyanyelvét is csak ízlelgeti. A mi elsődleges feladatunk, hogy is­kolaköteles korára mindenkit meg­tanítsunk szépen beszélni, hogy a versikék, mondókák, mesék által bővítsük a szókincsét. így, az anya­nyelv által nyílik ki a gyermek szá­mára a világ, s bármüyen idegen nyelvet csak erre a szilárd alapra le­het építeni. Örömmel tölt el, hogy a tőlünk magyar iskolába kerülő gye­rekek szlovák nyelvtudása miatt még soha egyetlen kritikus szót sem kaptunk.” A nyelvtanulás a Bartók utcai óvodában pár éve az angol nyelvvel bővült. Az óvoda egyébként „csalá­dias” beosztású, azaz a gyerekeket nem az életkoruk szerint, hanem az érdeklődésüknek, hajlamuknak megfelelően, a szülők kérésére osztják be a különböző csoportok­ba. Vannak gyerekek, akiket a szá­mok világa vonz, van, aki a képző­művészetek iránt fogékonyabb. De sokan választják a hagyományőrző csoportot is (Hégli Marianna az óvoda igazgatása mellett „másodál­lásban” a népszerű Kisbojtár gyer­mek néptáncegyüttes vezetője). Sóbarlang és iskolatáska A hagyományőrző Tilinkó cso­port húsz csemetéje közül idén ki­lencen készülnek iskolába. De mi­előtt szóba elegyedtünk volna, megmutatták a vadonatúj sóbar­langot. „Titok - súgta egy szöszke kislány - de szép, nagyon!” A só­barlang, melyet a régióban az elsők között - s a szülői választmány anyagi támogatásával - alakítottak ki az óvodában, valóban szép. És hasznos, hiszen természetes utóke­zelésként alkalmazható a légúti be­tegségekkel küszködőknél. A ter­vek szerint februárban kezdik el használni. A gyerekek egy érdekes munkaasztal-félénél is megállítot­tak. Tanító nénijük, Varga Jolán el­mondta, hogy az új segédeszközt a nagycsoportosok használják, gra- fomotorikai készségeik tökéletesí­tésére. Az osztályokon belül az is­kolába készülő gyerekekkel külön foglalkoznak. „Feladatlapok és já­tékok segítségével fejlesztjük az íráskészséget, a képi és szövegér­telmező képességet, a szám- és mű­veletfogalmakat, a megfigyelő és a szóbeli kifejezőképességet. Az isko­laérettség azt jelenti, hogy a gyer­mek megfelelő szókinccsel rendel­kezik, nincs komoly beszédhibája, helyesen tartja a ceruzát és az ecse­tet, felismeri a bal és jobb oldalt, tí­zig számol... A cél az, hogy a gyerek szabadon beszéljen az élményei­ről.” A Tilinkó nagycsoportosai kö­zül ketten betegség miatt éppen hi­ányoztak, de a többiek - Nozdrovi- czky Roman, Őszi Bálint, Morvái Barbara Kimberley, Oláh Melánia, Mejia Gyöngyike, Fischer Noémi és Nágel Nikolett - szívesen elmesél­ték, kinek van már iskolatáskája, tanszerei, és hogy ki mit tud. Bálint elmondta, hogy kiállítást, bábelő­adást nézni többször is jártak már a suliban. A tolltartót és a ceruzákat ajándékba kapták az óvodától, ő azonban nem rajzolni, hanem szá­molni szeretne megtanulni. Ro­mánnak már van iskolatáskája, és sokszor fel is próbálja. Leginkább azért szeretne iskolába járni, mert nagyon szereti a könyveket. „Tu­dom, hogy kettő meg kettő az öt, és hogy kétszer öt az tíz. A tesóm most harmadikos, sokat mesél az iskolá­ról. Olvasás közben néha el szokott keseredni, és olyankor azt mondja, hogy milyen jó volt itt. De az biztos, hogy az én kedvencem az olvasás lesz!” A lányok elsősorban a vers­ben, táncban-zenében jeleskednek (még egy rögtönzött furulyakon­certet is bemutattak), de egyálta­lán nem tartanak az írás;olvasás tudományától sem. Sőt, Noémi, mivel egy időben betegeskedett, odahaza az anyukájától megtanult folyékonyan olvasni. Most alkalo­madtán ő mesél a többieknek, és azt tervezi, hogy az iskolában majd segít megbarátkozni osztálytársai­nak a betűkkel. Frunyó Viktor is nagyon várja már, hogy beírassák az iskolába. Édesanyja, Frunyó Alica szerint természetes, hogy a kislegény majd magyar iskolába jár. „Magyar nemzetiségűek vagyunk, miért döntöttünk volna másképp?! Szlovákiában élünk, tehát a szlovák nyelv is fontos, de emellett az angol és a német sza­vakkal is ismerkedünk. A kisfiam érdeklődése rendkívül szerte­ágazó, a könyvektől a dínók történetén át a gravitációelméle­tig sok minden foglalkoztatja. Fia tartok valamitől, hát csak attól, hogyan fogadja majd a kötelező iskolai feladatokat. ” SZÓ MI SZÓ A gyermek egyszer úgyis felnőtti magasságokba ér GRENDELÁGOTA Szabó Lőrincről még a gimnáziumban sem sokat tanultunk, nem szólva az alapiskoláról. Egyetlen versét nyúzták örökkön örökké a szavalóversenyeken - akkor még így nevezték a ma már versmondó versenyre átkeresztelt rendezvényt -, ezzel el is volt intézve, semmi Homlokodtól fölfelé, semmi Huszonhatodik év, arról sem tettek említést, hány költeményt fordított magyarra. Mintha csak és kizárólag a Lóci óriás lesz létezett volna, de az is inkább mesebeli lénnyé alakult, ám lehetett pirosló arccal mondani, mint egy hőskölteményt, amelyet optimista végkicsengéssel ruházott föl a költő. A gyermek egyszer felnőtti magasságokba ér, addig hi­ába hajolunk le hozzá, úgysem értjük meg egymást. Különböző újfajta, az életünkkel kapcsolatos elméletek köröznek, olykor-oly­kor eszembe jut, gyerekkoromban nyilván azért kellett figyelnem a Lóci-versre, mert a sors fölemelte mutatóujját, lesz még ennek böjtje, ha most nem vésed az eszedbe az intelmeket, fájón tapasz­talhatod saját bőrödön! Sőt akkor még azt sem furcsállottam, hogy ezt a költeményt a gyerekvers kategóriába sorolták. Az sem foglalkoztatott különö­sebben, hogy a nevelői célzatot emelték ki, meg a jövőnket lebeg­tették vele, általa az orrunk előtt - nehogy azon túl (mármint az orrunk hegyén túl, ahol még nem túr a kurta farkú kismalac, de ahol ki van téve a zsákutca táblája, csak mi még nem látunk odáig, legföljebb otthon emeltek néha föl, a magasba) lássunk, ne adj Is­ten, merészkedjünk. Olyan volt ez a rosszul besorolt vers, mint a Balog Andris nyakkendője (tartalmas egy költemény volt, már­mint volt tartalma, folyt a háború, lebombázták Balog Andrisék lakását, a család menekült, de Andris, a példás pionír a lakásban felejtette a nyakkendőjét, visszament érte, ott lelte halálát, vi­szont a nyakkendőt a pajtások fölkötötték a zászlórúdra, és Balog Andris úgy nézett rájuk, mintha élne, mintha élne, a szavaló sze­me könnybe lábadt, a zsűri is a szemét törölgette, hát persze, hogy ezzel lehetett nyerni). Pedig ez a vers nem olyan. A napokban mégis ezzel a nevelő célzattal jutott eszembe. A reggel, főleg, ha elalszunk, keserű, kapkodós. Csak a gyerek ér rá. Komótosan mosakszik, még komótosabban öltözködik, azért egy percet, csak egyetlen icipici percet játszik, készülődése nem a karikacsapásra emlékeztet, igaz, ő már nem ismeri a pálcá­val karikát kergetni játékot, autók, várak, video- és számítógépes játékok - ez az ő nemzedékének világa, szerencse, hogy legalább a társasjátékokat szereti. Szóval, ilyenkor még a kávé is sokkal ke­serűbb, mint amikor komótosan, kényelmesen hörpölgetem a fo­telben. A vége nagy vita lön, mozogj, ne aludj, sietünk, elkésünk, mi lesz veled jövőre, ha iskolába mész, meg ehhez hasonló utála­tos megjegyzések. Hogyan lehet így beszélni egy gyerekkel - néz rám szemrehá­nyóan, amire magamba szállók, elsüllyedek, aztán veszünk egy helyi Túró Rudit a szomszéd boltban, és megint szent a béke. Dél­után viszont megint rajtam a sor, nagymamázom, félúton találko­zunk, mama munkába, mi hazafelé. Messziről meglát, vigyorog, rohan, kitárt karokkal, ahogy illik. Nagy-nagy ölelés, a világ legfi­nomabb puszija. Bocsánat, ne haragudj, hogy reggel mérges vol­tam, de tudod, siettünk, az ember olyankor ideges - szabadko­zom. Ugyan, legyint, az nem volt semmi, rég elfelejtettem. Talán mégsem volt olyan keserű a reggeli kávé. S még az is le­het, hogy a gyerek óriás lesz. Csak úgy, magától, s már megindult a növésben. Hogy kedvenc kaktuszunk virágot és esetleg termést is hozzon, időnként meg kell teremtenünk az eredeti környezetéhez hasonló feltételeket Az ideális szobanövény száraz levegőjű lakásokba AJÁNLÓ Sokan szeretjük a legkülönfélébb szobanövényeket. Vannak azonban olyan fajták, amelyek nagyon szak­szerű gondoskodást igényelnek. Úgy gondolom, hogy a kaktusz a legideálisabb növény azok számá­ra, akik nem egészen jártasak a ker­tészkedésben. Kevés gondozást igé­nyel, ritkán kell átültetni, még ke­vésbé metszem, és ha néha-néha megfeledkezünk az öntözéséről, még akkor is életben marad, sőt né­hány fajtának kifejezetten jót tesz, ha kiszárad, mert ezután hozza a legcsodálatosabb, legszínesebb vi­rágait. A kaktuszok és pozsgások el- lenállóak, mivel eredeti élethelyü­kön nagyon szélsőséges az időjárás, leveleiket tüskék helyettesítik, tör­zsük pedig bőrszerűen megvasta­godott, így aztán a perzselő napot és az éjszakai fagyokat is jól elvise­lik. Vaskos bordázott szárukban úgy raktározzák a vizet, mint a teve a púpjában. Persze, azért a körülmények a la­kásunkban jóval kedvezőbbek, ezért ahhoz, hogy kedvenc kaktu­szunk virágot és esetleg termést is hozzon, időnként meg kell teremte­nünk az eredetihez hasonló feltéte­leket. Először is ne locsoljuk agyon a kaktuszt! Ha pedig már a földje csontszáraz, akkor se öntözzük két hétnél gyakrabban, és mindig csak igen kevés vízzel. Ha virágzásra akarjuk serkentem, érdemes négy­öt hetes, úgynevezett szárítókúrá­nak alávetni, s azután pedig rend­szeresen megöntözni, úgy hat-hét naponként. Persze, ha szokatlan külsejű, különlegesebb fajtával ta­lálkozunk, nem árt jobban utána­nézni a szakkönyvekben, hogyan ápoljuk, öntözzük. Kaktuszt az ablakba! Ha kiválasztunk néhány hasonló igényű, de változatos formájú kak­tuszt és pozsgást, valóságos sivatagi hangulatot varázsolhatunk laká­sunk ablakába. Egy átlagos méretű terrakotta virágládába körülbelül hat-hét kisebb növény fér el kényel­mesen. Készítsünk azonos mennyi­ségű homokból, virágföldből talaj­keveréket. A láda aljára pedig te­gyünk agyaggolyókat, majd terít­sük rá a keveréket. Óvatosan ve­gyük ki a növényeket a cserépből (használjunk védőkesztyűt, majd vastag csomagolópapírral fogjuk meg a szúrós kaktuszt). Lazítsuk meg kissé a gyökerét, és aztán úgy ültessük a ládába. A legnagyobb nö­vényekkel kezdjük az ültetést, és az­tán hagyjunk elég helyet a növeke­déshez. Amikor pedig kész, simít­sunk rá egy réteg agyaggolyót, vé­gül a tetejét díszítsük apróra vágott kavicsokkal. A kavicstakaró nem­csak esztétikus, hanem megakadá­lyozza a zöld algák elszaporodását is. Az ilyen módon összeállított kompozíció gondozása nem igényel túlzott szakértelmet, három-öt év múlva elég felújítani a földjét, eset­leg akkor átültetni, vagy bővíteni a növényeket. Néhány érdekesség Talán kevesen tudják, de a kaktu­szok és pozsgás növények között vannak ehetőek, de vigyázat, ezek sajnos nem a szobanövények közül kerülnek ki. Van néhány olyan fajta, amelynek a törzse főzve, párolva fi­nom, de a legtöbbnek édes és ízle­tes gyümölcsét, termését fogyaszt­ják. Nem is kell túl messzire men­nünk, Görögország, valamint Olaszország déli részén sétálva jól belakmározhatunk például az édes kaktuszfügéből, kevés cukorral a hagyományos módon még lekvárt is készíthetünk belőle. (Vigyázni kell azonban, a gyümölcs héján lé­vő hajszálvékony, de annál szúró­sabb tüskék miatt puszta kézzel nem szedhető!) Még délebbi orszá­gokban egyes kaktuszoknak a gu-' móját úgy eszik, mint mi a burgo­nyát, néhol savanykás terméséből kandírozott édességeket is készíte­nek. Mexikóban pedig a hatalmas területeket benövő agavé hajtásai­ból készül az ország különleges nemzeti itala, a Tequüa. Egyes pozsgásfajtákból kozmeti­kumokat, valamint gyógyszereket is készítenek. Mi leginkább az aloé verát ismerjük, melynek ragacsos, vízszerű nedve krémek, samponok, szappanok alapanyaga, de használ­ják kisebb sérülések, sőt égések ke­zelésére is. (méri)

Next

/
Oldalképek
Tartalom