Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-29 / 23. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 29. Családi kör 13 A párkányi ovi nagycsoportosai szívesen elmesélték, kinek van már iskolatáskája, tanszerei, és hogy ki mit tud Belenőttünk az iskolapadba Játszunk, tanulunk. így lesz az iskolában is? (A szerző felvételei) Ahogy az országban mindenütt, a párkányi Bartók utcai óvodában is izgatott örömmel váiják a gyerekek az iskolai beiratkozás napját. Hiszen azután már majdnem „igazi” iskolások lesznek. Büszkén sorolják, hogy mi mindent visznek majd magukkal: tolltartót, színes ceruzákat, füzeteket és tudást. CSEPÉCZ SZILVIA A Bartók utcai ovi kétnyelvű, három magyar és három szlovák osztálya van. A szülők körében többek között ezért is nagyon népszerű. Sok magyar osztályba járó kisgyerek édesanyja megemlítette, hogy csemetéje mennyi egyszerű szlovák szófordulatot megtanult a közös játszókerti szabad foglalkozások alatt. Az anyanyelv szerepe Az igazgatónő, Hégli Marianna elmondta, hogy az idén negyven jövendő kis elsőstől búcsúznak, fele-fele arányban a magyar és a szlovák osztályokból. De minden évben vannak olyan szlovák nagycsoportos gyerekek is, akiket szüleik a magyar iskolába íratnak be. „A szülő dönti el, hogy milyen nyelvű ovis csoportba szeretné járatni a gyerekét. A magyar szülők, akik a szlovák osztályt választják, rendszerint azzal indokolják döntésüket, hogy a gyermek így iskolaérett korára folyékonyan beszéli majd a nyelvet. De ez csak az egyik oldal. Hiszen egy kétéves kisgyerek - mert amióta városunkban is megszüntették a bölcsődéket, már kétévesen be lehet iratkozni az óvodába - még a saját anyanyelvét is csak ízlelgeti. A mi elsődleges feladatunk, hogy iskolaköteles korára mindenkit megtanítsunk szépen beszélni, hogy a versikék, mondókák, mesék által bővítsük a szókincsét. így, az anyanyelv által nyílik ki a gyermek számára a világ, s bármüyen idegen nyelvet csak erre a szilárd alapra lehet építeni. Örömmel tölt el, hogy a tőlünk magyar iskolába kerülő gyerekek szlovák nyelvtudása miatt még soha egyetlen kritikus szót sem kaptunk.” A nyelvtanulás a Bartók utcai óvodában pár éve az angol nyelvvel bővült. Az óvoda egyébként „családias” beosztású, azaz a gyerekeket nem az életkoruk szerint, hanem az érdeklődésüknek, hajlamuknak megfelelően, a szülők kérésére osztják be a különböző csoportokba. Vannak gyerekek, akiket a számok világa vonz, van, aki a képzőművészetek iránt fogékonyabb. De sokan választják a hagyományőrző csoportot is (Hégli Marianna az óvoda igazgatása mellett „másodállásban” a népszerű Kisbojtár gyermek néptáncegyüttes vezetője). Sóbarlang és iskolatáska A hagyományőrző Tilinkó csoport húsz csemetéje közül idén kilencen készülnek iskolába. De mielőtt szóba elegyedtünk volna, megmutatták a vadonatúj sóbarlangot. „Titok - súgta egy szöszke kislány - de szép, nagyon!” A sóbarlang, melyet a régióban az elsők között - s a szülői választmány anyagi támogatásával - alakítottak ki az óvodában, valóban szép. És hasznos, hiszen természetes utókezelésként alkalmazható a légúti betegségekkel küszködőknél. A tervek szerint februárban kezdik el használni. A gyerekek egy érdekes munkaasztal-félénél is megállítottak. Tanító nénijük, Varga Jolán elmondta, hogy az új segédeszközt a nagycsoportosok használják, gra- fomotorikai készségeik tökéletesítésére. Az osztályokon belül az iskolába készülő gyerekekkel külön foglalkoznak. „Feladatlapok és játékok segítségével fejlesztjük az íráskészséget, a képi és szövegértelmező képességet, a szám- és műveletfogalmakat, a megfigyelő és a szóbeli kifejezőképességet. Az iskolaérettség azt jelenti, hogy a gyermek megfelelő szókinccsel rendelkezik, nincs komoly beszédhibája, helyesen tartja a ceruzát és az ecsetet, felismeri a bal és jobb oldalt, tízig számol... A cél az, hogy a gyerek szabadon beszéljen az élményeiről.” A Tilinkó nagycsoportosai közül ketten betegség miatt éppen hiányoztak, de a többiek - Nozdrovi- czky Roman, Őszi Bálint, Morvái Barbara Kimberley, Oláh Melánia, Mejia Gyöngyike, Fischer Noémi és Nágel Nikolett - szívesen elmesélték, kinek van már iskolatáskája, tanszerei, és hogy ki mit tud. Bálint elmondta, hogy kiállítást, bábelőadást nézni többször is jártak már a suliban. A tolltartót és a ceruzákat ajándékba kapták az óvodától, ő azonban nem rajzolni, hanem számolni szeretne megtanulni. Románnak már van iskolatáskája, és sokszor fel is próbálja. Leginkább azért szeretne iskolába járni, mert nagyon szereti a könyveket. „Tudom, hogy kettő meg kettő az öt, és hogy kétszer öt az tíz. A tesóm most harmadikos, sokat mesél az iskoláról. Olvasás közben néha el szokott keseredni, és olyankor azt mondja, hogy milyen jó volt itt. De az biztos, hogy az én kedvencem az olvasás lesz!” A lányok elsősorban a versben, táncban-zenében jeleskednek (még egy rögtönzött furulyakoncertet is bemutattak), de egyáltalán nem tartanak az írás;olvasás tudományától sem. Sőt, Noémi, mivel egy időben betegeskedett, odahaza az anyukájától megtanult folyékonyan olvasni. Most alkalomadtán ő mesél a többieknek, és azt tervezi, hogy az iskolában majd segít megbarátkozni osztálytársainak a betűkkel. Frunyó Viktor is nagyon várja már, hogy beírassák az iskolába. Édesanyja, Frunyó Alica szerint természetes, hogy a kislegény majd magyar iskolába jár. „Magyar nemzetiségűek vagyunk, miért döntöttünk volna másképp?! Szlovákiában élünk, tehát a szlovák nyelv is fontos, de emellett az angol és a német szavakkal is ismerkedünk. A kisfiam érdeklődése rendkívül szerteágazó, a könyvektől a dínók történetén át a gravitációelméletig sok minden foglalkoztatja. Fia tartok valamitől, hát csak attól, hogyan fogadja majd a kötelező iskolai feladatokat. ” SZÓ MI SZÓ A gyermek egyszer úgyis felnőtti magasságokba ér GRENDELÁGOTA Szabó Lőrincről még a gimnáziumban sem sokat tanultunk, nem szólva az alapiskoláról. Egyetlen versét nyúzták örökkön örökké a szavalóversenyeken - akkor még így nevezték a ma már versmondó versenyre átkeresztelt rendezvényt -, ezzel el is volt intézve, semmi Homlokodtól fölfelé, semmi Huszonhatodik év, arról sem tettek említést, hány költeményt fordított magyarra. Mintha csak és kizárólag a Lóci óriás lesz létezett volna, de az is inkább mesebeli lénnyé alakult, ám lehetett pirosló arccal mondani, mint egy hőskölteményt, amelyet optimista végkicsengéssel ruházott föl a költő. A gyermek egyszer felnőtti magasságokba ér, addig hiába hajolunk le hozzá, úgysem értjük meg egymást. Különböző újfajta, az életünkkel kapcsolatos elméletek köröznek, olykor-olykor eszembe jut, gyerekkoromban nyilván azért kellett figyelnem a Lóci-versre, mert a sors fölemelte mutatóujját, lesz még ennek böjtje, ha most nem vésed az eszedbe az intelmeket, fájón tapasztalhatod saját bőrödön! Sőt akkor még azt sem furcsállottam, hogy ezt a költeményt a gyerekvers kategóriába sorolták. Az sem foglalkoztatott különösebben, hogy a nevelői célzatot emelték ki, meg a jövőnket lebegtették vele, általa az orrunk előtt - nehogy azon túl (mármint az orrunk hegyén túl, ahol még nem túr a kurta farkú kismalac, de ahol ki van téve a zsákutca táblája, csak mi még nem látunk odáig, legföljebb otthon emeltek néha föl, a magasba) lássunk, ne adj Isten, merészkedjünk. Olyan volt ez a rosszul besorolt vers, mint a Balog Andris nyakkendője (tartalmas egy költemény volt, mármint volt tartalma, folyt a háború, lebombázták Balog Andrisék lakását, a család menekült, de Andris, a példás pionír a lakásban felejtette a nyakkendőjét, visszament érte, ott lelte halálát, viszont a nyakkendőt a pajtások fölkötötték a zászlórúdra, és Balog Andris úgy nézett rájuk, mintha élne, mintha élne, a szavaló szeme könnybe lábadt, a zsűri is a szemét törölgette, hát persze, hogy ezzel lehetett nyerni). Pedig ez a vers nem olyan. A napokban mégis ezzel a nevelő célzattal jutott eszembe. A reggel, főleg, ha elalszunk, keserű, kapkodós. Csak a gyerek ér rá. Komótosan mosakszik, még komótosabban öltözködik, azért egy percet, csak egyetlen icipici percet játszik, készülődése nem a karikacsapásra emlékeztet, igaz, ő már nem ismeri a pálcával karikát kergetni játékot, autók, várak, video- és számítógépes játékok - ez az ő nemzedékének világa, szerencse, hogy legalább a társasjátékokat szereti. Szóval, ilyenkor még a kávé is sokkal keserűbb, mint amikor komótosan, kényelmesen hörpölgetem a fotelben. A vége nagy vita lön, mozogj, ne aludj, sietünk, elkésünk, mi lesz veled jövőre, ha iskolába mész, meg ehhez hasonló utálatos megjegyzések. Hogyan lehet így beszélni egy gyerekkel - néz rám szemrehányóan, amire magamba szállók, elsüllyedek, aztán veszünk egy helyi Túró Rudit a szomszéd boltban, és megint szent a béke. Délután viszont megint rajtam a sor, nagymamázom, félúton találkozunk, mama munkába, mi hazafelé. Messziről meglát, vigyorog, rohan, kitárt karokkal, ahogy illik. Nagy-nagy ölelés, a világ legfinomabb puszija. Bocsánat, ne haragudj, hogy reggel mérges voltam, de tudod, siettünk, az ember olyankor ideges - szabadkozom. Ugyan, legyint, az nem volt semmi, rég elfelejtettem. Talán mégsem volt olyan keserű a reggeli kávé. S még az is lehet, hogy a gyerek óriás lesz. Csak úgy, magától, s már megindult a növésben. Hogy kedvenc kaktuszunk virágot és esetleg termést is hozzon, időnként meg kell teremtenünk az eredeti környezetéhez hasonló feltételeket Az ideális szobanövény száraz levegőjű lakásokba AJÁNLÓ Sokan szeretjük a legkülönfélébb szobanövényeket. Vannak azonban olyan fajták, amelyek nagyon szakszerű gondoskodást igényelnek. Úgy gondolom, hogy a kaktusz a legideálisabb növény azok számára, akik nem egészen jártasak a kertészkedésben. Kevés gondozást igényel, ritkán kell átültetni, még kevésbé metszem, és ha néha-néha megfeledkezünk az öntözéséről, még akkor is életben marad, sőt néhány fajtának kifejezetten jót tesz, ha kiszárad, mert ezután hozza a legcsodálatosabb, legszínesebb virágait. A kaktuszok és pozsgások el- lenállóak, mivel eredeti élethelyükön nagyon szélsőséges az időjárás, leveleiket tüskék helyettesítik, törzsük pedig bőrszerűen megvastagodott, így aztán a perzselő napot és az éjszakai fagyokat is jól elviselik. Vaskos bordázott szárukban úgy raktározzák a vizet, mint a teve a púpjában. Persze, azért a körülmények a lakásunkban jóval kedvezőbbek, ezért ahhoz, hogy kedvenc kaktuszunk virágot és esetleg termést is hozzon, időnként meg kell teremtenünk az eredetihez hasonló feltételeket. Először is ne locsoljuk agyon a kaktuszt! Ha pedig már a földje csontszáraz, akkor se öntözzük két hétnél gyakrabban, és mindig csak igen kevés vízzel. Ha virágzásra akarjuk serkentem, érdemes négyöt hetes, úgynevezett szárítókúrának alávetni, s azután pedig rendszeresen megöntözni, úgy hat-hét naponként. Persze, ha szokatlan külsejű, különlegesebb fajtával találkozunk, nem árt jobban utánanézni a szakkönyvekben, hogyan ápoljuk, öntözzük. Kaktuszt az ablakba! Ha kiválasztunk néhány hasonló igényű, de változatos formájú kaktuszt és pozsgást, valóságos sivatagi hangulatot varázsolhatunk lakásunk ablakába. Egy átlagos méretű terrakotta virágládába körülbelül hat-hét kisebb növény fér el kényelmesen. Készítsünk azonos mennyiségű homokból, virágföldből talajkeveréket. A láda aljára pedig tegyünk agyaggolyókat, majd terítsük rá a keveréket. Óvatosan vegyük ki a növényeket a cserépből (használjunk védőkesztyűt, majd vastag csomagolópapírral fogjuk meg a szúrós kaktuszt). Lazítsuk meg kissé a gyökerét, és aztán úgy ültessük a ládába. A legnagyobb növényekkel kezdjük az ültetést, és aztán hagyjunk elég helyet a növekedéshez. Amikor pedig kész, simítsunk rá egy réteg agyaggolyót, végül a tetejét díszítsük apróra vágott kavicsokkal. A kavicstakaró nemcsak esztétikus, hanem megakadályozza a zöld algák elszaporodását is. Az ilyen módon összeállított kompozíció gondozása nem igényel túlzott szakértelmet, három-öt év múlva elég felújítani a földjét, esetleg akkor átültetni, vagy bővíteni a növényeket. Néhány érdekesség Talán kevesen tudják, de a kaktuszok és pozsgás növények között vannak ehetőek, de vigyázat, ezek sajnos nem a szobanövények közül kerülnek ki. Van néhány olyan fajta, amelynek a törzse főzve, párolva finom, de a legtöbbnek édes és ízletes gyümölcsét, termését fogyasztják. Nem is kell túl messzire mennünk, Görögország, valamint Olaszország déli részén sétálva jól belakmározhatunk például az édes kaktuszfügéből, kevés cukorral a hagyományos módon még lekvárt is készíthetünk belőle. (Vigyázni kell azonban, a gyümölcs héján lévő hajszálvékony, de annál szúrósabb tüskék miatt puszta kézzel nem szedhető!) Még délebbi országokban egyes kaktuszoknak a gu-' móját úgy eszik, mint mi a burgonyát, néhol savanykás terméséből kandírozott édességeket is készítenek. Mexikóban pedig a hatalmas területeket benövő agavé hajtásaiból készül az ország különleges nemzeti itala, a Tequüa. Egyes pozsgásfajtákból kozmetikumokat, valamint gyógyszereket is készítenek. Mi leginkább az aloé verát ismerjük, melynek ragacsos, vízszerű nedve krémek, samponok, szappanok alapanyaga, de használják kisebb sérülések, sőt égések kezelésére is. (méri)
