Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-26 / 20. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 26. Nagy Géza polgármester: „A Himolla Group már márciusban építeni akar” 26 Szülőföldünk ________________________________ Ip ari park terve Zselízen Zselíz. A helyi ipari park ötlete 2003 tavaszán vetődött föl, amikor a városba látogattak a Himolla Group német cég képviselői. A bőr ülőgarnitúrákat gyártó vállalat azzal a tervvel érkezett a városba, hogy tizenöt hektár területen gyárat létesít. FORGÁCS MIKLÓS Nagy Géza polgármester elmondta, sajnos nem állt a város rendelkezésére ekkora beépíthető terület. Zselíz ipari zónáját 2002- ben jelölték ki; a város déli részén, az Újmajor és a jelenlegi szeméttelep között található. A város a Nyitrai Kerületi Önkormányzattal együttműködve tervezte el az ipari park létesítését. Fokozatosan sikerült magánszemélyektől megvásárolni a szükséges földterületeket. „így nyertünk több mint 18 hektárt” - mondta a polgármester. A Himolla Group időközben megváltoztatta a terveit, és most már közvetlenül a főút mellett, a borászati üzem közelében kíván építkezni. „Rövid időn - úgy két hónapon belül - meg kell vásárolnunk még 12 ezer négyzetméter területet. A Himolla Group már márciusban építeni akar. Át kellett dolgoznunk az egész városfejlesztési tervet, ennek jóváhagyása folyamatban van, néhány héten belül várható. Az eddig mezőgazdasági területet ipari területté kell minősíteni. Nem szeretnénk olyan céget a városba engedni, amely szennyező anyagokat bocsát ki, még akkor sem, ha ez a rész messze van a lakóterületektől” - tette hozzá Nagy Géza. A Himolla Groupnak már a magyarországi Szanyon és Rétságon is van üzeme - Szlovákiában ez lenne az első. „Idén októberben már működtetni akarják egy 3000 négyzetméteren felépülő csarnokban az első részleget. Próbaképpen 60 alkalmazottal indulna a varróüzem, s ha elégedett lesz a cég, először 200 főre emelik a foglalkoztatottak számát, majd a többi részleg felépülése után hét csarnokban 500 ember kaphatna munkát. A Selys Nábytok névre keresztelt üzem teljes kiépítését 2010-re, 2011-re tervezik.” A polgármester elmondta, az ipari park létrejötte pillanatnyilag egy magyar cégtől függ. „Az eddigi tárgyalások alapján elmondhatom, körülbelül 1-1,5 milliárd forinttól 3 milliárd forintig terjedő befektetésről van szó. Ez koronában körülbelül 200 milliós beruházás a berendezéssel együtt. Ha ezzel a céggel megköttetik a szerződés, a város beindíthatja az ipari park területén a tényleges munkálatokat (csatornázás, gáz bevezetése stb.) Még egy francia és egy svájci céggel is tárgyalások vannak kilátásban” - tájékoztatott a polgármester. A Selys Nábytok névre keresztelt üzem teljes kiépítését 2010-2011 -re tervezik (Pavol Funtál illusztrációs felvétele) A helyi ásatásokból származó érdekes leleteket is kiállították (Keppert József felvétele) Keppert József szeretné, ha a Galántai járás minden városában lenne kiállítás Múzeumi tárlat nyílt Szeredben GAÁL LÁSZLÓ Galánta/Szered. A múlt év decemberétől új kiállítóhelyiségekkel bővült a Galántai Honismereti Múzeum. A galántai Fő utcai épület és a reneszánsz kastélyban használt kiállítóhelyiségek mellett eddig is több tájház, vízimalom tartozott az intézmény hatáskörébe, tavaly december 15. óta azonban Szeredben is van kiállítás. „Amikor elkezdődtek a semptei vízivárral kapcsolatos régészeti ásatások, a múzeum összeállított egy kiállítást az ottani kastélyban - tudtuk meg Keppert Józseftől, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatójától. - Ám miután oda kilencszer betörtek, az expozíciót meg kellett szüntetni. Szeredben van egy aktívan működő Vízivári Társaság, amely előadásokat szervez, kiadványokat jelentet meg. Amikor a múzeum élére kerültem, felvettük a kapcsolatot a társasággal, és elkezdtünk azon dolgozni, hogy a városban legyen kiállítás. A Vízivári Társasággal azon voltunk, hogy a városházának abban a részében létesüljön múzeum, amely Fándly paplakja volt. Ő megérdemel annyit, hogy az egykori lakásában ne irodák legyenek, hanem múzeum” - véli az igazgató. A Vízivári Társaság a galántai múzeummal együtt 2002 óta „bombázta” a szeredi önkormányzatot: bocsássa rendelkezésre a helyiségeket, ahol elsősorban a vízivár történetét és a régészeti feltárásokat szerették volna bemutatni. Tavaly a város felmondta a járási hivatallal kötött bérleti szerződést (a hivatalnak egy kihelyezett részlege működött Fándly egykori szobáiban), és májusban megkezdődhetett a felújítás. Az igazgató nagy örömére nagyon sok helyi vállalkozó és más adakozó segítette a munkát, s tavaly decemberben ünnepélyesen is megnyithatták a kiállítást. Az épület a Szeredi Városi Művelődési Központ kezelésében van, és vele együttműködve használja azt a múzeum. A felújítás során az épület falán szecessziós falfestményeket tártak fel, amelyeket restauráltak is. A folyosón történelmi képeslapok láthatók, amelyek alá magyar nyelvű felirat is került. Keppert elárulta: van egy olyan elképzelése, hogy a régió minden városában legyen valamilyen helytörténeti kiállítás. Legközelebb Diószegen szeretnének hasonló tárlatot létrehozni. A tárlat Juraj Fándly egykori lakásában kapott helyet Talán Dél-Szlovákia kis falvaiban is követendő példa lehetne a mindössze hatszáz lelket számláló magyarországi, Kecskeméthez tartozó település kezdeményezése Kiskunbaracson zeneoktatással próbálják megmenteni a helyi iskolát GAÁL LÁSZLÓ Vízkelet. Manapság már nem újsághír, hogy egy-egy kisiskolát a megszűnés fenyeget. Az ok általában mindenütt ugyanaz: a normatíva alapján kapott állami támogatás nem elég a fenntartására, a helyi önkormányzat pedig saját erőből képtelen pótolni a hiányt. Ez a probléma nem szlovákiai specialitás, Magyarországon is akadnak hasonló gondok. Mint például a mindössze 600 lelket számláló, Kecsekeméthez közeli Kunbaracs községben. Ott egy érdekes módját fedezték fel az iskola megmentésének - zeneoktatással igyekeznek minél több gyermeket és támogatást szerezni a létesítménynek. A tavaly október 16-án a galántai járásbeli Vízkeleten megtartott VI. Országos Citeratalálko- zón két külföldi részt vevő csoport szerepelt: egyik a világhírnévnek örvendő „Tisza 83”, a másik a kunbaracsi alapiskolásokból álló „Kökény” citerazenekar volt. Ez utóbbit első külföldi útjára elkísérte a helyi iskolaigazgató, Bíró Hajnalka is. Tőle hallottunk arról, hogyan igyekeznek fenntartani a körülbelül . félszáz gyermekkel működő oktatási intézményt. Mivel az állami támogatás náluk sem elegendő az iskola fenntartásához, annak egy részét az önkormányzatnak kell fedeznie. Ám megtalálták a módját, hogy a normatívaként járó állami támogatás összegét megnöveljék. „Mivel külön normatíva jár a zeneoktatásért is, elkezdtünk komolyabban zenét oktatni. Ez olyan jól sikerült, hogy a gyerekek több mint fele játszik önszántából hangszereken” - árulta el Bíró Hajnalka. - Sokan két vagy három hangszert is választottak. Zongorát, furulyát és citerát lehet tanulni. Egyelőre citerásaink a legsikeresebbek, amit annak köszönhetünk, hogy Szőke Péter, a Tisza 83 citerazenekar vezetője oktatja őket. Ő sok helyen tanít citerát, és most minket választott, hogy elhozzon Vízkeletre. Gyerekeinknek ez rendkívül nagy élményt jelentett, hiszen ritkán tudnak kimozdulni a mi kis településünkről.” Az igazgatónő elárulta, őt nagyon meglepte, hogy a szlovákiai magyarok ennyire tartják a magyarságukat. „Azt gondoltuk, itt biztosan minden szlovákul zajlik majd, és milyen furcsa lesz, hogy két magyar együttes fog fellépni. Aztán nagy melegség öntötte el a szívünket, hogy itt, Szlovákiában is ennyire él még a magyar nyelv, és ennyi citerazenekar van, amelyek a dalainkat játsszák, éneklik.” A kunbaracsi citerazenekar 2003 őszétől működik jelenlegi összeállításában; a gyermekek között vannak, akik már három éve citeráznak, de akad, aki csak 2003 novemberében kezdte el. Azelőtt Pöszméte néven szerepeltek, tavaly május 1-jétől vették fel a Kökény nevet. Az igazgatónő szavai bizonyítják, milyen fontos a zene a kunbaracsi oktatási intézmény fennmaradása érdekében. Az intézmény teljes neve általános iskola, alapfokú művészeti oktatási intézmény és napközi otthonos óvoda: „A zeneoktatás az, ami még életben tart bennünket, mert az állam azt is támogatja bizonyos mértékben, a normatívából pluszpénzt kapunk erre. A gyermekek számára vonzó, hogy zenélhetnek, fellépésekre járhatnak, ugyanakkor ez nem megy az oktatás kárára, mert ott is kemény munka folyik.” A zeneórákat délutánonként tartják, a szolfézs és az elméleti zeneoktatás kötelező tantárgyként szerepel a tantervben. A sikeres zeneoktatásnak megtartó ereje is van. Nemcsak azért jó, mert további támogatást kapnak a zeneoktatásra, hanem azért is, mert a gyerekek létszáma is nőtt azáltal, hogy az iskola ilyen plusz lehetőséget nyújt a tanulóinak. Azelőtt előfordult, hogy a helybeli gyerekek más településre jártak általános iskolába, ma már ez nem jellemző. A kunbaracsi megoldás példaértékű lehet. Sok szlovákiai kisiskolának sem ártana valamilyen pluszprogramot találni, amellyel meg tudnák tartani a helybeli gyerekeket.