Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-26 / 20. szám, szerda
2005. január 26., szerda 2. évfolyam 4. szám MOZIMUSTRA A töretlenül sikeres Paul Newman nyolcvanéves Pokoli magasságban Február 2-a és 8-a között Magyar Filmszemle a Mammutban, a Millenáris Teátrumban és az Urániában Startol a Sorstalanság Nagy Zsolt a Fekete kefében kapta legutóbbi filmszerepét (Oláh Csaba felvétele) Ha film van, akkor szemle is van. Márpedig film lesz. Nem is kevés! Huszonegy. Ebből tízet - a tavalyi mustra óta - már láthatott a közönség, tizenegyet azonban most vetítenek először. Gazdag termés. A minőségről később... SZABÓ G. LÁSZLÓ Bár Koltai Lajos rendezéséről, a Nobel-díjas Kertész Imre regényéből készült Sorstalanságról a film világhírű zeneszerzője, Ennio Morricone már több helyen is azt nyilatkozta: Oscar-gyanús alkotás, a végső szót a közönség mondja majd ki. Mégpedig február 8-án a Budapest Kongresszusi Központban. Az lesz ugyanis a 36. Magyar Filmszemle nyitó- és záróünnepségének színhelye. Morricone zenéje már megjelent CD-n és kazettán. Február 2-án, a nyitóünnepségen díjátadásokkal kezdődik az este. Előbb A magyar mozgókép mestere, utána pedig az életműdíjakat vehetik át az arra érdemesek. A ceremóniát követően Pejo Róbert Erdélyben elkezdett és Magyarországon befejezett, magyar-hémet- osztrák koprodukcióban forgatott Dallas Pashamende című alkotását vetítik, amelyet a romániai munkálatok során hangos botrányok, sőt politikai viták kísértek. Alsórákos salakbányáját ugyanis, ahol a felvételek zajlottak, papír- és rongyhulladékkal, műanyag flakonokkal és fűrészporral változtatták „igazi” szemétteleppé, amit a román hatóságok nem néztek jó szemmel. Állításuk szerint szerves hulladék is volt a helyszínen, s különböző veszélyes vegyi anyagokat mutattak ki a talajban. A film magyar producere szerint ez csak egy rosszindulatú állítás, a román fél azonban perel- mégpedig a legfelsőbb bíróságon. Ez a Dallas egyébként nem a texasi olajmágnások Dallasa, hanem egy kelet-európai szeméttelep melletti cigánytábor. Ide érkezik apja temetésére a helybéli guberálók egyik fia, aki sokra vitte, mert sikerült ebből az istenverte közegből kitörnie. Radu tanító lett. Elszakadt gyerekkora helyszínétől. De most, hogy újra találkozik régi barátaival, ismerőseivel, sőt egykori szerelmével, elhatározza, hogy segítő kezet nyújt nekik. Visszaút persze már nincs. Radu a lehetetlenre vállalkozik. E balladisztikus, lírai hangvételű film rendezője, Pejo Róbert Nagyváradon született, tanulmányait Bécsben végezte, jelenleg New Yorkban él, és olykor Budapesten vendégeskedik. Hogy mit jelent a Pashamende a film címében? A lovári cigányok szótárában: mellettünk. Vagyis: Dallas mellettünk. Ezekben a hetekben azonban „Dallas” a román bíróságon. Akárcsak a Sorstalanságot, Szabó István Csodálatos Júliáját és a Franciaországban élő magyar filmrendező, Szabó László Az ember, aki nappal aludt című alkotását is az információs szekcióban vetítik. Ez utóbbit, Cserhalmi György főszereplésével Budapesten forgatták. Szabó László Párizsban is megve- szekedetten magyar filmrendező. De színész is egyszemélyben. Ez a mostani a negyedik játékfilmje. Egy magyar krimi, középpontjában egy magányos, törvényen kívüli hőssel, aki egyszerre kerül szembe a maffiával és a hivatásos bűnözőkkel. Maugham Színház című regénye nyomán készült első vígjátékával, a Csodálatos Júliával Szabó István már Amerikában is sikert aratott. .Amikor a kanadai producerem, Robert Lantos elküldte a film forgatókönyvét, úgy olvastam a történetet, hogy közben rájöttem: voltaképpen ez is ugyanarról szól, mint az összes eddigi filmem - nyilatkozta a Mephistóval Oscar-díjat nyert rendező. - Egy ember, aki meg akar felelni a környezete kihívásainak. Igazából a megfelelési kényszer viszi r4 hogy álarc mögé bújjon, és szerepet játsszon. Keresi önmagát, akárcsak a többi hősöm. Másfelől pedig versenyben akar maradni. Ehhez azonban friss energiára van szüksége, s mivel a történet hőse egy érett színésznő, az új erőt egy rajongó fiatalemberben találja meg. Általa, az ő fényében szeremé legyőzni a múló időt. A film 1938- ban, tehát ugyanakkor játszódik, amikor a Mephisto. Ráadásul a közeg is ugyanaz: a színház világa. Ott Berlin, itt London. A Mephisto hőse Németországban született, ezért a nemzeti szocialista rezsimmel kerül kapcsolatba. Júlia londoni, és csak egyetlen kérdés foglalkoztatja: megtalálni az ifjúság elixíijét. A politikából ő csak annyit lát, hogy Chamberlain leszáll a repülőről, és felmutat egy papírlapot Hitler aláírásával az öröknek hitt békéről. Ennyit arról, hogy mennyire nem mindegy, hova születik az ember.” A versenybe benevezett filmek között olyan alkotások szerepelnek, mint A porcelánbaba (rendező: Gárdos Péter), a Csudafilm (Ragályi Elemér első rendezése), A fény ösvényei (Mispál Attila), a Fekete kefe (Vranik Roland), az Üvegfal (Erdőss Pál), az Ég veled! (Pacskovszky József), a Kész cirkusz (Dyga Zsombor), a Kinder Garden (Szekeres Csaba) és a nagy- közönség előtt már ismert filmek: Állítsátok meg Terézanyut! (Bergendy Péter), A miskolci boniésklájd (Deák Krisztina), a Világszám (Koltai Róbert) és A teme- tetlen halott (Mészáros Márta). A szemle - akárcsak az előző években - a Mammut moziban, a Millenáris Teátrumban és az Uránia Nemzeti Filmszínházban zajlik. A játékfilmek mellett tíz kísérleti, huszonhat kisjáték- és negyvenkét dokumentumfilmet is láthat a közönség. TALLÓSI BÉLA Legendás színész, aki nemcsak színészként sikeres, hanem sok más területen is. Mivel a filmszakmában szokás cédulákat ragaszt- gatni, Hollywoodban az indulásakor a jóképű Newmant „új Brandónak” nevezték el. Ifjú korában magasságról álmodott - püóta szeretett volna lenni -, s ha azt a magasságot nem is kapta meg, színészi karrierjével (egyik filmjének címéből kölcsönözve a jelzőt) pokoli magasságba ért el. 1954-ben debütált a Broadwayn. Négy évvel később, még mindig drámában, de már nem színpadon, hanem a filmvásznon ért el óriási sikert a Macska a forró bádogtetőn rosszfiújaként, aki barátja öngyilkossága után az alkoholhoz menekül, és még a feleségétől is elidegenedik. Nemcsak az igazán kirobbanó közönségsikert hozta meg a film, hanem a legnagyobb szakmai elismerést is. Első ízben jelölték Oscar-díj- ra. Ezenkívül még hatszor került fel a listára, ám csak 1986-ban, Martin Scorsese A pénz színe című filmjében nyújtott alakításáért ítélte neki az Amerikai Filmakadémia a legjobb férfi főszereplőnek járó szobrocskát. Ám egy évvel korábban már átvehette a legrangosabb filmdíjat: 1985-ben az életművét ismerték el különleges Oscar-díjjal. Megérdemelte, hiszen pályafutása során számtalan lehetőséget kapott, hogy bebizonyítsa, igen sokarcú színész. S nem öregedett ki a szakmából - még a ’80-as, ’90-es években is népszerű volt. Talán mert nem tudták őt beskatulyázni soha: a legváltozatosabb műfajokban is remek teljesítményeket nyújtott. A mélylélektani filmdrámától kezdve a katasztrófafilmen keresztül a westernig. Játszott színészt, ügyvédet, üzletembert, nyomozót és bűnözőt is. S e szerepek mellé legendás partnerei voltak. Geraldine Page Az ifjúság édes madara című klasszikusban, amelyben Newman a karrierjére mindenre képes pályakezdő színészt játszik, aki másállapotban lévő szerelmét elhagyja egy díva miatt. Az ugyanis azt ígéri neki, hogy egyengetni fogja pályáját. A Macska a forró bádogtetőn című filmben Elizabeth Taylorral alkottak kettőst. A Butch Cassidy és a Sundance kölyök című western- ben először játszott együtt Robert Redforddal - akivel mivel bankot nem tudtak rabolni, hiszen a helyi bankot megszüntették, elindultak vonatot kirabolni. Később „párost” alkottak A nagy balhéban is. Steve McQueen, Faye Dunaway, Richard Chamberlain voltak a társai a katasztrófafilmek őskorának egyik legsikerültebb darabjában, a Pokoli toronyban. Építészként egy gigantikus felhőkarcolót tervez, amelyben az átadás napján, amikor az épület legfelsőbb szintjeinek valamelyikén előkelő partit tartanak, elektromos zárlat miatt mindent elpusztító tűz üt ki. Szerepe szerint Newman egy mindenre elszánt tűzoltóparancsnokkal együtt kőkemény harcot vív, hogy megmentsék a bent rekedteket, vagyis a „pokoli torony” foglyait. Játszott a fiatalabb nemzedékkel is. Profi biliár- dosként igyekszik átadni a tapasztalatait Tom Cruisnak A pénz színe című moziban. Kevin Costnerrel az Üzenet a palackban című opusban találkoztak. És az utóbbi nagy dobás, a 2002-ben forgatott A kárhozat útja - benne Paul Newman, Tom Hanks és Jude Law: már ez önmagában nézőcsalogató. Ugyanebben az évben - negyven esztendő kihagyás után - visszatért a Broadwayre, ügyelőt játszott egy Thornton Wilder-drámában. Nemcsak sztárszínészekkel, sztárrendezőkkel is dolgozott - Sidney Lumet és Martin Scorsese mellett említsük csak a Coen fivéreket. Olykor-olykor ő maga is beleült a rendezői székbe (A gamma-sugarak hatása a százszorszépekre, The Glass Menagerie), és producerként is támogatja a filmművészetet. Peter Webber filmjének gyönyörűek a képei, amelyek egyáltalán nem titkoltan Vermeer festményeinek világát idézik - minden beállítása olyan, mintha egy festmény lenne Leány gyöngy fülbevalóval MISLAY EDIT Vannak filmek, amelyeket legjobb gyorsan elfelejtem. Vannak olyanok, amelyek elszórakoztatnak, de amint kijöttünk a moziból, elég gyorsan elfelejtjük őket. Aztán következnek azok a filmek, amelyekre még másnap is emlékezünk. Scarlett Johansson (Képarchívum) És vannak olyanok, amelyek még napok múltán is foglalkoztatnak bennünket. Ezek az igazán jó filmek - így szól a mozi törvénye egy kritikus szerint. Ehhez még hozzátehetjük azt, hogy ha egy évben 4-5 ilyen filmet van szerencsénk látni a moziban, az jó filmes évnek nevezhető. Peter Webber rendező angol-luxemburgi koprodukcióban készült drámája, a Leány gyöngy fülbevalóval számomra ebbe az „igazán jó film” kategóriába tartozik. Mert annak ellenére, hogy a történet elég „soványnak” tűnik, a képi megformálása olyan erős, hogy magával ragadja, bekebelezi a nézőt. Emellett persze annak is van egyfajta vonzereje, ha egy történet titkok leleplezését, megfejthetetlennek tűnő rejtélyek felfedését ígéri. Ebben az esetben például azt, hogy ki lehetett a Leány gyöngy fülbevalóval című Vermeer-festmény hamvas, ártatlan tekintetű modellje. Legalábbis ahogyan azt Tracy Chevalier elképzelte - az írónő bestsellere nyomán született ugyanis a film. A hollandiai Delftben vagyunk, 1665-ben, az országban a festészet virágkorát éri, Jan Vermeer pedig javában alkotja képeit. A tizenhét éves Griet apja, aki kerámiacsempéket készít, egy kemencerobbanásnál megvakul és megnyomoro- dik, ezért a fiatal lány szolgálni kényszerül. így kerül a festőművész Vermeer otthonába. Griet némi szorongással lépi át a családi ház küszöbét. A család „feje” nem is annyira a festő, mint inkább az anyósa, aki józanul, gyakorlatiasan irányítja a ház életét. A fiatal lányt a család rangidős szolgálója, Tanneke avatja be a háztartás körüli tennivalókba, és feladatul kapja a művész műtermének takarítását is. A festő műhelye olyan világot tár fel előtte, amely elvarázsolja. Vermeernek hamar feltűnik a lány művészet iránti csodálata, és megosztja vele képei születésének néhány műhelytitkát is. A festő és a szolgálólány között törékeny, visszafogott viszony alakul ki, egy idő után Griet már nemcsak takarít a műteremben, hanem a festékek keverését is rábízza Vermeer. A lány életét a munka és a festő iránti néma rajongás tölti ki. A botrány szele akkor kezd feltámadni, amikor a művész egyik állandó vásárlója, a műgyűjtő Van Ruijven felfigyel a lány szépségére, és bejelenti kívánságát: azt szeretné, ha Vermeer Grietet festené meg számára. Griet jelenlétét a házban már addig is Vermeer feleségének ellenszenve és Cornelia nevű lányának utálata lengi körül, de Maria Thins, a ház feje tudja: egy megrendelő kívánságát nem lehet visszautasítani. Főként azért nem, mert Vermeer lassan alkot, egy képen akár hat hónapot dolgozik. A sokgyerekes család fényűző életmódjának fenntartásához pedig pénzre van szükség. Meggyőzi hát Grietet: Vermeer és a család érdekében kötelessége segíteni, vagyis modellt ülni. A festményről azonban Vermeer felesége nem szerezhet tudomást. Jó nézni ezt a filmet. Gyönyörűek a képei, amelyek egyáltalán nem titkoltan Vermeer képeinek világát idézik. Minden beállítása olyan, mintha egy festmény lenne. Vagy egy művészi fotográfia. Ennek ellenére a néző nem úgy érzi magát, mintha egy képtárban járna, hanem mintha a XVII. századi Hollandiába csöppent volna, és ott sétálna. Valósághű, a legapróbb részletekre kiterjedően pontos a környezetrajz, amelyben még a látszólag véletlenül a képben tébláboló szárnyasoknak és négylábúaknak is megvan a maguk szerepe. Nem a párbeszédek filmje ez, mert abban nem teng túl - inkább a pillantásoké, a gesztusoké. Amelyek olykor ugyanannyit, sőt talán többet mondanak, mint a szavak: vonzalomról, vágyakozásról, reménykedésről és reménytelenségről, kétségbeesésről, szorongásról, ellenszenvről, gyűlöletről, beletörődésről, fájdalomról. Griet szerepében Scarlett Johansson a szavak nélküli színészi játék meggyőző erejét bizonyítja. Teljesítményéért kalapot emelhetünk a fiatal színésznő előtt.
