Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-05 / 3. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 5. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen szerda 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülbe sz. 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás sz. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) csütörtök 15.45.18.20.15 MLADOSŤ: Zuhanás a csendbe (ang.) sz. 16,18, 20 A tűzben edzett férfi (am.) cs. 19.30 AUPARK - PALACE: Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) sz. 16.20, 19, 20, 21.40 cs. 15.30, 18.10, 20.50 Cápamese (am.) sz. 15.40 cs. 14.30, 16.20 Carandiru (br.-arg.) sz. 17.50, 20.50 cs. 17.40, 20.40 Polar Expressz (am.) sz. 14,14.20,16,16.20,18.20 cs. 14,16 Sebbel-lobbal (cseh) sz. 20.20 cs. 15.20 A hiheteden család (am.) sz. 14.30,15, 16.17.18.30 cs. 15,14.40,17.10 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) sz. 20.40 Pókember 2. (am.) sz. 18.10 Peter Sellers élete és halála (am.) sz. 15.30 Nyílt tengeren (am.) sz. 21 Szüzet szüntess (am.) sz. 15.20, 17.20, 19.30, 21.40 cs. 16.10, 18.30, 21.10 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) sz., cs. 14.10, 16.40, 19.10, 21.30 A tűzben edzett férfi (am.) sz. 17.40, 20.30 cs. 17.30,20.30 Pán Péter (am.) sz. 14.50 Zuhanás a csendbe (ang.) sz. 17.30,19.40 cs. 19.40,22.10 Felejtés (am.) sz. 21.50 cs. 21.20 Apja lánya (am.) sz. 15.10 Tapló Télapó (am.) sz. 17.10, 19.20, 21.20 cs. 14.40, 16.50 Leány gyöngy fülbevalóval (ang.)v sz. 18,20.10 cs. 18.20, 20.20 A kaptár 2. (am.) cs. 13,15,17,18, 20 A tűzből nincs kiút (am.) cs. 14.50, 17.10, 19.30, 21.50 Bajos csajok (am.) cs. 14.20,16.30, 18.40, 21.10 PÓLUS - METROPOLIS: A kaptár 2. (am.) cs. 15,17.05,18.10,19.15, 20.15,21.20 Bajos csajok (am.) cs. 15.15,17.20,19.25 A tűzből nincs kiút (am.) cs. 16.10, 18.30, 20.50 Leány gyöngy fülbevalóval (ang.) sz. 13.30, 19.30, 21.35 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) sz. 13.25,16,17.30,18.40, 20.05, 21.15 cs. 13.25, 16,17.25, 18.40, 20.21.25 A hihetetlen család (am.) sz. 11.45,13.05,14.10,15.40, 16.35,18.05,19, 20.30 cs. 13,15.30,18 Polar Expressz (am.) sz. 11,12,14,15.05,16.05,17.10,18.10 cs. 13.20,15.25,17.30 Cápamese (am.) sz. 15.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) sz. 12.25,14.40,16.55,19.10,21.30 cs. 15.10,19.30,21.45 Tapló Télapó (am.) sz. 17.15,19.20,21.20 Zuhanás a csendbe (ang.) sz. 15.25.21.25 A tűzben edzett férfi (am.) sz. 20.10 cs. 20.30 Szüzet szüntess (am.) cs. 14,16.05, 21.30 KASSA DRUŽBA: Csajok a csúcson 2. (ném.) sz. 18,20 Felejtés (am.) cs. 18, 20 TATRA: Neveleden hercegnő 2. - Eljegyzés a palotában (am.) sz. 16, 18 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) sz. 20 Nyílt tengeren (am.) cs. 16.30, 18, 19.30 ÚSMEV: Szüzet szüntess (am.) sz. 16, 18, 20 A tűzből nincs kiút (am.) cs. 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Dirty Dancing 2. (am.) sz., cs. 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR-MIER: Polar Expressz (am.) cs. 17,19.30 VÁG- SELLYE - VMK: Polar Expressz (am.) cs. 17.30 Collateral - A halál záloga (am.) cs. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Cápamese (am.) sz., cs. 17 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) sz., cs. 19 GYŐR PLAZA: Állítsátok meg Terézanyut! (magy.) sz. 14.45, 19.45, 22.15 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) sz. 20.15,22.30 A hihetetlen család (am.) sz. 15, 17.30, 20 Kelekótya karácsony (am.) sz. 14.15 A miskolci boniésklájd (magy.) sz. 13.30, 15.45, 17.45, 19.45 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz. 13.45, 17, 20.15 Nyócker (magy.) sz. 20 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) sz. 13, 15.15, 17.45, 20 Özönvíz (fr.) sz. 10.30, 12.30, 14.30, 16.30,18.30 Polar Expressz (am.) sz. 14.30, 16.30, 18.30 Tapló Télapó (am.) sz. 16.15,18.15,20.15 Világszám! (magy.) sz. 11.12.45.14.30.16.30.18.30.20.30 A Pátria rádió holnapi kínálatából válogathatnak • • Ünnepi programok MŰSORAJÁNLÓ Holnap 7 órakor Ünnepi reggellel, benne hírekkel és sportösszefoglalóval indul a műsor. 9 órától Vízkereszt ünnepén címmel görög katolikus egyházi műsort közvetítünk, amelynek Ósz István csicse- ri görög katolikus lelkiatya lesz a vendége. Ortodox egyházi zenét közvetítünk 9 óra 30 perctől, majd a hírek után 10 óra 5 perces kezdettel Kaland az élet című műsorunk vendége lesz Szőcs Ilona közgazdász. A fél tizenegykor kezdődő néprajzi összeállításban háromkirályok napjához kapcsolódó énekeket és szokásokat mutatunk be. A déli híreket követően Nótacsokorral kedveskedünk a műfaj kedvelőinek. 13 órától két Csehov-elbeszélés rádióváltozatát hallhatják. Az első címe: Ki van az álarc mögött, és a hatalommal bírókkal szembeni viselkedésről szól. A másik Csehov-adaptáció azt a kérdést veti fel, mi legyen a gyerekkel,'ha baj van vele az iskolában. A megszokott időben, tehát 14 óra 5 perckor kezdődik a Kívánságműsor, amelyet 15 óra 5 perces kezdettel publicisztikai magazinunk, a Pulzus követ. A tartalomból: vízkereszt napi népszokások; összefogás az ázsiai katasztrófa sújtotta területeken élők megsegítésére. A műsorban szó lesz továbbá a külföldi turizmus terén ránk váró feladatokról, egy nem mindennapi sportrendezvényről és arról a pozsonyi kiállításról is, amely 12 festőművész jövőről alkotott vízióját mutatja be. 17 óra 5 perctől hallgathatják meg Soltész Rezső Szentpéteren rögzített műsorát. A Napzárta után, 18 órakor fejeződik be ünnepi közvetítésünk. (Nyit.) Baffi Dávid és Erik Šille közös kiállítása Pozsonyban, A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Megmutatni azt, amire nincs szó Noro Lacko művészettörténész, Erik Šille, Baffi Dávid, Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója, Bolemant Éva, a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás elnöke és Kiss Csaba, az At Home Gallery vezetője a Brámer-kúriában (Papp Sándor felvétele) Ami közös bennük: mindketten Kelet-Szlovákiából származnak, mindketten az ismert képzőművész-pedagógus, Ivan Csudái vezetése alatt folytatták/foly- tatják tanulmányaikat a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán, és mindketten pályakezdő festőművészek, akikre a szakemberek szerint érdemes odafigyelni. Baffi Dávid és Erik Šille. MISLAY EDIT Közös kiállításuk, amely 4. atelier címmel január 16-áig látható Pozsonyban, a Brámer-kúriában, egy több hónapos képzőművészeti projekt befejező része. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás és a somoijai At Home Gallery tavaly ősszel összefogott, hogy egy közös kiállítás-sorozat keretében mutassák be a kortárs képzőművészet néhány meghatározó személyiségét, elsősorban a szlovák és a magyar művészeket állítva a figyelem középpontjába. Kiss Csaba és Suzanne, akik az At Home Gallery vezetőiként egy évtizede foglalkoznak napjaink képzőművészetének népszerűsítésével, elsősorban a tíz év tapasztalatának tőkéjével járultak hozzá a rendezvénysorozat sikeres megvalósításához. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma munkatársai lelkesedéssel fogadták a tervet, s lehetőségeikhez mérten szintén igyekeztek mindent megtenni a sikerért. A nyitókiállításon a fiatal Andrea Bartošová és Michal Czinege - ugyancsak Ivan Csudái tanítványai - mutatkozhattak be. Ezután két, a középgenerációhoz tartozó művész alkotásai kaptak helyet a Brä- mer-kúriában: a szlovák Róbert Jančovič és a tájainkról származó, Budapesten élő Somorjai Kiss Tibor közös tárlata az egyik legemlékezetesebb rendezvénye volt a projektnek. A budapesti Szemző Tibor és a pozsonyi Dániel Matej a múzeum pincehelyiségében készített közös kép- és hanginstallációt. A harmincasok nemzedékét Varga Emőke és Partik Kovačovský képviselte. Az utolsó kettős kiállítás pedig oda tért vissza, ahonnan az első indult: a pályakezdő fiatalokhoz. Távolabbról figyelve Baffi Dávid és Erik Šille festményeit, első benyomásunk az lehet, hogy egyetlen személy alkotásait szemléljük. A képek színvilága ugyanis meglepően rokon. Közelebb lépve a festményekhez azonban rögvest kiderül, hogy nagyon is vannak különbségek a két fiatal művész stílusában. Ám ami még közös bennük: rendkívüli érzékenységgel figyelnek a bennünket körülvevő valóságra, a mindennapokra. Noro Lacko művészettörténész bevezetőjében egy ógörög szó, a „noos” jelentésének szépségére hívta fel a figyelmet, amely annak idején észt, lelket, tudatot jelentett, s később ebből fejlődött ki az „ész” jelentésű ráció. A szó eredeti értelmét ma is felidézzük, amikor azt mondjuk valakinek: „legyen eszed.” És nem arra kérjük az illetőt, hogy valamit következetesen, hideg aggyal vizsgáljon, hanem arra, hogy legyen érzéke az adott helyzethez, hogy fontolja meg a lehetséges összefüggéseket, és legyen tekintettel a helyzet körülményeire, Mert figyelemmel kísérni, észrevenni valamit: ez a képesség többet jelent, mint egyszerűen nézni - másfajta intelligenciát jelez. Sokkal törékenyebb és talán közvetlenebb kapcsolat ez a világgal, jegyezte meg Lacko. A képzőművész olyan nyelvet használ, amelyet talán nem lehet szavakra lefordítani - de meg lehet mutatni. Az emberiség, folytatta a művészettörténész, mindig ehhez a módszerhez folyamodott, amikor nem talált szavakat, amikor a „csecsemő” pozíciójába került. „Nem tudok beszélni a világról, mondja ez a csecsemő, mert a dolgokra, amelyeket látok, nincsenek szavaim, de meg tudom mutatni önöknek ezt a világot. Meggyőződésem, hogy a kortárs képzőművészet jelenleg ennek a csecsemőnek a tiszteletre méltó helyzetében van, nem a kora vagy a tapasztalata miatt, hanem mert azon világok számára, amelyeknek a felfedezésére elindult, nincsenek a nyelvünkben megfelelő szavak. Ezért kell néznünk. És nagyon figyelmesen, mert megtanulhatjuk, hogy többet lássunk, mint ameny- nyit általában szoktunk.” Erik Šille olyan forrásból merít inspirációt, fogalmazott Lacko, amely nem nevezhető éppen megszokottnak a festészetben: szívesen kölcsönöz objektumokat, témát és alkotói módszert napjaink egyik uralkodó ágazatától, az ipari designtól, vagy akár a képregénytől. Šille festményein azonban a figurák különös, ironikus, paradox történet főszereplői lesznek, és megkérdőjelezik annak a közegnek a tisztaságát és tökéletességét, amelyből a fiatal művész kiemelte és a saját vásznára helyezte őket. „Meggyőződésem, hogy az alaptörténet, amely Erik képein érzékelhetően tetten érhető, az elragadtatottság története. Elsősorban a vizuális elragadtatottság története, de egy olyan erős vizuális elragadtatottságé, amely nagyon gyorsan áüépi a politikum és az etika küszöbét, így Šille alkotása a szó jó értelmében elkötelezetté válik” - mondta Lacko. A bennünket körülvevő világ ér- zékelhetősége és a látottak szavakkal való kifejezhetősége közötti leküzdhetetlen szakadék még inkább mélyül Baffi Dávid képein, tette hozzá. „A szavak, a beszéd és a látás, a pillantás közötti ellentét nála szinte kézzel tapintható intenzitást kap. Dávid a megfelelő eszközt keresi, amellyel kifejezheti és megőrizheti személyes vizuális tapasztalatát. Vagy még pontosabban, Dávid annak a módját keresi, hogyan lehetne ezt a vizuális tapasztalatot még inkább gazdagítani a látható dolgok komoly és mélyreható festészeti vizsgálatával.” Baffi Dávid képeit, amelyek a po- intilisták alkotásait is idézik, a művészettörténész találóan kétdimenziós szobroknak nevezte. Erik Šille és Baffi Dávid a kortárs képzőművészet kiemelkedő fiatal alkotói közé tartoznak. Érdemes a segítségükkel vizuális tapasztalatokat gyűjteni. Meglátni azt, aminek leírására a szó olykor kevésnek bizonyul. NÉZEM A DOBOZT / Uj pittyegők, modern kütyük, megunt ketyerék Z. NÉMETH ISTVÁN Amikor már csak elvétve találunk szaloncukrot a karácsonyfán, viszont bokáig gázolunk a lehullott tűlevelekben, bizonyosak lehetünk benne, hogy hirtelen aktuálissá vált a 2005-ös, még enyhe nyomdafestékillatot árasztó asztali- és falinaptárunk. A fenyő- és petárdaünnep fárasztó semmittevését és édes mámorát bizonyára segít majd kipihenni a friss, dolgos hétköznapok végeláthatatlan sora. Ilyentájt gyakran az ember fülébe cseng a KFT együttes Elmúltak az ünnepek című dala, hiszen remekül megfogalmazták benne ezt a torokszorongató, kissé szomorkás január eleji életérzést, amelyet csak az a tudat tesz némiképp elviselhetővé, hogy a húsvét, bizony, napról napra közelebb kerül hozzánk. És én nézem a dobozt. És látom benne, hogy mint mindig, sok-sok hasznos és kevésbé hasznos ajándékkal meglepték egymást (és magukat) az emberek. Például sokan most kapták meg második (harmadik, negyedik stb.) mobiltelefonjukat, de (az árak mélyzuhanásának köszönhetően) sok család számára most érkezett el az a régen várt, ünnepélyes pillanat, amikor gazdagabbak lettek egy DVD-lejátszóval vagy egy helyre kis, jópofa házimo- zirendszerrel. Miközben a hangsugárzók bekötésével bíbelődtek, bizonyára sokan akadtak, akiknek el kellett gondolkodniuk, mi is legyen a régi (mondhatni: kőkorszaki), hirtelen fölöslegessé vált maroktelefon, tévé, hifitorony, hangfal, számítógép, esetleg CD-lejátszó sorsa... Eladni? (Kinek? Mennyiért?) Visszavinni valahova, ahol alkatrészeire szedik és újrahasznosítják? (Hova? Ki ismer ilyen helyet?) Elajándékozni? (Hiszen lehet, hogy ezt a típust már a Józsi bácsi is megmosolyogja!) Tény, hogy a különböző technikai szerkezeteket ma minden korábbinál olcsóbban vehetjük meg, és amilyen könnyen megszereztük, olyan gyorsan el is dobjuk őket. Viszont az az ár, amit fizetünk, vajon visszatükrözi-e előállításuk igazi költségét? A veszélyes elektromos és elektronikus hulladék háromszor olyan gyorsan gyarapodik, mint a többi, ez vajon nem okoz természeti katasztrófát? - tette fel nemrég egy dokumentumfilm a kérdést, s rögtön több elgondolkodtató választ is adott rá. A mikrocsipek persze nem azzal szennyezik a környezetet, hogy például telefüstölnék a lakásunkat. A tokiói Egyesült Nemzetek Egyeteme számításai szerint egy 32MB-os RAM-modul gyártásához 32 liter víz, 1,6 liter fosszilis üzemanyag, 700 grammnyi gáz és 72 grammnyi több száz más vegyi anyag szükséges, köztük a halálos arzéngáz is. A modern csípek kétszer ennyi üzemanyagot igényelnek, tehát egy ma tipikus asztali PC előállításához 240- kilónyi fosszilis üzemanyag szükségeltetik. Mark Strutt, a Greenpeace képviselője szerint „amióta az elektromos és elektronikus termékek megjelentek, jelentős mennyiségű mérgező anyag van bennük”. A film azt is bemutatta, mi lesz a már megunt „kütyük” sorsa: elviszik őket egy kevésbé fejlett országba, ahol ízzé-porrá zúzzák őket, majd betemetik földdel. Szóval szomorú a látvány, és nem kevésbé ijesztő a valóság: az elmúlt időszakban nemhogy csökkent volna, inkább sohasem látott méreteket öltött a környezet szennyezése. De hát a digitális, 5.1-es varázslatba beleszédülve ugyan ki törődik itt az „analóg” valósággal? Jobb nem is gondolni rá, hiszen a katasztrófa mindig máshol és másokkal történik, nem velünk. Nézem a dobozt. S. O. S. Tornádó! Asteroid 1-2. Ránk szakad az ég... Aztán hétfőn este az Akták különkiadását, amely a szeizmikus szökőárral foglalkozik. Atyaég! Hát ez tényleg megtörtént? Vajon ki írta a forgatókönyvet?