Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-03 / 1. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 3. TALLÓZÓ THE SÜN Száz turista életét mentette meg a dél-ázsiai katasztrófa pillanataiban egy tízéves brit diáklány, aki nem sokkal korábban tanulta a földrajzórán, hogy melyek a tengeri szökőár fenyegető előjelei. A The Sun szombati beszámolója szerint Tilly Smith szüleivel és húgával töltötte a karácsonyi szünetet a thaiföldi Phuket közelében, a tengerparton, amikor arra lett figyelmes, hogy az óceán kavarogni kezd, majd hirtelen messze visszahúzódik a partvonaltól. Azonnal eszébe jutott, amit a szökőárról és előjeleiről földrajztanára két héttel a ssünet előtt tanított, és szólt szüleinek, hogy szerinte a tenger perceken belül el fogja árasztani a partot. A szülők szerencsére hittek neki, és riasztották a környéken napozókat, majd a helyi szállodát is, amelynek személyzete azonnal elkezdte az épület és a partszakasz kiürítését. Néhány perccel később megérkezett a szökőár hatalmas hulláma, mindent elsöpörve maga előtt. A The Sun forrásai szerint Tilly Smith száz turista életét mentette meg lélekjelenlétével, és azzal, hogy figyelt a földrajzórán. Andrew Kearney, a Surrey grófságbeli Oxshott általános iskolájának földrajztanára a legnagyobb brit tömeglapnak elmondta: már az órán észrevette, hogy Tillyt „nagyon megfogta” a szökőárról szóló tananyag. Az órán Kearney egy videofelvételt is bemutatott az osztálynak egy korábbi szökőárról, amely Hawaii szigetét érte. A felvételen egy túlélő éppen olyan előjelekről beszélt, amelyek a dél-ázsiai katasztrófát is megelőzték, és Tilly Smithnek az ő szavai jutottak eszébe, amikor látta a tenger hirtelen visszahúzódását. Az az üdülőhely, ahol Tilly és szülei töltötték a karácsonyt, egyike volt azon kevés partszakasznak Phuketben, ahol senki nem halt vagy sérült meg. MAGYAR NEMZET ONLINE Külföldiek is igénybe vehetik az úgynevezett eutanáziaklinika „szolgáltatását” Zürichben, ahol a betegek saját maguk kérhetik, hogy segítsék őket halálba. A svájci törvények szerint legális az önkéntes eutanázia, a klinikán viszont olyan országokból is fogadnak betegeket, ahol ezt tiltják a törvények. Azok, akik a kegyes halált választják a további szenvedések elkerülése helyett, a Dignitas nevű nonprofit szervezethez jelentkezhetnek be. Az illetőnek először egy kérelmet kell benyújtania, amelyben rögzíti, hogy ítélőképessége birtokában van, és nem befolyásolja őt harmadik személy abban, hogy véget akar vetni életének. Ezután a beteg Zürichbe repül egy közeli családtagjával vagy barátjával, bár van, aki egyedül utazik. Majd a Dignitasba megy, ahol japán teával kínálják. Itt megkérdezik a pácienstől, valóban akarja-e az önkéntes eutanáziát. Ha a válasz igen, akkor orvost hív. Az orvos beszél a beteggel, aki, ha meggyőződik arról, hogy a páciens betegsége valóban halálos, akkor felírja a halálos mennyiségű, 15 milliliteres dózisú altatószert, amit egyébként állatorvosok használnak. Nem az oroszok, nem az amerikaiak, hanem a kínaiak győznek a 2008-as olimpián Jön a sárga veszedelem? szerves része. Nálunk csak a lakosság 30 százalékának van köze a sporthoz.” Amikor Kína 1932-ben debütált az olimpián, egyetlen vágtázó képviselte a pontlistán. Húsz évvel később egyetlen úszó. Csakhogy amikor hosszú esztendők izolációja után Los Angelesben (1984) visszatért a sport nagy színpadára, eredményességben a negyedik lett. Tavaly Athénban 32 aranyéremmel már második az Egyesült Államok mögött. Tizenkét éremmel túlteljesítette a kommunista párt által kitűzött célt. „Sikereink pártunk és kormányunk munkájának a gyümölcse” - ismételte el a propagandaszólamot Feng-csu, a győztes női röplabdacsapat kapitánya. Na és a fogadtatás Athén után! Díszpompa, mint a május 1-jei felvonulásokkor. A küldöttséget piros nyakkendős úttörők és magas rangú kommunista vezérek várták Tizenkét éremmel túlteljesítette a kommunista párt által kitűzött célt. A pekingi Mennyei Béke Kapuja téren új látványosság díszeleg. Óriási digitális óra. Számlálja a napokat. Visszafelé. Ha kigyullad a nulla, megkezdődik a harmadik nyári olimpia Ázsiában. Az első Kínában. Peking 2008. Mostanság 1309 napot mutat az időmérő. TOMI VINCE Három kilométerre onnan egy szürke épületben (egyike az 1,3 milliárd lakosú ország háromezer sportiskolájának) megállás nélkül, tempósan zajlik az élet. Ötszázötven tanuló szinte vért izzad naponta. Az 5-16 éves gyerekek spártai viszonyok közepette, elszakítva a szülőktől, csak a sportolást és a tanulást ismerik. Semmi mást. Az első foglalkozás reggel 6.30-kor kezdődik, az utolsó 21 órakor végződik. Az úgynevezett kerí- tők egyenesen az óvodából irányítják a kitippelt gyerekeket a taposómalomba, ahol a néhai keletnémet és szovjet modellen is túl- tevő drill vár rájuk. .Állandóan azt sulykolták a fejembe: nyugodjak meg, feleslegesek az emóciók, hagyjak fel velük. Egész estéket és éjszakákat átsírtam, de hiába” - emlékezett visz- sza a pekingi sportiskolában eltöltött évekre Fu Ming-hszia, a női műugrás négyszeres olimpiai bajnoka. A hét minden napján kilenc órát edzett, évente kétszer láthatta a szüleit. Néha eljöttek a versenyeire, de személyesen nem találkozhatott velük. Amikor később újságírók megkérdezték tőle, mit is csinálnak, csak ennyit mondott: „Tulajdonképpen nem is tudom.” „Ez az embertelen, testet és lelket nyomorító rendszer csak totalitárius államban létezhet - mondta Vitalij Szmirnov, az Orosz Olimpiai Bizottság volt elnöke. - De el kell ismernünk, biztos garancia a sikerre. Fel kell készülnünk, hogy nem az oroszok, nem is az amerikaiak, hanem a kínaiak győznek a következő olimpián.” Hogy Kína szuper sportnagyhatalom lesz, ezzel mindenki számol. „Még nem vagyunk a legjobbak - hárítja el a bókokat Juan Wei-ming, a sporthivatal elnöke.- Nem tartozunk azon országok közé, mint például Ausztrália, ahol a sport az emberek életének Lógnak a szeren. Kifordítva. egyenesen a repülőgép lejáratánál. Fúvószenekar és népviseletbe öltözött táncosok vidámították a hangulatot, transzparenserdő éltette az athéni olimpikonokat. Liu-Hszi-ang gátfutó, az atlétika első kínai olimpiai bajnoka lett a nemzet hőse. Büszkén nyilatkozta: „Megmutattam a világnak, hogy sárga bőrű atléták is futhatnak olyan gyorsan, mint a négerek vagy a fehérek. Ez egy csoda. Kínában még sok csoda fog történni. Ámulatba ejtjük az emberiséget...” Sárga veszedelem? Nagyanyáink már régóta emlegetik. A Bibliára hivatkozva... De igazából mi is eredményezte a sport felemelkedését ebben az óriási országban? Talán a dopping? Sydney előtt a vezetők 27 kínai olimpikont zártak ki dopping miatt a keretből. Tavaly egyetlen túlkapásra sem került sor, mindenki tisztának bizonyult (Bugár Imre, a diszkoszvetés világbajnoka és olimpiai ezüstérmese erre azt szokta volt mondani , ironikusan, hogy csak az doppingol, akit rajtakapnak). Sokak szerint a kínai sport előretörésében kulcsszerepet játszottak a 80-as évek reformjai és a gazdasági fellendülés. „Nem így van - állítja John Li, a bostoni egyetem professzora. - A fényes érmek még mindig a szovjet mintára tervezett központi sportirányítás produktumai.” Mit kínál 2008-ra Peking? „Az USA könyörtelen vereségét” - hirdeti nagy betűkkel a Beijing Times című újság. A kormány és a párt már elfogadta „a 45 aranyérem” stratégiáját. A rendezés Kína kirakata lesz. Ezzel akarja elterelni a figyelmet az emberi jogok durva megsértéséről.- Architektonikái csodákat építenek, olyanokat, mint például a Madárfészek nevet viselő 100 ezres stadion, vagy a mesés uszodakomplexum. Peking utcáin ötmülió virágcserép díszeleg majd, a tudósok hároméves tesztelés után olyan virágokat fejlesztettek ki, amelyek garantáltan augusztusban, a játékok idején fognak virítani. Felejtsük el az athéni rendezők kétségbeesett hajráját az olimpiai létesítmények építését illetően. Kínában egy esztendővel a játékok megkezdése előtt minden elkészül. „Olimpiai életemben először kellett azt mondanom a rendezőknek, fékezzék magukat” - ismerte be Jacques Rogge, a NOB elnöke. A megalomániás kínai olimpia költségvetése 37 milliárd dollár. Több mint egybillió szlovák korona. Athén megúszta 380 milliárd- dal. Itt tart ma az emberiség legnagyszerűbb sportlátványossága... (Képarchívum) VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 KOMMENTÁR Nemzetiségi lelkizés KOCUR LÁSZLÓ Megtörtént hát ez is. Ivan Gašparovič valamivel több mint féléves elnöklés után megtarthatta első újévi köszöntőjét. Egy köztársasági elnöknek hivatali ideje alatt sok helyen sok beszédet kell mondania. Az újévi köszöntő azonban kiemelkedik ezek sorából: az állam első embere legfeljebb ötször élhet ezzel a lehetőséggel, szavai a közszolgálati médiumokon keresztül elméletileg minden háztartásba eljutnak, a beszédet párvezetők, politológusok, szakértők kommentálják. így nem mindegy, hogy mit foglal bele és mit nem. Elöljáróban emeljük ki, Gašparovič az országban élő nemzetiségeket is belefoglalta beszédébe: a lelki gazdagsághoz hozzájáruló értékként említve őket, majd felszólított, ne bánjunk pazarlóan ezekkel az értékekkel. így, többes szám első személyben. De vajon kik rejtőznek a mi személyes névmás mögött. Mi, a szlovák nemzet? Valószínűleg igen, mert előtte a szlovákok nemzetiségekkel való együttéléséről szólt. Még ha a priori megelőlegezzük ez államférfiúi beszédnek a jóindulatúságot, akkor is olyan felemás módon veszi ki magát ez az egész. Egyrészt mert Szent István már egy évezreddel korábban megfogalmazott valami hasonlót, másrészt joggal furcsáll- hatjuk, hogy évszázados együttélés után a legfőbb közjogi méltóságban még mindig él az igény, hogy önnön véreinek atyaian megcibál- ja a fülét, mondván: itt vannak ezek a nemzetiségek, jól bánjatok ám velük... Az elnök elődjéhez hasonlóan érintette a reformokat és hatásukat is. A reformok alkotóit, elemző hozzáállásra intette, ugyanakkor elismerte a változások szükségességét. Ezzel kapcsolatban tehát salamonian járt el. Ha bírálta volna a valóban szükséges reform- intézkedéseket, könnyen megkaphatta volna a populista jelzőt, így viszont a választók úgy érezhették, a köztársasági elnök együtt érez velük. Ezt külön hangsúlyozta is: mindig érdekelni fog, hogyan és miből élnek. Ezenkívül olyan befutó témákat is felvetett, mint a Tátra, a régiók közti gazdasági különbségek, a bűnözés elleni harc. Gašparovič vette ezt az akadályt is. Nem ígért semmit, de az elmondottaknak pozitív kicsengésük volt némi empátiával. így választói újfent megbizonyosodhattak róla, igen, ez a mi emberünk. A nem rá voksoló szlovákok jó része számára is akceptálhatóak voltak az elmondottak, mivel a beszéd egy része a hazafiságról és a nemzeti büszkeségről szólt. A nemzetiségek meg vélhetően más adót néztek. JEGYZET____________ Pénztárcánk bánhatja PÉTERFI SZONYA Az új esztendő első napjaiban az áruházláncok soha nem tapasztalt kiárusításokkal csalogatják a vásárlókat. Bár többnyire nem olvasom a postaládámba gyömöszölt röplapokat, családom, ismerőseim mindig közlik, mi és hol kapható, persze jutányos áron. Hiába magyarázom, hogy a feltüntetett, ám vastagon áthúzott alapár messze túlhaladja a valósat, hogy a leértékelés mértéke nem is olyan túl nagy, érveléseimet általában elengedik a fülük mellett. És akadékos- kodónak tartanak. Nem segített rajtam az sem, hogy nemrég bebizonyítottam állításomat. Élelmiszerboltunkban hetente egy nap egyetlen órájában féláron kínálják a hentesárut. Épp a boltban bóklásztam, amikor hirtelen vásárlók hada rohamozta meg a húsrészleget. Pillanatok alatt a tálcás sertés- és marhahús, a pulyka- és csirkedarabok a bevásárlókocsikban tornyosultak, látszatra korlátlanul. Mire a zűrzavarban észbe kaptam, már csak néhány csirke- számyadag árválkodott a hűtőpulton. Nem tagadom, engedtem a kísértésnek, s az egyik tálcát a kosaramba süllyesztettem. A pénztárosnő nem értette, hogyan keveredtem a nagyban vásárlók közé, de én is megkaptam a kedvezményt. A családom elégedetten nyugtázta „ügyességemet”; jutalmul a férjem hozzáfogott a szárnyak grillezéséhez. A hulladék eltakarítása közben esett a tekintetem az árcédulára: az áruházlánc a más boltokban 65-80 koronáért kínált csirkeszárnyat majd 115 koronáért árulta. Az 50 százalékos kedvezmény ellenére nem igazán a vásárló nyert az üzleten. Sejteni lehet, mi lesz mától az „évszázados kiárusítást” hirdető áruházakban. Mert hát ilyenek vagyunk: abban a hiszemben, hogy olcsón jutunk hozzá, ha kell ha nem, vásárolunk. Mint azok az idős nagymamák, akik kora reggel a buszban azon tanakodtak, hogy egy vagy két WC-deszkát vegyenek potom ötvenesért. Mielőtt kiürítjük a családi kasszát, s hozzányúlunk a tartalékokhoz, ajánlanám, alaposan vegyük szemügyre nemcsak a portékát, hanem az eredeti árcédulát is. Mert ha mégis engedünk a csábításnak, s odahaza rádöbbenünk, hogy a kedvezményjóval kisebb a meghirdetettnél, panaszkodni legfeljebb a sóhivatalba mehetünk. A kérdés persze: oda meg minek?! FIGYELŐ VIETNAMI SAJTÓ Madárinfluenza-vírust találtak egy 16 éves vietnami lány szervezetében. A déli Tai Ninh tartományból való lányt Ho Si Minh-város trópusi betegségekkel foglalkozó kórházában vizsgálták, és az eredmények szerint az emberre veszélyes H5N1 vírussal fertőződött meg. Hivatalos közlés szerint a beteg súlyos légzési problémákkal küszködik, és az állapota válságos. A lány egy beteg csirke levágása és elkészítése közben kapta meg a kórt. Vietnamban egy év alatt húszán haltak meg madárinfluenzában. A hivatalos adatok szerint az utóbbi időben hat tartomány gazdaságaiban állapították meg a betegség létét.
