Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-18 / 13. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 18. ___________ Riport 15 A humanitárius szervezetek naponta hangsúlyozzák: ami nálunk éppen nélkülözhető, az a katasztrófa sújtotta Délkelet-Ázsiában életeket menthet meg Megmozdult a világ Miképp érik meg a következő napot meg az azt követőt? ( ČTK/AP-felvétel) zenkét hónapos újjáépítési programmal. Ennek során lakóházak, közösségi épületek újjáépítésében veszünk részt, de folytatni kívánjuk a rehabilitációs munkánkat is. Aki úgy érzi, hogy segítséget szeretne nyújtani, pénzadományt a 11705008-20464565-ös OTP számlaszámra utalhat.” Szlovákiai mentősök a helyszínen A hősi központi mentőszolgálat csapata január 6-án jutott ki a katasztrófa sújtotta térségbe, és a hét végén tért vissza - tudtuk meg Cul- ka Jánostól. „A mentőszolgálatnak sok tapasztalata van e téren - mondta Culka - hiszen alakulataink dolgoztak már árvíz vagy földrengés sújtotta területen.” A Človek v ohrození - Veszélyeztetett Ember Polgári Társulás egyike azoknak a szlovákiai szervezeteknek, melyek a világ több országában is dolgoznak; főképp ott, ahol háború, illetve természeti katasztrófa pusztított. Építettek iskolát Koszovóban, de az iráni földrengés sújtotta övezetben, Bám közelében is. Andrej Bán fényképészpublicista, a társulás elnöke szerint jó esélyük van arra, hogy aktívan részt vegyenek a délkelet-ázsiai 2004. december 26-án valahol az Indiai-óceán fenekén megmozdult a föld, és Délkelet-Ázsia napsütötte, homokos tengerpartjai néhány óra leforgása alatt pokollá változtak. Évtizedekbe telhet, míg az „elveszett paradicsomban” az ideiglenes tömegsírok fölött helyreáll a rend, ám a helyieket mostanság nem is annyira ez foglalkoztatja. Inkább az, miképp érjék meg a következő napot, meg az azt követőt... LŐRINCZ ADRIÁN Egy-két nappal a földmozgás, majd a gyilkos szökőár után szerencsére megmozdult szinte az egész világ - legalábbis az a része, amelyik civilizáltnak tartja magát. Milliók maradtak fedél, élelem és víz nélkül, egyértelmű tehát, hogy segíteni kell. Az illúzió, hogy a világnak az a szeglete oly távol van, hamar szertefoszlott; szinte abban a pillanatban, amikor a sajtó hírül adta, mennyi európai turista vesztette életét, illetve tűnt el nyomtalanul a romok, az iszaptenger alatt. Mindenkit megdöbbentett a látvány Nem hiszem, hogy volna olyan, akit ne rázott volna meg a televíziók által szinte egyenes adásban közvetített katasztrófa látványa. Gyermekeiket veszített anyák, a szomjúságtól félájult, a kimerültségtől és éhezéstől jártányi erővel sem bíró emberek néznek ránk nap mint nap a képernyőről. A humanitárius szervezetek pedig naponta hangsúlyozzák: ami nálunk fölöslegként jelentkezik, illetve éppen nélkülözhető, az Délkelet-Ázsiában életeket menthet - legyen szó élelemről vagy akár néhány dollárnyi aprópénzről. Amikor ezeket a sorokat írom, a világ országainak kormányai, segélyszervezetei, egyházai, illetve civil szervezetei tízmilliárd dollárt gyűjtöttek össze a katasztrófa áldozatainak megsegítésére. Sok ez, vagy kevés? Az emberéletnek nincs ára, de a térségben minden attól függ, milyen gyorsan ér célba az élelmiszer- és ivóvízszállítmány, menynyi szérum áll az orvoscsoportok rendelkezésére, meg tudják-e fékezni a járványokat. Nem lehet tehát kérdéses, ada- kozzunk-e vagy sem. Magyarok az elsők között Akár jóleső érzéssel is eltölthet bennünket, hogy a magyarok az elsők között érkeztek a természeti katasztrófa sújtotta övezetbe. A Magyar Baptista Szeretetszolgálat munkatársai, illetve orvoscsoportja már december 27-én a helyszínen volt. Ők azok, akik fennállásuk nem egész egy évtizede alatt 7 háborús helyszínt megjártak - a Cse- csenföldtől kezdve Kambodzsán, Észak-Koreán át Nyugat-Szahará- ig. A Srí Lankán tevékenykedő Tisch Ferenc főképp a térség árváival foglalkozik, míg Indonéziába orvosok egy csoportját küldték. „Két területet ölel fel jelenlegi tevékenységünk - tudtam meg Deb- reczeny Istvántól, a szeretetszolgálat médiareferensétől. - Azon kívül, hogy már meglévő és működő árvaházakat támogatunk Srí Lankán, megkezdtük egy magyar árvaház megépítését is. Úgy tűnik, hogy munkatársaink fáradozását siker koronázza,’ mert megtaláltuk a megfelelő épületet. Gyűjtési akciónk sikerének köszönhetően megvalósíthatjuk tervünket, hogy mintegy ötszáz-ezer gyermeknek biztosítsunk otthont és magas szintű ellátást, gondoskodhassunk iskoláztatásukról is. De emellett fut az örökbefogadási programunk is, amely arról szól, hogy a világ bármely táján élő személy képletesen örökbe fogadhat egy-egy ott élő gyermeket, akit aztán minden hónapban anyagilag támogat (bővebb információ a www.fogadjo- rokbe.hu honlapon, a magyar árvaház számlaszáma pedig 117 36 082 - 200 552 46 - a szerző megj.). Köszönhetően annak is, hogy elég hamar léptünk, elmondhatom, a segélyek szervezése és célba juttatása terén jó helyzetben vagyunk. Elsőként a helyi baptista közösséggel, majd az ENSZ ifjúsági szervezetével vettük fel a kapcsolatot; nekik köszönhetően a logisztikai problémák sokaságát sikerült megkerülnünk. így biztosak lehetünk abban, hogy szállítmányaink a megfelelő időben a megfelelő helyre kerülnek.” Ugyanott, mégis más területen tevékenykedik az 1991-ben alakult Magyar Ökumenikus Segély- szervezet. Munkájukról Fekete Dániel sajtóreferens adott felvilágosítást. „Két fő területen fejtünk ki tevékenységet - mondja. - Az egyik a hazai szociális segítségnyújtás: Magyarországon tizenhat intézményt működtetünk folyamatosan, főképp a családoknak és a hajléktalanoknak segítünk. Másik fő tevékenységi területünk egy nagyon sokrétű nemzetközi munka. Már a Romániából érkező menekülthullám idején megkezdtük tevékenységünket, de a világ számos területére eljutottunk, például Csecsenföldre. Az Észak-Kauká- zusban folyamatosan működő, bejegyzett irodánk van. Főképp menekülttáborok ellátásával, iskolák, árvaházak újjáépítésével foglalkozunk, tehát a gyorssegélyezésen kívül kivesszük a részünket a hosz- szabb távú fejlesztésben is. Csak egy példát említek: Afganisztánban 1991-től kilenc iskolát építettünk újjá és két egészségügyi központot adtunk át. De említhetném az iraki háborút vagy a balkáni konfliktust is; ezekbe a térségekbe szintén juttattunk segélyeket. Válságstábunk a délkelet-ázsiai katasztrófa után azonnal összeült, így már december 29-én megérkeztünk Srí Lankára. Az első segélyszervezetek között voltunk tehátjelen. A mintegy másfél tonnányi gyógyszersegélyt Srí Lanka északi, keleti és déli partvidékén osztottuk szét, majd palackozott ivóvizet, illetve személyi higiénés csomagokat a Tangallét övező menekülttáborokban. Jelentős munkát végeztek dolgozóink a szökőár által eltömített, szennyeződésektől megfertőzött kutak tisztítása, illetve új vízpumpák beszerzése során. Itt említeném meg, hogy szerveztünk a továbbiakban is részt vállal a katasztrófa következményeinek felszámolásában - mégpedig egy három hónapos gyors segítségnyújtással, illetve egy tiPalackozott ivóvizet hoztak a Tangallét övező menekülttáborokba (Fotó: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet) hosszú távú segélyezési programban. „Társulásunk a természeti katasztrófát követő második napon, december 28-án vette fel a kapcsolatot a bősi székhelyű Központi Mentőszolgálattal - mondja Andrej Bán. - Ekkor tudtam meg Culka Jánostól, hogy ők már megkezdték a gyűjtést. A Človek v ohrození - Veszélyeztetett Ember Polgári Társulás azonnal ötvenezer koronát különített el számukra, és ekkor határozott úgy a vezetés, hogy addig nem nyitunk számlát, míg a mentőszolgálatnak össze nem gyűlik a kiutazáshoz szükséges, mintegy egymillió korona. A kormány ugyanis arra hivatkozva, hogy tőlük senki nem kért mentőalakulatokat, nem adta meg nekik ezt az összeget. Megjegyzem: ez féligazság, hiszen a világ számos országának kormánya maga ajánlotta fel, hogy mentőket küld. Bár ez két hét távlatából úgy tűnhet, hogy nem jó döntés volt, azért mégis eredményesnek bizonyult, hiszen a mentők végül is eljutottak a helyszínre. A polgári társulás január 3-án tette közzé, hogy gyűjtést szervez; a 266 052 0502/1100-as számlán- melyre továbbra is várjuk az adományokat -, s egy héten belül mintegy nyolcmillió korona gyűlt össze, ennek jó része SMS-ekből. A célunk az, hogy amint logisztikailag is megoldódik a segély útja, hosz- szabb távú fejlesztésbe kezdünk; ez alatt valamilyen közintézmény - például iskola vagy kórház felújítását kell érteni. E téren vannak tapasztalataink.” A hazai politikai elit címére Andrej Bán megjegyezte: nem reagáltak kellő gyorsasággal, ami annak tulajdonítható, hogy - kis kivétellel - túlságosan belefeledkeztek az itthoni problémákba. Pedig nem ártana, ha az ország határain túlra is látnának. Segélyezési verseny? Időközben a miniszterelnök is beismerte, hogy kormányszinten megkésve kezdtek el foglalkozni a délkelet-ázsiai segélyezéssel, ám a miniszterek némelyike időben megtette a szükséges lépéseket. A bősi mentők kiutazása kapcsán pedig hozzátette: nem az a fontos, honnan szereztek pénzt, hanem az, hogy ott vannak. Diplomáciai és protokolláris lépések nélkül a kormány állítólag tehetetlen. Az ígéretek sorsa az, hogy vagy betartják őket, vagy sem - sommázhatnám a délkelet-ázsiai helyzet kapcsán, arra utalva, hogy szülte nincs is olyan kormánya a világnak, amelyik ne ígért volna milliókat. Az élen hagyományosan az Egyesült Államok jár; a világ eme nagyhatalmának lakosai az egyik közvélemény-kutatás eredményei szerint meg vannak győződve arról, hogy hazájuk az ország éves költségvetésének egynegyedét a szegény államok segélyezésére fordítja (mások szerint csupán a költségvetés egy százalékának az egynegyede lehet ez az összeg). Bárhogy legyen is, tény, hogy az afrikai államok a mai napig nem kaptak egy centet sem a Bush által beígért évi ötmilliárd dollárból, és tény az is, hogy az Európa Unió évente lényegesen többet fordít a harmadik világ megsegítésére, mint az USA. A lényeg az, hogy a segély idejében a megfelelő helyre kerüljön - és e téren a többéves gyakorlattal, jól kiépített hálózattal rendelkező, potokolláris szabályok által nem kötött civil szervezetek, illetve egyházak rendelkeznek tapasztalatokkal. Segítsünk tehát, ha segíthetünk! Visszaküldik a mentőosztagot Pozsony. Néhány héten belül újabb mentőalakulatot küld Szlovákia a katasztrófa sújtotta Srí Lankára - közölte Culka János, a bősi osztag vezetője. A következő út előtt ismét anyagi támogatásra, valamint Srí Lanka írásos meghívására kell várni. Culka bízik benne: legfeljebb két héten belül ismét útnak indulhatnak. A kérést Ľubomíra Károlyiová, Srí Lanka tiszteletbeli nagykövete már szóban jelezte, s egyben megköszönte a szlovák-magyar csapat segítségét. „A katasztrófa sújtotta vidékeken a helyreállítás viszont több időt vesz igénybe. Hogy a segítség 100 százalékos legyen, újabb és újabb mentőakciókat kell szervezni” - vélekedik Károlyiová. A mentőosztag nyolc napig tevékenykedett Srí Lankán. „A munkájukhoz használt különösen erős fertőtlenítő oldat miatt - egészségi okokból - tovább nem dolgozhattak volna” - pontosított Culka. A rendelkezésükre álló több mint 600 liter szert 12 épület - korház és iskola - fertőtlenítésére használták fel. (dp)
