Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-18 / 13. szám, kedd
Vélemény és háttér 7 UJ SZÓ 2005. JANUAR 18.-Ezt nektek főztem (ki)! (Szalay Zoltán rajza) A mai politológusok irigyelhetnék a magyar költő prognosztizáló tudását Ady Endre és II. Miklós TALLÓZÓ EURÓPAI SAJTÓ Az európai napilapok a Cassini-Huygens európai űrszonda landolását ünnepük a Szaturnusz legnagyobb holdján. A német Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a sikeres talajt érés a Titánon sokat lendíthet az Európai Űrkutatási Hivatalon. A lap szerint a Huygens-projekt a legambiciózusabb űrkutatási küldetés, amelyet valaha Európa végrehajtott”. A német újság szerint a Huygens megmutatta, hogy milyen sokra képesek a robotok az űrkutatásban. ♦ ♦♦ A szintén német Frankfurter Rundschau megkérdőjelezi, mennyi haszna lehet az emberiségnek ebből a misszióból. Az újság elismeri, hogy „lenyűgöző siker” az űrszonda és a Cassini anyahajó eredménye, de felteszi a kérdést: „Milyen haszna van mindennek azon a néhány fantasztikus fotón és a kíváncsi tudósoknak szállított adaton kívül?” ♦ ♦♦ A spanyol El País című napilap szintén „lenyűgöző sikerről” ír, de sokkal lelkesebb a küldetés gyakorlati hasznát illetően. A lap úgy fogalmaz, hogy „többet tudhatunk meg az eleddig hozzáférhetetlen világokról”. Hozzáteszi: a Titán mérföldkő egy izgalmas kalandban, amelyben az emberiség az ehhez hasonló eredményekkel folyamatosan meglepi önmagát. ♦ ♦♦ A francia Libération az „európai tudósok kvalitásait” dicsőíti, de elismeri, a NASA megérdemli, hogy a siker részese lehessen. A lap megjegyzi, a hétéves utazás után „a Huygens-projekt technológiája máris idejétmúlt, ami arra emlékeztet minket, hogy a tudománynak időre van szüksége, a tudományos csoportoknak pedig stabilitásra és hosszú távú tervezésre”. TAGESZEITUNG A német újság arról ír, hogy Charles Graner amerikai katona 10 évi börtönbüntetésre ítélése az iraki Abu Ghraib börtönben elkövetett kegyetlenkedések miatt sok kérdést vet fel. Az újság szerint a rabok zaklatása „logikus következménye” volt annak, ahogyan az amerikaiak a terrorizmussal gyanúsított emberekkel bánnak. A botrány kimondhatatlan károkat okozott az Egyesült Államokról kialakított képnek. THE INDEPENDENT A brit sajtó a Konzervatív Párt sikertelenségéről ír, miután egy volt államtitkár átült a kormányzó Munkáspártba. A The Independent szerint a toryk a legutóbbi közvélemény-kutatás adatai alapján az elmúlt egy évszázad legsúlyosabb választási veresége előtt állnak. Robert Jackson volt felsőoktatási államtitkár azért távozott a konzervatívok soraiból, mert - mint fogalmazott - a toryk- nak már nincs egyértelmű identitásuk vagy helyük a brit politikában, (o) Száz éve éppen, hogy Ady Endre elolvasott egy Szentpétervárról érkezett hírt, aztán úgy döntött: ez igazán érdekes esemény, és ír róla. A cikk a Budapesti Napló 1905. január 21-i számában látott napvilágot A pétervári ágyúmerénylet címmel. A cár még nem tudta, Ady viszont igen, hogy eljött a forradalom. E. FEHÉR PÁL Az előzményeket ezúttal kövessük II. Miklós cár naplójából. Január 19-én, csütörtökön ezt jegyezte fel: „Kilenc előtt érkeztünk a városba. Szürke, csendes nap volt, nyolcfokos fagy. Otthon, a Téli Palotában öltöztem át. Fél U-kor köszöntöttem a katonákat. 11 előtt indultunk a templomba. Az istentisztelet másfél óráig tartott. A vízszenteléshez már kabátban mentünk. A díszsortűz idején első lovas ütegem egyik ágyúja a Vaszilevszkij- szigetre lőtt, eltalált egy helyet a vízszenteléshez közel, valamint a palota egy részét. Az emelvényen találtak néhány töltényhüvelyt, és a Tengerészeti Hivatal zászlaját is eltalálták. A reggeli után nagyköveteket és követeket fogadtam az Arany-teremben. 4 óra-' kor Carszkojéba utaztunk. Sétáltam. Dolgoztam. Kettesben ebédeltünk, és korán nyugovóra tértünk.” Ady természetesen arról sem tudott, hogy a cár naplót vezet, ám az eseményekről némileg pontosabban értesült őfelségénél. Noha még nem volt rádió, telex, sőt a Budapesti Napló ugyan roppant tekintélyes lap volt, de szentpétervári levelezőre nem futotta, hiszen talán ha nyolcán állították elő naponta az újságot. Ady az Humanitét olvasta, az első világháború előestéjén mártírhalált halt francia szocialista, Jean Jau- res orgánumát, amely rendszerint a megjelenés másnapján már Budapesten volt. Szóval Ady - rendes szokásához híven - elolvasta az Humanitét, és beszámol olvasóinak, hogy mi történt az északi fővárosban. Egyszersmind értelmezi is a történteket: „A kartács- golyók vízkereszt ünnepén, a befagyott Néva partján, egyenesen a cári sátort és a Téli Palotát keresték. A külföldi lapok szentpétervári tudósítói olyan hangon, milyet csak a legóriásibb események váltanak ki a viharos eseményekhez szokott újságírólelkekből, azt hirdetik, hogy a katasztrófa nagyon közel van...” A cár - mint olvashattuk - nyugodt. A cárnővel kettesben ebédelt, majd korán lefeküdt. És másnap, ekkor írhatja Ady a cikkét a szombati számba, már nem izgatják a tegnapi események: „Csendes, napos idő, a fákon csodás zúzmara. Reggel Alekszej bácsival és néhány miniszterrel tanácskoztam az argentínai és chilei hajókról. A bácsi velünk reggelizett. Kilenc embert fogadtam. Kettesben mentünk megcsókolni az Istenanya ikonját. Sokat olvastam. Kettesben töltöttük az estét.” Magyarázatként: Alekszej nagyherceg, a cár nagybátyja, a haditengerészet vezérkari főnöke volt, és éppen hajókat akartak vásárolni a dél-amerikai államoktól; a „sok olvasás” persze nem irodalmi érdeklődést mutat, hanem a hivatalos iratokra vonatkozik. És semmi nem jelzi, hogy a cár nyugtalankodna vagy bármilyen előjelét látná, holott ágyúlövések jelezték ezt, hogy vasárnap már nem lát más megoldást, mint belelövetni a tömegbe, hogy elkezdődik a forradalom. Ady azonban pontosan ezen a napon így indítja a cikkét: „Mintha XVI. Lajos szerepét szánta volna a sors II. Miklós cárnak.” És nem arról kívánok írni, II. Miklós ugyanolyan vak volt saját sorsát és az ország helyzetét tekintve, mint annyi elődje vagy akár az a XVI. Lajos, aki ugyancsak naplót vezetvén, a Bastille lerombolásának napján, csak azt jegyezte fel: „semmi”, azaz a vadászat sikertelen volt. Ady, a Budapesti Napló Honvéd utcai redukciójában vagy abban a kávéházban, ahol a cikket írta, ezzel ugyancsak tisztában lehetett. „A francia zsarnokok között nem XVI. Lajos volt a legbűnösebb. És II. Miklós cárnál is ültek hitványabb és kegyetlenebb tirannusok a cári trónon. XVI. Lajost jóindulatú embernek tartja a história. Alapjában jóindulatú, gyönge lény a minden oroszok mostani cárja is. És a történelem régi szokása szerint, újra meg akarja ismételni magát...” - zárta Ady politikai elemzését. A mai politológusok ugyancsak megirigyelhetnék Ady éles helyzetelemzését és prognózisát. Persze Ady Endre idejében nem voltak politológusok, „csak” hírlapírók, és a prognózisokat inkább próféciának nevezték. Hiába, ilyen volt a szecesszió stílusa... Tagadhatatlan viszont: Ady menthetetlennek látta a cárizmust, beleértve a végkifejletet, II. Miklós személyes sorsát is, amely 1918. július 17-én teljesedett be Jekatyerinburgban. Az első jelet kellett értékelni, s lényegében pontosan jelezte az események sodrását és elháríthatatlan fejlődésüket. Ez nem csupán megérzés volt, noha a költő esetében nem tagadható az érzelmek fokozott szerepe. Szokás, hogy Ady versben fogalmazott jövőlátomásait - igaz jóslatként fogadjuk el, viszont, kivált napjainkban tapasztalható, divatos jelenség ez - újságcikkei esetében inkább a kétségtelenül létező tévedési hányadost emlegetik. Főleg ha gróf Tisza István politikai szerepéről mondott ítéletét idézik... Ady azonban olyan hírlapíró volt, aki képes volt a híreket nyomon követni, naprakészen elemezni. Mindig az emberi szituációkból vezette le a politikai történéseket. Nem konstruált elméleteket, hanem a tényeket tisztelte. Az ő véleményét pedig Vészi József, a kiváló főszerkesztő tisztelte. Az orosz forradalomban az új, a XX. század egyik legnagyobb kihívását látta meg. Meg azt a hasonlóságot is észlelte, amely a monarchia állapota és az orosz cárizmus ingatag helyzete között létezett. 1904-ben az az adat volt számára a meghatározó erejű, hogy abban az évben 97 340 ember kényszerült kivándorolni Amerikába. Kevesen foglalkoztak akkortájt ilyen prózai adatokkal, amikor izgalmas párbajok dúlták fel a „ferenc- jóskai békebeliség” nyugalmát. Egyébként szociológiai kutatóintézetek sem voltak, viszont dolgozott Jászi Oszkár, aki „kulturális elmaradottságunk okairól”, meg „a demokrácia jövőjéről” értekezett, A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés címmel megjelent vaskos munkáját pedig Ady is olvasta. Jászi pedig Ady- verset illesztett mottóként könyve elé... Ebből következett Tiszáról mondott ítélete. Oroszországban ugyanazokat a barbár állapotokat látta, még durvább formában, mint Magyarországon. Ezért érzékelhette 1905 januárjában, még az események kezdetén, hogy a robbanás bekövetkezik. No meg azért is, mert zseniális volt. Ady Endre idejében nem voltak politológusok, „csak” hírlapírók. KOMMENTÁR A megtévedt obsitos KOCUR LÁSZLÓ Nincs különbség aközött, hogy valaki 300 vagy hárommillió koronát tesz zsebre kenőpénzként, jelentette ki egy alkalommal Jaroslav Spišiak, az országos rendőrfőkapitány első helyettese. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, bár minden posztos rendőr ennyire komolyan venné a korrupció elleni küzdelmet, mint a szűkszavú főrendőr. Vladimír Palkó belügyminiszter tavaly januárban rendkívüü sajtótájékoztatót tartott. Korrupcióra derült fény a hadseregben, állt a meghívóban, így a sajtóértekezletet példátlan érdeklődés övezte. A hadsereg majdhogynem állam az államban, erdői vannak, melyek milliós veszteséget produkálnak, légifegyverzet-kar- bantartó üzemének gazdálkodásában a könyvvizsgálók 150 milliós hiányt állapítottak meg, holott a februári könyvvizsgálat szerint a cég 84,7 milliós nyereséggel zárta az évet. így nem csoda, hogy a téma tömegeket mozgatott meg. Ám a szenzációra éhes zsurnalisztáknak csalódniuk kellett, „mindössze” 500 dolláros kenőpénzügyről volt szó. Jarmila Slavíková ennyit kért egy katonától, hogy meghosszabbítsa státusát az eritreai békefenntartó misszióban. Az ugyan cifra, hogy egy alezredest - amely ugyebár a tábornoki rendfokozatokat megelőző utolsó előtti lépcsőfok - 12 ezer korona körüli összeggel zsebre lehet vágni, de sok kicsi sokra megy... Az eset végére tegnap tett pontot a trencséni Felsőbb Katonai Bíróság. Példaértékű, szigorú ítélet született. Slavíkovát hat hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték, valamint 100 ezer koronás pénzbírság megfizetésére kötelezték, és a rangjától is megfosztották. (Mint tudjuk, ez utóbbiért a k. u. k.-tiszték még öngyilkosságot követtek el.) Még mielőtt megesne a szívünk az amerikai valuta iránt kiemelt érdeklődést mutató katonanőn, jelzem, a 100 ezer koronás bírságot nem lesz gond kifizetnie, ugyanis eljárási hibák miatt 220 ezer korona végkielégítéssel és 10 ezer koronás nyugdíjjal távozott a hadsereg állományából. így a végkielégítés körüli utójáték valahogy fügét mutat a drákói szigorú ítéletnek. Slavíková esete azt mutatja, hogy az igazságszolgáltatás, ha akar, be tud hatolni még oly kevéssé transzparens struktúrákba is, mint a hadsereg. Ezek után joggal várhatjuk, hogy az 500 dolláros kispályás után a vádlottak padjára kerül(nek) az(ok) is, aki(k) játszva eltapsolt(ak) 150 milliót egy állami vállalatnál. JEGYZET A hexaédert beszántották RÁCZ VINCE „Figyu, anyu, nem ártana egy pár új csónak, de zselés talpú, és egy feliratos satyarék is jól jönne. Ja, míg el nem felejtem, egy bitang hegyicanga is kellene a nyárra. Tiszta lúzer vagyok a mostani szerkómban. Úgyhogy ne már!” Iskoláskorú gyermek atyjaként vagy anyjaként, ugye, előfordul önnel is, hogy időnként nem egészen érti, miről fecseg a drága csemetéje. No, nem a nemzedékek közti, eredendő nézetkülönbségekből fakadó viszályokra célzok ezzel, bár némileg ahhoz is köze lehet mondandómnak. A folyton változó diákszlengről beszélek ugyanis. A fiatalok valamiért fontosnak tartják, hogy nyelvhasználatuk különbözzék az idősebbekétől, hogy elhatárolják magukat és minden adandó alkalommal a különbözőségüket hangsúlyozzák. Köreiken kívül nyelvi megnyilvánulásaik éppen ezért gyakorta érthetetlenek, legalábbis első hallásra. Néha aztán szótár kell a gyerekhez, hogy értsék a szavát. És mivel semmi sem megy olyan hamar ki a divatból, mint az éppen aktuális trend, rettentően gyorsan változik, hogy mi a menő, mely kifejezések, vicces rövidítések jönnek be - ne hogy már alulmaradjak! - leginkább a fiataloknak. Hajói megfigyelték, már a királyok ideje is lejárt, a király sem eléggé király többé, sőt, az őt pótoló sirály is megkopott kissé a gyakori használattól. Nincs mit tenni, barátaim a nyelvművelésben, a hexaédert beszántották, vagyis hogy a kocka el van vetve, a beszélt nyelv bizony eléggé sajátosan alakul az ifjabb nemzedékek ajkán. Ha a gyermek trendi akar lenni, muszáj löknie a sódert. Mi pedig, a közmagyar karámjába zárt igevonók, egyet tehetünk, igyekszünk nem bekattanni, hogy elkerüljük a depit, látván, mit művelnek az ifjak a nyelvvel. Mielőtt rinyálnánk, próbáljuk megérteni, hogy a diákszleng nem feltéüenül utal tiszteletlenségre a nyelvvel szemben. Sokkal inkább kreativitásból és egy sajátos nyelvújítási kényszerből fakad. Higgyék el, úgyis csak az a kifejezés marad meg a nyelvhasználatban, amely életképes és létjogosultsággal bír. FIGYELŐ EL PAÍS Az ETA a hét végén politikai szárnyának, a Batasunának a támogatásával tárgyalást ajánlott Madridnak, és a párbeszéd résztvevőjének éppen a Batasunát, vagyis Egység Pártot jelölte ki. A madridi El País szerint „a kormány úgy gondolja, hogy ezúttal komoly a szándékuk”. A lap rámutat: „Az, hogy a terrorista csoport lemondott a tárgyalásokban való részvételről, elhárította a legfőbb akadályt, amely fennállt, amikor az előző kormányok tárgyalásos megoldást kerestek az erőszakra.” (o-o)
