Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-15 / 11. szám, szombat

14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 15. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Fényes Adolf: Egy legény és egy lány Az élet könyve az ifjúság és a nép számára Egy induló sorozat elé Tor CSÁTH GÉZA A téli éjszakának vége volt... és messze, a fekete háztömegeken túl: ott, ahol a mező homályos vonal­ban végződik, egy szürke csík jelent meg az ég alján. Fönn még a csilla­gok pislogtak. És lenn a házak kö­zött, a mély, ámyéktalan sötétség­ben, ahol az alvó emberek lélegzése hallatszott, még semmit se tudtak arról a szürke csíkról. Maris megfordult az ágyában, kinyitotta a szemeit, és kinézett az ablakon. Azután gondolkodás nélkül hamar kiugrott az ágyából, és végigment a konyha hideg tég­láin. Még a lábait se fázította. Meggyújtott egy kénes gyufát, s a haját a képéből elsimítva várta, míg fölgyullad a láng. Mikor ez megtörtént, meggyújtotta a kony­halámpást, és munkához fogott. Öltözködnie nemigen kellett, mert ruhástul aludt, csak éppen a réklijét vetette le. Végigfésülte a haját, nagy gyorsan összefonta, és feltűzte két hajtűvel. (Kicsiny, szőke haja volt, mint a kóc, nem kellett sokáig bajlódni.) Megvi­zezte és megdörzsölte piros, ti­zenöt éves leányarcát, megszap­panozta erős, vörös, de finom sző­ke pelyhekkel borított kezeit. Mindezt gyorsan, lélektelenül csi­nálta, mint valami gép. Végre elő­kereste a papucsait, összerakta az ágyat, és kiment a konyhából. Künn gyenge dér esett, s az udvar kövei sikamlósak voltak. A lány majd elvágódott.- Haj-né! - sikoltott a fogai kö­zött. Az udvar végén röfögött és tur­kált a koca, amelynek ma leendett a tora. Odament hozzá Maris, és megsimogatta:- No, te is fölkeltél már, kocám, abbahagytad az alvást, ne neked, szegény kocám, levágunk máma, elgyön az az ember a nagy késsel, suit le a nyakadra, szegény árva. A koca röfögve dörgölődzött a lányhoz, aki csakhamar a mosópin­cébe sietett, tüzet gyújtott a kondér alá. A januári kemény hideg itt se volt enyhébb, sőt, mintha a fagy be­fészkelte volna magát a falakba és a padlóba. Marisnak gyengén öltö­zött, erős, gyönyörű teste mégse di- dergett. Letérdelt a hideg kőre, fúj­ta a tüzet, és rakta rá a szalmát, a fát, míg csak a tűzhelyen cikázva nem dübörgött a láng. Azután a szakácsnét keltette föl, előkészítette az élesre fent késeket, és visszasie­tett a tűzhöz. A koca beröfögött a mosókonyha ajtaján, Maris felelt neki:- Bizony, akárhogy beszélsz, leöl­nek téged máma. Jön a hentes a nagy késsel, beüti a torkodba, sír­hatsz, sírhatsz!... Mialatt a tüzet rakta, szürke lett az udvar, s az égen csak néhány csil­lagot lehetett látni. Az udvarra be­jött egy ember. A hentes volt. Ra­gyás arcú, szép bajszú, izmos pa­rasztember, amilyenről nem lehet tudni, hogy huszonöt vagy negy­venéves-e. Bement a konyhába.-Jó reggelt!-Adjon az isten! Szótlanul szétrakta a késeit, leve­tette a kabátját, fölgyűrte az inge uj­jait, és kötényt kötött. Mindezt las­san, módosán tette, és míg tette, le nem vette a szemét a lányról. Az­után megnézte a tüzet, belemártot­ta az ujját a melegedő vízbe.- Jól van, nagylány - mondotta, és ráütött Maris vállára. Maris nem fordult hátra, csak da­cosan, kényesen megrázta a fejét, és rakta a szalmát tovább. Egy óra múlva fönn volt a ház. Az udvaron a gyerekek, az ifiurak és a kisasszony. A kocát hamarosan előterelték. A hentes meg csak odament, lefogta a fejét, a lábai közé szorította, egy- kettő, szépen végzett vele. Maris el­takarta kötényével az arcát. A gye­rekek kiabálni kezdtek:- Ujjé, a Maris fél! A disznó nem sokáig sírt. Egy óra múlva már kisebb-nagyobb dara­bokban a konyhában volt. A ház megtelt disznóhússzaggal. A kony­hában az asztalokon szalonnák, hú­sok hevertek, az edények színig áll­tak, s a tűzön forrott a víz. A hentes, a szakácsné és Maris keményen dol­goztak. Délre már csak a kolbászok és a hurkák voltak hátra. A hentes, aki benn ebédelt az asztalnál, kissé sok bort ivott, és jókedvűen vágta a töltelékhúst. A lányok a beleket mosták. Mikor elkészültek, Maris odavitte a hentesnek, megmutatta.- Nem jó még - mondta a hentes, amikor megvizsgálta - ne kíméld a kezedet, nagylány (megcsiklandoz­ta Marist), mert akkor sose lesz semmi.- Kíméli a fene - kiáltotta a lány, és ráütött a hentes hátára nagyot - ököllel -, és elpirult. Estefelé kész volt minden. A kolbászrudak, a sonkák, a szalon­nák az éléskamrában pihentek; a hentes dolgozott csak még lenn a mosópincében, a serték tisztításán.- Hó, Maris, gyere ide! - kiáltott. A mosópincében nem volt senki más. Fönn a szakácsné a vacsorát főzte. A disznóölés műiden érde­kessége elmúlott, csak a fáradtság maradt meg, melyet a sok munka okozott, és a bágyadtság, amely az erős vér- és hússzaggal lopódzko- dott a fejekbe. Künn hideg téli este volt, míg a konyhában a tűz meleg­sége terpeszkedett. Alig lépett be Maris a konyhába, a hentes átkarol­ta a derekát, és magához szorította egész testében. Megölelték őt már mások is, de sohasem érezte az öle­lést - kisiklott, ütött és továbbsza­ladt. De most ránehezedett az iz­mos kar, megkötözték és megbéní­tották a hatalmas húskötelek. A lé­legzete is majd elállott, kiáltani sem tudott. Félóra múlva szemre húzott ken­dővel járt az udvaron.- Majd adna nekem anyám, ha tudná. Elpusztítna, úgy is kellene. Nem megmondta édesszülém, hogy úgy járok, ha buta leszek... megmondta édesszülém, mint a Kovács Julcsa... mint a Julcsa... Azután behítták. Ágyazni kellett, és a vacsorát fölszolgálni. Sok do­log volt. Neki kellett elaltatni a ki­csit is. Hempergőzött a gyerekkel, és csókolta. Csak amikor az ágyba feküdt, ju­tott eszébe újra a dolog, a gyerek­ről, akit az imént elaltatott.- Nekem is lesz... nagybaj is a... - vigasztalta magát; mégis elkez­dett csendesen sírni. De igen rö­vid ideig tartott a sírás, mert Ma­ris csakhamar könnyen, a fárad­tak tiszta, nagy lélegzésével - el­aludt. (Forrás: MEK) MÉRYZSÓKA Műiden évkezdéskor csatát vívok a fiammal. Vitánk a kötelezően vá­lasztható tantárgyak körül zajlik: hitoktatás avagy etika. Részemről nem volt kérdéses a választás. Kato­likus családban születtem, de az én időmben csak titokban járhattam hittanra a sekrestyébe, mert anyu nevelőnőként dolgozott az iskolá­ban. Ami viszont megmaradt ben­nem a lopva látogatott hittanórák emlékéből, az igenis beépült abba az értékrendbe, amit ma is fontos­nak tartok. A rendszerváltás utáni években aztán a tiltott hitoktatásból divatos tantárgy lett az iskolákban. Hiánypótló gyanánt a nem vallásos gyerek számára meg bevezették az etikát. Bajban is voltak kicsit a gya­korló pedagógusok, mert használ­ható módszertani anyagok és tan­könyvek nélkül nem igazán tudták, hogyan is kellene tanítani. Szülők és tanítók egybehangzóan állítják, a mai gyerekek „mások”. Nem igazán a képességeikkel van a baj, rend­szerint a fegyelem, a tiszte­let, a szeretet hiánya a legnagyobb gond ve­lük. Szóval igazán rájuk fér egy kis il­lemtan. Gyermekeim szívesebben is választanák az etikát, merthogy szerintük az nem is igazi tanítási óra, az osztálytár­saiknak semmit sem kell tanulni, csak fociznak, sétálgat­nak, esetleg unatkoznak. Nem úgy, mint nekik, akiknek még a tízparancsolatot is tudni kell! Meggyőződésem, hogy első­sorban a család feladata a gyermek erkölcsi nevelése. Az alapvető em­beri értékeket a születés pillanatá­tól kell a kis emberkékbe oltani. Nem is hárítanám ezt a felelősséget az iskolára, mert a hihetetlen mennyiségű- tananyag elsajátítása mellett nem sok idő marad a lélek és a jellem csiszolgatására. De ha már van egy ilyen tantárgy, nem kellene ezt a lehetőséget és időt eredményesebben kihasználni? Sok esetben a csonka vagy problé­más családokban nevelkedő gyere­keknek ez az egyetlen esélyük, hogy egy kis életre való felkészítést kapjanak. Persze, nem szeretnék általánosítani, biztos van jó példa is, tisztelet a kivételnek és a lelkiis­meretes pedagógusoknak! Először a sajtóból értesültünk róla, már tapasztalatból is tudni, idén sincs tankönyv az etika okta­tására. Felmerül az emberben a kérdés: nincs aki megírja? Vagy nincs aki kiadja? Vagy netán az il­letékesek sem érzik fontosnak ezt a tantárgyat? Ezért is lepődtem meg, amikor egy takaros paraszt­porta tisztaszobájában kezembe került egy poros, agyonlapozott könyvecske 1912-ből, Az élet könyve az ifjúság és a nép számára. Pedig azt mondják, akkoriban még jól nevelt volt az if­júság, mégis fontosnak tar­tották, sokkal rosszabb techni­kai feltételek kö­zött, hogy vallási hovatartozásra való tekintet nél­kül könyvet adjanak a fiatalok kezébe. Hogy felkészítsék őket az élet örömeire és buktatói­ra. Ma már megmosolyogjuk a könyvecske egy-egy mondatát, sőt a stílusát, de az biztos, bármilyen fura világot élünk is, az alapvető emberi értékek nem korfüggőek. Kedves Olvasóink! Ezzel a bevezetővel indítjuk útjára új sorozatunkat, mely szemel­vényeket kínál majd a fent említett kézikönyvből, Méry Zsóka válo­gatásában. A szemelvényeket a Családi Kör Hétvégi olvasmány rova­tába soroltuk be, mégpedig havonta egy alkalommal, így az év folya­mán tizenkét részben nyújtva bájosan egyszerű gondolatokat a fel­növekvő ifjúság neveléséhez. Reméljük, izgalmas időtöltést jelent majd Az élet könyve, és nemcsak az ifjúság és a nép számára, hanem azoknak is, akik szeretik felidézni a békebeli szép időknek hangula­tát, a rég múlt életet. Mindezt Székely Katalinnak kimondottan eh­hez a sorozathoz készített tollrajzai csak hangsúlyozzák. Jó okulást, jó szórakozást! (gy) A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Kifényesedő selyem­gallér tisztítása ' A következőképen tisztíthatjuk ki tökéletesen: először tiszta alko­holba mártott ruhával dörzsöljük át könnyedén. Mikor megszik­kadt, jó erős kefével mossuk át, amikor megszikkadt, ismételjük, de már nem szárítjuk meg, hanem tiszta ruhán keresztül, meleg vas­sal vasaljuk. Kifényesedett szövetruhák Csúnya fényességét eltüntethet­jük a következő eljárással: langyos vízbe öntsünk kevés szalmiák­szeszt, (1 liter vízhez 2 evőkanállal) és ugyanannyi tiszta alkoholt. Ebbe mártogassuk a kefét és a vasaló­deszkára tett ruhaneműt ezzel ke­féljük jól át. Félig nedvesen (nyirko­sán) tiszta ruhán keresztül vasaljuk. Ha a ruha piszkos is, akkor előbb jól kiporoljuk, szárazon jól kikeféljük, és a fent említett vízbe még kevés fi­nom szappant is feloldunk, de ilyenkor a szappanos víz után tiszta vízzel is átkeféljük a ruhát. Vasalni szintén nyirkosán kell. Vasalás után mindkét esetben legalább egy napig szellős helyen pihentessük, külön­ben nagyon gyúródik. Kiöntő Ha a kiöntő vagy vízvezető el­dugul, annak oka legtöbbnyire az, hogy a beléje öntött víz zsírtartal­ma megfagyott, megkeménye­dett. Ebben az esetben erős egé­szen forró szódaoldatot kell bele­önteni (1-2 litert). Ha kell, megis­mételjük, vagy erősen hígított só­savval pótolhatjuk. Ha sósavat használtunk (aminél nagyon ügyeljünk, mert a tömény sósav, amit füstöléséről ismerhetünk fel, megtámadja a kezet és a ruhát. Utána forró vizet kell önteni. A ki­öntő kagylójában összegyűlt zsír­réteget petróleumba, terpentinbe mártott ronggyal törölhetjük ki, utána tiszta vízzel öblítjük át. Kiöntővédő Ezzel nemcsak a vízvezeték kiön­tőkagylóját, hanem a hozzátá­masztott vedret, fazekat is védjük. Gumivédőt csinálunk átvágott, vas­tagabb gumicsőből kb. 30 cm hosz- szút. De készen is lehet kapni, kü­lön erre a célra készült gumivédőt. Az elülső kagylóddal közepére he­lyezzük. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ f.vrs Arpád H\t KO JÓZSEF Mindennapi Mindennapi KENYERÜNK KENYERÜNK f s A Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyel­mesen elolvasni hétvégi magazi­nunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszo­kat kvízünk kérdéseire. A megfej­tést levelezőlapon küldje be a Csa­ládi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum és kiadónk aján­dékát is megnyerheti. Beküldési határidő: január 19. 1. Ki hívta meg karácsonyra a dévai gyerekeket? a) Bukovský János polgármes­ter b) Mézes Rudolf Csemadok- titkár c) a panziótulajdonos Márton házaspár 2. Hány gyermeket nevelnek Déván? a) 350 b) 150 c) 10 3. Mi jelentheti az iskolaéretlen­séget? a) a gyenge értelmi képesség b) az alkalmazkodás hiánya c) a testi fejletlenség 4. Hol tekinthető meg Agamem­non színarany maszkja? a) az athéni Nemzeti Múzeumban b) a párizsi Louvre-ban c) a müncheni Alte Pinakothek- ban Január 8-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3a, 4b. A Lilum Aurum ajándékát Plichta Anna, érsekújvári kedves olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom