Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-15 / 11. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 15. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Fényes Adolf: Egy legény és egy lány Az élet könyve az ifjúság és a nép számára Egy induló sorozat elé Tor CSÁTH GÉZA A téli éjszakának vége volt... és messze, a fekete háztömegeken túl: ott, ahol a mező homályos vonalban végződik, egy szürke csík jelent meg az ég alján. Fönn még a csillagok pislogtak. És lenn a házak között, a mély, ámyéktalan sötétségben, ahol az alvó emberek lélegzése hallatszott, még semmit se tudtak arról a szürke csíkról. Maris megfordult az ágyában, kinyitotta a szemeit, és kinézett az ablakon. Azután gondolkodás nélkül hamar kiugrott az ágyából, és végigment a konyha hideg tégláin. Még a lábait se fázította. Meggyújtott egy kénes gyufát, s a haját a képéből elsimítva várta, míg fölgyullad a láng. Mikor ez megtörtént, meggyújtotta a konyhalámpást, és munkához fogott. Öltözködnie nemigen kellett, mert ruhástul aludt, csak éppen a réklijét vetette le. Végigfésülte a haját, nagy gyorsan összefonta, és feltűzte két hajtűvel. (Kicsiny, szőke haja volt, mint a kóc, nem kellett sokáig bajlódni.) Megvizezte és megdörzsölte piros, tizenöt éves leányarcát, megszappanozta erős, vörös, de finom szőke pelyhekkel borított kezeit. Mindezt gyorsan, lélektelenül csinálta, mint valami gép. Végre előkereste a papucsait, összerakta az ágyat, és kiment a konyhából. Künn gyenge dér esett, s az udvar kövei sikamlósak voltak. A lány majd elvágódott.- Haj-né! - sikoltott a fogai között. Az udvar végén röfögött és turkált a koca, amelynek ma leendett a tora. Odament hozzá Maris, és megsimogatta:- No, te is fölkeltél már, kocám, abbahagytad az alvást, ne neked, szegény kocám, levágunk máma, elgyön az az ember a nagy késsel, suit le a nyakadra, szegény árva. A koca röfögve dörgölődzött a lányhoz, aki csakhamar a mosópincébe sietett, tüzet gyújtott a kondér alá. A januári kemény hideg itt se volt enyhébb, sőt, mintha a fagy befészkelte volna magát a falakba és a padlóba. Marisnak gyengén öltözött, erős, gyönyörű teste mégse di- dergett. Letérdelt a hideg kőre, fújta a tüzet, és rakta rá a szalmát, a fát, míg csak a tűzhelyen cikázva nem dübörgött a láng. Azután a szakácsnét keltette föl, előkészítette az élesre fent késeket, és visszasietett a tűzhöz. A koca beröfögött a mosókonyha ajtaján, Maris felelt neki:- Bizony, akárhogy beszélsz, leölnek téged máma. Jön a hentes a nagy késsel, beüti a torkodba, sírhatsz, sírhatsz!... Mialatt a tüzet rakta, szürke lett az udvar, s az égen csak néhány csillagot lehetett látni. Az udvarra bejött egy ember. A hentes volt. Ragyás arcú, szép bajszú, izmos parasztember, amilyenről nem lehet tudni, hogy huszonöt vagy negyvenéves-e. Bement a konyhába.-Jó reggelt!-Adjon az isten! Szótlanul szétrakta a késeit, levetette a kabátját, fölgyűrte az inge ujjait, és kötényt kötött. Mindezt lassan, módosán tette, és míg tette, le nem vette a szemét a lányról. Azután megnézte a tüzet, belemártotta az ujját a melegedő vízbe.- Jól van, nagylány - mondotta, és ráütött Maris vállára. Maris nem fordult hátra, csak dacosan, kényesen megrázta a fejét, és rakta a szalmát tovább. Egy óra múlva fönn volt a ház. Az udvaron a gyerekek, az ifiurak és a kisasszony. A kocát hamarosan előterelték. A hentes meg csak odament, lefogta a fejét, a lábai közé szorította, egy- kettő, szépen végzett vele. Maris eltakarta kötényével az arcát. A gyerekek kiabálni kezdtek:- Ujjé, a Maris fél! A disznó nem sokáig sírt. Egy óra múlva már kisebb-nagyobb darabokban a konyhában volt. A ház megtelt disznóhússzaggal. A konyhában az asztalokon szalonnák, húsok hevertek, az edények színig álltak, s a tűzön forrott a víz. A hentes, a szakácsné és Maris keményen dolgoztak. Délre már csak a kolbászok és a hurkák voltak hátra. A hentes, aki benn ebédelt az asztalnál, kissé sok bort ivott, és jókedvűen vágta a töltelékhúst. A lányok a beleket mosták. Mikor elkészültek, Maris odavitte a hentesnek, megmutatta.- Nem jó még - mondta a hentes, amikor megvizsgálta - ne kíméld a kezedet, nagylány (megcsiklandozta Marist), mert akkor sose lesz semmi.- Kíméli a fene - kiáltotta a lány, és ráütött a hentes hátára nagyot - ököllel -, és elpirult. Estefelé kész volt minden. A kolbászrudak, a sonkák, a szalonnák az éléskamrában pihentek; a hentes dolgozott csak még lenn a mosópincében, a serték tisztításán.- Hó, Maris, gyere ide! - kiáltott. A mosópincében nem volt senki más. Fönn a szakácsné a vacsorát főzte. A disznóölés műiden érdekessége elmúlott, csak a fáradtság maradt meg, melyet a sok munka okozott, és a bágyadtság, amely az erős vér- és hússzaggal lopódzko- dott a fejekbe. Künn hideg téli este volt, míg a konyhában a tűz melegsége terpeszkedett. Alig lépett be Maris a konyhába, a hentes átkarolta a derekát, és magához szorította egész testében. Megölelték őt már mások is, de sohasem érezte az ölelést - kisiklott, ütött és továbbszaladt. De most ránehezedett az izmos kar, megkötözték és megbénították a hatalmas húskötelek. A lélegzete is majd elállott, kiáltani sem tudott. Félóra múlva szemre húzott kendővel járt az udvaron.- Majd adna nekem anyám, ha tudná. Elpusztítna, úgy is kellene. Nem megmondta édesszülém, hogy úgy járok, ha buta leszek... megmondta édesszülém, mint a Kovács Julcsa... mint a Julcsa... Azután behítták. Ágyazni kellett, és a vacsorát fölszolgálni. Sok dolog volt. Neki kellett elaltatni a kicsit is. Hempergőzött a gyerekkel, és csókolta. Csak amikor az ágyba feküdt, jutott eszébe újra a dolog, a gyerekről, akit az imént elaltatott.- Nekem is lesz... nagybaj is a... - vigasztalta magát; mégis elkezdett csendesen sírni. De igen rövid ideig tartott a sírás, mert Maris csakhamar könnyen, a fáradtak tiszta, nagy lélegzésével - elaludt. (Forrás: MEK) MÉRYZSÓKA Műiden évkezdéskor csatát vívok a fiammal. Vitánk a kötelezően választható tantárgyak körül zajlik: hitoktatás avagy etika. Részemről nem volt kérdéses a választás. Katolikus családban születtem, de az én időmben csak titokban járhattam hittanra a sekrestyébe, mert anyu nevelőnőként dolgozott az iskolában. Ami viszont megmaradt bennem a lopva látogatott hittanórák emlékéből, az igenis beépült abba az értékrendbe, amit ma is fontosnak tartok. A rendszerváltás utáni években aztán a tiltott hitoktatásból divatos tantárgy lett az iskolákban. Hiánypótló gyanánt a nem vallásos gyerek számára meg bevezették az etikát. Bajban is voltak kicsit a gyakorló pedagógusok, mert használható módszertani anyagok és tankönyvek nélkül nem igazán tudták, hogyan is kellene tanítani. Szülők és tanítók egybehangzóan állítják, a mai gyerekek „mások”. Nem igazán a képességeikkel van a baj, rendszerint a fegyelem, a tisztelet, a szeretet hiánya a legnagyobb gond velük. Szóval igazán rájuk fér egy kis illemtan. Gyermekeim szívesebben is választanák az etikát, merthogy szerintük az nem is igazi tanítási óra, az osztálytársaiknak semmit sem kell tanulni, csak fociznak, sétálgatnak, esetleg unatkoznak. Nem úgy, mint nekik, akiknek még a tízparancsolatot is tudni kell! Meggyőződésem, hogy elsősorban a család feladata a gyermek erkölcsi nevelése. Az alapvető emberi értékeket a születés pillanatától kell a kis emberkékbe oltani. Nem is hárítanám ezt a felelősséget az iskolára, mert a hihetetlen mennyiségű- tananyag elsajátítása mellett nem sok idő marad a lélek és a jellem csiszolgatására. De ha már van egy ilyen tantárgy, nem kellene ezt a lehetőséget és időt eredményesebben kihasználni? Sok esetben a csonka vagy problémás családokban nevelkedő gyerekeknek ez az egyetlen esélyük, hogy egy kis életre való felkészítést kapjanak. Persze, nem szeretnék általánosítani, biztos van jó példa is, tisztelet a kivételnek és a lelkiismeretes pedagógusoknak! Először a sajtóból értesültünk róla, már tapasztalatból is tudni, idén sincs tankönyv az etika oktatására. Felmerül az emberben a kérdés: nincs aki megírja? Vagy nincs aki kiadja? Vagy netán az illetékesek sem érzik fontosnak ezt a tantárgyat? Ezért is lepődtem meg, amikor egy takaros parasztporta tisztaszobájában kezembe került egy poros, agyonlapozott könyvecske 1912-ből, Az élet könyve az ifjúság és a nép számára. Pedig azt mondják, akkoriban még jól nevelt volt az ifjúság, mégis fontosnak tartották, sokkal rosszabb technikai feltételek között, hogy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül könyvet adjanak a fiatalok kezébe. Hogy felkészítsék őket az élet örömeire és buktatóira. Ma már megmosolyogjuk a könyvecske egy-egy mondatát, sőt a stílusát, de az biztos, bármilyen fura világot élünk is, az alapvető emberi értékek nem korfüggőek. Kedves Olvasóink! Ezzel a bevezetővel indítjuk útjára új sorozatunkat, mely szemelvényeket kínál majd a fent említett kézikönyvből, Méry Zsóka válogatásában. A szemelvényeket a Családi Kör Hétvégi olvasmány rovatába soroltuk be, mégpedig havonta egy alkalommal, így az év folyamán tizenkét részben nyújtva bájosan egyszerű gondolatokat a felnövekvő ifjúság neveléséhez. Reméljük, izgalmas időtöltést jelent majd Az élet könyve, és nemcsak az ifjúság és a nép számára, hanem azoknak is, akik szeretik felidézni a békebeli szép időknek hangulatát, a rég múlt életet. Mindezt Székely Katalinnak kimondottan ehhez a sorozathoz készített tollrajzai csak hangsúlyozzák. Jó okulást, jó szórakozást! (gy) A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Kifényesedő selyemgallér tisztítása ' A következőképen tisztíthatjuk ki tökéletesen: először tiszta alkoholba mártott ruhával dörzsöljük át könnyedén. Mikor megszikkadt, jó erős kefével mossuk át, amikor megszikkadt, ismételjük, de már nem szárítjuk meg, hanem tiszta ruhán keresztül, meleg vassal vasaljuk. Kifényesedett szövetruhák Csúnya fényességét eltüntethetjük a következő eljárással: langyos vízbe öntsünk kevés szalmiákszeszt, (1 liter vízhez 2 evőkanállal) és ugyanannyi tiszta alkoholt. Ebbe mártogassuk a kefét és a vasalódeszkára tett ruhaneműt ezzel keféljük jól át. Félig nedvesen (nyirkosán) tiszta ruhán keresztül vasaljuk. Ha a ruha piszkos is, akkor előbb jól kiporoljuk, szárazon jól kikeféljük, és a fent említett vízbe még kevés finom szappant is feloldunk, de ilyenkor a szappanos víz után tiszta vízzel is átkeféljük a ruhát. Vasalni szintén nyirkosán kell. Vasalás után mindkét esetben legalább egy napig szellős helyen pihentessük, különben nagyon gyúródik. Kiöntő Ha a kiöntő vagy vízvezető eldugul, annak oka legtöbbnyire az, hogy a beléje öntött víz zsírtartalma megfagyott, megkeményedett. Ebben az esetben erős egészen forró szódaoldatot kell beleönteni (1-2 litert). Ha kell, megismételjük, vagy erősen hígított sósavval pótolhatjuk. Ha sósavat használtunk (aminél nagyon ügyeljünk, mert a tömény sósav, amit füstöléséről ismerhetünk fel, megtámadja a kezet és a ruhát. Utána forró vizet kell önteni. A kiöntő kagylójában összegyűlt zsírréteget petróleumba, terpentinbe mártott ronggyal törölhetjük ki, utána tiszta vízzel öblítjük át. Kiöntővédő Ezzel nemcsak a vízvezeték kiöntőkagylóját, hanem a hozzátámasztott vedret, fazekat is védjük. Gumivédőt csinálunk átvágott, vastagabb gumicsőből kb. 30 cm hosz- szút. De készen is lehet kapni, külön erre a célra készült gumivédőt. Az elülső kagylóddal közepére helyezzük. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ f.vrs Arpád H\t KO JÓZSEF Mindennapi Mindennapi KENYERÜNK KENYERÜNK f s A Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum és kiadónk ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: január 19. 1. Ki hívta meg karácsonyra a dévai gyerekeket? a) Bukovský János polgármester b) Mézes Rudolf Csemadok- titkár c) a panziótulajdonos Márton házaspár 2. Hány gyermeket nevelnek Déván? a) 350 b) 150 c) 10 3. Mi jelentheti az iskolaéretlenséget? a) a gyenge értelmi képesség b) az alkalmazkodás hiánya c) a testi fejletlenség 4. Hol tekinthető meg Agamemnon színarany maszkja? a) az athéni Nemzeti Múzeumban b) a párizsi Louvre-ban c) a müncheni Alte Pinakothek- ban Január 8-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3a, 4b. A Lilum Aurum ajándékát Plichta Anna, érsekújvári kedves olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
