Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-14 / 10. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Új román kereszténydemok­rata párt megalakítását helyez­te kilátásba a Keresztényde­mokrata Nemzed Parasztpárt (PNTCD) és a Románia Újjá­építéséért Szövetség (URR), s kiáltványban rögzítették a szándékot. A kezdeményezés­hez csadakozott a Népi Akció (AP) és a Kereszténydemokra­ta Párt (PCD) is. Az új politikai erő, amelynek élére Gheorghe Ciuhandu, a PNTCD vezetője kerül, március elsején tartja alakuló kongresszusát - közöl­te Serban Bubenek, a Paraszt­párt alelnöke. A PNTCD és az URR már decemberben, a vá­lasztások után megkezdte a tárgyalásokat.- Ez egy bolond... Állandóan népszavazást akar. (Ľubomír Kotrha rajza) A cseh számvevőszék vizsgálatának eredményei szerint 4,8 millió koronát használtak fel jogtalanul „Visszafizetnek” a kisebbségek Több mint 4,8 millió koro­nát használtak fel jogtala­nul, törvénytelenül a cseh­országi nemzeti kisebbsé­gek - köztük a magyarok is - 2002-ben és 2003-ban a nekik nyújtott állami tá­mogatásból - állítja a számvevőszék. KOKES JÁNOS Az intézmény átfogó el­lenőrzést végzett az országban működő kisebbségi szervezetek­nél, valamint az állami támogatá­sokat nyújtó kulturális, oktatási és munkaügyi tárcánál. A vizsgá­latokról készült jelentést szerdán tárgyalta meg a cseh kormány. Az ellenőrzés több mint 20 kisebbsé­gi szervezetet érintett. A hatályos törvények szerint az állami támogatásokat a kisebbsé­gek konkrét projektekre kérik az egyes tárcáktól, ahol a szintén központilag meghatározott szabá­lyok szerint döntenek a rendelke­zésre álló pénz szétosztásáról. Egységes szabály, hogy az egyes projektek költségének maximum hetven (esetenként magasabb) százalékát állhatja az állam, a töb­bit az előterjesztőnek kell biztosí­tania saját forrásból. A szám­vevőszék szerint azonban mind a három tárca számos esetben saját döntés alapján többet adott a het­ven százaléknál, s elfogadta a ki­sebbségi szervezetek olyan elszá­molását is, amelyben túllépték ezt az arányt. Több esetben hibás volt az elszámolás, s néhány olyan eset is előfordult, hogy az állami támo­gatás magasabb volt, mint a pro­jekt előterjesztői által eredetileg kért összeg. Az ily módon jogtala­nul megszerzett pénzeket a szer­vezetek az év leteltével nem adták vissza az államnak. A vizsgálat eredményéről ké­szült jelentés élesen bírálja a tárcá­kat, hogy nem ellenőrizték követ­kezetesen, miképp használják fel a kisebbségek a projektekre kapott állami támogatásokat. A munka­ügyi és az oktatási tárcánál olyan esetek is előfordultak, hogy a tá­mogatásokat nem a szervezetek, hanem magánszemélyek számlái­ra küldték. Gyakori hiba, hogy a projektekből munkabérként kifize­tett összegek többször is magasab­bak voltak, mint az ilyen tevékeny­ségért általában szokásos bérek. A kulturális és az oktatási mi­nisztérium az összes kisebbséget támogatja, viszont a munkaügyi tárca gyakorlatilag csak a romák integrációjával és problémáival foglalkozik. A számvevőszék döntései ellen nem volt fellebbezési lehetőség. Ennek ellenére néhány szervezet a mai napig nem volt hajlandó visszafizetni a kapott pénzeket, amivel büntetésnek teszi ki magát. Az esetek rendezése nélkül az érin­tettek nem kaphatnak újabb állami támogatást sem. Laptükrözés a Prágai Tükörnél is Prága. A számvevőszéki ellenőrzés a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségét is érintette. A vizsgálatok eredményekép­pen a magyar szövetségnek mintegy 210 ezer koronát kellett visszafizetnie azért, hogy 2002-ben a Prágai Tükör című, évente öt alkalommal megjelenő folyóiratra több állami pénzt használt fel, mint az összköltség engedélyezett százaléka. Ez egyébként rész­ben azért következett be, mert 2002-ben a magyar szövetség nem kapott magyarországi támogatást. Korábban általában és nagy­részt ebből a pénzből fedezték a lap kiadásának önköltségi részét. A csehországi magyarok szövetségének ugyanis saját bevételi for­rásai minimálisak. A szervezet már rendezte tartozását, s a Prágai Tükör erre az évre is majdnem egymillió cseh koronát kapott; ez pontosan a tervezett összköltség 70 százaléka, (kj) Amerika szerint nálunk minden más államnál jóval többet tettek a vállalkozásbarát környezet javításáért Wall Street: Szlovákia gazdasági mintaország TÓTH LÁSZLÓ Szlovákia gyors léptekben a vál­tozás mintaképévé válik az Euró­pai Unióhoz májusban csatlako­zott új tagállamok számára - írja a The Wall Street Journal. Az ameri­kai gazdasági-politikai napilap emlékeztet: hét évvel ezelőtt Ma­deleine Albright akkori külügymi­niszter Szlovákiát még úgy minősí­tette, hogy az „fekete lyuk Európa szívében”. 1999-re a helyzet rend­kívül súlyos lett, a korona mélyre­pülésben volt, a kamatok 30 száza­lék közelében mozogtak. Mikuláš Dzurinda kormányfő, gyorsan cse­lekedett, és hat hónappal koalíciós kormányának beiktatása után át­fogó gazdasági intézkedéscsoma­got jelentett be, amelyeknek nem maradt el a hatása. Dzurinda kor­mányzása alatt a vállalati, a sze­mélyi jövedelem- és a forgalmi adót 19 százalékos átalányban rög­zítették. A Világbank tavaly úgy ítélte meg; hogy Szlovákia 2003- ban minden más országnál többet tett a vállalkozásbarát gazdasági környezet javításáért. Felére csök­kent a vállalkozások beindításához szükséges idő, bár a Világbank adatai szerint még így is átlag 50 napig eltart a procedúra, míg az Egyesült Államokban csak 5, Nagy- Britanniában pedig 18 napot vesz igénybe. A munkanélküliség válto­zatlanul igen magas, 18 százalé­kos. A lakosság elégedetlensége miatt a kormánykoalíció nehéz időszak elé néz. „Ez a kormány az egyik legnépszerűdenebb, ha nem mindjárt a legnépszerűdenebb a közelmúlt szlovák történelmében” - idézi a lap Ivan Miklós miniszter­elnök-helyettest, azokra a felméré­sekre utalva, amelyek szerint a la­kosság 70 százaléka elégedetlen a kormánnyal. A szlovák statisztikai hivatal adatai szerint 2002-ben a lakosság 21 százaléka élt a sze­génységi küszöb alatt, 1996-ban csak 7 százaléka. A szomszédos országok EU-csat­lakozásuk óta politikai felfordulá­son mentek át - Magyarország, Csehország, Lengyelország válasz­táson vagy lemondással miniszte­relnököt cserélt -, Szlovákiában azonban a vezetés megmaradt. Dzurinda, a kertelés nélkül beszélő volt vasutas egybetartotta a tarka koalíciót, Miklós pedig össze­gyűjtötte a stratégiát kidolgozó technokratákat. A páros visszave­zette Szlovákiát a pénzügyi és poli­tikai összeomlás széléről, ahova az ország Vladimír Mečiar miniszter- elnöksége alatt került. A szerző az MTI amerikai tu­dósítója LEVÉLBONTÁS Gyógyszertári meglepetés Nagy meglepetésben volt ré­szem a minap az egyik királyhel- meci gyógyszertárban. Sorban álltam a gyógyszereimért, há­rom recept és a piros csíkos, egészségkárosodásomat bizonyí­tó igazolvány volt a kezemben. Sorra kerülésemkor a gyógysze­résznő jó hangosan és egy csöp­pet sem kedvesen rám szólt: „Ez az igazolvány nálunk már nem érvényes!” Én néztem, mint bor­jú az újkapura, kérdezem, miérté azt felelte, kérdezzem meg az egészségügyi minisztertől. Kér­dezem én kedves Zajac miniszter úr, még mit fognak tőlünk, rok­kantnyugdíjasoktól megvonni. Lassan már a levegőt is elveszik, minek is élni ilyen rokkant, be­teg öregnek. Ha már meghozták ezt a rendeletet, legalább az új­ságban írnának róla, vagy az or­vosi váróban kifüggesztenék, hogy lássa a beteg, és ne érje meglepetés a gyógyszertárban. Azt is ki kellene írni, hogy ha az orvos nem látja a beteget a gyógyszer felírásakor, amit a családtag vagy a szomszéd­asszony íratja fel, nem kell 20 koronát fizetni. Nálunk automa­tikusan kérik. A rokkantnyugdí­jamat megemelték 147 koroná­val, ennyivel hagytam többet az új évben a gyógyszertárban. Ez az új évi ajándék a kormánytól. Köszönöm szépen sok rokkant- nyugdíjas társam nevében. Egy rokkantnyugdíjas Név és cím a szerkesztőségben KOMMENTÁR Kettészakadt az ország SIDÓ H. ZOLTÁN „Semmi dráma és problematikus dolog nem vár ránk ebbeii az esztendőben” - biztatott Mikuláš Dzurinda miniszterel­nök első új évi sajtótájékoztatóján. Az ország szekere csak úgy szalad előre, az alkotó, azaz a kormány végre megpi­henhet. A 2006-os parlamenti választásokig már csak a diákok ide­geit szeretnék borzolni a tandíj bevezetésével, más gyökeres fordulatra se erő, se idő. A kormányfőnek abban igaza van, hogy Szlovákia gazdasága tartósan emelkedő pályára állt, az évi öt százalék körüli növekedés és a fokozatosan csök­kenő infláció kettős hatásaként nőnek a reálbérek, és némi­leg mérséklődik a munkanélküliek száma. Az igazi problémát viszont az okozza, hogy a vitathatatlan fejlődés egyelőre pontszerű, és nem sugárzódik szét vala­mennyi régióba. Ma már ott tartunk, hogy Pozsony és von­záskörzete az egy főre jutó bruttó hazai összterméket tekint­ve némileg meghaladja az Európai Unió átlagát, miközben Kelet-Szlovákia az uniós átlag alig egyharmadát éri el. A Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete által kidolgozott legfrissebb tanulmány pedig arra mutat rá, hogy a meglévő látványos regionális különbségek egyre mélyül­nek. A szociológusok úgy látják, napjainkban egyenesen ci­vilizációs törésvonalakról beszélhetünk, annyira élesek és szembeszökők a különbségek a fejlett és a fejletlen térségek között. Ez különösen Kassa esetében nyilvánvaló. A kelet-szlovákiai nagyváros Szlovákia egyik legfejlettebb régiójának számít, miközben tágabb vonzáskörzete teljes egészében a leginkább elmaradottak közé tartozik. A Szlo­vák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének tanul­mánya odáig megy, hogy leszögezi: az ország területének legalább az egyharmadát kitevő sereghajtók önerőből nem képesek felzárkózni, és az ezekben a térségekben élők sze­génységüket akár a szélsőséges pártokra történő tömeges szavazataikkal is kifejezhetik. Sajnos, Pozsonyt és Kassát, továbbá a Szenei, a Galántai, a Vágsellyei és a Dunaszerdahelyi járást leszámítva, a magya­rok lakta összes többi régió a sereghajtók közé tartozik. A halmozottan hátrányos helyzetből történő kitörés egyik útja a külföldi beruházók becsalogatása. Szlovákia napjainkban kitűnő hírnévnek örvend, szinte divat nálunk letelepedni. Pavol Rusko gazdasági miniszter éppen tegnap jelentette be, hogy Losoncot választotta letelepedési helyéül az amerikai Johnson Controls autóalkatrész-gyártó. Ha minden délvidé­kijárás legalább egy közepes nagyságú beruházóval gazda­godna, akkor esély nyílik arra, hogy ne csak a nyugati or­szágrész és Kassa élvezze a szerény, ám tartósnak ígérkező fellendülés gyümölcseit. JEGYZET Ki kivel és ki ellen? POLÁK LÁSZLÓ A Nyitrai kerületben formáló­dik a nagykoalíció, mondta a minap a HZDS megyei alelnö­ke, és vázolta is, konkrétan: a decemberi megyei önkor­mányzati választásokon koa­lícióban indul pártja a KDH- val, az SDKÚ-val és a Smer­rel. Tehát, ha a jelenlegi kor­mányszintű erőviszonyokat nézzük, akkor két koalíciós és két ellenzéki párt „szent szö­vetsége” akar megszületni egy szinttel lejjebb. És hoz­záfűzte azt is az alelnök gyor­san, hogy ez a koalíció nem a magyarok ellen jön létre. Ha­nem a Magyar Koalíció Pártja , ellen. Ez az okoskodás persze ala­posan fejtetőre állított, hisz a szlovákiai magyarok pártját - amely tíz százalék körül eddig mindig teljesített - le akarja választani megbízha­tó, stabil szavazóbázisáról. Semmi új a nap alatt, erre a tíz százalékra már a múltban is többen ácsingóztak, ma­gyarok is és nem csak ma­gyarok. Ám ahogy a jelenlegi helyzet is mutatja, sikertele­nül. Most újfajta kísérlet in­dul, megyei szinten. Gondol­ják, akik gondolhatják, hogy talán így sikeres lesz a dolog. Persze hogy az egyre vörö­sebb Smer meg az Európá­ban ma sem akceptált HZDS Nyitra megyében szövetke­zik, ez érthető. Mi több, ez lenne a dolguk, ám hogy eb­be a deklaráltan is MKP-el- lenes négyes fogatba beszáll az MKP két kormányszintű koalíciós partnere, ez már azért figyelemreméltó, és megérne egy politológiai elemzést. Mert még egy esztendeje sincs, hogy Szlovákia, az MKP segítségével is, éppen hogy csak beevickélt a NA- TO-ba és az Európai Unióba. Miután Mečiarék mindent megtettek azért, hogy messze elkerüljön bennünket az egyik is meg a másik is. És ez majdnem sikerült is nekik. Ha 1998-ban hatalmon ma­radtak volna, most csak bá­mulhatnánk az elrobogó EU- vonat után. S kívül reked­tünk volna a schengeni ha­tárokon. Igaz viszont, hogy nem lenne unalmas az élet, mert újra demarsokat, ad memoirokat hordana a dip­lomáciai nagypostás. És újra kormányzati feladatkör len­ne az emberrablás. Bátortalanul megkérdezném azért a miniszterelnököt és a parlament elnökét: kinek hi­ányzik ez? És ki ellen is jön létre tulajdonképpen a Nyit­ra megyei nagykoalíció? Ha hiszik, ha nem, nem csak a magyarok ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom