Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-11 / 7. szám, kedd
18 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 11. A baromfitartás lényeges követelményei Fontos a szellőztetés, hűtés ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ A baromfitartás egyik legfontosabb követelménye a megfelelő technológia és tartási körülmények biztosítása. Ennek lényeges eleme az állatok környezeti igényeinek megfelelő légtéri és hőmérsékleti viszonyok kialakítása. Mivel a külső hőmérséklet alakulása értelemszerűen nem követi a baromfitartás követelményeinek megfelelő optimális szintet - így a tartástechnológiában a zárt rendszerű, szabályzott környezetű istállók kialakítása terjedt el. Ugyanakkor a tartástechnológiai rendszerek korszerűsítése során az egyik „legmostohábban“ kezelt rész a szellőzés, pedig a tartásviszonyok rendszerében talán ez az egyik legfontosabb tényező. Mert hiába van jó minőségű etető- és itatórendszerünk, ha az állatoknak nincs biztosítva a megfelelő klíma, nem fejlődnek olyan hatékonyan. A szellőztetés a következő célok miatt fontos:- az elhasznált oxigén pódása,- a fölösleges hő eltávolítása,- a fölösleges nedvesség eltávolítása,- a felhalmozódó gázok eltávolítása. A szellőztetés módszerei közül két alapvető eljárást különböztetünk meg:- pozitív nyomású (befújja a levegőt),- negatív nyomású (kiszívja a levegőt). Mindkét módszer hatékony, gyakorlatban azonban a negatív vált elterjedné. A negatív nyomású szellőzésnek számos változata létezik: keresztszellőzés, alagútszellőzés vagy ezek kombinációja. Ennél a módszernél a szívóventillátorokat az oldal- és végfalakba építik be, a lég- beejtőket az oldalfalon helyezik el. A szélsőségesen meleg nyári időben azonban nyilvánvaló, hogy még a legkorszerűbb alagútszellőzés sem képes kielégíteni az ilyenkor fellépő hűtési igényeket. Meleg nyári időszakokban egyértelműen szükségessé válik az istállók légterének hűtése, figyelembe véve a meglévő szellőzési kapacitásokat, (yl) (Illusztrációs felvétel) AGRÁRHÍREK Felfüggesztett húskivitel Oroszországba Az elmúlt év végén az orosz fél annak ellenére is felfüggesztette a sertéshús behozatalát Szlovákiából, hogy az itteni húsipari vállalatok még nem is szállítottak erre a piacra. Az indoklás szerint a Losonc környékén fellépő sertéspestis miatt kényszerült erre a lépésre. Szlovákiából jelenleg csupán két húsfeldolgozó vállalat, a dunaszerdahelyi Tauris Danubius és a nyitrai Tauris Nitra rendelkezik kiviteli engedéllyel az orosz sertéshúspiacra, egyelőre azonban még egyik cég sem szállít. Az említett két élelmiszeripari vállalat a tavalyi év folyamán itt jár orosz ellenőrök minősítése alapján ugyan megkapta a kiviteli engedélyt, de konkrét szállítási szerződéseket még nem kötöttek. Az Európai Unió tagállamai, beleértve a szlovákiai húsipari vállalatokat is évente együttvéve 227 300 tonna sertéshús kivitelre jogosultak Oroszországba. Növekedett az eladás Annak ellenére, hogy a hazai piacon főleg a marhahús fogyasztásában inkább visszaesés tapasztalható, a megnövekedett exportnak köszönhetően Agrárgazdasági Kutatóintézet előzetes felmérése alapján idén csaknem 10 százalékos növekedés várható a vágómarhák eladásában. A tervezett több mint 72 ezer tonnás évi kínálatból az első félévben több mint 35 ezer tonnát értékesítettek, az év második felében több mint 37 ezer tonna piaci értékesítését feltételezik. A felmérések szerint a szarvasmarha-állomány létszáma tavaly tovább csökkent, s az 551 ezres létszám több mint 6 százalékkal kevesebb mint az ezt megelőző évben volt. Az agrárkörkép tervezett megjelenési időpontjai 2005-ben: Január 11 Július 12 Február 8 Augusztus 9 Március 8 Szeptember 6 Április 5 Október 11 Május 10 November 8 Június 7 December 6 A húsmarha szabadtartásban megfelelő feltételek között a legelőn kialakított szálláson is áttelel A téli szállás a leggazdaságosabb (Illusztrációs felvétel) A húshasznú anyatehenek télen-nyáron való legelőn tartása esetén a legelő télen csak tartózkodási helyet jelent az állat számára, nem pedig takarmányforrást. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Ugyanakkor ha biztosított a folyamatos takarmány- és ivóvízellátás, akkor ez az elhelyezési mód az egyik legolcsóbb megoldás a gazdálkodó számára. Az etetőhelyeket azonban a legzordabb időben is meg kell közelíteni, ehhez köves út szükséges. A takarmány etetése ebben az esetben mobil jászolból történik, de az ún. betonozott etetőtér is szóba jöhet. Ezért legjobb, ha az etetők környékét lebetonozzuk. Az állategészségügyi kezelések elvégzéséhez, az állatok csoportosításához, illetve a kiegészítő takarmányozáshoz célszerű egy kezelőhelység kialakítása, ahol mindezt meg lehet oldani. Erre a célra egy karámrendszer, vagy legelőközpont szolgál, amelyben kezelőfolyosó, esetenként egyszerű állások találhatóak. Fontos, hogy télen is jól megközelíthető legyen, mert az esetlegesen előforduló nehéz elléseknél is itt avatkozunk be. Ezen kívül szélvédő karámokat kell a legelőterületen elhelyezni, amelyek szélvédett oldalára rendszeresen almozunk. A borjak is itt találnak minimális védelmet az időjárás viszontagságai ellen. Telelőkertet a legelő egy magasabban fekvő pontján, de mindekképpen egy lefolyásos területen alakítunk ki. Akkora területet kerítünk be, hogy az itt tartott tehénlétszám a szaporulatával kényelmesen elférjen (kb.: 50m2/tehén). A tartásból fakadó költségek (általában fix itató- és etetőhelyek, illetve stabil karám kiépítése, pihenődombok létesítése) valamivel nagyobbak, mintha legelőn tartanánk a teheneket. A takarmánykiosztás ugyanakkor egyszerűbb, s főleg biztonságosabb. A veszteségek, így szinte minden területen (pl.: elhullás, ellések, takarmányozás) kisebbek. Jobban „kézben van az állat“ és a telep őrzése is megoldható. A takarmány kiosztása az esetek többségében egy ún. külső etetőútról történik, amely az egyik kerítés helyére beépített jászol mentén húzódik. Az ellések általában azokon a pihenődombokon történnek, ahová rendszeresen almozunk, de egy egyszerű, színszerű épületet is építhetünk a borjak védelmére. Általában egy elkülönítő - (almozott karám) - is tartozik ezekhez a kertekhez, ahol az esetleges állategészségügyi (ellési) beavatkozásokat el lehet végezni. Még nagyobb állatsűrűség érhető el az ún. almozott karám kialakításával. Egy kifejlett szarvasmarha számára a rendelkezésre álló terület 10 m2, növendékmarha estén pedig 6-8 m2. A karám tisztán tartását csak rendszeres almozással lehet biztosítani. Éppen ezért csak ott célszerű kialakítani, ahol a szalma nagy mennyiségben; olcsón beszerezhető. Az üszőkön és az elő- rehaladottan vemhes teheneken kívül minden korcsoport számára megfelelő tartási mód. Az állatok etetése a telelőkertnél felvázolt megoldással történik. Bár a beruházás-igénye ennek az elhelyezési módnak a legkisebb, elletni ilyen körülmények között nem szabad. Az ellések biztonságos lefolyása szempontjából a legjobb megoldás, ha rendelkezünk téli szálláshellyel, ahol az állatokat állandó felügyelet mellett tartjuk. Istálló építése az ellésre váró korcsoport, esetleg a növendéküszők számára ajánlatos, de marhahizlalás esetén a hízó korcsoportot is ilyen módon helyezik el. Az állatokat kötetlen, mélyalmos formában tartják. A legmagasabb fokú gépesítettség itt érhető el - pl. a takarmánykiosztásban, a trágya eltávolításában - azonban az istállók építéséből fakadó költségek is itt a legnagyobbak. Az épületek egyik oldalukról általában nyitottak. Ha nem tartozik hozzájuk kifutó, akkor a meg nem épült oldal falában elhelyezett jászlakból etetünk. Célszerű azonban a kifutót kialakítani, amelynek mérete általában kétszer akkora területű (20m2) egy kifejlett szarvasmarhára vonatkoztatva, mint a fedett pihenőtér nagysága. Tanácsos továbbá a kifutót szilárd burkolattal ellátni, ahonnan a trágya naponta letolható. Ebben az esetben a kifutó lehet akár kisebb is, mint a hasznos pihenőtér alapterülete. Ha kifutó is csatlakozik az épülethez, akkor annak az istállóval szemközti oldalán kialakított jászlakból oldjuk meg a takarmányellátást. A széna etetésére szolgáló szénarácsokat viszont célszerű az épületben elhelyezni, ahol a borjak is könnyen hozzáférhetnek. A fagymentes - temperált, vagy hőszigetelt - önitatókat akár az istállóba, akár pedig a kifutóba is beépíthetjük. Ha istállózott tartásról van szó, szinte kizárólag helyben elletünk. Etológiái vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a tehén akkor is az istállóban elli meg a borját, ha ahhoz kifutó kapcsolódik. Az épületen belül célszerű egy mobil négyszögletű karám felállítása, amely a két szemközti oldaláról nyitható. Nehéz ellés esetén ide hajtjuk be az állatot, amelyet az ajtók egyidejű zárásával szorítunk meg. (mh-r) Nyolc órát meghaladó szállítás esetén útitervet kell készíteni, s fel kell tüntetni rajta a pihenőhelyeket Kíméletes bánásmóddal a szállítás során ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGALÓ Az állatvédelmi előírások egyik fontos célja, hogy biztosítsa a haszonállatokkal való kíméletes bánásmódot, és a törvény erejével meghatározza, hogy az embernek mit szabad, és mit nem szabad tennie egyik vagy másik állattal. Tilos például az állatokat kínozni, kíméletet nem biztosító körülmények között elhelyezni és tartani. Az állatok életébe jelentős beavatkozást jelent egyik helyről való átszállításuk egy másik helyre. Ezt a folyamatot az unióban az állatvédelmi jogszabályok keretében szintén előírások szabályozzák. A szállítások során a minimális férőhelyigényt részletesen szabályozza az irányelv. Az állatok számára elegendő férőhelyet kell biztosítani a természetes helyzetben történő álláshoz, és ha lehetséges, olyan eszközöket és berendezéseket kell alkalmazni, amely megvédi őket a szállítás közbeni sérülésektől. A szállító- eszközöknek védeniük kell az állatokat az időjárás viszontagságaitól, a zárt térben történő szállításkor annak egész időtartama alatt megfelelő légcserét kell biztosítani. A szállítás során az állatok részére fajuktól, életkoruktól és a szállítás módjától függően megfelelő időközökben vizet és takarmányt kell biztosítani. Amennyiben az állatokat lekötve szállítják, a lekötésre használt eszköznek megfelelő erősségűnek és hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy az állat számára lehetővé tegye a lefekvést, az evést, ivást, s egyúttal ne okozzon sérülést vagy fulladást. A szállítóeszköz padozatának erősnek, csúszásmentesnek és almozottnak kell lennie. Az állatokról való szállítás alatti gondoskodás érdekében minden élőállat-szállítmányhoz kísérőt kell biztosítani, kivéve ha az állatokat megfelelően kialakított és felszerelt konténerekben szállítják, vagy ha a szállító egyben a kísérő feladatait is ellátja, illetve ha a feladó megbízottat jelöl ki az állatok gondozására az egyes pihenőhelyeken. A kísérő köteles gondoskodni az állatokról (etetés, itatás, tisztántartás). Nyolc órát meghaladó szállítás esetén útitervet kell készíteni, amelyet az állat-egészségügyi bizonyítványhoz kell csatolni, és azon feltüntetni az átrakodó és pihenőhelyeket. (eu-agrár) (Illusztrációs felvétel) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
