Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-30 / 300. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2004. december 30., csütörtök 2. évfolyam 52. szám TANODA A tanulás ideje ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az a gyerek, aki képtelen megfejteni a fonetikai kódot, nagyon sok időt pazarol el olvasási nehézségei miatt, miközben egyéb lét- fontosságú ismereteket kellene elsajátítani. Amíg ő kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja kitalálni, hogy vajon mit jelenthet az a szó, ami előtte van, a többiek egyre folyamatosabban, egyre nagyobb szókinccsel olvasnak, az olvasottak látványosan bővítik a gondolkodási kapacitásukat. A diszlexiás ezzel szemben mintha mindig egy hatalmas zsákot cipelne a hátán, energiájának nagy része már abban kimerül, hogy a mondatokat megfejtse, az értelmezésre bármilyen jók legyenek egyébként az intellektuális képességei, nem marad ideje. Azok a szülők és pedagógusok, akik bár látják a problémákat, mégis halogatják, hogy a gyermeket diszlexia szűrésre vigyék, vagy küldjék, többnyire azzal nyugtatják magukat, hogy a probléma csak időleges, a gyerek majd kinövi. Ez azonban egyszerűen nem igaz. Az olvasási problémákat, ha diszlexia eredetűek, nem lehet kinőni, hatásuk, következményeik az egész élet során megmaradnak. A diszlexiások háromnegyede sok évvel azután, hogy fölfedezték náluk a bajt - tehát a főiskolán és felnőttként is - még mindig küszködik ezekkel a nehézségekkel. Az esetek többségében a harmadik osztályban derül ki a diszlexia, ekkor azonban már a leggondosabb szakmai munkával sem lehet a teljesen megszüntetni. Érthetetlen, hogy miként lehet tolerálni 9-10 éves gyerekek komoly olvasási nehézségeit, és abban bízni, hogy ezek majd elmúlnak. Sajnos a következmény visszaszáll a gyerekekre, a későn diagnosztizált diszlexiások túlnyomó része egész életében hordozni fogja ennek az elváltozásnak a bélyegét. Ezért van a szülőknek rendkívül nagy szerepük a korai felismerésben. Ők látják ugyanis nap, mint nap minden tevékenységében a gyereküket. Ha tudják, hogy mit kell figyelni, akkor biztos, hogy be tudják azonosítani a figyelmeztető jeleket. Fontos hangsúlyozni, hogy a diszlexiások gyengeségei és erősségei szorosan összefüggnek egymással, és célszerű együtt figyelni őket. (he, i) Neves egyetemek könyvtárait digitalizálják A Google támogatása ÚJ SZÓ-ISMERTETÉS A Google megállapodást kötött a Stanfordi Egyetemmel, a Harvard Egyetemmel, a Michigani Egyetemmel, a nagy-britanniai Oxfordi Egyetemmel és a New York-i Közkönyvtárral, aminek keretében a vállalat tudományos és kutatási keA világ tudásának jelentős része már digitális formában is hozzáférhető lesz (Képarchívum) resőszolgáltatást indított. A Google a tervek szerint túl azon, hogy a különböző egyetemek könyvtáraiban álló könyveket szkennelni és digitalizálni fogja, ezenkívül még anyagilag is támogatást akar nyújtani az intézményeknek. Bár részleteket a vállalat nem árult el, ám a New York Times információi szerint a vállalat könyvenként 10 dollár támogatást is ajánlott. A megállapodás összesen 15 millió különböző könyvet és más dokumentumot érint. A cég az olyan on-line könyvkereskedéssel is foglalkozó oldalaknak is konkurenciát akar jelenteni, mint, amilyen például az Amazon. Michael A. Keller, a Stanfordi Egyetem Könyvtárának vezetője szerint két évtizeden belül a világ tudásának jelentős része már digitális formában is hozzáférhető lesz. A szakember csak reméli, hogy ezek az információk akkor majd éppúgy ingyenesen olvashatók lesznek, mint ma a könyvek, (sgh) Rektorrá választották az atomtitok kifecsegőjét A diákság képviselője INDEX.HU Rektorrá választotta a glasgow-i egyetem Mordecháj Vanunut, az izraeli atomtitkok kiszivárogtatása miatt tizennyolc év börtönre ítélt, nemrég szabadult izraeli atomipari technikust. Az egyetem diákjai szavazataikkal az alapvető emberi jogok mellett és a tömegpusztító fegyverek ellen foglaltak állást, úja a BBC. Az egyetemen régi hagyomány, hogy politikai szereplőket választanak rektornak, betöltötte ezt a posztot már Nelson Mandela is. A rektori poszt egyébként csak Skócia négy „ősi” egyetemén létezik Nagy-Britanniában. A rektor a diákság képviselője az egyetem vezetésében. A hazájában árulónak tartott Vanunu ígérete szerint mindent meg fog tenni az őt megválasztó diákokért. „Egy napon talán elhagyhatom Izraelt és meglátogathatom Skóciát is”, jelentette ki a pillanatnyilag a nyilatkozati tilalom megsértése miatt megfigyelés alatt tartott Vanunu. Felnőttként hajlamosak vagyunk a tinik szélsőséges viselkedését egyszerűen hisztinek titulálni Azok a szemtelen kamaszok Vajon melyik főnök akarja, hogy beosztottja ügyesebb, talpraesettebb legyen, mint ő? Nem a tudás számít, hanem a haverság KÖBÖLKÚTI VARGA JÓZSEF Mikor egyik újságíró barátomnak elárultam legújabb cikkem témáját, kétszeresen megdöbbent. Először azért, mert immár a „nehezen kivívott” mai demokráciában ez a téma még mindig tabunak számít, mintegy kötelező rossznak, másrészt meg a mostanság csak „választási eljárásnak” nevezett bohózat tudvalevőleg hamisságon, csaláson és ár- mánykodó cselszövésen alapul, s ezt amúgy sem érdemes feszegetni. Már - már természetes, hogy nem a győztes, tehát általában a legfelkészültebb pályázó nyeri meg a pályázatot, hanem az „ismerős individuum”, vagyis a nepotizmus haszonélvezője. És innentől kezdve a „keresztapát, keresztanyát” nélkülöző egyén csupán csak legyinthet. Továbbra is tehát minden marad a régiben ebben az avatag, Orient felé orientálódó közép-európai országocskában, ahol majdnem mindenki ismer mindenkit, aki viszont nem, az vessen magára. Az interneten vagy az újságokban ugyan nagy hűhóval meghirdetik a pályázati feltételeket, ám az állás addigra már tulajdonképpen be van töltve, s a kiírás csak formális. Csakhogy a demokrácia szabályai szerint mindennek meg kell történnie... S nálunk ugyebár teljes a szabadság, teljes a lehetőség a továbblépésre. Hogy aztán bizonyos helyekre nem a legmegfelelőbb egyén jut? Kit érdekel ez? Bólogatni tud, véleménye minimális, mert van, aki gondolkodik helyette. S ha mégis kitűnőre vizsgázik a pályázaton, s megjelent munkáit bőkezűen osztogatja a zsűritagoknak, akkor meg egyenesen beleszól az intézmény vezetője: márpedig itt én határozok, s nekem más az elképzelésem... A versenypályázati meghallgatás mindössze porhintés a jelentkezők szemébe, hiszen, miként már mondottam, a kiszemelt régen ismert, s az egész bizottsági meghallgatás is csak nevetséges színjáték. Szoros titkos szerződés áll csaknem minden pályázat hátterében. Nem baj az sem, ha felelős posztokon a „pályázati győztesek” nem tudják feladatukat ellátni, hiszen az ismerősök segítségével esetlegesen más lehetőséget kapnak. Mert akinek ismeretségi köre végtelen, annak végtelenek a lehetőségei is. Merthogy többnyire nem a tudás számít, hanem a haverság. De kérdem én: vajon melyik főnök akarja, hogy beosztottja ügyesebb, talpraesettebb legyen. Nem tudatosítja azonban, hogy éppen okosabb (bocsánat: gyorsabb reagálású) kollégája révén maga is előbbre juthat. Amíg ez a pozícióféltés munkál intézetek, gyárak, üzemek vezetőinek tömegeiben, addig hiábavaló minden versenypályázat, merthogy ez csupán szükségtelen ótvar a demokrácia testén, csúfítja az amúgy is teljesen elharapódzott korrupciót. Természetesen, a versenypályázatnak nincs semmiféle általános szabályzata; nem tudjuk melyik minisztérium, főhatóság, köztes intézmény körébe tartozik. Mindenki úgy határozza meg a feltételeket, ahogy akarja, semmi és senki sem kötelezi semmire... József Attilát parafrazálva elmondhatjuk, hogy a semmi ágán csüngünk. Sokszor már előre telefonon megüzenik: semmiféle esélyed sincs a sikerre. Jelentkezhetsz, de a hely immár betöltve. Akkor meg fölösleges! S amíg ez a lepra romlásba dönti, elpusztítja a közállapotokat, deprimálja a közvéleményt, s immár változásra belátható időn belül aligha lehet számítani, addig lemondóan csak annyit mondhatok: „Világ haverjai, egyesüljetek!” Pimasz és engedetlen. Nem szól, ha elmegy a barátaihoz, vagy éppen szól, csak elfelejt hazajönni. A szobája rendetlen, a gyönyörű, frissen festett falat ellepik a szakadt poszterek, tornacipő helyett magas sarkú, vagy bakancs kerül a cipős szekrénybe. Már ha egyáltalán hajlandó levetni lábbelijét. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Felnőttként hajlamosak vagyunk a tinik szélsőséges viselkedését egyszerűen hisztinek titulálni. Persze ki gondol már arra, hogy valaha, amikor még nem volt szülő, de még csak felnőtt sem, talán még kibírhatatlanabb volt? És mégis, az a csöpp gyermek, aki nemrég még enni sem tudott egyedül, hogy nőhetett fel ilyen hirtelen? Milyen aranyos is volt, amikor mást sem csinált, csak evett, aludt és mosolygott. Egy dolog szülőként végigveszekedni a kamaszkort, s egy másik megélni azt. Bár néha - vagy talán soha - nem úgy tűnik, hogy gyermekünk pártfogóra szorul, mégis ebben az időszakban van legnagyobb szüksége a szüleire. A szüleire, akik nem tudják, mihez kezdjenek a hirtelen változásokkal: fogják rövidebb pórázra az engedetlen gyermeket, vagy hagyják, hogy megismerje az életet? A helyes hozzáállás az arany középút; a szigorúan nevelt kamasz fellázad, a neveletlen pedig nem fogadja meg az atyai tanácsot. Test és lélek Ahhoz, hogy megfelelően tudjunk bánni egy kamasz gyermekkel, először meg kell ismernünk a benne zajló folyamatokat. Míg a gyermekkor a tanulásról szól, addig kamaszkorban már a nemek A helyes hozzáállás az arany középút; a szigorúan nevelt kamasz fellázad, a neveletlen pedig nemfo gadja meg az atyai tanácsot (Képarchívum<j megismerése, az élet nagy kérdései, az önállósodás veszi kezdetét. Ezen a rögös úton végighaladva szerzi meg egy tinédzser azokat a tapasztalatokat, melyek majd segítenek a felnőtt élet problémáinak feldolgozásában és megoldásában. Hajlamosak vagyunk megnyilvánulásaikat egyszerű hisztivé degradálni, mert úgy érezzük nekik is tisztában kéne lenni azzal, hogy egy szülő nem akar rosszat a gyermekének. Pedig ezek a hisztinek, vagy lázadásnak nevezett reakciók a tinédzser első szárnypróbálgatásai. Igyekszik saját akaratát érvényesíteni, kevésbé veszi igénybe a felnőttek segítségét, saját problémamegoldó készségét próbálgatja. Kevesebb időt tölt otthon, fontossá válik számára, hogy ne csak saját családját, hanem más mintaképet is megismerhessen. Ezt a szülők legtöbbször a családtól való elfordulásként élik meg, pedig ez csupán egy ideiglenes helyzet, ami hozzájárul a kamaszok lelki fejlődéséhez. Majdnem felnőtt A kamaszok ideiglenes távolság- tartását nem kell tragédiaként megélni. Mindenképpen a család szokásai, a szülőtől tanult viselkedés fog érvényesülni a későbbiekben, még ha ez nem is tűnik valószínűnek. A serdülők szeretnek sok időt egyedül tölteni, s a hormonváltozásuk, a rengeteg új tapasztalat miatt szeszélyesen viselkedhetnek; az óriási örömöt a következő percben sírás válthatja fel. Serdülőkorban mindennél nagyobb segítséget jelenthet a megértő, segítő szándékú szülői hozzáállás. A felnőtteknek is muszáj megérteni, hogy gyermekük már nem is igazán gyermek, szüksége van arra, hogy egyes helyzetekben maga dönthessen. És bármennyire is észrevehetetlen, de a szülői jó tanácsokra is vágyik, csupán fejlődésben lévő önérzete nem engedi, hogy segítséget kérjen. Rendkívül fontos, hogy a szüle kezdeményezze a beszélgetést, legyen szó csupán egy filmről, vagy komolyabb kérdésről. Előfordulhat, hogy a kamasz gyermek csupán egy elejtett megjegyzést tesz, vagy szülei asztalán felejt egy papírt, ezzel jelezve, hogy segítségre szorul. Lehet, hogy többször nem lesz erre bátorsága, tehát észre kell venni a jeleket. Leginkább szexuális téren jelenthet veszélyt, ha a szülő nem nyújt elég felvilágosítást, ugyanakkor ez a legkényesebb téma. A kamaszok gyakran úgy vélik, hogy mindent tudnak erről a témáról, s ezt a tévhitet a szülőnek kell megcáfolni. Bármilyen kényelmetlen, beszélni kell erről a témáról. S ha a tinédzser unottnak is tűnik; gondosan elraktározza a hallottakat, s titokban hálás azért, hogy szülei kezdeményezték a beszélgetést, (kk, he)
