Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-23 / 296. szám, csütörtök

Mit vár a 2005- ös esztendőtől? 26. oldal B. U. E. K. 2005 Mire számíthat a Kakas évében? 27. oldal 2004. december 23., csütörtök 4. évfolyam 1. szám Politikai pártjaink tovább kevergettek, osztogattak és fosztogattak, érdemek szerint osztva a vezető pozíciókat Gondolatok nagy idők hajnalán „Nagy időket élünk, mi­közben a helyzet egyre fo­kozódik!” - sejlik fel ben­nem az átkosból átmentett „helyzetelemzés“, miköz­ben arra gondolok, lehet-e úgy írni jövőbeni kilátása­inkról, hogy közben óha­tatlanul ne tartanánk gör­be tükröt emberi kicsi­nyességünk elé. Mert vala­mi azt súgja: miközben egy évet öregedtünk, sem­mivel sem lettünk jobbak... LŐRINCZ ADRIÁN Valljuk be: sok szempontból vál­tozatos év volt ez a Krisztus utáni kétezer-negyedik. Például a megis­merés szempontjából; rá kellett hogy ébredjünk, mennyire kiszol­gáltatottak vagyunk, de arra is, hogy minden vég után jön egy új kezdet. Az 1993-ban létrejött, te­hát aránylag fiatal Szlovák Köztár­saság valamennyi polgárával egyetemben például három szom­szédjával együtt tagja lett egy olyan közösségnek, mellyel koráb­ban hol ijesztgették, hol meg az ál­mok netovábbjaként tüntették fel. Május 1-én - ami korábban a sör- gulyásjegy és a banánosztás ünne­pe volt - eljött az Európai Unió, és elborított bennünket is Beethoven tündöklő fényözöne. A hazai „kismagyar“ azóta személyivel jár az anyaországba (már ha a nép­szavazás után vágyik még oda), és vízum nélkül lapátolhatjuk a lócit­romot Írország farmjain majdnem uniós minimálbérért. Senki sem mondhatja tehát, hogy nem jó ne­künk. A nagy öröm közepette pe­dig csak a szemünk sarkából fi­gyeltük, hogy politikai pártjaink tovább kevergettek, osztogattak és fosztogattak, érdemek (mint pl. párthűség) szerint osztva a vezető pozíciókat. Nem baj, lassan min­den vályú malacára talál, aztán 2006-ban minden kezdődik elölről - de ez még a jövő zenéje. Adóreform, a szükséges rossz Félre téve az iróniát: néhány gaz­dasági mutató „állásából“ 2004 vé­gén arra lehet következtetni, hogy bizonyos problémákat sikeresen ol­dottunk meg. A számok, százalé­kok mögött azonban mindig az em­bert kell keresni. Az országban fo­lyamatosan végbemenő politikai, gazdasági, vagy a szociális szférát érintő változások ugyanis csak így nyernek értelmet. Az egyik, valamennyiünk életét befolyásoló változás a januárban kezdődött adóreform. A 19 száza­lékos egységes adókulcs bevezeté­se főképp a vállalkozók, illetve a középosztály számára előnyös. A reform, illetve az adótörvény sza­bályozói viszont megfeledkeztek olyan alapvető dolgokról, mint az adóalap, melyet a környező orszá­gokban másképp határoznak meg; ezért szinte lehetetlen, hogy a velük történt öszszehasonlítást véve alapul jónak vagy rossznak ítéljük az adóreformot. Remélhe­tőleg rövidesen sor kerül az adó­alap, illetve a társadalombiztosítá­si illetékek meghatározásának fe­lülbírálására, hiszen különösen a vállalkozókat rajtuk keresztül, közvetve pedig alkalmazottaikat sújtják a magas illetékek. Az adó­rendszer decentralizációja, az ön- kormányzatok szerepvállalása to­vábbi tehertétel e téren, hiszen az adók egyes fajtái növekedését hozták magukkal. Ezeket a jelen­ségeket a közeljövőben minden­képp orvosolni kell. Több pénzt a tudományba! Az állami költségvetésből a tu­dományos kutatásba és fejlesztés­be fektetett éves összegek alapján a Szlovák Köztársaság az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott tíz ország közül a sereghajtók mező­nyében kullog. Érvényes ez a brut­tó hazai össztermék és az innová­cióra fordított pénz arányát tekint­ve is. A már említett adózási törvé­nyek ugyanis nem teszik lehetővé, hogy az újításra, fejlesztésre vagy a művelődésre és továbbképzésre fordított összegek az adóalapot csökkentő tételekként legyenek el­könyvelhetők. Mindezek tükrében Szlovákia egy olyan állam látsza­tát kelti, melyben a természeti és technológiai feltételek egyaránt adottak ahhoz, hogy a legkülönfé­lébb ipari ágazatok „csúcsra jár­hassanak”, ám hiányzik a szellemi tőke. A szocializmusban viszony­lag magas szintre fejlesztett szak­középiskolai képzés szintje a tan­intézetek „alulpénzeltsége” miatt fokozatosan csökken; mintha a kor csak az informatikus- és me­nedzser-képzésnek kedvezne. Ne­gatívumként nyilvánul meg Nyu- gat-Európa „agyelszívó” hatása is, melyre komolyabban oda kellene figyelnünk, mielőtt az értelmiségi­ek körében általánosan bevett szo­kássá válna, hogy a boldogulást csakis a határokon túl lehet meg­találni. Ehhez persze lehetőségek, programok kellenének. Növekvő foglalkoztatottság A foglalkoztatottsági mutatókat figyelve azt tapasztalhatjuk, hogy 2004-ben némileg csökkent a munkanélküliség. Pontos mérté­kének meghatározása gyakorlati­lag lehetetlen, hiszen más adato­kat tett közzé a Központi Munka­ügyi Hivatal, és mást az SZK Sta­tisztikai Hivatala. Ez utóbbit kell figyelembe vennünk, hiszen nem­zetközi viszonylatban is ez számít hivatalosnak. A legutóbb közzétett adatok­ból az derül ki, hogy gazdasá­gunk rohamos léptekkel halad a fejlődés útján - tudatta örömmel december elején a munkaügyi tárca vezetője. Az év utolsó ne­gyedévben a munkanélküliség 17,5 %-os volt, ami 0,5 %-os csökkenést jelent az előző év ugyanazon szakaszához viszo­nyítva. Jelenleg mintegy 2,201 millió az alkalmazottak száma az országban; a fél százalékos növe­kedés tehát családok százai szo­ciális helyzetének a javulását je­lenti. Figyelembe kell venni azt is, hogy a növekedés már az idényjellegű foglalkoztatottság nélküli mutatókat tükrözi, míg a munkaügyi hivatalok adatai fi­gyelembe veszik azt is. A munka- nélküliség a 2003-as évhez viszo­nyítva is némileg csökkent. A jövőbe mutató irányelvként álljon itt, hogy az Európai Unió minden tagállamával szemben szigorú követelményeket tá­maszt a foglalkoztatáspolitika terén (is). Az Európai Foglalkoz­tatási Munkacsoport több olyan területet is kiemelt, melyek fej­lesztése elengedhetetlen; ilye­nek például a munkavállalók, valamint a vállalkozók új piaci feltételekhez való alkalmazko­dóképességének növelése, a gaz­dasági termelésből huzamosabb időre kimaradt, tehát hosszú tá­von munka nélkül lévő réteg ösztönzése, a már említett fej­lesztés, kutatás és a szellemi tő­ke hatékonyabb kihasználása, a kormány foglalkoztatáspolitiká­ja hatékonyságának növelése, valamint reformok következetes megvalósítása. A felsoroltak megvalósítása kü- lön-külön is nagy terhet ró a min­denkori kormányzatokra, melyek­nek mindenképp el kellene gondol­kodniuk egy egységes foglalkozta­táspolitikai program kialakításán, mely politikai nézetektől teljesen független volna. Végezetül, de nem utolsó sorban Nem ártana, ha végre elkezdőd­ne az olyan ágazatok fejlesztése, melyekhez jó alapokkal rendelke­zünk például az idegenforgalomé, ígéretet arra, hogy a pillanatnyilag romokban heverő Tátra alatt, illet­ve annak lejtőin rövidesen kis Svájc fog kinőni a földből, már az ország korábbi uralkodójától, I. Vladótól kaptunk. Nem ártana, ha ezt, illet­ve az azóta „felgyülemletteket“ is végre valaki készpénzre váltaná. A szebb jövőben, illetve egy sok­kal nyitottabb társadalom kialaku­lásában bízva kívánok békés, bol­dog új esztendőt. (Képarchívum ) Kellemes karácsonyi ünnepeket ✓ / // ES BÉKÉS, BOLDOG UJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNAK! ✓ / Az MKP EURÓPAI PARLAMENTI KÉPVISELŐI: BAUER EDIT, DuKA ZÓLYOMI ÁrPAD WmM&T­Elérhetőségeink: Nám, l.mája 10-12, 815 57 Bratislava tel./fax: 02/52962885, ebauer@europarl.eu.int ./fax: 02/52964440, adukazoiyomi@europar!.eu.ínt ÜP 2152-53

Next

/
Oldalképek
Tartalom