Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-17 / 291. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 17. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ LA REPUBBLICA Kadhafi szerint Törökor­szág lehet az iszlám világ és benne a szélsőségesek „trójai falova” az unióban A líbiai ve­zető az olasz lapban megerősí­tette, ma is érvényesnek tartja három évvel ezelőtti felhívá­sát az európai vezetőkhöz, amelyben eltanácsolta őket Törökország felvételétől. Az iszlám világ, köztük az iszlám szélsőségesek, egészen Osza- ma bin Ladenig örvendezné­nek Törökország uniós csatla­kozásának: ez a trójai falovuk. Kadhafi így arra emlékezte­tett, hogy milyen következmé­nyei voltak Trójában egy ilyen faló beengedésének.- Nem drágám, a környezetvédelmi alap pénzéből nem vehetsz nercbundát! (Peter Gossányi rajza) A NATO és Amerika kivonulása után keletkező űrt csakis az Európai Unió hadereje töltheti be a Balkánon Az EU első komolyabb missziója December másodikától az Európai Unió vette át a Bosznia-Hercegovinában állomásozó nemzetközi sta­bilizációs erők vezetését. ONDREJCSÁK RÓBERT A boszniai „stabilizáció” 1995- ben kezdődött, amikor a NATO-ta- gországok légierejének beavatko­zása, majd erős diplomáciai nyo­más után a három fő bosznia-her- cegovinai népcsoport, a szerb, bos- nyák és a horvát, képviselői az amerikai Daytonban megegyeztek a polgárháború befejezéséről. Ezt követően a NATO igen erős, több tízezer fős erőt vezényelt az országba, amelyet IFOR, tehát Imp­lementációs Erők néven ismert meg a vüág. Miután 1996 szeptem­berében sikeres választásokat tar­tottak Bosznia-Hercegovinában, a NATO tagállamai megállapíthat­ták, hogy sikerült az ország entitá­sai közötti egyezményeket imple­mentálni. Ezek után sor került a szövetség missziójának transzfor­málására, és gyakorlatilag létrejött az SFOR néven, tehát Stabilizációs Erők néven ismert NATO-erő az or­szágban. Az SFOR-nak elsősorban három feladata volt: elrettenteni a potenciális agresszorokat a béke- szerződés megszegésétől, meg­erősíteni a „békés légkört” és támo­gatni a civil intézményeket, hogy azok a lehető leghatékonyabban láthassák el feladataikat. Miután az SFOR jellege és feladatai is je­lentősen megváltoztak az IFOR- hoz képest, az egységek létszámát gyakorlatilag a felére lehetett csök­kenteni, körülbelül 32 ezerre. A boszniai helyzet folyamatos stabili­zálásával párhuzamosan később további haderőcsökkentéseket le­hetett végrehajtani, és az SFOR lét­száma fokozatosan csaknem 7000- re csökkent. A bosznia-hercegovi- nai NATO-jelenlétet azonban ép­púgy nem lehet kiragadni a nem­zetközi kapcsolatok összefüggése­iből, mint más eseményeket a Bal­kánon. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások, és az azt követő eltolódások a nemzetközi kapcso­latok terén egyértelműen módosí­tották az amerikai külpolitika regi­onális prioritásait, így Washington figyelme Európáról Délnyugat- és Közép-Ázsiára terelődött. Ezzel párhuzamosan - még ha nem is igazán hatékonyan és világ­rengető eredményekkel - elkez­dődött az európai kül- és bizton­ságpolitika alakítása is. Márpedig az első tényező - az amerikai hang­súlyeltolódás - egyértelműen an­nak hányába hatott, hogy je­lentősen csökkenjen az amerikai je­lenlét nemcsak a Balkánon, hanem egész Európában is. Az így kelet­kező „űrt” pedig senki más nem töltheti ki, csak Európa. Nyilvánva­ló ugyanis, hogy minden eredmény ellenére a balkáni válsággócok ke­zelése, illetve stabilizálása még má­ra sem jutott el arra a szintre, hogy nemzetközi katonai jelenlét nélkül biztosítható lenne a tágabb régió stabilitása. Koszovó esetében a probléma még tetéződik azzal, hogy egyelőre - legalábbis hivata­losan - senkinek sincs fogalma ar­ról, mit is kellene csinálni ezzel a többségében albánok lakta terület­tel. Ráadásul a koszovói helyzet sokkal bizonytalanabb, mint a boszniai, ezért egyelőre szó sincs arról, hogy a NATO szerepét eset­leg más szervezet venné át. Bosz­nia-Hercegovina esetében viszont a helyzet egyértelmű: december 2- án befejeződött az SFOR hadműve­let, helyét az Európai Unió által ve­zetett EUFOR vette át az ALTHEA nevű hadművelet keretében. Meg kell vizsgálni a két misszió közötti hasonlóságokat, de a különbsége­ket is. Ami az EU-haderőt illeti, az amerikaiak és kanadaiak helyét részben Finnország veszi át, de összességében véve a haderő lét­száma nem változik, marad a kb. 7000-es szinten. Egyébként érde­mes megjegyezni, hogy egy korlá­tozott létszámú amerikai és NATO erők maradnak az országban, elsősorban a boszniai bosnyákok kérésére, akik az USA-ban látják biztonságuk legfőbb zálogát (ezen­kívül fontos segítséget fognak nyúj­tani az ország védelmi szektorának reformjában is). Ami a különbsége­ket illeti, a legfontosabb a két misszió feladatával kapcsolatban fedezhető fel: összehasonlítva az SFOR-ral, az EUFOR már kevésbé lesz katonai jellegű, sokkal inkább az ország helyreállításában, vala­mint a civil-katonai kapcsolatok fejlesztésében fog közreműködni. Mindenesetre az ALTHEA-nak rendkívül fontos kihatásai lesznek az Európai Unió kül- és biztonság- politikájának fejlődésére is. Annak ellenére ugyanis, hogy nem ez az EU első katonai missziója, mégis sokkal nagyobb volumenű, mint az előzőek. Csak emlékeztetésül: ez EU eddig gyakorlatilag két katonai hadműveletet hajtott végre saját zászlaja alatt, mindkettőt 2003- ban. Az egyiket Közép-Afrikában, a kongói Bunia tartomány stabilizá­lása érdekében, a másikat éppen a NATO-tól vette át Macedóniában. Mindkét hadművelet esetében nagyjából 1500 főt vetettek be, né­hány hónapos határidőn belül. Ez­zel szemben Bosznia Hercegoviná­ban egy sokkal nagyobb, 7000-es haderőről van szó, ráadásul még senki nem tudja pontosan, milyen hosszú ideig kell a térségben ma­radni. Ez utóbbi kérdés fontos, hi­szen míg egy rövid távú hadműve­letnél nem, egy több évig tartó ese­tében központi kérdés az egységek rotációja. Ez azt jelenti, hogy a be­vetésen lévő erők minimum há­romszorosára van szükség ahhoz, hogy az egység hosszabb távon is a térségben maradhasson. Márpedig ismerve egyes európai erők helyze­tét, számos olyan ország akad majd, amelyeknek problémát okozhat az egységek hosszabb távú rotációjának biztosítása. Minden­esetre az biztos, hogy az európai országok mindent megtesznek a bosznia-hercegovinai misszió sike­réért, hiszen itt már az alakulófél­ben lévő kül- és biztonságpolitika hitelességről is szó van. Ha Bosz­nia-Hercegovinában sikeres lesz az EU, ez hosszabb távon nem csak önbizalmat, hanem presztízst is je­lenthet az Európai Uniónak egy olyan területen, ahol eddig nem igazán rúgott labdába. A szerző külpolitikai elemző Több magyarországi turistacsoport lemondta tervezett utazását; nem mindenütt észlelnek visszaesést Megöli a népszavazás az erdélyi turizmus? INDEX-FIGYELŐ A december ötödiki népszavazás hatása a turizmusra meglehetősen ellentmondásosnak tűnik: számos magyarlakta vidékre tervezett szil­veszteri utazást mondtak le a ma­gyarországi turisták, írta az erdélyi Krónika című napilap. Egyes szál­lodákban a korábbi 110 százalékos foglaltság 65 százalékra esett vissza. A romániai faluturizmus-szövet- ség a magyar vendégek harminc­negyven százalékos csökkenését prognosztizálta a népszavazás mi­att kialakult helyzet miatt. Több magyar utazó például arra hivat­kozva mondta le az utat, hogy szé­gyenkezik a voksolás eredménye miatt - úja a Krónika. Az elmérge­sedett viszony a kisebb vendéglátó helyek forgalmát csaphatja agyon leginkább. A székelyudvarhelyi Kü- küllő Szállónál az augusztusi 110 százalékos helyfoglalás december hatodika után, a várólistán lévők pótlásával együtt 85 százalékra esett vissza. A Csíkszeredái Hungu- est Hotel Fenyőnél eddig mintegy harminc magyarországi vendég lé­pett vissza. A magyar turisták köré­ben nagyon népszerű Torockón is mondtak vissza szilveszteri progra­mot. Vajda Sára, akinek a vendégei szintén lemondták az utat, arról panaszkodott, hogy így mintegy öt­millió lej bevételtől esik el. Daragus Attila, a romániai orszá­gos faluturizmus-szövetség alelnö­ke elmondta, felméréseik szerint leginkább 2005 nyarára lesz érez­hető a magyarországi turisták szá­mának visszaesése, várhatóan 30- 40 százalékos csökkenéssel kell számolni. Kovács Annamária, a csíkrákosi falusi turizmust szer­vező Cserekert Kft. vezetője azt mondta, hogy a kelleténél nagyobb hangsúlyt kapott a magyar állam­polgárokat elutasító székelyudvar­helyi felirat, és így torz kép alakult ki Erdélyről. Ezzel homlokegyenest ellentétes élményekről számoltak be a Hargitafürdőn lévő Pókát me­nedékháznál, ott ugyanis csak ma­gyarországi csoportok jelentkeztek szilveszterre, és még senki nem lé­pett vissza. Több erdélyi szálloda is úgy nyi­latkozott, hogy nincs magyarelle­nes hangulat. Nyugodtan jöjjenek Erdélybe, szívesen látjuk a Magyar- országról érkező turistákat - mondta egy Csíkszeredái szálloda illetékese. A Székelyföldre kirán­dulásokat szervező utazási irodák is így nyilatkoztak, Mező Tibor, a Kárpáteurópa Utazási Iroda ügyve­zető igazgatója közölte: elenyésző az utazást lemondó ügyfelek szá­ma. Erdélyben ugyan érezhető az elkeseredettség, de a turistákat nem éri atrocitás magyarságuk mi­att- tette hozzá. így vélekedett Ka- lóczkai István, a HonTours irodave­zetője is, aki elmondta, nagyon ke­vés a lemondás, igaz, az erdélyi utazások iránt érdeklődők száma jelentősen megcsappant. KOMMENTÁR Az elnök nyakkendője TÓTH MIHÁLY A mélylélektan művelői vajon ki tudnák deríteni, hogy Ivan Gasparovic köztársasági elnök minek köszönhetően került - mégpedig a szó legszorosabb értelmében repülőstarttal - a bizal­mi lista élére? Évekig a hadsereg volt a listavezető. Valljuk be őszintén, aligha fegyvertényeinek köszönhetően. Tudunk egyet s mást a hadseregen belüli állapotokról. Valószínűleg főszerepet játszott itt, hogy a seregben az országos átlagnál ritkábban tört ki „hét vármegyére” szóló botrány. A közvélemény-kutatók által tu­dományosan kiválasztottak valószínűleg Ivan Gasparovicról vé­lekedve is nagyra értékelték, hogy a néhány hónapja hivatalba lépő államfő eddigi tevékenységét - elődjétől eltérően - nem kí­sérték kisebb-nagyobb skandalumok. De ne legyünk túlságosan szigorú bírálói Rudolf Schusternak, viselt dolgait ne minősítsük botrányosnak, hanem „csak” ízléstelennek, az önközpontúság ál­lamfőhöz méltatlan túltengésének. Úgy is értelmezhető az új el­nök iránti bizalom magasba szökkenése, hogy a lakosság rendkí­vüli mértékben áhítja: a legmagasabb közjogi méltóság legyen példamutató a rendszerváltás nyertesei, tehát a politikai és gaz­dasági elit számára. Mintha biankó-csekket állítottak volna ki a közvélemény-kutatási válaszadók. Hiszen a köztársaság új elnö­ke a beiktatása óta eltelt hónapokban egyszer se nyilvánult meg oly módon, hogy valamely gesztusa indokolta volna a nyakló nélküli bizalmat. Mintha arról lenne itt szó, hogy a rendszervál­tás vesztesei - mert bárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, statiszti­kailag ők vannak többségben - udvarias „terrorral” rá akarják kényszeríteni az elnököt, hogy állásfoglalásaival ellensúlyozza a gazdasági és politikai elit szerény körülmények között élők rová­sára hozott intézkedéseit. Ismerjük Gasparovic elnök politikai múltját. Tudjuk, évtizedekig együtt ütötte a vasat Meciarral, mi­közben soha nem derült ki egyértelműen, hogy a HZDS a politi­kai színkép mely tartományába tartozik. Lavíroztak. Gasparovic útja elvált Meciartól, új pártot alapított, de kétséget kizáróan erről sem derült ki, hogy jobboldali-e vagy baloldali. Pedig lett volna rá mód, hogy kiderüljön. Most, köztársasági elnökként nem engedheti meg magának, hogy feladja a pártokon felülisé- get. Pedig annak a 3100 állampolgárnak a többsége, aki a közvé­lemény-kutatásban a bizalmi lista élére emelte, abba a kategóriá­ba tartozik, amely védelemre szorul. A bizalmi lista élére helye­zés most dilemma elé állítja az elnököt. Nem moziszínészről van itt szó, akit a véleménynyilvánítók a nyakkendője szerint minősí­tenek. Ivan Gasparovicnak rövidesen el kell döntenie, hogyan lesz egyszerre pártokon felül álló és szociálisan érzékeny. JEGYZET Szenté avatás előtt BUCHLOVICS PÉTER Gyalázat és skandalum! Igen­is, minden újságírót be kell zárni, cenzúrázni kell minden sorukat, önkormányzati gyűlésekről ki kell őket rúgni, hogy a lábuk se érje a földet, mi az, hogy nem titkos, egy frászt, én mondom meg, hogy mi titkos és mi nem, mert én - a közt és a népet szolgálom, nahát! Piszkos, ingyenélő, provokátor banda, semmi kö­zük hozzá, hogy mi miféle ju­talmakat osztogatunk, meg hogy nekem mennyi jár a fi­zetésen felül, hiszen a város­háza magáncég, a képviselő- testület meg valójában az én igazgatótanácsom, miként a város is az én városom, csak a lakók, azaz a választók nem, ők csak a szükséges élő dísz­letet jelentik, meg a voksokat, de nehogymá rákérdezzenek, mennyi prémiumot is oszto­gatunk el itt, magunk közt a népfelség nevében, mert igenis megérdemeljük, bár­mennyi is lenne. Aki pedig megkérdezné, hogy miért, annak jól összetörném a ka­meráját, fojtogatnám őt, to­vábbá feljelenteném súlyos egészségkárosítás miatt, ami­ért így, karácsony előtt a gu­taütés szélére sodort egy feddhetetlen, tisztakezű - a korrucpió, izé, korpuci..., na, hát még a szót sem tudom ki­mondani, nemhogy ismer­ném - családapát, egy a köz­boldogulás szintjét Atlaszként emelő elvtársat izé, urat, ámen. Kikérem magamnak ezeket az ocsmány inszinuáci- ókat. Méghogy valaha is sötét ügyekbe keveredtem volna?! Éppen csak hallottam, hogy a belügyön valahogy eltűntek bizonyos hangszalagok, ame­lyeken pechemre pont az én telefonbeszélgetéseimet rög­zítették. Pedig nem is azzal beszéltem, akivel, hanem csak a Mancikával, s nem is arról, hogy mennyi lenne ak­kor nekem zsebbe a lé, ha­nem csak a fokföldi ibolya át­ültetéséről csevegtünk, baga- tell... Csak ezek a sunyi pro­vokátorok, ezek az ócska bér- tollnokok, ezek a senkiházi bajkeverők ne lennének a vi­lágon... Mert mindig ezek po­fáznak mindenféle gyanús lobbizásokról, összeesküvé­sekről, bizonyíték meg egy szál se, hál Istennek! Úgy­hogy mars velük a cellába, s akkor végre nem vegzálják a vakítóan becsületes, tisztessé­ges embereket, béke lesz, sze­retet, angyalkák kergetőznek majd a szeráfokkal, nekem meg sok pénzem lesz. Meg nektek is, ha tartjátok a száto­kat. Utána majd lehet a mar­kotokat is. Különben pedig szerintem az igazi sajtó egy üres mikrofonállvány az iro­dám sarkában. Vagy inkább csak olyan karaoke-produk- ció. Sőt most már veszek egy digitális diktafont, oszt akkor nyilatkozók magamnak, ami­kor kedvem tartja, s lesz egy újságom is, amit én írok ma­gamnak, magamról, csak ne­kem. Boldog karácsonyt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom