Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-14 / 288. szám, kedd
10 Tudomány - hirdetés ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 14. Megdöbbentette a tudósokat a világtalan Egy világtalan ember, aki „hatodik érzékével” képes volt megmondani, vidám vagy szomorú, dühös arcot „lát”, alaposan megdöbbentette e tudósokat. Az 52 éves férfi, akinek személy- azonosságát nem közölték, két szívroham nyomán megvakult, mert megrongálódott agyának látásközpontja - ugyanakkor szemei és látóidegei érintetlenek. Nem tud megkülönböztetni egy női és egy férfi arcot, vagy egy négyzetet és egy kört. Amikor azonban örvendező vagy dühös arc kerül elé, az esetek 59 százalékában helyesen ismeri fel, ami túlmegy a véletlenszerű felismerésen - közölte a Nature Neuroscience folyóiratban Alan Pegna, a Wales Egyetem pszichológiai kutatója, aki a vizsgálatot végezte. Ugyanez az arány mutatkozott szomorú vagy riadt és boldog arcok esetén. A férfi agyának szkenneres vizsgálata arra utalt, hogy a nem látó ember szemei által rögzített információt esetleg az agy más, nem a látásra szakosodott része rögzítette. (MTI-AFP) A gének azonosítása során érdekes dolgokra derült fény A tyúk meglepetései ORIGO Meghatározták a tyúk genetikai állományának teljes bázissorrendjét. Az ember és több emlős, illetve néhány alacsonyabb szerveződési szintű élőlény után a tyúk az első madár, amely beállhat a „feltérképezett organizmusok“ sorába. A tyúk számos biológiai és orvosi kutatás fontos alanyaként szerepel. Például az embriológusok egyik kedvenc kísérleti állata - a magzati fejlődés tanulmányozására jól alkalmazható „eszköz“ a tojás. A tyúkot mint modellszervezetet a vírus- fertőzések és bizonyos rákos elváltozások közötti kapcsolat megértésére is használják. A madárinfluen- za-járvány terjedése is a tyúkge- nom részletes elemzése felé fordította a kutatók figyelmét, hogy meghatározzák azokat a genetikai tényezőket, amelyek egyes tenyésztési vonalakat ellenállóbbá teszik a járvánnyal szemben. A program során a bankivatyúk (Gallus gallus) DNS-ét vizsgálták. Ennek az Ázsiában őshonos baromfinak a háziasított változata a mai házityúk. A genom szekvenciájának meghatározásához egyetlen állatból származó DNS-t használtak. A munka befejeztével megállapítható, hogy a tyúk DNS-állo- mánya körülbelül egyharmada az emberének, összesen 1 milliárd bázispárból áll. A gének száma azonban nem kevesebb: a tyúknak is mintegy 20-30 ezer génje van, csakúgy, mint az embernek. A genom előzetes elemzése, a gének azonosítása során máris több érdekes dologra derült fény. Eddig úgy gondolták, hogy a tyúkoknak rossz a szaglása, azonban rengeteg olyan gént találtak, amelyeknek más élőlényeknél a szaglásban van szerepe. Egy másik meglepő felfedezés, hogy a keratin nevű fehérje génje - a keratin az emberben a haj és a köröm, a madaraknál pedig a csőr és a tollak anyaga - nagymértékben eltér egymástól az emlősök és a madarak esetében. Eddig azt gondolták, hogy a gén egy közös, ősi génből alakult ki mind a két állatcsoport esetében, de most úgy tűnik, hogy a keratin génje a két állatcsoportnál külön-külön jelenhetett meg. A genom azon részei, amelyek nélkülözhetetlenek az élőlény létezéséhez - mivel valamilyen alapvető biológiai feladatot látnak el - sok állatfaj esetében megegyeznek, de legalábbis nagyon hasonlítanak egymásra. Ezek az ún. konzervatív régiók nem változnak jelentősen az evolúció során. A csirke és már „feltérképezett“ emlősök (köztük az ember) szekvenciáját összehasonlítva meglepő mennyiségű egyezést találtak azokban a szakaszokban, amelyekről azt gondolják, hogy közvetlenül nem vesznek részt fehérjék kódolásában - azaz ezek a konzervatív régiók nem a gének területére esnek. Gallus gallus (Képarchívum) A tervezők és az építtetők hallgatása részben indokolt, ugyanis szakmájuk alapjait rúgták fel Energiazabáló üvegpaloták Az erotikus uborka - ahogy a londoniak nevezik az üvegtornyot (Képarchívum) London egyik új látványossága a viktoriánus bérpaloták között emelkedő cukorsüveg, a Swiss Re biztosító- társaság új székháza. A londoniak által erotikus uborka néven emlegetett üvegtorony több mint 250 méter magasba nyúlva hirdeti Swiss Renek, a modern építészet brit mesterének dicsőségét - és az energiapazarlás esztelen divatját. ÖSSZEFOGLALÓ A 90-es években Európa és Észak-Amerikai építészei a fejükbe vették, hogy minél több üveggel borítják az új épületeket, annál jobb. A blikkfangos iroda- és toronyházak nemcsak esztétiku- sabbak a tégla- vagy betonfalú építményeknél, de egyúttal környezetbarátok is: elvégre az üvegtáblák jól szigetelnek, ezért kevesebb energia kell a fűtéshez - hivatkoztak az építészek. Az elgondolás szépen hangzik, ám a valóság másképp fest. A német és svájci földön épült üvegpalotákat megvizsgáló Werner Eicke-Hennig, a darmstadti lakás- és környezetkultúra intézet szakembere lesújtó véleménnyel van korunk építészetének eme vakvágányáról. A környezetbarátnak tartott házak ugyanis valójában az energiapazarlás jelképévé váltak. Míg egy 20 méter magas, hagyományos építésű, korszerű irodaház - jó külső szigetelés esetén - fajlagosan csupán évi 70-90 kilowattóra energiát „fogyaszt“ négyzetméterenként, addig a londoni „uborkaház”, ennek a sokszorosát zabálja meg. Hasonlóan német és svájci „testvéreihez“: a gazdaságfejlesztő társaság duisburgi székházához (540 kWó), a zürichi szájsebészeti klinikához (410 kWó) és az Arai olajkonszern düsseldorfi székházához (700 kWó). Mindegyik magassága 150 és 200 méter között van. Ekkora magasság mellett pedig természetes úton nem oldható meg az épületek szellőzése. Éppen ez okozza a döbbenetes energiapazarlást. A derült időben szabadon betűző napsugarak ugyanis elképesztő mértékben fölhevítik a levegőt az üvegpaloták belsejében. A zürichi fogászati klinika lépcsőházában az acélkorlátok hőmérséklete tavasszal és nyáron eléri a 60 Celsius-fokot - vagyis szabad kézzel megfogva a korlátot az alkalmazottak és a páciensek könnyebb égési sérülést szenvedhetnek - dacára a levegőkeringtető hűtésnek. A darmstadti intézet szakvéleménye szerint már egy 60 százalékban üvegből készült homlokzatú épület szellőzése sem oldható meg mesterséges hűtés nélkül - hát még azoké a csodapalotáké, amelynek burkolata 90-95 százalékban üvegből áll. Ezek hatalmas teljesítményű légkondicionáló berendezéseket igényelnek, amelyek óránként akár 600 ezer köbméter levegőt fújnak be az épület helyiségeibe. Ezeknek az energia- igénye viszont gigantikus méretű - akkor is, ha erről a tervezők és az építtetők hallgatnak. A hallgatásuk részben indokolt: szakmájuk alapjait rúgták ugyanis fel, amidőn a kor divatjának engedve ilyen üveghasábokat és -kúpokat terveztek. Minden műszaki egyetemen már az alapstúdium időszakában megtanulják a hallgatók, hogy egy épület belsejében nyáron a nap egyetlen szakában sem uralkodhat magasabb hőmérséklet, mint odakinn. Az üvegcsodákban viszont - mesterséges és pazarló hűtés nélkül - akár a külső hőmérséklet másfél- szeresét is mutathatnák a hőmérők. (MTI) Az acélkorlátok hőmérséklete és nyáron eléri a 60 Celsius-fokot. TÖRTÉNELEM Királyok, bankárok és inkvizítorok is olvasták ISMERTETÉS Kopernikusz lengyel csillagász (1473-1543) életének utolsó 30 esztendejét szentelte hatkötetes művének, a De revolutionibus orbium coelestiumnak, amelyben kifejtette a maga korában eretneknek számító elméletét: a Föld forog a Nap körül és nem fordítva. A magyar születésű Arthur Ko- estler író a latin nyelvű, számításokkal és táblázatokkal teli könyvről azt állította, hogy senki sem olvasta. Ez indította meg Owen Gingerich brit csillagász képzeletét, amikor a könyv első kiadásának sorsát kezdte kutatni. Kopernikuszhoz hasonlóan Gingerich is sok évet szentelt munkájának, amely nem maradt eredménytelen. Kiderítette, hogy az első kópiák 1543. május 24-én, a szerző halálának napján kerültek ki Johannes Petreius nürnbergi nyomdájából. Gingerich hatszázat megtalált belőlük - írja az olasz Corriere della Sera című olasz napilap. „Az elveszett könyv nyomában“ című kötete ennek a 600 példánynak a története. A tulajdonosok között voltak bankárok, filmcsillagok, zenészek, csillagászok, szentek és eretnekek, vagy egyszerűen csak olyan könyvbarátok, akik készek voltak akár tönkre is menni egy- egy híres műért. Gingerich nyomára bukkant például annak a példánynak, amelynek birtokosa Adam Smith, a XVIII. századi angol közgazdász volt. Megtalálta Keplerét, amely tele van a csillagász megjegyzéseivel, Galileiét, és olyanokat is, amelyeket inkvizítorok használtak. Gusztáv Adolf svéd király katonai razziából szerezte a magáét. Tőle lánya, Krisztina királynő örökölte és a mű végül Ottoboni kardinálisé, a későbbi VIII. Sándor pápáé lett. Jelenleg a Vatikáni Könyvtár őrzi. Gingerich kitartó kutatói munkájának köszönhetően tehát kiderült, hogy Kopernikusz műve igenis érdeklődést keltett, és olvasói is nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy a geocentrikus elméletekkel szemben kezdték elfogadni az ő elméletét, (pan) Önért nyitunk Az ISTROBANKA Rt szívélyesen meghívja Önt újonnan nyílt kirendeltségére, Érsekújvárban, a Fő tér 29. szám alá. A nyílt nap 2004. december 7 6-án, 13-tól 7 6 óráig lesz. V UP 2123
