Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-09 / 284. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ- Netán most az lenne a leghelyesebb, ha aludnánk rá egyet, utána reagálnánk? - teszi fel a kérdést a vajdasági magyar napilap az ered­ménytelenül végződő, kettős állampolgárságról szóló ma­gyarországi népszavazás kap­csán. - De hiszen alszunk már nyolcvannégy éve, ha hagy­nak bennünket. Arra minden­esetre büszkék lehetünk, hogy ilyen kérdést még egy nemzet sem mert feltenni ön­magának. Egyáltalán el tud­juk-e képzelni, hogy mi tör­tént volna, ha itt nálunk nép­szavazáson kérdezik meg: be­fogadjuk-e a horvátországi, boszniai és koszovói szerbe­ket? Nem a kormány bukott volna meg, hanem még azt is elátkoznák, akinek ilyesmi egyáltalán eszébe jutna. Ma­gyarország viszont ennél sok­kal demokratikusabb - írja a vajdasági lap. ■B«-*oUqut Oh FantbETEK a.. ILYETW FELVÁbKRLA'Sl ÁiUfc MELLETT Méh EÍM>^MEb \Z6LS F0fcLM-k02.UI. 3 (Lukács Zsolt rajza) Székelyföldön radikális formát öltött a napokban az elégedetlenség, nem szívesen látnak magyarországiakat Visszaadnák a magyarigazolványt Erdély-szerte elterjedt a hír, hogy sokan visszaad­ják a magyarigazolványt, így akarják kifejezni csaló­dottságukat a népszavazás eredménytelensége miatt. A Székelyföldön pedig egy­re többen jelzik, hogy nem szívesen látják a Magyar- országról érkezetteket. MTI-HÁTTÉR Székely István, a magyarigazol­ványok kibocsátásáról tájékoztató romániai irodahálózat vezetője elmondta: még korai felbecsülni, hogy hányán adják vissza majd az okmányt. Közölte: december 15- én találkozik az irodavezetőkkel, akkor már pontosabban fel lehet mérni az elégedetlenek számát. Felidézte: korábban már előfor­dult hasonló eset. Különböző ma­gyarországi politikai történések után az emberek berohantak az irodába, lecsapták az okmányt az asztalra, és közölték, hogy vissza­adják. Ez azonban nem elterjedt jelenség, két és fél év alatt mind­össze tucatnyi ember cselekedett így. Az irodavezető elképzel­hetőnek tartja, hogy az elkövet­kező időszakban nőni fog az elé­gedetlenkedők száma, de szerinte a magyarigazolvány visszaadása nem fog tömeges méretet ölteni. Székelyföldön mindenesetre radikális formát öltött az elmúlt két napon az elégedetlenség. A Hargita megyei önkormányzat nyílt levélben fordult testvérme­gyéihez, azaz Bács-Kiskun, Bé­kés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest, So­mogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala megye közgyűléseihez. A levélben a megyei önkormány­zat előjárói jelzik: az elkövet­kező hetekben-hónapokban felül fogják vizsgálni a testvérmegyei kapcsolatokat azokkal a me­gyékkel, ahol a nem szavazatok voltak többségben. A romániai magyar sajtó szá­mos esetet említ, amely az otta­niak csalódottságáról tanúsko­dik. Az egyik leglátogatottabb székelyudvarhelyi kávézó ajtaján az olvasható: „Magyar állampol­gárokat nem szolgálunk ki!”. A tulajdonos azonban a Krónika című erdélyi napilapnak elmond­ta: a felirat nem vonatkozik a kettős állampolgárság megadása mellett állást foglalókra. Nem tudni azonban, ki hogyan bizo­nyítja majd, hogy miként vok­solt. Ugyanez a lap idéz egy, cége termékeit több nyugati országba exportáló székelyudvarhelyi üz­letembert, aki egyenesen gazda­sági szankcióval készül válaszol­ni a határon túliaknak hátat for­dító magyar állampolgároknak. Fontolóra vette, hogy magyaror­szági megrendelőinek ezentúl tíz százalékkal magasabb árat szab, mint a többi EU-tagországban bejegyzett cégnek. Csíkszeredában sokan azt a kérdést teszik fel, hogyan jönnek majd a magyarországiak a csík- somlyói pünkösdi búcsúra. Gyer- gyószentmiklóson a város búcsús szentmiséjén a környékbeli fal­vakból érkező több mint négyez­res körmenetben az eddigi gya­korlattól eltérően nem vitték a pi- ros-fehér-zöld zászlót. A római katolikus plébánián a hívek kéré­sére bevették a magyar lobogót, és csak a román zászló maradt kinn. A tömeg tizenöt éve először nem énekelte el a Himnuszt. Erdővidéki és csíki információk szerint némelyek elkeseredésük­ben arra készülnek, hogy betörik a magyar rendszámú autók abla­kait. Azt is tervezik, hogy a ma­gyar zászlókat összetekerik, és csak a székely lobogók maradnak kinn. Sógor Csaba, az RMDSZ új­raválasztott szenátora a Mediafax román hírügynökségnek úgy nyi­latkozott: a magyarországi nép­szavazás sikertelensége a románi­ai magyarok szempontjából nem olyan súlyos esemény, hiszen Ro­mánia hamarosan az Európai Unió tagja lesz, s akkor számukra is megnyílnak a határok. A Mediafax szerint hétfőn este a sepsiszentgyörgyi lakosok tu­catjai a Szent József-templomban álló Szent István-szobor előtt gyertyagyújtással tüntettek a kettős állampolgárságért, a nép­szavazás kudarca miatt. A gyer­tyagyújtók ezzel a Magyar Polgá­ri Szövetség (MPSZ) felhívásának tettek eleget. Az MPSZ sepsi­szentgyörgyi elnöke, Gazda Jó­zsef „sajnálatosnak és felháborí­tónak” tartja a magyar választó- polgárok magatartását. Vélemé­nye szerint Magyarországon csak annyi magyar maradt, ahányan igennel szavaztak a kettős állam- polgárság kérdésében. Tizenhat személy, miután felfedezték őket, őrizetbe vételük előtt kollektív öngyilkosságot követett el Háromszáz áldozat volt a csehszlovák határon KOKES JÁNOS Majdnem 300 személy - köztük hét magyar állampolgár - vesztet­te életét Nyugatra menekülés köz­ben a szocialista Csehszlovákia határain - derült ki abból a doku­mentumjegyzékből, amelyet a prágai Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló és Dokumentáló Hivatal (UDV) állított össze. Csehországban ez az első átfo­gó történelmi dokumentumokon alapuló jegyzék, amely a szocia­lista Csehszlovákia nyugati hatá­rain történt tragédiákat dolgozza fel. A jegyzéket Martin Pulec, az UDV történésze állította össze a prágai, brünni, pozsonyi, az álla­mi, valamint az egykori járási le­véltárak dokumentumai alapján. Munkája, kutatása majdnem hat évig tartott. A most nyilvánosság­ra hozott dokumentum az 1948 februárja és 1989 novembere köz­ti eseteket vette jegyzékbe, konk­rét levéltári iratok alapján. Koráb­ban erről a témáról csak becslések láttak napvilágot, s az adatok el­tértek egymástól: néhány száz ál­dozattól több ezerig terjedtek. Az UDV által írásos dokumen­tumokkal bizonyított 282 áldozat között 90 külföldi állampolgár - köztük hét magyar - található. A legtöbb külföldi áldozat lengyel (31) és keletnémet állampolgár volt. Érdekes, hogy a csehszlovák határon több nyugati állampolgár is életét vesztette -15 osztrák, hét nyugatnémet és egy francia. Ők nem „szocialista” menekültek vol­tak, különféle okokból kerültek a szigorúan őrzött kelet-nyugati határ közelébe. Több olyan eset is ismert, amikor a nyugatiak arra fizettek rá, hogy kíváncsiak voltak a hírhedt vasfüggönyre. A most nyilvánosságra hozott adatokból kitűnik, hogy a hideg­háború utolsó csehszlovák határ menti áldozata két kelet-német állampolgár, Brigit Wenda és Jens Wenda. 1989 szeptember 24-én a Dunán próbáltak Szlovákiából Magyarországra jutni, amely né­hány nappal korábban már meg­nyitotta nyugati határait. Az áldozatok közül 145 sze­mélyt a határőrök lőttek le, 96 ember életét az áram alatt levő szögesdrót oltotta ki. Tizenegy személy vízbe fúlt. Különösen megrázó tragédia is történt. Ti­zenhat disszidálni szándékozó - miután a csehszlovák határőrök felfedezték őket, s már nem volt esélyük átkerülni a szabad világ­ba - őrizetbe vételük előtt kollek­tív öngyilkosságot követtek el. Öt csehszlovák állampolgár már a határ túlsó oldalán veszítette éle­tét, amikor utánuk lőttek. A vizsgált időszakban 648 csehszlovák katona is életét veszí­tette a határon. Közülük azonban csak 12 személy hunyt el „harci” cselekményben, külföldi ügynö­kökkel vívott tűzharcban. Többsé­gük a villamos határzár javítása közben vesztette életét, vagy a ha­tár menti aknamezőre tévedt, to­vábbá autóbaleset áldozata lett. A határon történt bűncselek­mények miatt több volt határőr is bíróság elé került, de végül senkit sem ítéltek el. A Csehországban uralkodó vélemény szerint nem a kiskatonákat kell felelősségre vonni, hanem esetleg parancsno­kaikat, de legfőképpen a rendszer vezető tisztségviselőit. KOMMENTÁR Kaník és Hurny foltja NAGYANDRÁS Eudovít Kaník a héten komoly probléma elé lett állítva. Robert Fico előkotorta a kilencvenes évek végéről származó ügyét, ami- koris a miniszter akkori cége több éven keresztül nem fizette a já­rulékokat a Szociális Biztosítónak. A szociális és családügyi mi­niszter valószínűleg a lehető legrosszabbul reagálta le az egész ügyet, amikor a Smer-elnök kotyvalékának nevezte a dolgot. S még neki állt feljebb, hogy ugyebár miért kellene arra emlékez­nie, hogy néhány évvel ezelőtt befizetett, vagy nem fizetett be pár százezer koronát. A politikai morál úgy általában a béka segge alatt van Szlováki­ában, az ebből a szempontból tökéletesen kifundált koalíciós szerződés miatt vajmi esélye van annak, hogy bármilyen hason­ló, a múltból felbukkanó vétség miatt bárkit is menesztenének. Kaník a maga pökhendiségével nem is tartotta fontosnak, hogy esetleg annyit mondjon, igen hibáztunk, de utólag helyrehoztuk (bár a büntetést elengedték). Minden valószínűség szerint neki eszébe sem jutott, hogy esedeg lemondjon, hiszen főnöke, a kor­mányfő ezt nem is kérte tőle. Martin Danko szóvivő is csak annyival intézte el a dolgot, hogy a miniszter semmilyen tör­vényt nem sértett meg, így a vita parttalan, a vádaskodás értel­metlen. Az meg nálunk nem jelent komoly problémát, hogy pont a szociális ügyekért felelős miniszter cége nem fizetett. Ugyanígy nem jelent morális problémát egy államtitkárnak az, hogy kiderül róla, együttműködött a kommunista titkosszolgá­lattal. Elvüeg az egészet el lehet kenni és azzal védekezni, hogy a dokumentumokon nem az ő aláírása szerepel, hanem odahami­sították. Az államtitkár egy időben még azt ígérte, hogy amint kézhez kapja az iratokat, bemutatja azokat a sajtónak, hogy tisz­tázhassa magát. A dokumentumok azóta megérkeztek, Ján Hurny mégis inkább elzárkózott a sajtó elől, s állítja, hamarosan bírósághoz fordul az ügyben. így az egésszel kapcsolatban az a legszomorúbb, hogy most már nem fogja tudni lemosni magáról a szégyenfoltot, hiszen Szlovákiában - szemben Csehországgal - nincs rá törvény adta lehetőség, hogy az államot bepereljük, ami­ért esetleg nevük alaptalanul szerepel az ügynöklistán. Itt csak a teljes meglévő iratállomány bemutatása segítene. Ez meg valószínűleg nem lesz. így az SDKÚ a héten kapott két újabb tockost, amivel megint egy kicsit messzebb került a morálisan tiszta politikai párt képétől. JEGYZET Föld hull a káposztára MISLAY EDIT Szép napok köszöntöttek ránk, fogyasztókra. A különböző szuper/hipermarketek egy­mást licitálják túl (vagy inkább alá) az akciós árakban. Most érdemes vásárolni, hiszen a zöldség, gyümölcs potom pén­zért kapható. Visszük is, mint a cukrot. Mégjó hogy... Tulaj­donképpen elégedett vagyok, hogy a nagy konkurenciaharc­ban mi, vásárlók jól járunk. Egy dolog azonban motoszkál a fejemben. Ha mi ilyen olcsón jutunk hozzá a friss zöldség­hez, gyümölcshöz, és a piac törvényei szerint a nagy áru­házláncok is keresni akarnak az áru közvetítésén (hiszen ebből élnek), akkor vajon mi marad a termelőnek? Mert akárhogy is számolom, mindig az jön ki, hogy a minimálisnál is minimálisabb haszna lehet belőle. Akkor miért éri meg ne­ki dolgozni? Miért keljen fel nap mint nap, áldozzon időt, energiát, hajön a felvásárló, és közli: ennyit adok érte, ha nem tetszik, vigye, ahova akarja munkája gyümölcsét (sőt zöld­ségét)? Ő meg aztán nem viszi és nem adja, mert állítása sze­rint többet veszít rajta, ha viszi és adja. A Szlovákiai Zöldség- termelők Uniójának igazgatója szerint a zöldségtermelők fele jövőre lehúzza a rolót. S ebben az olcsó lengyel import is lu­das. Merthogy az ottani ter­melők rejtett dotációt kapnak, tehát nekik olcsón is megéri el­adni az árut. Nem kellene ak­kor esetleg itt is rejtetten dotál­ni, ha ez a titka a dolognak? A vidék túlnyomó részén a mun­kanélküliség évek óta aggasztó méreteket ölt. A beruházások, az ipar legtöbbször messzire elkerüli e helyeket. Ágazatként maradna tehát egyik megélhe­tési forrásként, munkale­hetőségként a mezőgazdaság. De nem marad. Mert legtöbb esetben nem lehet megélni belőle. Csak ráfizetni. Én már csak úgy gondolom, hogy ha az ember valamibe energiát fektet, szereti hinni, hogy an­nak értelme van, és nem volt hiábavaló az erőfeszítése. Még ha a kudarccal is számolni kell. Próbálom elképzelni, mit érez­hetnek azok a termelők, akik (hogy ne fizessenek rá még jobban) beszántják a termést. Például a káposztát. Persze le­het, hogy ilyenkor nem gon­dolnak semmire. Csak nézik, ahogy a föld lassan eltemeti a káposztafejeket. FIGYELŐ KÁRPÁTINF0 Egy internetes oldalon azok jelentkezését várják, akik szeret­nének bocsánatot kérni a hatá­ron túli magyaroktól a népszava­zás miatt. A honlap szerkesztője szégyelli, s olyan fotókat vár, amelyeken a hasonlóan gondol­kodók elnézést kémek a határon túliaktól. Az amerikai elnökvá­lasztás után sokan hasonló olda­lon kértek elnézést Bush újravá­lasztása miatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom