Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-08 / 283. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ A népszavazás után a kettős állampolgárság kérdése végérvényesen belpolitikai témává vált Magyarországon - írja az újvidéki Magyar Szó című lap. Kókai Péter főszerkesztő írásában emlékeztet arra, hogy eredményes népszavazás esetén a parlamentnek „valamikor”, „valamilyen” törvényt kellett volna hoznia kétharmados többséggel. Azt firtatja, vajon mikorra lett volna ebből konkrét, hatályos és használható törvény? „A választ nem kell hangosan kimondani. Elég csak szépen csendben, magunkban levonva a következtetéseket” — írja. Szöveg nélkül (Szalay Zoltán rajza) A Sorbonne Közép-európai Történeti Tanszékének professzorától elvárható a tájékozottság és a tárgyilagosság Miért tudott Masaryk magyarul? Alain Soubigou a párizsi Sorbonne Közép-európai Történeti Tanszékének professzora. Közreadott egy vastag monográfiát Tomás Garrigue Masaryk- ról. A mű rangját jelzi, hogy a francia eredeti előszavát Václav Havel írta. Most csehül is kiadták a könyvet, amelyben a francia tudós - egyebek között - azt állítja, hogy Masaryk nem tudott magyarul. E. FEHÉR PÁL Ez az állítás könnyen cáfolható. Nemcsak a magyar kortársak élményeivel, amelyeket Soubigou nem ismer. Viszont, természetesen, ismeri és bőven idézi Karel Capek remekművét (Beszélgetések TGM- mel), amelyben az államalapító elnök maga szól a magyar nyelv ismeretéről. Vagy az elnök levéltárosnője és magyar referense, a magyarul anyanyelvi szinten beszélő szlovák Anna Gasparíková-Horá- ková naplója ugyancsak forrásmunka számára, amelyben - többek között - számtalan példát találhatott volna Masaryk nyelvismeretére és arra nem különben, hogy szinte naprakészen ismerte a magyar viszonyokat. Gasparíková-Ho- ráková rendkívül szemléletesen örökíti meg az 1930. szeptemberi dél-szlovákiai körút eseményeit, s nemcsak Madách Imre alsósztrego- vai sírjánál, magyarul elmondott beszédéről ír, hanem a losonci polgármesterrel, Giller Jánossal ugyancsak magyarul folytatott vitájáról. Kétségtelen azonban, hogy Masaryk, aki németül, angolul, franciául, oroszul anyanyelvi szinten beszélt, magyarul ennél gyengébben tudott, viszont korántsem állítható, hogy csupán a gyerekkori balatoni út emlékeként megmaradt néhány szót ismerte. A glosszázásnál azonban fontosabb végiggondolni: miért is volt lényeges Masaryk számára a magyar nyelv akár gyengébb ismerete és a magyar viszonyokban való tájékozottság. Köztudomású, hogy Masaryk az első világháborúig a monarchia tartós fennmaradásával számolt, s úgy, ahogyan például az osztrák szociáldemokraták, a Habsburg-birodalom alapvető megreformálását tartotta szükségesnek, következésképpen számolnia kellett a magyar politika tényezőivel. Számolt is, mint az osztrák parlament képviselője, vagy akkor, amikor 1909- ben Zágrábban védte a szerb és horvát hazafiakat a hazaárulás vádjával szemben. Masaryknak jó ismerőse volt a Times akkori bécsi tudósítója, később a lap főszerkesztője, majd a trianoni béketárgyalások egyik angol szakértője, Henry Wickham Steed. Steed meséli emlékirataiban (amelynek cseh fordításához Masaryk előszót írt), hogy amikor a monarchiában elkezdte tudósítói pályafutását, akkor Apponyi Albert beszélte rá a magyar nyelv megtanulására, mert e nélkül nem tájékozódhat pontosan a dunai birodalom ügyeiben. Steed, aki akár anyanyelvén elboldogult volna Bécsben is, Budapesten is, megfogadta a tanácsot, noha egyáltalán nem tartotta rokonszenvesnek a magyar grófot. Nos, ez az érv ismert lehetett Masaryk számára. Alain Soubigou azt is közli olvasóival, hogy Masaryk „személyesen nem ismerte Károlyi Mihályt"'. Újra Gasparíková-Horákovára hivatkozhatok: Masaryk 1931. március 16- án mondta el, hogy ismerte a magyar politikust. És Károlyi Mihály sok nyelven kiadott memoárjában (Hit, illúziók nélkül) ugyancsak közli: „Többször is jártam Masaryk- nál...” És nem csupán a személyes ismeretség a lényeges, hanem éppen Károlyi volt az első, akinek már 1919 nyarán Masaryk kifejtette, hogy a Csallóközt és Komáromot „az antant kéretlenül adományozta Csehszlovákiának... Ezeket a területeket egyszer majd vissza kell adnunk Magyarországnak...” Masaryk többször is kifejtett ötletét azonban Soubigou nem az ősforrásra hivatkozva tárgyalja, hanem egy magyar újságíró, Pályi Ede 1922-es, nem is minden részletében hiteles interjúja körül kialakult konfliktusból vezeti le. Pályi Ede - Soubigou feltételezése szerint - Rákosi Jenő megbízásából tevékenykedett. Rákosi Jenőt Soubigou valamiért miniszternek véli (és nem újságírónak, ami a valóságban volt), sőt még azt is közli, hogy „nincsen kapcsolatban a kommunista Mátyás Rákosival (1892- 1971)”. Ennyi ismeret birtokában azt várhatnánk, hogy a francia történész világossá teszi: Masaryk ajánlata a magyar demokratáknak szólt és nem annak a Rákosi Jenőnek, aki korábban harmincmillió magyarról ábrándozott, majd a felettébb kétes erkölcsű, a csehszlovák demokráciával szembenálló Rothermere lord családját akarta a magyar trónra meghívni. És még lényegesebb probléma, hogy Soubigou professzor részletesen elemzi, hogy Masaryk a németeket, a szlovákokat, illetve a zsidókat (1918 és 1938 között a zsidóság nem vallásnak, hanem nemzetiségnek számított a csehszlovák törvények szerint) miként akarta bevonni a demokratikus államrend építésébe. A magyar kérdést viszont egyértelműen külpolitikai ügynek tekinti. Mintha az elnök nem adományozott volna egymillió koronát a róla elnevezett akadémia alapítására, mintha nem fogadta volna a sarlósokat, mintha nem tudott volna arról, hogy Móricz Zsigmond milyen nagyra értékelte a csehszlovákiai kisebbségi politikát. A francia monográfüs szerint ezek nem létező tények. Mi lehet az oka Alain Soubigou eljárásának? Elképzelni sem tudom. Viszont nem felesleges tudnunk róla. LEVÉLBONTÁS Tolvajnak nézik a kocsit toló anyát Egyik délelőtti somoijai látogatásomkor kellett ráébrednem, hogy kisgyermekes anyukaként a társadalom nem kívánt rétegéhez tartozom. A nagymamámat szállítottam operáció utáni orvosi ellenőrzésre, és amíg vártunk rá, a 4 hónapos kisfiámmal babakocsival sétálni indultunk, hogy levegőzés közben elintézzük a vásárolnivalókat is. Többek közt a nagyfiamnak szerettem volna nadrágot venni, aki óvodáskorú lévén rendszeresen lyukas térddel jön haza. Szintén kisgyermekes anyuka barátnőm tanácsára a főutcai Simba ruhaüzlet volt az egyik célpontunk. Lifttel szerencsésen leküzdöttem a babakocsisok számára gyakran reménytelen emeletet, és a liftből kilépve örömmel állapítottam meg, hogy az árupolcok közötti folyosók tágasak, így a babakocsival nem verem le az árut és gyermekem testi épségét sem fenyegetik az esetleg lehulló tárgyak. Csakhogy az üzlet bejáratánál az alkalmazott az ajtón lévő áthúzott babakocsit ábrázoló rajzocskára mutatott. Eleinte hitetlen- kedve magyaráztam, hogy a kisbabámat nem hagyhatom magára és nem tudok vásárolni a picivel a karomon, aki ráadásul alszik. Az elárusítónő azonban nyomatékosan ismételte, hogy a babát vagy a karomon viszem be, vagy kint hagyom a kocsiban. Elmondása szerint a babakocsis anyukák azért nem kívánatosak, mert állítólag abban szokták, kicsempészni az árut. Kisebb tétovázás után megpróbáltam ennek ellenére bemenni a babakocsival, mire három alkalmazott szaladt utánam és kiutasítottak, mint amolyan bűnözőt. Hiába vitatkoztam kétségbeesetten, végül könnyekkel a szememben kellett távoznom - az alkalmazottak felháborodott és a többi vásárló közömbös tekintete kísért. Úgy gondoltam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot és a Fogyasztóvédelmi Hivatalhoz fordultam. Ott megtudtam, hogy rengeteg hasonló panasz érkezik hozzájuk, és a legnagyobb sajnálatukra nem áll módúkban segíteni, mivel a törvény értelmében az eladónak jogában áll meghatározni az eladás feltételeit. Az alapvető emberi jogok alkalmazása nehézkes lenne, mivel a fogyasztóvédelmi jogszabályok nem tartalmaznak ilyen irányú egyértelmű védelmet. Aktuális téma a diszkrimináció - gyakran halljuk, hogy tilos a nem, vallás és nemzetiség szerinti megkülönböztetés. Kisebségi magyarként különösen érzékenyen érint ez a téma. Álmomban sem gondoltam volna, hogy babakocsit tolva egyszer majd automatikusan a tolvaj bélyegét sütik rám. Az üzleti lopások kivédésére vannak hatékonyabb módszerek is, mint kitiltani azokat az anyukákat, akik nem hajlandók felügyelet nélkül hagyni gyermeküket. Tudomásom szerint, némely országokban pénzbírsággal sújtják azokat a szülőket, akik kint hagyjak a gyermeküket az üzlet előtt. Bennünket védő jogszabály hiányában azonban tőlünk vásárlóktól is függ, hogy mennyire hagyjuk magunkat megalázni azzal, hogy alárendeljük magunkat az önkényesen alkalmazott értelmetlen szabályoknak. Lakóhelyemen, Pozsonypüs- pökin a helyi élelmiszerüzletben az elárusítónők nemegyszer új pénztárt nyitnak, hogy ne kelljen a babakocsival hosszasan várni. Végh Orsolya és kisfia, Ádám Pozsonypüspöki KOMMENTÁR Moszkva szíve MAUNÁK ISTVÁN A kilencvenes évek elején-közepén az EU a balkáni válságot végig- tehetetlenkedte, Amerika nélkül a daytoni megállapodást sem tudta volna tető alá hozni. Nem egész tíz évvel később az ukrajnai válság is meglepte Brüsszelt, viszont meglepően gyorsan reagált, s óriási szerepet játszik a rendezési folyamatban: a demokratikus megoldások kidolgozásában szinte állandó közvetítőként vesz részt Solana főképviselő mellett több más EU-vezető, így Kwasniewski lengyel és Adam- kus litván elnök. Elemzők arra figyelmeztetnek, a mindenképpen dicséretes szerepvállalás a pozitívumok mellett kockázatokkal is jár - magára az EU-ra nézve. Szomszédsági politikája keretében Brüsszel a tervek szerint holnap fogad el cselekvési - sokoldalú együttműködést rögzítő - terveket, ezek egyike Ukrajnára vonatkozik majd. Nap mint nap láthatjuk a tévében, hogy az ukrán ellenzéknek, Juscsenko hetek óta tüntető híveinek egyik jelszava az Európai Unió, ahová tartozni szeretnének. Benita Ferrero-Waldner, a külkapcsolatokért felelős EU-biztos kijelentette: Ukrajna EU-csatlakozása nincs napirenden. Giscard d’Estaing volt francia elnök a hétvégén arra figyelmeztetett, „nem kell bátorítani az EU-val kapcsolatos ukrajnai várakozásokat, nem kell megismételni azt, ami Jugoszláviában történt"’. Az ukrán kérdésben egyetértés alakult ki Washington és Brüsszel között, ami jó. A különbségeket érdekesen boncolgatta Robert Kagan neokonzervatív politológus a The Washington Postban. Szerinte az új veszélyekkel szemben az USA katonai hatalmat állít szembe, az EU pedig „puha hatalmat” - óriási vonzerejét. „Európa inkább befogadja a gondokat és konfliktusokat, mintsem közvetlenül, amerikai módra szembeszállna velük. A tagság vonzása hozzájárult a Balkán stabilizálásához és befolyásolta Törökország politikai irányvonalát.” A szerző Joschka Fischer német külügyminiszternek tulajdonítja a koncepciót, a bővítés vonzerejének stratégiai célokra történő felhasználását, s rámutat: „A történelem és a földrajz úgy hozta, hogy az európai paradicsomot három oldalról katasztrofális következményekkel fenyegető gondok szövevénye veszi körül, Észak-Aftikától Törökországon és a Balkánon át a volt Szovjetunió egyre vitatottabb határáig. Ha valaha is volt válságív, akkor ez az, különösen most, amikor Putyin az orosz birodalom feltámasztásán mesterkedik.” Mindez érzékelteti, mennyire megosztott az EU az alapvető kérdésekben, amit jelenleg Törökország esete szemléltet a legmarkánsabban. Az egyik álláspont szerint az európai határokon túlra való terjeszkedés megfosztaná az EU-t a lényegétől, tulajdonképpen a széteséséhez vezetne, „az EU Törökország befogadásával olyan li- dércnyomásos szomszédságra tenne szert, mint Irak és Szíria”. A másik elképzelés szerint Törökország által az iszlám befogadása és modernizálása az unióban sorsfordító lenne a terrorizmus elleni háborúban. A lényeg: erre a dilemmára még nincs uniós válasz. Ehhez a dilemmához nagyon gyorsan társul majd az újabb, az ukrán dilemma. És ez azért más összefüggéseket vet fel, más taktikát követel. Ukrajna például annyival is több a Balkánnál, hogy aki Ukrajnához nyúl, az Moszkva szívébe nyúl. JEGYZET r Érzelem, igazodj! FORGÁCS MIKLÓS Versmondó versenyeken a legzordabb zsűri is örülni tud az alsó tagozatos gyerekeknek, hiszen az ő esetükben még olyan nehéz rátelepednie egy szövegnek az egyéniségre, a szövegmondás közben unatkozó gyerekben még ott lapul a minden más iránt csillogó szemekkel érdeklődő „kis gazember”. Jelen esetben a zord zsűri még csak nem is sejtette, hogy a színre lépő kislányok, csak kislányoknak tűnő aktivistái a felelősségnek és lelkiismeretnek. Kétcopfos, mosolygós versmondó lány lépett a zsűri elé, s a zsűri boldog tudatlanságában nem is sejtette, hogy az a kis hely, melyet elfoglalnak a verssel megtöltött cserfes gyerekek, az önfeledt bohóságok játszóteréből már át is változott ideológiák csataterévé. A gyerek révén Wass Albert nemzetféltő verse szólal meg a máskor talán pimasz, most a magyar univerzumért aggódón kicsit remegő kislányhangon. Hamvas a pátosz, bicsak- lik a kinyilatkoztatás, mégis a feladat működteti a lányt. A zsűri pislant kettőt és már örül is a következő pici lánynak. A javíthatatlan zsűri által ezúttal is csak gyereknek nézett gyerek Reményik Sándor üzenetével érkezett. Az elhivatottság és a hűség szavai kapaszkodnak a csengő hangba. A pannon kozmosz súlya nehezedik a kötött szvetterrel óvott kicsi vállakra, a szülőföld versből előtörő illata csiklandja a lány fitos orrát, s ő alig tántorogva cipeli az édes terhet. A zsűri már nem tudja magáról, zord- e avagy enyhe, zavartan tekint- get egymásra. Nincs idő hitvány zsűri lelkekkel törődni, barna tekintetű kislány kezd bele Mécs László hitet, igazságot, honfiúi érzést követelő tüzes szövegébe. Harsonák hangja vész el a csendes lányban, barikádként magasodik a gyerek fölé a vers. A zsűri pánikszerűen hallgat, alig veszi észre, hogy újabb kislány szaval, s azon már senki sem csodálkozik, hogy a versenyző Reményik Sándor szemével lát gondot és bajt. Bolyong a mondanivaló, nyílik a mélység... A verseny után a valamelyest magához tért zsűri rájött, a nemzeti gyermekosztag egy iskolából érkezett. „Van köze ezekhez a szövegekhez ilyen korú gyerekeknek?” - kérdezték a tanárnőt. Ő mosolyogva közölte: „Azt a könyvet, amiből a versek vannak, Orbán Viktor adta a gyerekeknek. S a kislányok mindenképpen abból a könyvből akartak szavalni, amit Viktor bácsi adott nekik.”
