Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-07 / 282. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 7. Évadzáró Deja vu klubest Pozsony. Holnap a Hlava XXII (Bazová 9.) étteremben 18 órai kezdettel kerül sor az idei utolsó Deja vu klubestre. A Magyar Köz­társaság Kulturális Intézete, a Diákhálózat és a házigazda zenekar közös rendezvényének vendégei ezúttal Komáromból érkeznek. Verebes István színművész-rendező, a magyar médiavilág népsze­rű riportere, humoristája, a Jókai színház művészeti vezetője, va­lamint Tóth Tibor színművész, színházigazgató a színház jelenlegi helyzetéről és jövőjéről beszélgetnek Miklósi Péterrel. ígérete sze­rint Tóth Tibor az eszmecsere után dalra is fakad, és egy népszerű színdarabból ad ízelítőt. Rajta kívül természetesen a Deja vu zene­kart is halhatják az érdeklődők. A belépés ingyenes, (sd) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Az orleans-i szűz 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: A Szent Dorottya-játék 19 KIS SZÍNPAD: Székek 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Rózsa és Ibolya 9,11 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Nyuszi ül a hóban 10,12.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Csajok a csúcson 2 (ném.) 18, 20 MLADOST: Tapló Tél­apó (am.) 16, 18, 20 PÓLUS - METROPOLIS: A hihetetlen család (am.) 15.40,16.35,18.05,19,20.30, 21.25 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 14.40, 15.35, 16.55, 17.55, 19.10, 20.15 Tapló Télapó (am.) 15.05, 19.40, 21.40 Csajok a csúcson 2 (ném.) 14.50, 16.45, 18.40 Cápamese (am.) 15.50, 17.40 Hanyatt-homlok (cseh) 19.25,21.35 A tűzben edzett férfi (am.) 17,20.35 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 16.20,21.10 Collateral - A halál zá­loga (am.) 14,18.50 kassa MBHHWHMHBMMí DRUZBA: Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 18, 20 CA­PITOL: A hihetetlen család (am.) 15.30,18, 20.15 TATRA: Csajok a csúcson 2 (ném.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Garfield (am.) 16 Én és a hercegem (am.) 18, 2.15 IMPULZ: Lebegés (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKLA SZENC - MIER: Apja lánya (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Belle­ville randevú - Francia rémes (fr.) 17,19.30 PÁRKÁNY - DANUBI­US: Hanyatt-homlok (cseh) 19 LÉVA - JUNIOR: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 16.30, 19 ROZSNYÓ -PANORÁMA: Garfield (am.) 16.30 GYŐR PLAZA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 20 Anyám a lányokat szereti (sp.) 16.30,18.30, 20.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.45 18, 20.15 Cápamese (am.) 16, 18 Csodálatos Júlia (am.-magy.) 17.30,19.45 Felejtés (am.) 19.45 Godsend - A Teremtés Klinikája (am.) 18.15, 20.15 A hihetetlen család (am.) 15.30, 18, 20.30 Kelekótya karácsony (am.) 17.15, 19.30 Totál szívás (fr.-ném.) 16,18.15,20.15 FELHÍVÁS A CSEMADOK OT megbízásá­ból a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya, a Szlová­kiai Magyar Vers- és Prózamon­dók Egyesülete és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsé­ge meghirdeti a XIV. Tompa Mi­hály Országos Vers- és Próza­mondó Versenyt. A versenybe a vers- és prózamondás, valamint a megzenésített versek kategóri­áiba minden versenyző két sza­badon választott művel nevezhet be (az előadás maximális időtar­tama nem lehet több 5 percnél). A verseny kategóriái: I. kategória: az alapiskolák 1-3. osztályos tanulói II. kategória: az alapiskolák 4-6. osztályos tanulói III. kategória: az alapiskolák 7-9. osztályos tanulói IV. kategória: középiskolások (a nyolcéves gimnáziumok kvintás tanulótól kezdődően) V. kategória: egyetemisták, felnőttek (felső korhatár meg­szabása nélkül) VI. kategória: megzenésített versek -12 éves kortól egyénüeg vagy csoportokban A verseny fordulói: 1. osztály-, iskolai és körzeti fordulók, amelyeket az iskolák és a Csemadok területi választmá­nyai szerveznek meg Nevezni 2005. február 11-ig lehet az illetékes Csemadok terü­leti választmányon. A jelentkezé­si lapon kötelezően kérjük fel­tüntetni a választott művek szer­zőjét és címét. 2. A járási fordulók megvalósí­tásának határideje: 2005. márci­us 11. 3. A kerületi fordulók megva­lósításának határideje: 2005. március 24. A tavalyi országos versenyen döntőbe jutott versenyzők, amennyiben nem váltanak kate­góriát, a kerületi versenyen lép­nek be a versenybe. Az országos elődöntő és a döntő színhelye Rimaszombat, időpontja 2005. április 21-24. Nevezési díj iskolákként: teljes szervezettségű iskoláknak (1-9. évfolyam) 300 Sk, középiskolák­nak 200 Sk, kisiskoláknak (1-4. évfolyam) 200 Sk. A nevezési dí­jat a körzeti fordulón kell befizet­ni az illetékes Csemadok területi választmányának. A körzeti és járási versenyeket a Csemadok területi választmányai, a kerületi versenyeket pedig az SZMVPE és a Csemadok TV koordinálják. Negyvenöt év tükre, negyvenöt év tükör - beszélgetés Dráfi Mátyás Életmű-díjas színművésszel A színházzal tisztelettel kell bánni Dráfi Mátyás a Gazdag szegényekben (Dömötör Ede felvétele) Dráfi Mátyás, a Komáromi Jókai Színház Jászai-díjas művésze az idei évadot már nyugdíjasként kezdte meg; kevesebbet láthatjuk őt Komáromban, többet vi­déken. Novemberben a Szlovák Irodalmi Alap Életmű-díjával tüntették ki, amely díj nemzetiségi szempontoktól függetle­nül, kizárólag a szakmai teljesítmény alapján kerül kiosztásra. ZSELINSKY MIROSLAV Nagy kék mappa, és egy csil­logó érem - mutatja, de nem akar róla beszélni. Ehelyett büszkén átnyújt egy kézzel írt üdvözlőkártyát, amit egy rajon­gótól kapott. Gratuláció a díj­hoz, és köszönet a sok színházi élményért. Ezért érdemes csi­nálni - lebegteti a kis kártyát, és a kezdetekről kezd mesélni... Számomra nem volt kérdés, hogy milyen pályát választok: mondhatni, beleszülettem a szí­nész szakmába. Édesapámat nem ismertem: azon az éjszakán halt meg, amikor én születtem. Ne­velőapám - Lőrincz János - a há­ború utáni magyar színházi élet felélesztésével foglalkozott. Meg­szervezte Pozsonyban az első ma­gyar színjátszó együttest, a Déry­né Színkört, így gyermekkoromat színházak öltözőiben és kultúrhá- zak dohos pincéiben töltöttem; rengeteget utaztam velük. A gye­rekszerepek nagy részét én ját­szottam, és lassan-lassan be­lenőttem a nagyobb szerepekbe is; nem volt hát más alternatíva, természetes volt, hogy csak ezt akarom csinálni. Ezen tények is­meretében könnyebb megérteni, miért álltam ki mindig a vidéki vendégszereplések, a tájolások mellett. Akkoriban egy-egy ilyen estén tényleg ünnepnek számított az, hogy magyarul szólhatunk a színpadon, és, hogy a közönség magyar szót hallhat. Ezután következett a főisko­la. A háború után az első magyar je­lentkező én voltam. Bevallom, elsőre nem sikerült - állítólag szi­szegtem. Meglátott az akkori szín­házigazgató, és elhívott játszani Komáromba. Szerencsém volt, mert 17 évesen kerültem a színház­hoz, és innen mentem újra felvéte­lizni a főiskolára. Miután felvettek, megkérdezték, hogy nem akarok-e szlovák színész lenni? Mondtam, hogy ez nem csak úgy megy; kü­lönben is rám Komáromban van szükség. Ez negyvenöt éve volt. Nem lett belőlem szlovák színész, de magyarországi színész sem. Milyen előadásokat játszott akkoriban a MATESZ? Meglehetősen kiegyenlítetlen színvonalú darabokat játszot­tunk: előírás volt az évi egy „csehszlovák”, illetve szovjet da­rab színpadra állítása. A komáro­mi színháznak van egy óriási sze­rencséje: mindig olyan nagyszerű színészgárdája volt, hogy a silány darabokból is készülhettek jó előadások. Akkoriban még tódult a közönség a színházba, rengeteg teltházas esténk volt. Aztán jött a televízió, és rengeteg dolog meg­változott. A hatvanas években nagyon nagy szeretettel fogadták a szín­házat Pozsonytól Ágcsernyőig mindenütt. Akkoriban évente nyolc bemutatónk volt, ezekkel mind tájoltunk keleten és nyuga­ton is. Egészen 1990-ig működött ez a tájolás. Aztán az intendatúra ideje alatt mindenáron be kellett bizonyítani, hogy a színház épüle­te ki van használva: reggeltől es­tig kellett valaminek történnie, nehogy bejárják. Bevezettük a délelőtti előadásokat, és szegény diákoknak válogatás nélkül ját­szottunk mindent. Egyetértek a délelőtti mese-, illetve diákelő­adásokkal, de a felnőtteknek szó­ló előadásokat csak este szabad játszani. Akkor tud a színház iga­zán ünneppé válni. Meglehetősen kiábrándultam néhány mai pedagógusból, mert, bizony, nagyrészt rajtuk múlik, hogy mikor és hogyan járnak a di­ákok színházba. Kicsit több fe­lelősséggel kéne a felvidéki ma­gyar kultúrával bánniuk. Sokan viszik a diákokat Magyarországra színházba, időnként nem is túl magas színvonalú előadásokra, Komáromot pedig elhanyagolják. Milyen előadásokban láthatja önt idén a közönség? Már nyugdíjas vagyok, ezért megválogathatom a szerepeket. Most szlovákul játszom Osvald Záhradník Menedék című színda­rabjában, méghozzá Budapesten. Nemrég volt a bemutató, és nem­sokára elkezdjük járni vele a ma­gyarországi szlovákok lakta vidé­ket. Páran megszóltak ezért, mondván, hogy magyar létemre ne játsszak szlovákul. De miért ne? Ha beszélem a nyelvet, akkor mi a gond? Ez csak egy vendég- szereplés. Bár tudnék franciául! Akkor elhívhatnának Párizsba is... Komáromban játszom még a Gaz­dag szegényekben, és az Ármány és szerelemben. A Teátrum Szín­házi Társulással pedig egész év­ben járjuk a vidéket, és elvisszük a magyar szót és a magyar kultúrát a legkisebb faluba is. A tavalyelőtti évadban nagy vitát váltott ki - többek között az Álom című előadás kapcsán - az a kérdés, hogy mennyire le­het a klasszikusokat aktualizál­ni. Ön ebben a kérdésben hatá­rozott álláspontot képviselt. Mi lenne, ha Herbert von Kara­jan azt mondaná: „Csajkovszkijnak ez a D-dúr hegedűversenye na­gyon szép... de annyira kemény. Én azt az utolsó tételt átírom moh­ba...” De milyen jogon? Ugyanezt gondolom a klasszikusok modern átértelmezéséről is. A színházzal tisztelettel kell bánni: egy Shakes- peare-t nem lehet kiforgatni. Nem lehet az adott kortól, amelyben a mű született, csak úgy elvonatkoz­tatni. Természetesen vannak dol­gok, amiken változtatni kell: a ti­zenhatodik században öt-hat órán keresztül tartott egy előadás. Ezt a mai közönség nem bírná ki, ezért dramaturgiai munkával rövidíthe­tünk a darabokon, de az értelmé­nek meg kell maradnia. Hamlet mondja vándorkomédiásoknak, hogy: „A színház feladata most és eleitől fogva az volt, és az marad, hogy tükröt tartson, mintegy a ter­mészetnek. Felmutassa az erény­nek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század tu­lajdon alakját, lenyomatát. No, már ha ezt túlozza valaki, vagy in­nen marad, bár az avatatlant meg­nevetteti, a hozzáértőt csak bosszanthatja.” Ha valami aktuális volt négyszáz évig, akkor ma is az, és nem kell aktualizálni. Dunaszerdahelyen folyamatosan dolgoznak a Népzenei Adattár bővítésén Tiszta forrás - modern hanghordozókon LŐRINCZ ADRIÁN Alig több mint egy héttel ezelőtt a hazai néptáncegyüttesek vezetői adtak találkát egymásnak Duna­szerdahelyen. A szakmai tanács­kozás célja a járható utak keresése volt. A forrásanyag kutatása kap­csán felmerült a kérdés: vajon megfelelő mennyiségű és minősé­gű eredeti hangzóanyag áh a cso­portok rendelkezésére? A kínálkozó lehetőségeket ku­tatva Huszár László, a dunaszer- dahelyi Csemadok Művelődési In­tézetének igazgatója és a Népze­nei Adattár szervezője elmondta, hogy az Ág Tibor népzenekutató vezette adattár komoly segítséget tud nyújtani az amatőr csoportok vezetőinek. „Tevékenységünk - mondta - három területre terjed ki. Azonkí­vül, hogy folyamatos tudományos kutató- és feldolgozó munkát vég­zünk, valamint különféle rendez­vények - így a Bíborpiros szép ró­zsa című népzenei vetélkedő - fö­lött bábáskodunk, szakmai segít­séget kínálunk fel az amatőr nép­zenei mozgalom népdalköreinek, népdalénekeseinek, népi zeneka­rainak. A gyűjtésről és feldolgo­zásról talán annyit, hogy a hoz­zánk került önkéntes és hivatásos gyűjtők anyagait - így például Ág Tibor gyűjtését is - lejegyezzük, majd digitalizáljuk, tehát a hang­anyagot CD-lemezekre visszük. Ezzel a hanganyag megőrzésén kí­vül az a célunk, hogy ebben a for­májában a megőrzött felvidéki népzenei hagyományt vissza tud­juk juttatni a népdalénekesekhez és -körökhöz, zenekarokhoz. A gyakorlatban ez általában úgy tör­ténik, hogy adattárunkat felkeresi a csoport vezetője, és kiválasztja a bizonyos témához vagy terület­hez, faluhoz kapcsolódó hangzó­anyagot. A felvételek kiválasztása szakmai szűréssel történik, ép népdalváltozatokat másolunk át a csoport számára, mely alapanyag­ként szolgálhat népdalcsokrok ké­szítéséhez, és ha szükségük van rá, a népdalcsokor összeállításá­hoz tanácsokat is adunk.” A Népzenei Adattár szakkönyv­tárában ma kb. 700 könyv, 21 sza­lag, 82 magnókazetta, 75 CD-le- mez, 10 videokazetta és 4 VCD ta­lálható; ez a mennyiség nagyjából felöleli a magyarországi, illetve a magyar kisebbségek népzenei, néptáncos és néprajzos kiadványa­inak a zömét. Az adattárral szak­mai megállapodást kötött a Ma­gyar Tudományos Akadémia Zene- tudományi Intézete is; ez magában foglalja a gyűjtemények anyagá­nak kölcsönös átadását, közös gyűjtőutak szervezését, illetve ki­adványok elkészítését és cseréjét. „Szeretnénk, ha > adattárunk szolgáltatásait minél többen igénybe vennék, ezzel is hozzájá­rulva az eredeti népi zenei kultúra terjedéséhez, felélesztéséhez” - fűzte hozzá Huszár László. A Népzenei Adattár a dunaszer- dahelyi Csemadok-székházban, a Bacsák utca 240/13. szám alatt ta­lálható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom