Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-04 / 255. szám, csütörtök
OTTHONUNK 2004. november 4., csütörtök 2. évfolyam 6. szám Egyre nagyobb gondot kell fordítanunk a lakóépület és a lakásunk egyes helyiségeinek az elhelyezésére Hogyan tájoljuk a házunkat A nappalit célszerű a nyugati irányba tájolni (Pavol Funtál felvétele) A hőveszteség akár 50 százalékkal is csökkenthető Ügyeljünk az ablakokra Az építtetők gyakran elhanyagolják, pedig a ház működése szempontjából rendkívüli jelentőségű a tájolás. A ház elkészülte után kiderül, hogy a hálószoba túlmelegszik, alkalmatlanná válik az alvásra, a drága napfény értelmetlenül a kamrát éri a legtöbbet. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A lakóházak tervezésénél célszerű különös gondot fordítani a lakóépület telken belüli elhelyezésére, a lakás egyes helyiségeinek megfelelő égtáj szerinti elhelyezésére, tájolására, a kertkapcsolatra, valamint a lakásból vagy teraszról való kilátásra, panorámára. Figyelembe kell venni a telken meglévő növényzetet, illetve a felszíni adottságokat is (a lombkorona árnyékolását, télen-nyáron a benapozást, esetleg egy fa kivágását stb). Az elhelyezésnél az egyes helyiségek benapozás iránti igényét, megvilágítottságát kell figyelembe venni. A helyiségek területét és a nyílászárók minimális arányszámát jogszabályok írják elő. A fontos az, hogy az egyes lakóhelyiségek a napi használati idő alatt lehetőleg napsütésesek-benapozottak legyenek, szerencsés tehát, ha tájolásuk követi a Nap égbolton történő haladását. E szabálynak megfelelően célszerű a hálószobákat a keleti irányban elhelyezni, ekkor ugyanis a napfelkeltekor, a kora reggeli órákban a hálószobánk benapozott lesz, .hasunkra süt a nap”. Az így induló munkanap sokkal kellemesebb, kedélyállapotunk is jobb lesz, mivel a napsugárzás élettani hatása igen fontos az emberi szervezet számára. Nagyon fontos a konyha jó tájolása, azaz hogy sok napsütés érje, hiszen a család gyakran itt is több időt tölt. Célszerű a keleti-délkeleti irányba tájolni, ilyenkor reggel, kora délelőtti órákban éri a napsütés. Nagyon hasznos, ha a háziasszony kilát a kertre, illetve a gyerekek játszóhelyére, így munka közben is állandóan szemmel tudja tartani őket. Az étkező szerencsés irányú tájolása dél-délnyugat lehet, hiszen szokásos esetben a család együttlé- te, közös ebédje a déli, illetve az esti órákra tehető. Ekkor is kedvező lehet a napos helyiségben történő étkezés, beszélgetés. A nappalit célszerű a nyugati irányba tájolni, hiszen általában a nap végén, a munka befejezése után itt van együtt a család, itt lehet vendégeket fogadni. Kedvező, ha a konyha, az étkező és a nappali kapcsolódik egymáshoz, ugyanakkor az is jó, ha e három helyiség megfelelő módon szakaszolható, szeparálható. Célszerű e három helyiség előtt fedett-nyitott teraszt kialakítani, melynek több funkciója is van: biztosítja a lakás-kert kapcsolatot, lehetővé teszi a közös térként történő használatot (étkezés, vendéglátás, napozás-pihenés stb.) A déli tájolású fedett terasz másik igen fontos funkciója, hogy a nyári delelő nap erős sugárzása ellen védelmet ad. Általánosságban a nap sugarai elől védeni kell lakásunkat, ha azonban a helyiségeket megfelelően tájoljuk, illetve fedett teraszokat, árnyékolókat építünk a nyílászárók elé, erre talán nincs szükség. A jól megtervezett és jól tájolt, korszerű anyagokból megépített lakásnál szinte nincs is szükség klímakészülékre, a lakás „képes jól működni” e költséges berendezések nélkül is, és a téli fűtési költsége is jelentősen redukálható, (otth) ÚJ SZÓ-AJÁNLÓ Az ablakok és ajtók ma már nem feltétlenül gyenge pontok az épületek hővédelmében. A mai speciális hőszigetelő üvegezéssel olyan hőátbocsátási értékeket lehet elérni, ami egyenértékű a tömör határolószerkezetekkel. Alkalmazásuk nagyban hozzájárul az energia hatékony felhasználásához. Mindez azért is szükséges, mert az EU tagállamai számára előírás, hogy a fűtőenergia-szükségletet és az ezzel járó széndioxid kibocsátást 2005-ig 25 százalékkal csökkenteni kell. A mindenáron energiatakarékosságra törekvő, 80-as években kiadott hőtechnikai szabványok fő célja az volt, hogy minimálisra csökkentsék az építmények hőveszteséget okozó külső határolószerkezeteinek hőátbocsátá- sát. így ma a korszerű fa-, műanyag és alumíniumablakoknál már nem a túlzott légáteresztés, hanem annak hiánya okozza a nagyobb gondot. Ennek kiküszöbölésére egyre gyakrabban helyeznek el légáteresztést szabályzó szerkezeteket (résszellőző) az ablakon, vagy az ablak közelében. A hőátbocsátási tényező javítására a legnagyobb lehetőség az üvegezésben rejlik. Ez elsősorban a speciális gáztöltések és az alacsony emissziós bevonatok alkalmazásának széles körű elterjedésével érhető el, s ily módon a hőveszteség akár 50 százalékkal is csökkenthető. A keret a nyílászáró szerkezet teljes felületének kb. 20-30 százaléka, és anyagának hőátbocsátási tényezője általában eltér a sugárzást átbocsátó üvegszerkezet hőátbocsátási tényezőjétől. A fa anyagú tok- és keretszerkezetek általában megfelelnek a hőtechnikai elvárásoknak és követelményeknek. A jelenleg döntő mennyiségben gyártott profilokra azonban az anyagtakarékosság a jellemző, a profilvastagság 62-68 mm közé esik, pedig éppen e vastagsági tartomány csekély növelése is döntő szerepet játszana a keretszerkezet hőátbocsátási tényezőjének javításában. A PVC-profilok esetében a mai gyakorlat leginkább az ún. háromkamrás rendszereket alkalmazza, melyeknek a profilvastagsága rendszerint 58-60 milliméter között mozog. Örvendetes tény, hogy az ún. kétkamrás rendszerek a nyílászáró-piacról kiszorulnak és egyre inkább megjelennek a négy- és ötkamrás rendszerek, (otth, mi) UP 1499
