Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-04 / 255. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Látom, pajtás, közeleg a karácsony! (Peter Gossányi rajza) A jövőben az lesz sikeres, aki képes elhódítani a másik valamelyik államát Régi-új bástyák állnak FIGYELŐ MAGYAR SZÓ A szerbiai helsinki bizottság szerint a kisebbségi jogok terén Szerbiában a rendszerváltás, 2000. október 5-e után tapasztalható volt némi előrehaladás, az utóbbi öt évben azonban érezhetően nincs aktív kisebbségi politika, és az állam nem törődik a kisebbségekkel. Az újvidéki napilap idézi a bizottság jelentését a kisebbségi közösségek helyzetéről, amely szerint a szerbiai kormány eleinte figyelmen kívül hagyta a nemzetek közötti incidenseket a Vajdaságban, és a probléma nemzetköziesítése után kiderült, Belgrádnak nincs aktív kisebbségi politikája. A helsinki bizottság értékelése szerint a kormánynak szembesülnie kellett volna ezzel a problémával, ehelyett azonban úgy döntött, csökkenti jelentőségét, és úgy kezeli, mint különálló, elszigetelt eseteket. Ezzel lényegében arra törekedett, hogy igazolja és normalizálja a nacionalizmust mint uralkodó ideológiát a társadalomban. A százoldalasjelentés elkészítése során öt kisebbségi közösséget - magyart, bosnyákot, horvátot, cigányt és oláhot - vettek szemügyre. A testület szerint az etnikumok közötti incidensek kihatnak a társadalom radikali- zálódására, növelik a szélsőséges nacionalista pártok népszerűségét. A bizottság szakértői szerint a kisebbségek helyzetén jelentősen javítana, ha az állam aláírná a regionális és kisebbségi nyelvekről szóló európai alapokmányt. RTL RÁDIÓ Michel Barnier francia külügyminiszter felszólította az Egyesült Államok leendő elnökét, nyisson új fejezetet az Egyesült Államok Európai Unióhoz fűződő kapcsolataiban. A francia rádióállomásnak adott nyüatkozatában kijelentette: az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolatai „döntő fontosságú pillanathoz érkeztek most, amikor az EU úton van intézményi érettségének elérése felé”. Hangsúlyozta: helyre kell állítani az amerikaiak bizalmát az európai integráció iránt. „Az amerikaiak nem képzelhetik, hogy egyedül építhetik és irányíthatják a világot, a világnak több hatalomra van szüksége. Az EU úton van afelé, hogy megszerezze a nagyhatalmi lét elemeit, és úton van a nagyhatalmi státus akarása felé. Ott vannak továbbá az oroszok, a kínaiak, az indiaiak, a brazilok is - ezt nevezzük mi többpólusú világnak” - mondta a francia diplomácia vezetője. Hozzátette: megemeli kalapját az amerikai demokrácia előtt, a választási harc fantasztikus mértékben mozgósította az amerikai lakosságot. Bár amikor ez az írás készült, még nem hirdették ki az amerikai elnökválasztás hivatalos végeredményét, az előzetes felmérések szerint úgy volt, hogy a jelenleg is hivatalban levő elnök, George W. Bush kerül ki győztesen a választási csatából. ONDREJCSÁK RÓBERT A végeredménytől függetlenül azonban már most biztosak lehetünk, az Egyesült Államok külpolitikája, annak legfontosabb vezérelvei nem fognak drámaian változni, mit azt egy korábbi írásban már jeleztük. Természetesen ez abban az esetben is érvényes, ha végül John F. Kerry győz. Foglalkozzunk most ezért egy másik tanulsággal, az Egyesült Államokon belüli erőviszonyok módosulásával. Végső soron az elnökválasztásokat úgy is lehetne jellemezni, mint az „Új Amerika” és a „Régi Amerika” küzdelmét (természetesen minden negatív asszociáció nélkül, és már végképp nem olyan értelemben, mint azt a jelenlegi védelmi miniszter, Donald Rumsfeld tette az európai országokkal kapcsolatban). Kerry a „Régi Amerika” képviselője: a keleti partvidék szülöttje, Bostonban él, hátterével sokkal inkább kötődik Európához, és nem utolsósorban beszél franciául. George Bush ezzel szemben már a keleti parttól távol eső „Dél”, valamint „Nyugat” képviselője, beszél spanyolul. A végeredmény - ha Bush győz - mintegy jelképe is lehet annak a hosszú távú folyamatnak, amely az Egyesült Államokban zajlik: az ország súlypontja fokozatosan tolódik el a hagyományosan vezető szerepet játszó keleti parttól, benne New Yorkkal és Bostonnal, nyugat és dél felé, Texas és Kalifornia irányában (bár meg kell jegyezni, ez utóbbi demokrata államnak számít, annak ellenére, hogy republikánus kormányzója van a „Ragadozó” rettenthetetlen üldözője, Arnold Schwarzenegger személyében). Természetesen a gazdasági súlyeltolódás nem izolált jelenség, hanem együtt jár például a komoly demográfiai változásokkal is. Ez azt jelenti, az Egyesült Államok nyugati és déli államainak népessége sokkal gyorsabban nő, mint az északkeletieké. Ráadásul ebben a növekedésben jelentős szerepet játszik a gyorsan növekvő spanyol népesség is, amely hamarosan többségbe kerül a délnyugati államokban. Bár első látásra nem szembetűnő, ennek a folyamatnak nagyon komoly politikai következményei lesznek az Egyesült Államok belső politikai-hatalmi viszonyaira is. Általánosságban ugyanis elmondható, hogy a középső, déli és nyugati államok már hagyományosan republikánus pártiak, kivéve a már említett Kaliforniát. Ehhez hozzátartozik, hogy az elnökválasztás során minden állam annyi elektorral rendelkezik, amennyire demográfiai súlya, lakosságának száma alapján joga van. Ez azt is jelenti: ha az említett nyugati és déli államok lakossága tovább növekszik, egyre nagyobb súlyuk lesz az elnökválasztások során is. Érdemes például megemlíteni, a hagyományosan vezető szerepet játszó New York mára már csak a harmadik legnépesebb állam, Kalifornia és Texas után. Ráadásul a jövőben intenzíven zárkózik fel például Florida, de más déli államok is. Mi következik ebből? Természetesen nem az, hogy bizonyos idő elteltével már csak republikánus elnök lesz. Kétségtelen viszont, hogy a demokraták számára komoly kihívást jelenthet ez a folyamat, hiszen bizonyítja, hosszabb távon már nem lehet választásokat nyerni az Egyesült Államokban csak a keleti partvidéki államok és Kalifornia támogatásával. Természetesen azonban elméletileg el lehet képzelni olyan variációt is, hogy az említett déli és nyugati államok lakossága fokozatosan „átpártol” a demokratákhoz. Ennek persze az a feltétele, hogy a népességnövekedés alapvetően azok számának a növekedését eredményezze, akik inkább a demokratákhoz húznak. .Ha figyelembe vesszük, hogy az említett államok népességnövekedésének jelentős részét éppen a spanyol lakosság adja, ez elméletileg nem lehetetlen. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy a spanyolok hagyományosan a Demokrata Párttal szimpatizálnak. Hogy azonban ne legyen ilyen egyszerű, ebben az esetben is figyelembe kell venni egy komoly folyamatot. Arról van szó, hogy a spanyol lakosság politikailag egyre kevésbé viselkedik „hagyományos kisebbségként”, olyan értelemben, hogy automatikusan a demokratákat támogatja. A másodüt, sőt harmadik generációs, spanyol eredetű lakosság, amelynek legnagyobb része már angol anyanyelvű, jelenleg „normális” választóként viselkedik, és nem etnikai alapon dönt. Ez azt jelenti, egyre nagyobb részük szavaz a republikánusokra is (mindemellett a többség még mindig demokrata szavazó). A választás rávilágított arra, hogy a demokraták és republikánusok egyaránt „bebetonozták” magukat hagyományos bástyáikban, így a voksolás végeredményéről az a néhány állam döntött, amelyet nem lehet egyértelműen republikánusnak vagy demokratának kategorizálni. A jövőben pedig az lesz sikeres, aki ezeken az államokon kívül esetleg képes lesz elhódítani a másik fél valamelyik bástyáját. A szerző külpolitikai elemző New York mára már csak a harmadik legnépesebb amerikai állam. TALLÓZÓ LA REPUBBLICA „Korszakos választás előtt állunk az egy központból való vezetés és a mérsékelt nemzetköziség egy formája között” - jelentette ki Arthur Schlesinger amerikai történész, John F. Kennedy elnök egykori tanácsadója a római lapnak nyilatkozva. A neves kutató szerint az amerikai elnökválasztás kimenetele évtizedekre meghatározhatja az Egyesült Államok történelmét, és befolyásolhatja Amerika szerepét a vüágban. „Nem volt még a történelmünk során olyan pillanat, amikor ennyire gyűlöltek volna minket külföldön. Ellenségesség, bizal- madanság, félelem van velünk szemben. Már az Abu Graib-ügy előtt is olyan jelentést tett le a külügyminisztérium a kongresszus elé, hogy Amerika pozíciói annyira megromlottak a világban, hogy évek kemény munkája kell azok helyreállítására. Abu Graib után már évtizedek kellenek. De ez a munka könnyebb lenne egy fehér házi váltással” - mondta. Schlesinger úgy véli, George Bush győzelme esetén az egy központból való vezetés tovább erősödhet. Kerry viszont a mérsékelt nemzetköziség híve, túlzások, önfeladások, gyengeségek nélkül, ugyanakkor mindig figyel az Egyesült Államok világtörténelmi feladatára. A tekintélyes történész emlékeztetett: Kennedy elnök 1961-ben leváltotta titkosszolgálati tanácsadóit, akik rábeszélték a kubai disznó-öböli beavatkozásra. Ezzel szemben Bush „kivont karddal védi a második iraki háborút”. KOMMENTÁR Második Trianon KOCUR LÁSZLÓ Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja? Erre a kérdésre kell válaszolni a Mikulás előestéjén tartandó népszavazáson a megközelítőleg 8 millió magyar választópolgárnak. Visszaút már nincs, a Magyarok Világszövetségének kezdeményezésére az Országgyűlés jóváhagyta, Mádl Ferenc államfő pedig kiírta a népszavazást. A helyzet egyelőre úgy fest, hogy az ellenzék támogatja a kezdeményezést, a két kormánypárt pedig ellenzi. Az utóbbiak arra fogják biztatni szavazóikat, hogy nemmel voksoljanak (dupla nemmel, mert feltesznek egy kérdést az egészségügyi intézmények privatizációjával kapcsolatban is, de ezzel most nem foglalkozunk). A kettős állampolgárság valószínűleg sokfmillió?) kisebbségben élő magyar titkon dédelgetett vágyálma, talán úgy gondolják, ez valamiféle lelki elégtétel lehet a múltban elszenvedett sérelmekért. Tehát elsősorban gesztusértéket tulajdonítanának ennek a politikai döntésnek. Gesztusnak azonban ott a magyarigazolvány, az előző kormány félsikere a békés nemzetegyesítésre. Az a kérdés, az esetlegesen szívet melengető koronás okmányon túl milyen gyakorlati haszonnal járna számunkra a kettős állampolgárság, hisz Szlovákia és Magyarország egyaránt uniós tagállam. Az nem túlontúl valószínű, hogy az itt élő magyarok tömegével vonulnának az urnákhoz, hogy szavazhassanak a magyarországi parlamenti választásokon, munkát pedig eddig is vállalhattak déli szomszédunknál. Lendvai Ildikó, az MSZP parlamenti frakcióvezetője egy televíziós vitaműsorban azt találta mondani, ha a referendum során a többség igennel szavaz, az „egy második Trianon” lehet, a döntés ugyanis nagyarányú elvándorlási - Magyarországról nézve bevándorlási - hullámot indíthat, persze nem Nyugat-Európából vagy Európán kívülről, s ez akár a magyarországi szociális rendszer összeomlásához is vezethet. A frakcióvezető asszony egy felmérésre hivatkozott, mely szerint az Erdélyben élő 18-35 év közötti lakosok harmada Magyarországon telepedne le, ha megkapná az állampolgárságot. Nem tudom, Szlovákiára nézve készült-e ilyen felmérés, de nem valószínű, hogy a magyar állampolgárság megszerzése után a felvidéki magyarok tömegesen telepednének le Magyarországon, hisz ezt akár ma is megtehetik. A munkanélküliségi ráta nagyjából hasonló a két országban, ráadásul nálunk kedvezőbb az adórendszer. Az viszont könnyen elképzelhető, hogy Romániából, vagy a katasztrofális gazdasági helyzettel sújtott Kárpátaljáról tömegek indulnának útnak Magyarország felé. Ha tehát a magyar választópolgárok december 5-én igennel szavaznak, azzal akár a határon túli magyarság lassú önfelszámolását is megindíthatják, tehát nem feltétlenül tesznek jót a külhoni magyarokkal. Ha viszont nemmel voksolnak, az komoly trauma lesz a kisebbségi magyaroknak. Második Trianon. JEGYZET Biliárd fél hétkor SZÁSZI ZOLTÁN Az őszi reggelben bandukolva egy korán is nyitva tartó kocsma mellett visz el utam. Diszkrét koccanások hallatszanak bentről, becslésem szerint egy félosztálynyi végzősnek tűnő középiskolás unatkozik a csehóban. A buszmegállótól alig pár lépésnyire vagyunk, a teremben meleg és vágható cigarettafüst. Egy-két idült is ott téblábol a pultnál, de a közönség java részét a fiatalok teszik ki. Komoly mérkőzések folynak, egy kávé erejéig megállók megfigyelni, mire megy ki a játék. A csapos folyamatosan csorgatja a sört, egy-két tömény is koccan a pulton, a lányok hordják ki a játékba elmerült lovagoknak a reggeli innivalót. Folyik a nagy mérkőzés, ahogy a felhevülő beszélgetésből kihallatszik, ez már nem az első mai meccs, hanem már a visszavágónál tartanak. Vidékiek, a városba bejárók ezek a fiatalok. Unat- kozók, hiszen tizennyolc évesek, céljuk, amint hallom, nem igazán sok van. Akit megkérdezek, mit tanul és ér- dekli-e, mind fancsali képpel néz rám, mintha legalább a holdról érkeztem volna. Pedig csupán az érdekel, miért ebben a füstös és kopott kocsmában kezdik a napot. A válasz majdnem egyértelmű. A megkérdezettek közül szinte senki nem azt tanulja, amit szeretett volna. Az ok pedig vagy a rossz pályaválasztási tanácsadásban, vagy a család gyenge anyagi helyzetében keresendő. Mi lesz velük? Mi lesz belőlük? Korán reggel két sörrel, féldecikkel kezdeni a napot, biliárddal múlatni az időt. Mert az első órára már be sem mennek. Úgyis dolgozat lett volna a program, s mivel szabad embernek tartják magukat, hát nem választják a nehezebb lehetőséget. Nincs elképzelésük a holnapról, a pénz értékéről, emberi érzésekről. A szerelem, ami ilyen korban az egyedüli erőt és megtisztulást erősítő érzés lehetne, náluk már csupán skalpvadászatra, testi érintkezésre silányult. Mi lesz velük? Mi lesz belőlük? Jogosak-e aggodalmaim?
