Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-27 / 274. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 27. Családi kör 13 A pergetőhorgászok télen sem teszik le a botot. Ez a nagy süllők ideje, de a többi ragadozó is táplálkozik. A pergetésről A nagy süllőket nehéz megtalálni, ezért nagy a horgász öröme, ha sikeres (Archív felvétel) Horgászrovatról lévén szó, természetesen nem a méz- pergetés lesz a témánk, hanem a más néven villantózásnak, tájainkon blinkerezésnek is nevezett horgászmódszer, mellyel a ragadozó halat próbáljuk megfogni. KÖVESDI KÁROLY Bár a pergetést sok helyen ellenszenvvel figyelik, sőt Magyar- országon akadnak vizek, amelyekben kifejezetten tiltják (elég helytelenül a gereblyézéssel keverik a dolgot), ez a horgászmódszer a legyezés mellett a pecázás legsportosabb válfaja. Sportos, mert a dolog lényege nem a tóparton való tétlen ücsör- gésen alapszik, hanem a hal keresésén. A pergetőhorgász kilométereket tesz meg az élővizek partján, miközben keresi a lesben álló ragadozót. Pergetni sokféle halra lehet: csukára, süllőre, harcsára és balinra, de mindenevő volta miatt fogható vele a domolykó, a pisztráng, a szajbling, a galóca, sőt olykor még a máma is. Éjszakai süllők Jómagam nem sok tapasztalattal rendelkezem a süllő horgászatában, de az alábbi eset talán jól illusztrálja, miért izgalmas a süllőre való pergetés. Ágvíz partján lógattuk a kanócot meleg nyári éjszakán, mellesleg abszolút eredménytelenül, amikor a sötétből előbukkant egy fiatalember, és elkezdett dobálni a gátról a szélvízbe, ahol a küszöket hajtva rajcsú- roztak a süllők. Körülbelül húszpercnyi pergetés után elégedetten távozott két termetes ragadozóval, mialatt mi csöndesen és tétlenül morzsolgattuk az időt, és vártuk a lusta pontyokat, másnap délelőttig. Kisvártatva új jövevény érkezett, aki szintén fogott egy gyönyörű példányt. Miközben mi a pontyokra vártunk, szinte a lábunk alatt verettek a süllők! A ragadozók királyára, a harcsára is a pergető horgászat a legjobb módszer, hiszen amíg a bevetett kishalat, nadálycsokrot vagy megtalálja a harcsa, vagy nem, Rapalával vagy támolygóval végigfésülhetjük a víz minden rétegét. Nem beszélve a süllőkről, amelyeket a mélyre törő Rapalával, gumihallal vagy twiszterrel keresgélve a víz legalsóbb régióiban is megtalálhatjuk. A becsapott csuka Bár a fahalacskák reneszánszukat élik tájainkon, a magam gyakorlatában a klasszikus körforgó mellett teszem le a garast. A blinker ugyanis amellett, hogy csillog-vil- log, vibrál is a vízben haladva, amit a ragadozó az oldalvonalával érzékel. Nincs az a jóllakott csuka, amely oda ne vágna az orra előtt elvibráló furcsa szerkentyűre. Legutóbbi esetem a legjobb példa erre, amikor egyik délelőtt szintén egy holtág öblét vallattam, nem sok reménnyel, hiszen abszolút csöndes volt a víz, sehol egy rablás. Az öböl talán fél focipályá- nyi lehetett, jobbról nádfal övezte, balra a meredek part előtt egy bedőlt fa korhadozott. Mindkét helyszín jó csukatanyának ígérkezett, ám előbb a nádfal elé dobáltam. Vagy tizedik hajításnál tartottam, amikor, szinte a semmiből, a kiemelés pillanatában a lábam előtt megjelent egy jókora csuka, amely a partig követte a blinkert. A lélegzetem is elállt, ahogy ott lebegett előttem a jó három kilós ragadozó, miközben azon járt az agyam, nehogy hirtelen mozdulatot tegyek, amivel elriasztom. Utólag sem értem, miért nem volt gyanús neki a víz fölé magasodó furcsa alak. Talán, mert mozdulatlan voltam. Szinte csuklóból végzett mozdulattal pöccintettem el a blinkert néhány méterre, és húztam magam felé, mintegy harminc fokban a csuka orra előtt. Jól számítottam: mikor a villantó a csuka mellett elhaladva a hal elé ért, azonnal rávágott. Megvagy mégis, gondoltam diadalmasan, fékezve kitöréseit, innentől már csak egy kis fárasz- ' tás, és jöhet a kiemelés. Csakhogy pechemre nem volt nálam a merítő, így nem maradt más, mint a partig navigálni a komát, majd tarkón ragadni. Ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Ekkor azonban, a lehajlás pillanatában belazult a zsinór, és a csuka nagyot vágva a farkával, faképnél hagyott. Majd szétvetett a düh. Ekkora hibát! Mérgemben tovább mentem, órákig csavarogtam más helyeken keresgélve, majd úgy kora délután gondoltam egyet: mi lenne, ha megnézném újra az én szökevényemet? Vagy egy másikat ugyanazon a helyen, hiszen köztudott, hogy a csukák bandákban élnek. Visszasétáltam az öbölhöz, és felcsatoltam egyik kedvenc villámomat: egy sárga-fekete törzsű, hármas Meppset, amellyel jó néhány csukeszt sikerült már elkapnom. Most sem csalódtam benne. Talán a harmadik bevontatásra idegesen rándult a bot a kezemben, s rövidesen magam elé terelhettem a délelőtti csukát. Merthogy ugyanaz a példány volt, amely egyszer már meglógott tőlem. Balinparádé Egy héttel később ugyanazon a helyen, ahol a fenti csukát sikerült becsapnom, kora reggel a balinok olyan cirkuszt műveltek, hogy öröm volt nézni. Ilyenkor ugyanis a kishalak hatalmas tömegekben vonulnak téli „szálláshelyük” felé; ezt a terített asztalt pusztították a balinok. Rablás rablást követett, burványok és fröccsenések jobbról, balról, szinte forrt a víz. Gyorsan elő a körforgót, s ami belefér! Rövid félóra alatt kb. hatkilónyi balint fogtam, akadt köztük egy kétkilós és több kilós példány. Aztán, szinte egyik percről a másikra, véget ért a varázslat. Vagy azért, mert rájöttek, hogy valaki tizedeli őket, vagy más okuk volt rá. Ezt követően egész nap nem fogtunk semmit. A legtöbbször tehát el kell kapni a megfelelő pillanatot és helyet. Év- és napszaktól függetlenül A horgászok többsége úgy tartja, és a tapasztalat is ezt igazolja, hogy csukázni a reggeli és az alkonyati órákban a legjobb. A villantózás esetében ez sem szentírás, hiszen fogtam már nyári rek- kenő melegben, tavaszi hóesésben, szép őszi délben csukát blinkerrel, amikor kishalra kapást kicsikarni remény sem lett volna. A süllőhorgászok némelyike pedig kimondottan télen fogja a kapitális példányokat. November vége van, a vizek lehűltek, a kishalak elbújtak, ám a csukák és a süllők ilyenkor vannak még inkább étvágyuknál. Különösen a csuka, amelynek, ellentétben rokonaival, gyomornedve is van, amely sűrűbb táplálkozásra készteti. Szó szerint mardossa az éhség a feneketlen gyomrát. Csatoljunk fel egy villantót, és próbáljunk szerencsét! SZÓ MI SZÓ Nem vagyunk szentek - vagy mégis? KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Ez akkor jutott eszébe a nyugdíjasnak, amikor a postás leszámolta azt a néhány koronát, ami még visszamaradt a számlák levonása után. Hogy csak egy szent - akinek igényei nincsenek - tud ennyiből kijönni. Nézegette, rakosgatta. Ennyi maradt az 5900 koronás nyugdíjból. Pontosan 2666. Ebből már csak a telefont kell kifizetnie - 299 koronát tehát még mindig marad 2367 koronája. Rengeteg pénz. Az ebédért 38-at fizet, 9-et, amiért házhoz szállítják. Nem nagy adag, de maga se hozná ki olcsóbban. Az is lehet, hogy kihozná. Ha főzne. Nem azért nem főz, mert lusta, hanem mert nem bír. 900 korona az ebédért, de még mindig marad 1463 koronája. Ebből fog gazdálkodni a következő nyugdíjig. Gazdálkodni. Perverzitás. Ennyiből fog élni. Megtakarított pénze nincs. A nyolcféle gyógyszerért havi 700 koronát fizet. Vitaminokat kellene szednie meg úgynevezett táplálékkiegészítőt, de ezekre már nem futja. Meghosszabbíthatná az életét, mondja az orvos. Ilyen életet meghosszabbítani? Minek? A gyógyszerei kiváltása után is marad még 763 koronája. Reggelire, vacsorára, a szombat-vasárnapi kosztra. 30 reggeli, 30 vacsora, 8 ebéd az 68 étkezés. 763 osztva, az annyi, mint 11 korona 20 fillér. Egy db kifli (akciós áron) 1 korona. Minden reggelire megehetne 11 darab akciós kiflit! Ugyanennyit vacsorára. Azt mondta az orvos, igyon tejet, egyen vajat, sajtot. Vagy tej, vagy kifli... A reggeU és a vacsora kerüljön 11 korona 20 fillérbe - összesen. Akkor megspórolja a napi 11 korona 20 fillért, és ebből már vígan élhet. Új valutát vezetett be, a vacsorát. A vacsora napi árfolyama 11 korona 20 fillér. Heti két vacsorába kerül az Új Szó pénteki és szombati száma, 1 vacsora a szappan (de ezzel két hétig kell mosakodnia), és maradt heti fél vacsorája. Milyen jó, hogy fogkrémre nem költ... Heti egy, havi 4 vacsora a legolcsóbb félkilós mosópor. Gyümölcsöt kell enni - naponta két almát. Mindenhol ezt hallja. Minden héten vesz egy kiló almát (2 vacsora), ami csak egy alma naponta. És még mindig van tartaléka, heti 11/2 vacsora (durván számítva heti 16 korona 80 fillér). Ennyi zsebpénz hetente... Mire költse? Hirtelen nem jut eszébe semmi. Az evésről lassan leszokott. Ruhát nem vesz, de ha már nagyon vágyik valami új cuccra, körülnéz a szekuban. A divatjamúlt ruhákban fiatalabbnak érzi magát, és a régi ruhákhoz illenek régi cipői is. Sétálni, levegőzni nemigen jár. Nem akarja koptami a cipőtalpat, hiszen csak a sarkalás majd egy százas... A világítás, a fűtés, a víz keserű perceket okoz. Mit perceket, órákat, álmadan éjszakákat. Azóta, hogy a nyáron megkapta a gázgyári üdvözletét - szép nagy összeg kifizetése formájában. Nyáron még csak elvolt, a gázsparheltet keveset használta, olvasta, milyen egészséges a nyers koszt, a vizet megmelegítette a nap, abban mosakodott. A hideg napok beköszöntével visszatért a régi jó fafűtéshez. Nyáron bekészítette a fát, s az alagsorban azzal tömi a kazánt. Nem a legjobb megoldás, mert ha fél órára megfeledkezik a tűzről, kezdheti elölről: hamuzni, tüzet gyújtani... Bár félóránként lerohangálni a lépcsőkön fájós lábbal, hát ennél nagyobb gyönyörűséget is el tudna képzelni. A háromszobás családi házban egyedül maradt. A radiátorokat kikapcsolta, csak egy szobában meg a fürdőszobában van meleg. (Ha ki nem alszik a tűz.) Mikor nem fogja bírni a lépcsőzést és a tüzelést, hamuzást, kénytelen lesz visszatérni a gázfűtésre. De akárhogyan számolja is, ha kifizeti a megemelt gázdíjat, orvosságra, ételre nem jut. Adja el a házát, és költözzön kisebb lakásba, tanácsolják az ismerősök. Nem teheti. Minden emlék ehhez a házhoz köti. Hiányozna a kert, a kutyája. Más megoldást kell találnia. Valamit eladni. De mit? A könyveit? Azok csak neld értékesek. Drága műtárgyai nincsenek. Az alig hordott bundáját szívesen eladná, ki is hízta, nehéz is, kínálgatja mindenkinek, de akinek pénze van, újat vesz, akinek meg nincs, annak a kopott kabát is megteszi. Nem lát kiutat. A tűz kialudt. Este van, nem érdemes begyújtani. Elkészíti a vacsoráját: egy pohár tejet, egy kiflit. Utána olvas még egy keveset. Fázik. Magára teríti a bundát. Jó meleg. Mégsem adja el. ÖTLET-TÁR Gyertya s. k. - hangulat, pillanat, varázs TIPPEK Dísz, a szoba berendezési tárgya, a romantika egyik alapköve és rettentő hasznos dolog áramkimaradás esetén. Ez utóbbit leszámítva manapság az egyik legfelkapottabb ajándéktárggyá nőtte ki magát a gyertya, mely nemrég még elvétve kapott szerepet az életünkben, ebben az elektronikával teletűzdelt korban. Ma már hatalmas választékban- kaphatóak illóolajokkal „pácolt” gyertyák is, melyek meggyújtásuk után kellemes illatfelhőbe burkolják az adott helyiséget. Például valószínűleg nagyobb hatást gyakorolhatunk szívünk választottjára, ha gyertyánk az ő kedvenc rózsaillatát árasztja, s ugyancsak hangulatos, ha karácsony ünnepén a fán fenyőillatú gyertya ég. Persze, akadnak, akiknek ez sem elég. Nekik a gyertyakészítők feltalálták a sokszínű, mintás, foltos, piramis, gömb, oktaéder, meg a jó ég tudja, miféle formájú gyertyákat. Ezekkel a műremekekkel előfordulhat, hogy egyáltalán nem gyújtják meg őket, mivel esztétikai értékük sokkal nagyobb, mint a meggyújtásukkal előidézhető hatás. Aki egyedi ízléssel rendelkezik, és nem talál magának megfelelő gyertyát, annak azt javasoljuk, készítsen saját kezűleg! Nem állítható, hogy elsőre sikerül, de jó kis kikapcsolódás, amely néha még sikerélménnyel is párosul. Az ember vesz a szaküzletben öntőformát, paraffint, sztearint, festéket, méhviaszt. A sztearin a gyertya keménységéhez kell - 50 dkg paraffinhoz 3 evőkanálnyi -, a méhviasz meg az égési idő megnövelése céljából szükséges. Ha színes gyertyát akarunk, akkor a sztearinhoz keverjük a festéket. Egy nagyobb és egy kisebb lábast vegyünk elő - a nagyba víz kerül, abba pedig a kisebb lábas (melybe a paraffint teszszük), majd az egészet hevítsük 98 fokra. Ha ez megtörtént, a meleg paraffint öntsük az előzőleg 45 fokra melegített és szilikonnal bepermetezett fém vagy üveg öntőformába. Díszes gyertyához műanyag formát használjunk. A kanóc a gyertyához képest ne legyen túl vékony, mert az olvadó viasz eloltja a lángot, de túl vastag se, mert akkor meg füstölni fog a végtermék. A még puha gyertyába szúrjunk kötőtűt, kössünk csomót a kanóc végére, majd alulról húzzuk bele a gyertyába. Ha megvagyunk, olvasztott viasszal öntsük ki a lyukat, majd zárjuk le egy gyurmával. A forma tetején keresztben feszítsünk ki egy drótot, és a kanócot feszesen kössük hozzá. Lassan öntsük bele a paraffint, hogy ne legyenek buborékok, majd egy vödör vízben hűtsük fél óráig, majd hagyjuk hűlni. Másnap, amikor kivesz- szük a formából, bedörzsölhetjük festékkel, amivel kiemelhetjük a gyertya kidomborodó mintáit. Persze, lehet mártogatni is, ez azonban elég macerás dolog, minden egyes mártogatás után meg kell várni ugyanis, míg a bemártott kanócra ragadt paraffin megszilárdul. így azonban készíthetünk réteges gyertyát, amit az eltérő színű paraffinba való mártogatással érhetünk el. A végső fényes réteget úgy kaphatjuk meg, ha felmelegítjük a paraffint 92 fokra, bemártjuk, majd hirtelen hideg vízbe tesz- szük. 100 fok fölé nem szabad hevíteni a viaszt, mert füstölni kezd, megbámul, ráadásul igen gyúlékony. Igaz, végül is ezért használunk gyertyát. (Petya)
