Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-03 / 254. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. november 3., szerda l. évfolyam 36. szám Mohiban mindig október végén tartották a búcsút, utoljára huszonöt évvel ezelőtt; az Egykori Mohiak Társulása ezt a hagyományt is szeretné megőrizni Egy nem létező falu falunapja Császár Ernő tartott beszédet az egykori mohiak előtt (A szerző felvétele) Léva. A Družba kultúrház- ban múlt szombaton az Egykori Mohiak Társulása már hatodszor tartott mulatságot a valamikori mohi búcsúk emlékére. FORGÁCS MIKLÓS Húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az 1979-es kitelepítés után először találkozzanak szervezetten a falujukat az atomerőmű építése miatt elhagyni kényszerülő mohiak. Akkor, 1999 februárjában mintegy ötvenen gyűltek össze a borkóstolóval egybekötött „Mohi dáridón”. Még azon év júniusában létrejött az Egykori Mohiak Társulása 29 alapító taggal, októberben pedig már az első mulatságon találkozhattak a falu egykori lakói. Negyedszázados évforduló A húszéves évforduló után 2004-ben a kitelepítés 25. évfordulója érkezett el, s ezt az eltelt évek alatt több mint 130 főre duzzadt taglétszámú társulás méltóképpen kívánta megünnepelni. A találkozó Császár Ernő kifejezetten erre az ünnepi alkalomra írt Mohi című versével kezdődött, amelyet a falu toliforgatója maga adott elő. „Cserfa erdők ringató ölében húzódott meg kis falum” - olvasható a versben, de egy „pokoli mű” miatt vége szakadt az idill- nek, és „már csak a templom áll a völgyben”, s „maholnap immár az is halomba dűl”, s csak akkor elevenednek meg a régi idők, ha „mint egy gyermek képzelődök”. „Hej, a mohi hegy borának...” Az alkalmi költemény után Ménkű Milán citerazenekara játszott, általában borongós hangulatú, keserves népdalokat, köztük a „Hej, a mohi hegy borának...” kezdetűt is, amelyet Kodály Zoltán is feldolgozott. Nagy Csilla, az est házigazdája nagyon fontosnak nevezte ezt az eseményt, hiszen a „szétszóródás” után, csak a véletlen találkozások, örömteli családi események vagy éppen - és, sajnos, egyre gyakrabban - egy-egy temetés ad alkalmat a rövid beszélgetésekre. Az emlékünnepről nem hiányozható beszédet Czúdor Ernő, a társulás elnöke mondta el. „Egyszerre szomorú és vidám ez a nap. Szomorú, mert huszonöt éve elkezdődött egy visszafordíthatatlan folyamat, véget ért egy 700 éves történelmi múlt. Örömteli viszont ez a nap azért, mert újra együtt lehetnek a mohiak, kik - bár egyre kevesebben vannak, de - mindig büszkék maradnak a múltra. „Feladatunk megtartani önmagunkat, hovatartozásunkat és összetartozásunkat.” Mikor negyedszázada kiderült, hogy a mohiak soha többé nem térhetnek vissza otthonaikba, többféleképpen reagáltak. Voltak, akik e gondolattól is rettegtek, és voltak, akik az utolsó pillanatig ragaszkodtak az otthonukhoz - az új otthont már meg sem élve. Voltak - főként a fiatalok - , akik nem élték meg nagy tragédiaként a költözést, s talán csak most, ennyi idő elteltével tudatosítják a veszteséget. A huszadik évfordulóra rendezett első nagy találkozó leggyakoribb kérdése az volt: „Megismersz?” Rövid találgatás után mindig megismerték a hajdani falubeliek egymást. „Megállt az idő, visszajött a múlt.” Számon tartják egymást, a társulás fölvette a kapcsolatot szinte minden volt mohival, ami nem volt könnyű, hiszen az ország minden tájára szórattak szét az emberek, abból a kis faluból, „ a Dobrice és a Nagy Meszes völgyében.” A templomfelújítás terve Az Egykori Mohiak Társulásának taglétszáma nő, egyre csatlakoznak a fiatalabbak, és a szimpatizánsok tábora is egyre nagyobb. A társulás minden év februárjában taggyűléssel indítja tevékenységét. Már három alkalommal rendezte meg a nagy sikerű, borkóstolóval egybekötött juniálisát a mohi szőlőhegyen, október végén pedig már hatszor volt búcsúi mulatság. A karácsonyi ünnepek előtt évente a nyugdíjasok és jubilánsok köszöntése az utolsó rendezvény. „A mohi atomerőművel karöltve 2000- ben alapítványt hoztunk létre a református templom felújításáért - mondja Császár Ernő. - 2001 októberében elkezdődött a tető- szerkezet teljes rekonstrukciója, jelenleg a templomtorony javítási munkálatai folynak. Tavaly őszszel első alkalommal, a reformáció emléknapján a társaság Nagykálnán megkoszorúzta a két világháború és a holokauszt áldozatainak emlékművét, amely Mohi hősi halottairól is megemlékezik. „Bár a falu nem létezik, mindig Mohiak maradunk. Legyünk büszkék arra, hogy kik voltunk, és igyekezzünk többek lenni, mint akik vagyunk” - zárta ünnepi beszédét Czúdor Ernő. Lagzi Lajcsi Szuperbulija Léva. A mohi kitelepítés negyedszázados évfordulóján rendezett ünnepségre Lagzi Lajcsit és Szuperbuliját hívták meg a szervezők. Először a lagzis műfaj ifjú titánjai, Matyi és a Hegedűs „melegítette be” a közönséget. Kemény elektromos ritmusokra harsogott a „Ne esi-, ne esi-, ne csinálja énvelem”, a „Cinege, cinege” szövege-meló- diája. A kellőképpen fölszított kedélyű mohiak elé állandó zenekarával lépett Lagzi Lajcsi, aki előbb örökzöld trombitadallamokkal andalított, majd következhetett a mulatós show. Négy táncoslány, Galambos Lajos önironikus viccelődése és „medvetánca” kísérte a legnagyobb slágerekből álló egyvelegeket. Kék a szeme; Se veled, se nélküled; Aranyeső s minden, mi mohi füleknek ingere, elhangzott a bulin, amely Lajcsi vágyai szerint kívánságműsorrá alakult át, hiszen minden a közönség szórakoztatásáért van, minden dal egy nagy köszönet. A Lajcsi dalaitól fölhevült nagyérdemű hajnalig mulatozhatott a koncert után a búcsúi bálon, (fm) A Csemadok megalakulásának 55. évfordulójára emlékezett az ógyallai alapszervezet, amelynek legtevékenyebb tagjai külön elismerésben is részesültek „Légy hű, s bízzál jövődbe...” Az ógyallai asszonykórus sebb hűséges tagok oklevelet, az alapszervezettel együttműködő helyi intézmények .vezetői emléklapot vettek át. A kitüntetéseket a Csemadok OV elnöke, a város polgármestere és a helyi alapszervezet elnöke adta át. Az ünnepi rész után gazdag kultúrműsor következett, amelyben az ógyallaiakon kívül felléptek a párkányi, a zsitva- besenyői és a naszvadi alapszervezetek kultúrcsoportjai, amelyek nagy sikert arattak. A párkányi Szivárvány kórusművekkel, az ógyallai Bellő gyermeknéptánccsoport mátyusföldi táncokkal, Kovács Noémi pedig gyönyörű hangjával örvendeztette meg a közönséget. A naszvadi folklórcsoport nemcsak kiváló műsorával, férfi-, női és vegyes karával tűnt ki, hanem az asz- szonyok csodálatos népviseletével, és a citerazenekar produkciójával is. Változatosabbá tette a rendezvényt a még mindig népies, de már modern motívumokkal teli műsorával a zsitvabesenyői Nádas tánccsoport. A sorból nem maradhatott ki új repertoárjával az ógyallai alapszervezet asszonykórusa. Az ünnepi műsor részét képezte a helyi alapiskolások nemzeti ümjepemény alkalmazottait, továbbá a helyi iskolák igazgatóit és pedagógusait, a megjelent környékbeli Cse- madok-elnököket, a Carisma TV és a sajtó képviselőit. A helyi és a környékbeli Csemadok-tagokkal teli kultúrház- ban a vendégek köszöntése után az alapszervezet elnöke, Kocskovics Gabriella ünnepi beszédében „kulturális életünk fáklyavivőjének” megalakulásáról emlékezett meg. Megtudhattuk, hogy az ógyallai alapszervezet csak 1951-ben alakult, és 47 taggal kezdte meg működését. A jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgatták, az ógyallai magyarság a kultúra terén milyen körülmények között és miként tevékenykedett az azóta eltelt időszakban. „A tagok létszáma folyamatosan nő, bár a krónikát olvasva szomorúan vesszük tudomásul, hogy a régi tagok közül sokan már eltávoztak. Olykor azt is tapasztaljuk, sok régi tagnak, a régi gyökereknek lombja, sajnos, nem köreinkben zöldell. Talán fájuk törzse meggörbült, s nem hallották meg Arany János szavait: „Légy hű, s bízzál jövődbe nemzetem!” - hangzott el az elnök beszédében. A vendégek - Száraz József és Stugel Tibor - megtisztelő köszöntő szavai külön emelték a rendezvény színvonalát. A beszédeket követően az alapszervezet legaktívabb tagjai emlékérmeket, a legfiatalabb és a legidő(Ifj. Benkó Ferdinándfelvételei) inkről szóló irodalmi összeállítása is. A 7. osztályosok az aradi vértanúkról, október 6-ról, a nyolcadikosok az 1956-os eseményekről emlékeztek meg, majd a résztvevők elénekelték nemzeti imánkat, a Himnuszt. A művelődési ház előcsarnokában az alapszervezet munkájáról készült kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők az évforduló alkalmából. Akik ott voltak az emlékünnepségen, biztosan tovább őrzik majd a lángot, az együvé tartozás, identitástudatunk lángját, a magyar hagyományt. (kg) ÚJ SZÓ-BESZÁMOLÓ Ógyalla. „Légy hű, és bízzál jövődbe, nemzetem” - ez volt a mottója október 23-án a Csemadok megalakulásának 55. évfordulója alkalmából megrendezett helyi emlékünnepségnek. A rendezvény a Szózattal kezdődött, amelyet a párkányi Szivárvány énekkar adott elő. Majd Arany János Magányban című versét Patus János tanár, a helyi alapszervezet vezetőségi tagja szavalta el. A megnyitóban Radosicky Györgyi vezetőségi tag fogadta és köszöntötte az ünneplőket, köztük a vendégeket: Száraz Józsefet, a Csemadok Országos Választmányának (OV) elnökét, Stugel Tibort, az Érsekújvári Regionális Művelődési Központ igazgatóját, Basternák Lászlót, Ógyalla polgármesterét, Kecskés Miklóst, a város alpolgármesterét, Vitéz Erdélyi Tímea református lelkészt, Lelovics Margi- tot, a városi művelődési központ igazgatónőjét és az említett intézSzáraz József, a Csemadok OV elnöke (jobbra) emléklapokat ad át a legaktívabb tagoknak
