Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-23 / 270. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZŐ 2004. NOVEMBER 23. 8 Szabó Rezső könyvének bemutatója Budapest. Holnap 16 óráról mutatják be a LITEA Könyvesbolt és Teázóban Szabó Rezső A Csemadok és a Prágai Tavasz című könyvét, amely a Kalligram Kiadó gondozásában látott napvilá­got. A kötetet Szarka László történész ismerteti, (ú) SZÍNHÁZ KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: II. József 17 MOZI POZSONY HVIEZDA: Walking Tall (am.) 15.30, 18 Hanyatt-homlok (cseh) 20.15 MLADOSŤ: Hanyatt-homlok (cseh) 16, 18 Cseh álom (cseh) 20 PÓLUS - METROPOLIS: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 14.40, 16.15, 16.55, 18, 18.30, 19.10, 20.15 Cseh álom (cseh) 15.05,17.15,19.25 Csajok a csúcson 2 (ném.) 13.05, 14.50, 16.45, 18.35, 20.30 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 16.05,18.15,20.20 Cápamese (am.) 13.25, 15.15, 17.10, 19 Hanyatt-homlok (cseh) 18.40, 21 Apja lánya (am.) 20.45 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 16.30, 21.35 Felejtés (am.) 16 Collateral-A halál záloga (am.) 20.50 KASSA TATRA: Apja lánya (am.) 16, 18 Cseh álom (cseh) 20.30 CAPI­TOL: Felejtés (am.) 16,18,20 ÚSMEV: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Az ördögűző: A kezdet (am.) 18 GALÁNTA - VMK: RRRrrrr! (fr.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Én és a herce­gem (am.) 17, 19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A menyasszony fia (arg.) 17 János evangéliuma (kan.) 19 LÉVA - JUNIOR: Anakonda 2. - A véres orchidea (am.) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Post coitum (cseh) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 15.30, 17.45, 20 Anakonda 2. - A véres orchidea (am.) 17.30, 19.45 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.) 15.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.45, 18, 20.15 Collateral - A halál záloga (am.) 20.15 Csodálatos Júlia (am.-magy.) 15.15, 17.30, 19.45 Felejtés (am.) 15.45, 17.45, 19.45 Godsend - A teremtés klinikája (am.) 18.15, 20.15 Mozgóképek, amelyekből kevés kerül a hazai mozikba Kínai filmek hete ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Tegnap kínai filmek hete kezdődött az IC.SK filmklub­ban. A november 28-ig tartó szemlén hét mozgóképet mutat­nak be az utóbbi évek kínai játék- filmterméséből. Az esemény érdekessége, hogy először tartanak Szlovákiában kí­nai filmnapokat. A tegnapi meg­nyitóra nyolctagú filmes delegá­ció érkezett Pozsonyba, köztük három színművész is. Mint az a tegnapi sajtótájékozta­tón elhangzott, 2002-ben radikális reformokat vezettek be a kínai filmgyártásban, aminek eredmé­nyeként - részint magántőke bevo­násával - a korábbi éves filmter­mést megduplázták: idén kétszáz játékfilm kerül ki a kínai stúdiók­ból. A mennyiségi változás a kínai film nagyobb ismertségét eredmé­nyezte az ország határain túl, s nö­velte a koprodukciós lehetőségeket is: egyebek közt az Egyesült Álla­mokkal, Nagy-Britanniával és Oroszországgal - az éves termés 20 százaléka koprodukcióban ké­szül. Bár az utóbbi időben Kínában is csökken a honi filmek nézettsé­ge, mindent megtesznek, hogy a folyamatot megállítsák, illetve visszafordítsák. Létezik például egy tévécsatorna, amely mozifil­mekre specializálódott: naponta kilenc hazai filmet mutat be. Szlovákiában nem igazán is­mert a kínai filmművészet. 1953- ban 12 kínai film futott a szlováki­ai mozikban, 64 és 84 között szü­netelt a forgalmazásuk, majd a nyolcvanas évek második felétől visszatértek a honi filmszínházak­ba a kínai produkciók. 1993-ban például három kínai mozgóképet forgalmaztak a hazai mozikban. A filmhét kínálatába besorolt opusokat eredeti nyelven, angol feliratozással és szlovák szinkron- tolmácsolással vetítik, (tébé) Yang Zhang alkotása, a Csípős szerelemleves nagy közönségsi­kert aratott hazájában, s 1998-ban elnyerte a legmagasabb kí­naifilmdíjat, az Arany Kakast (Képarchívum) Kerekes Gábor fotográfiái láthatók a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában A fotográfia újrafelfedezése (Szabó Réka felvétele) Nem mindennapi személyi­sége a magyar fotótörténet­nek az 1945-ben a német- országi Oberhartban szüle­tett, ám Magyarországon alkotó Kerekes Gábor. Nem megörökít, nem helyzete­ket idéz meg, de még csak nem is érzéseit és hangula­tait közvetíti, hanem „kőke­ményen” filozofál - a foto­gráfia mérhetetlenül sza­bad, ám a technika által bi­zonyos fokig megzabolá­zott nyelvén. LŐRINCZ ADRIÁN Hozzá kell tennem: nem min­dennapiak A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában kiállított ké­pek sem. Hogy mi teszi őket külön­legessé? Az ellentétek játéka, a fe­kete és fehér árnyalatainak összha­tása és ellentmondásai - és persze a gondolatok, melyeket sejtelmek útján közvetítenek. Ahhoz, hogy megértsük különös művészetét, nem szabad figyel­men kívül hagyni, amit minden, a témával foglalkozó kiadvány hangsúlyoz: hogy autodidakta mó­don tett szert a fényképezési isme­retekre. Ez azért is fontos mozza­nat, mivel későbbi, már a kilencve­nes években készült képei egye­dülálló technikát képviselnek. Visszatérve azonban a „hőskorba”, Kerekes Gábor képei 1973-ban sze­repeltek első ízben egy csoportki­állításon Szentendrén, majd ezt követően rendszeres résztvevőjévé vált a magyarországi kiállítások­nak. A hetvenes-nyolcvanas évek­ben készült felvételeken érezni, hogy olyan mondanivalót hordoz­nak, melyet nem lehet - vagy az adott korban éppen nem szabad - megfogalmazni. A transzcendenst, a megfoghatatlant keresi képei­ben, melyeken a felületes szemlélő csupán házakat, épületeket, szo­borrá merevedett alakokat lát? Nyilván ezt is; de Kerekes ennél „mélyebbre lát”, a gyökereket ku­tatja, melyek az embert egy elfele­dett illúzióhoz - talán a paradicso­mi állapothoz - kötik. Felvételei el­készítésére különleges technikát választott: nagy látószögű, 21 min­es gyújtó távolságú lencsével fel­szerelt gépébe ORWO PF 2-es fil­met fűzött. Ezt főképp mozifilme­sek használják filmek másolására, és - mindamellett, hogy hihetede- nül nagy a felbontása - leginkább a XIX. század első felében használt filmekhez hasonlít. Mivel fokozot­tan érzékeny a kék és ultraviola spektrumra, a vöröset és a sárgát pedig elnyomja, a fotókon szinte nincs ég, nincs felhő, és nincs nap­sugár sem - csak a nagy űr van. A tér, ahol Istennek kellene lennie, homályossá, bizonytalanná válik; Szilágyi Sándor szavaival élve „úgy is fogalmazhatunk: Isten hiá­nyáról szólnak ezek a képek.” Kerekes Gábor igényességét, a perfekcionizmus határát súroló teljességre törekvését jellemzi, hogy a kilencvenes évek elején megsemmisítette a korábbi két év­tized során készült fotóit és több ezer tekercs filmjét, negyvenhét felvételnek kegyelmezve csak, me­lyeket megőrzésre a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumnak adott át. Ebben az is közrejátszott, hogy 1986 és 1992 között a művé­szi indíttatásból fényképező fotó­művész pozíciójából át kellett áll­nia a hivatásos pályára. Ez lett a megélhetése, és bár a hat év alatt minden létező díjat megnyert, vé­gül - talán ráérezve arra, hogy ez­után már csak az elfásulás, a be­skatulyázás következhet - zsákut­cába került. Nyolc éven át tehát végképp nem fényképezett, hanem olyan területeken képezte magát, melyek csak nagyon távoli kapcso­latban állnak a fotózással - az aszt­ronómiában, az asztrológiában és az alkímiában. Az így szerzett tu­dásanyagot úgy sikerült érvényesí­tenie, hogy a harmadik korszaká­ban készült munkái - anélkül, hogy művészi értékükből veszítet­tek volna - kissé tudományosak, kissé misztikusak. Mintha az alkí­miai konjunkciót valósítaná meg általuk. Jó, ha tudjuk, hogy az alkí­mia művelői számára a mai tudo­mány elfogadhatatlan, „tudo­mánytalan”, mivel nélkülözi az egész felfedezésére és a részek kö­zötti összefüggések kutatására irá­nyuló akaratot. Az egység, a mik­ro- és makrokozmosz törvénysze­rűségei feltárásának igénye a 19. század második felében elveszett, a materializmus kényszerzubbo­nyának felvételével pedig a tudo­mány egyre speciálisabb részterü­letekre esett szét, és célt tévesztett. Eredeti célja ugyanis az Ember és a Természet, az Ember és a Világ- egyetem kapcsolatának feltárása volt, ám fokozatosan kiveszett be­lőle a Nagy Mű ádátásának még a gondolata is. Dehumanizálódott, üressé vált; Kerekes kilencvenes években készült felvételein azon­ban megidézi a XIX. század szelle­miségét, ismét a mindennapi élet dolgainak a felfedezése válik ve­zérelvvé, a „lassú haladás a csilla­gok alatt”. Olyan jelenségeket mu­tat meg a maga különleges vegyi eljárásokkal kidolgozott képeivel, melyek - bár a mindennapok ré­szei - az egyetemesség gondolatá­nak hordozói. A művészet oldalá­ról megfogalmazva: az intuíció és a ráció mégiscsak együvé tartozik, és csak e kettősség révén ismerhe­tő meg igazán a bennünket körül­vevő világ. A Pozsonyban kiállított huszon­kilenc kép Kerekes Gábor első kor­szakában készült; a szocializmus építésének vidám évtizedeiben, amikor az ember és érzései egyre inkább a háttérbe kerültek, átadva helyüket a tömeges „műörömök­nek”. Az ipari épületszörnyek, majd a Vidámpark kísértetkasté- lyának bemutatása szinte rímel egymásra, miképp a repedezett tükörben készült önarckép is a meghasonlásról árulkodik. A kép­sorozat - talán szimbolikusan, ta­lán túlságosan is realistán - a Ke- repesi-úti temetővel zár. A kiállítás a hónap végéig te­kinthető meg. Az ötödik éve megjelenő folyóirat idei őszi száma a Balassi- és a Gyöngyösi-évforduló jegyében készült Megjelent az új Gömörország LAPAJÁNLÓ Balassi Bálint és Gyöngyösi Ist­ván, e két magyar géniusz életét és munkásságát elemző tanulmá­nyok és írások képezik a gerincét a Gömörország idei 3. számának. A szeptember 24-én Losoncon meg­rendezett Balassi-konferencián el­hangzott előadások szerkesztett változatának közzétételével a lap a Balassi-kultusz további erősödését kívánja szolgálni. Roncsol László, Kőszeghy Péter, Ács Pál, Tóth Tün­de, Várkonyi Gábor és Böszörmé­nyi István írásaikban a tudomá­nyos ismeretterjesztés legjobb ha­gyományait követve adják át Ba­lassiról és a korról szerzett ismere­teik legjavát az olvasóknak. Tököly Gábor az idén háromszáz éve el­hunyt Gyöngyösi Istvánra emléke­zik bensőséges hangulatú írásá­ban. Ugyancsak nagy irodalmi és történettudományi szenzációnak számít, hogy Csetneken - Gyön­gyösi István életének egyik fontos színhelyén - idén megtalálták a költő sírját, és még az évforduló évében sikerült a nevezetes szemé­lyiség sírkövét is felújítani. A Futárszalon c. rovatban né­hány, érdekességként-csemege- ként is olvasható szép verset talál az olvasó. Balassi szerelmi költé­szetének míves darabjai mellett Gyöngyösi Istvánnak például egy olyan versrészletét olvashatni, amely a gömöri kovácsok munká­ját írja le igen érzékletes módon. Vályi-Nagy Ferenc és Ányos Pál egy-egy versének közlésével a lap a két korábban elismert, ám mára méltatlanul elfeledett költőre sze­retné felhívni a figyelmet. Sz. Hal- tenberger Kinga ezúttal a Gömör és Nógrád művészei sorozatban Tichy Gyulára emlékezik. A Ma­gyarok a nyelvhatáron c. rovatban Gaál Lajos a beretkei Murány- völgyről, G. Kovács Gyula a gömö­ri protestáns gályarabokról, Kar­dos László a pelsőci városháza tör­ténetéről ír, Pierzchala József pe­dig a második világháború kezde­tén Gömörbe szakadt lengyel ha­zafiak életét eleveníti fel regényes stílusban. Az Emlékezetünkre c. rovatban Egy nagy kalandor költő változó arca címmel az idén 60 éve tragikusan elhunyt Radnóti Miklósnak egy alig ismert, Balassi Bálintról szóló írása olvasható. Radnóti tanulmánya igazi iroda­lomtörténeti csemege, amely a szakma és a nagyközönség számá­ra egyaránt élvezetes olvasmány. A Fúj a nap alatt c. rovatban 11 írás foglalkozik a peremvidék civil életének történéseivel, természe­tesen itt is a helyi Balassi- és Gyön­gyösi-megemlékezések helyi ese­ményei kapják a fő hangsúlyt, de ezenkívül kerékpártúráról, kiállí­tásról, falunapokról és prímásver­senyről is találhatunk itt beszámo­lót. A könyvismertetők közül Cse- lényi László, Rémiás Tibor, B. Ko­vács István közelmúltban megje­lent munkáinak értékelését aján­lom az olvasó figyelmébe. A Gö­mörország kiemelkedő figyelmet fordít a térség jubüánsaira is: az 50 éves Bettes Istvánt, a szintén 50 SÖMÖRORSZÁG !h>m ♦ xk.iiü/» Kivwm f «fonta • tmm * árui í mmriu ....,r mi %Mm *■■*'■■■..<u év es Csótó Lászlót, a „pelsőci ha­za” mindenesét, Kardos Lászlót, il­letve Igo Aladárt köszönti gazdag anyaggal. Az Agóra c. rovatban négy érdekes, vallomásszerű, helyzetértékelőként is felfogható írás található, kettő-kettő B. Ko­vács István és Tököly Gábor tollá­ból, a Szomorú kapu c. rovat pe­dig Barczi Gyula és Motesíky Ár­pád emlékezését közli Gróf And- rássy Gézánéra, illetve gróf Mári- ássy Pálra, (szisza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom