Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-20 / 268. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Forradalmi hevületben JEGYZET TALLÓZÓ KRÓNIKA Törvénytervezetet kíván benyújtani a román parlamenthez a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a Székelyföld elnevezés hivatalos elfogadtatása érdekében, Kovászna megye román prefektusa viszont egyelőre törvénytelennek tartja, hogy a megye határában kitegyék e földrajzi térség magyar nevét feltüntető táblát. A romániai sajtóban nagy visszhangot keltett a konfliktus, amelyben az egyik oldalon Albert Álmos, az RMDSZ Kovászna megyei elnöke, a másik oldalon pedig Horia Grama megyei prefektus, valamint Adrian Vlad Ca- sunean, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei elnöke áll. A Krónika című erdélyi napilap Albert Almost idézte, aki szerint hétfőn délelőtt felszerelik Kovászna megye határában a Székelyföld bejáratát hirdető feliratokat. Mivel közterületre teszik ki a táblát, kénytelenek voltak engedélyért folyamodni az országutakat kezelő hivatalhoz, ám egyelőre nem kaptak választ - mondta Albert, jelezve azt is, hogy az RMDSZ a közeljövőben törvénytervezetet nyújt be a parlamenthez a Székelyföld név hivatalos elfogadtatására vonatkozóan. Casune- an azonban kijelentette: ha tényleg felszerelik a táblát, az nem marad ott fél óránál hosszabb ideig, traktorokkal döntik le, és helyére kiteszik a jelzést, hogy „Tinut Romanesc” (Román tartomány) . Albert Álmos szerint az RMDSZ megtalálja a törvényes módot arra, hogy a Székelyföld feliratú névtáblákat mindenhol elhelyezzék, és máris engedélyt kértek az útügyi hivataltól, hogy Kovászna és Brassó megye határán, Kökös község közelében felállítsák az első ilyen táblát. Albert Álmos, aki egyben sepsiszentgyörgyi polgár- mester is, meggyőződését fejezte ki, hogy november 22-én állni fog az első névtábla, majd Ojtoztelep és Illyefalva határában helyeznek el ugyanilyen feliratot. DNEVNIK Korhecz Tamás vajdasági kisebbségi miniszter szerint mindenképpen hasznos lesz az Európai Parlament tényfeltáró bizottságának vajdasági látogatása, még akkor is, ha csak január végén kerül rá sor. Az újvidéki napilap megjegyzi, hogy az EP-bizottság csak január végén látogat a Vajdaságba, ugyanakkor időközben - szerencsére - a helyzet nagy mértékben javult. A lap szerint felmerül a kérdés, milyen haszna és hatása lehet a testület januári látogatásának, valamint majdani jelentésének. Korhecz közölte a lappal, az EP-bizottság látogatása és jelentése semmiképpen sem lesz hiábavaló, mivel a nemzetek közötti incidensek nem egy bizonyos időszakhoz vagy konkrét eseményhez kötődnek, a jogsértések a társadalom állapotát fejezik ki. „Ezért jól jön minden jó szándékú segítség, hogy felvegyük a harcot a problémával” - hangsúlyozta a miniszter, aki szerint a bizottság jelentésében mindenképpen olyasmi fog szerepelni, ami fontos lesz a hatóságok számára. A15 éve kitört forradalom emlékének felidézése látványosan több embert is felkavart, így politikusaink egy részének egyszerűen elment az esze. NAGY ANDRÁS A diákok ne tüntessenek már november 17-én, mert ha csak a saját ügyüket hangoztatják ezen a demonstráción, akkor azzal kisajátítják az emlékezés napját. Az igazi diákok az egész társadalom problémáit felvállalják, mint 1989 novemberében történt, amikor még az igaz ügyért vonultak ki - szembeszállva az akkori hatalommal. Ezután is így kellene tenni... - gondolja a szak- miniszter. Az értelmes ember meg nem, mert egyebek mellett arról is szólt a bársonyos forradalom, hogy hadd vállalja már mindenki a saját véleményét, s hallassa is a hangját szabadon, legyen a nézete akármilyen, amíg ezzel nem árt másoknak. És legyen karácsony, húsvét TUBA LAJOS Nem gyújtott örömtüzeket az ország lakossága a bársonyos forradalom 15. évfordulóján. Igaz, a régi időket visszasíró tüntetéseken sem volt tömeges részvétel. Az tény, hogy Szlovákia az elmúlt időszakot rettentően rosszul használta fel, kérdés, mennyi esélye lett volna egy más út megtételére. Az elemzők által jelzett gazdasági fellendülés viszont arra utal, talán sikerül kikecmeregni a hullámvölgyből. Ez jó hír, különösen ha visszaemlékszünk, hogy a kilencvenes évek második felében a teljes gazdasági és pénzügyi összeomlás határán mozogtunk. Ezt sikerült elkerülnünk, és talán lassanként a hátrányt is ledolgozzuk. Azzal kapcsolatban, hogy a hazai életszínvonal vajon mikor éri el legalább a mostani európai uniós átlagot, sokféle becslés van. Kedvcsinálónak idézzük a legoptimistábbat. E szerint 7 százalékos éves gazdasági növekedés esetén 10-15 évre lesz szükségünk. Ez sincs karnyújtásnyira, s nagyon kemény munkára és intézkedésekre lenne szükség. Márpedig a héten Ivan Miklósnak fel kellett adnia az vagy akár éppen bolondok napja. A legújabb információk szerint sokkal nagyobb bűn az is, ha az ember végre hivatalos formában is megjelenteti az interneten, hogy 1989 előtt ki dolgozott együtt a kommunista titkosrendőrséggel, mint maga az együttműködés. Ezt meg éppen Jozef Bánás, most éppen SDKÚ-képviselő jelentette be, mivel rájött, hogy ő is szerepelni fog a Nemzeti Emlékezet Hivatalának hivatalos listáján. Az országot a NATO-közgyűlésben is képviselő honatya majd akkor mindenkiről lerántja a leplet, s rendkívüli sajtó- tájékoztatón védi meg magát. Ján Langošék meg szégyelljék magukat ezért. Szerinte. Bánás nincs egyedül; volt államfőnk is megjelent a listán, s pont akkor, amikor a kínaiaktól kaptunk az ő közbenjárására egy repülőgépet, melyről akár atomegyik kedvenc célját, az euró gyors bevezetését. Brüsszelben ugyan rábólintottak a szlovák kérésre, de Miklós szerint későn. Jövőre az államháztartási hiányba mégiscsak beszámítanak a nyugdíjrendszer költségei. Emiatt egy évvel el kell halasztani az euró bevezetését, ami a politikai összefüggések miatt nagyon cifra helyzetet produkálhat. Persze az is lehet, hogy Miklósnak pontosabb adatai vannak az euró bevezetésének hatásairól. A nem hivatalos becslések ugyanis egész furcsa perspektívákat vázolnak fel a pénzcsere hatásáról a hazai megtakarításokra. A hazai vásárlóerő ugyanis - épp az elmúlt időszak miatt - jóval alacsonyabb a környező országokénál, így bennünket ez a lépés sokkal jobban megviselne. Ezért jó hír, hogy a héten a jegybank sokhetes konok ellenállás után végre elengedte a korona árfolyamát, amely azonnal el is kezdett erősödni. így a makrogazdasági viták súlypontja áttevődött az inf-' lációra, ezzel kapcsolatban az elkövetkező hetekben-hónapokban sok érdekeset hallhatunk még. Az eseményeket persze a kötelező gépkocsi-biztosítás uralta. Jól bombát is ledobhattak volna. Schuster inkább meg sem jelent az átadáson a kassai reptéren, nyilván úgy járt volna, mint Robert Fico pár hete, amikor neki is vélt vagy valódi szeretőjéről kellett volna beszélnie gazdasági témákról meghirdetett sajtótájékoztatóján. Azon meg, hogy egy autóbuszvezető-sztrájk már meg sem rázza az országot, igazán nincs is miért csodálkozni, hiszen annyira sikerült megritkítania a járatokat, hogy egyes dél-szlovákiai településeken ugyanúgy jár - ha egyáltalán megy - hétközben a busz, mint hétvégén. Az emberek meg nem mennek sehova, mert egyrészt hideg van, másrészt meg nincs munka. Eddig azt hittem, hogy a szar a májtól válik el, de most kiderült, hogy ez nem így van. Ha megnézzük az internet legjobb keresőit, kiderül, valakinek egy mondatával sikerült megfordítania a világháló ezt érintő statisztikáit. Egyebek mellett az ilyen dolgokat hívják az internetes tartalom optimalizálásának, csak van, akinek ezért százezreket kell fizetnie. Másnak meg elég egy jó mondat. sikerült a biztosítók titkolózása, ennek ellenére számos ügyfél felhasználta a rendelkezésére álló két-három napot, és élt a lebegtetés lehetőségével. Láss csodát, ezúttal a mindenható pénzintézetek hátráltak meg és akár ezerkoronás kedvezményt is nyújtottak a szerződésfelmondást kilátásba helyező ügyfélnek. A mostani helyzet azonban megismételhetetlen. Nagyon ráfizethet az a biztosító, amelyik jövőre nem jutalmazza meg a hűséges kliensét. Az emberek tanulékonyak, és ezúttal van miből választaniuk. A piac talán nem jó mindenre, de most rendet teremt. Hasonló a helyzet a bankokkal is. A konszolidációt vezénylő egyik volt funkcionárius a héten engedte meg magának az első olyan nyilatkozatot, amely szerint a több mint 100 milliárd koronás beavatkozás sikeresnek ítélhető. Azt manapság már teljes komolysággal senki sem állíthatja, hogy a bankok az elmúlt háromnégy év alatt nem változtak meg. De azért még lenne mit javulniuk, főként az átlagos ügyfelekkel való bánásmód terén, így a folyamatnak még legfeljebb a közepe táján vagyunk. Kommunisták novembere NESZMÉRI TAMÁS Szlovákia, 2004. A bársonyos forradalom évfordulóján Szlovákia Kommunista Pártja „megemlékezik” az 1989-es eseményekről. A találkozón részt vevők minősítik az azóta eltelt éveket, a demokráciát. Elhangzik a szereplők szájából az is, hogy nincs mit ünnepelni az embereknek. Erről a megjegyzésről lehet vitatkozni, lehet véleményt nyilvánítani arról, hogy az azóta eltelt évek milyenek voltak, milyen a társadalom jelenlegi helyzete, és mi mindeme nincs pénz. Elhangzik azonban még valami, ami nem emészthető meg ilyen egyszerűen. A tüntetés résztvevői az 1989-es történéseket ellenforradalomnak, az azóta eltelt éveket pedig a történelem legnagyobb népirtásának minősítik. Vérlázító, hogy büntetlenül terjeszthetnek üyet az olyanok, akik most is adóinkból élnek, nem beszélve arról az apró- cseprő tényről, hogy az elmúlt - diktatórikus - rendszer kép- visélőiről van szó. Lehet szidni a rossz, gonosz demokráciát és a jobboldali kormányt, hogy az müyen rosszul politizál, mennyire nem veszi figyelembe az embereket. Jó elfelejtem azt, ami ilyen politizálásra kényszeríti a demokratikusan megválasztott kormányt: a 40 év kommunizmust. Ez nemcsak a politikai elnyomás, hanem a harácsolás, a gazdasági mutatók meghamisításának és figyelmen kívül hagyásának negyven éve is volt. Irány, cikcakkal POLÁK LÁSZLÓ Elképzelhető, hogy a Smer nevű, magát baloldalinak valló pártszerű képződmény elvesztette azt, ami predikátuma és amit a nevében is hordoz. Elvesztette az eredetileg megszabott irányt. Illetve egy pillanatra azt hittük, hogy megtalálta a helyeset, az európait. Mekkora tévedés, na de pár napig szívesen élt az ember ezzel az információval. Ez már valami, mondtuk, ha egy tízegynéhány százalékos, kormánypozíciókra aspiráló párt ilyeneket mond, akkor azt égy kisebbségi magyar szívesen elhiszi. Hogy mit is mondott Fico pártja? Peter Oremus képviselő Komáromban tett látogatása alkalmából sajtóközlemény formájában felszólította a szlovákiai politikai tömörüléseket, hogy tevékenységükkel szabjanak gátat minden olyan helyzetnek, amely a magyarok 1945-48- as kitelepítéséhez, deportálásához vezetett. Hogy tiszteljék és becsüljék az ország valamennyi polgárát, tekintet nélkül a nemzetiségre. „Azt akarjuk, hogy ebben a köztársaságban minden polgár otthon érezze magát, s ne tartsa senki magát valamiféle kisebbségnek, hanem teljes Az államadósságot, melyet ezek az őszinte, népért aggódó egyének és párttársaik halmoztak fel, azóta sem sikerült törleszteni. Az ő gazdasági és politikai bűneikért fizet az ország, és a sors fintora, hogy pontosan ők kovácsolnak belőle politikai tőkét. Irigylem őket, amiért képesek úgy elfelejteni a múltat, hogy azt lezárnák. Ellenforradalom?! A szót utoljára 1956 kapcsán hallottam, amikor arról volt szó, hogy az elnyomó rendszer hogy ítélte meg az akkori eseményeket. De ez még ‘89 előtt volt! Ma, amikor a szólásszabadságot már nem korlátozzák kommunista cenzorok, besúgók és ügynökök, szabadon lehet beszélni sokféle dologról. Egy dolog azonban mégis gátat szab a szólásszabadságnak, mégpedig a törvény, mely tiltja a fasiszta és kommunista rendszerek népszerűsítését. Amit a kommunista képviselők és híveik tettek, az ennek a törvénynek a megszegése, ezért pedig a párt betiltása járna, ha a törvény betűjét megtartanánk. A bársonyos rendszerváltást ellenforradalomnak nevezni ugyanolyan bűn, mint a holokauszt tagadása. „Népirtás” az, ami azóta történt Szlovákiában?! Erre a fölvetésre csak visszakérdezni kellene: és amit a kommunista nómenklatúra művelt, az mivolt? Talán jóléti intézkedések sora? Vajon miért kellett a Kommunizmus fekete könyvének és a hozzá hasonló műveknek napvilágot látniuk? Azért, mert a diktatúra olyan emberközpontú és tökéletes volt?! Kétlem. A szerző politológia szakos egyetemi hallgató értékű és jogú polgárnak. Nem engedhetjük meg, hogy hasonló jogtalanságok megismétlődjenek...” Kérdem én, mi baj lehet ezzel a nyilatkozattal? Az ég adta világon semmi, mondom én, a kisebbségi magyar. Ez egy igazi, európai gondolat. És nincs abban semmi meglepő, ha egy olyan nagy párt, mint a Smer, irányt vált, és jó irányt vesz, amely mindenki számára kedvező. Szóval, valahogy így morfondíroztam magamban, s pár napig reménykedve lapoztam fel az újságokat, várva az egyetlen logikus folytatást. Mégpedig azt, hogy a Smer kezdeményezi a Beneš-dekré- tumok hatálytalanítását, a deportáltak és kitelepítettek kárpótlását. Azért ez a pár nap is megérte, kellemes várakozás volt. Mert csak pár napig élhettünk a megnyugtató hírrel, nyilatkozattal. Jött ugyanis a hideg zuhany. Jött a cáfolat, a Smer szóvivőjétől, Silvia Glendovától. Aki sietett kijelenteni, hogy a Smer elhatárolja magát Oremus szavaitól. És hogy egyébként is azok csupán a helyi lap szerkesztőjének a kérdéseire adott, a szöveg- környezetéből kiragadott válaszok. Szóval, ennyi. S bennünk ott a dilemma: a Smer iránya változó vagy nem változó, ami a kisebbségeket, a Beneš-dekrétumokat illeti? Nos, ha most nem is változó, de az biztos, hogy egy kicsit cikcakkos. Ján Langošék meg szégyelljék magukat ezért. Szerinte. HETI GAZDA(G)SÁG Kimászhatunk a hullámvölgyből
