Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-18 / 266. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ NÉPÚJSÁG A Duna Televízió ne adjon teret a romániai magyarságot megosztó kísérleteknek! - hangoztatta marosvásárhelyi napilapnak adott inteijújában Nagy Zsolt. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kampánystábjának vezetője egyebek között azt nehezményezi, hogy a televízió műsorába iktatta az Actiunea Populara (Népi Akció) nevű román párt rendezvényeinek bemutatását.,Jalán olyan meggondolásból tette, hogy néhány helyen a párt listáján a Magyar Polgári Szövetség jelöltjei is szerepelnek” - mondja a tisztségviselő, aki szerint ilyen alapon a Nagy-Ro- mánia Pártnak is kampányolhatna a Duna, hiszen azon a listán is találni magyar neveket. „Ez nem az a közszolgálati- ság, amely a magyarság érdekeit szolgálja. Közszolgálati televízió a magyar költségvetésből, a magyar adófizetők pénzéből működik, ennek ellenére úgy tűnik, valódi súlyát jóval meghaladó módon mutat be egy olyan politikai kezdeményezést, amely képtelen volt saját jelöltlistát előállítani, és egy román párt színeiben induló személyeket reklámoz ilyen módon” - mondta az MPSZ-re utalva Nagy Zsolt. Az interjúból kiderül: a Népi Akció még az MPSZ-szel együtt sincs azonos súlycsoportban az RMDSZ-szel. Nagy szerint az MPSZ ezzel a magatartásával mindenáron rontani akarja az RMDSZ esélyeit. „Nekünk az a feladatunk, hogy továbbra is az RMDSZ választási programjáról, üzenetéről beszéljünk, az RMDSZ jelöltjeit mutassuk be. Ha lehet, a Duna Televízió segítségével is” - szögezte le a kampánystáb vezetője. MOSZKVAI SAJTÓ Oroszország kész felújítani fegyverszállításait Iraknak, ha a bagdadi kormány kéri tőle - mondta Szergej Ivanov védelmi miniszter. Hangsúlyozta, csakis kereskedelmi alapon kerülhet sor a szállítások felújítására. Kilátásba helyezte, ha van rá igény, orosz kiképzők be is taníthatnak iraki katonákat a szállítandó fegyverek kezelésére, de csak Irak területén kívül. Oroszország amerikai kezdeményezés nyomán tett ilyen felajánlást - közölte Brüsszelben az orosz fegyveres erők vezérkari főnöke. Jurij Balujevsz- kij elmondta: találkozott a NATO székhelyén James Jones tábornokkal, a NATO egyesített fegyveres erőinek európai főparancsnokával, az európai térségben állomásozó amerikai erők parancsnokával, s az amerikai generális vetette fel előtte az orosz fegyverszállítások lehetőségét. Balujevszkij szerint az amerikai kezdeményezés azt tükrözi, Washingtonban felismerték: nem érdemes a legkorszerűbb fegyverekkel, harceszközökkel felszerelni az új iraki hadsereget, elvégre erre nincs se szükség, se lehetőség. „Nincs lehetőség, mert az új iraki hadsereg - kiképzettségi szintjét tekintve - egyelőre nem is alkalmas a legkorszerűbb fegyverek kezelésére. Nincs szükség, mert az iraki hadsereg fő feladata nem az ország belső stabilitásának biztosítása” - fejtegette az orosz vezérkari főnök. Késik a vajdasági magyarok helyzetének európai parlamenti kivizsgálása Incidensek árnyékában Magyarverések, atrocitások - hónapokon át ettől volt hangos a helyi (és a nemzetközi) sajtó, majd érkezett a hír, az Európai Parlament tényfeltáró bizottságot küld a Vajdaságba a helyzetet kivizsgálandó. SINKOVITS PÉTER A délvidéki magyarok megnyugtató elégtételként nyugtázták az információt, ám az uniós testület jövetele máig várat magára - ezzel kapcsolatban egyesek már- már szabotázst emlegetnek. Önmagában véve a testület várható érkezése mégis hozott némi eredményt, az elmúlt hetekben ugyanis érezhetően csökkent a Vajdaságban élő kisebbségek ellen elkövetett bántalmazások száma. Kényszer- helyzetben Belgrád felismerte, pozícióin csak ronthatnak a már világgá kürtőit vajdasági „esetek”, ennek révén hatékonyabbá vált a bűnüldöző szervek munkája. Amúgy nyitányként járt ugyan egy kevésbé rangos misszió a napokban Újvidéken; az Európa Tanács megfigyelői csoportjának ekkor Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház alelnöke arról számolt be, hogy gyakorlatilag kétféle Szerbiáról, kétféle Vajdaságról beszélhetünk. Létezik egy európai Vajdaság, és ezzel szemben egy nacionalista, negatív értelemben vett ultrakonzervatív Szerbia és Vajdaság. A politikus megemlítette, a nemzeti türelmetlenség jelen volt az országban évtizedekkel korábban is, a milosevicsi időkben azonban rendkívül elharapózott, a Vajdaságban pedig utóbb tetézte a gondokat a több százezer szerb menekült érkezése; őket főleg a többnemzetiségű településekre irányították. Időközben tanulmányt jelentetett meg a Szerbiai Helsinki Bizottság, megállapítva, a kisebbségi jogok terén Szerbiában 2000 októbere óta tapasztalható ugyan némi előrehaPozícióin csak ronthatnak a már világgá kürtőit vajdasági „esetek”. ladás, ám továbbra is hiányzik az aktív kisebbségpolitika. Az állam nem törődik a nemzetiségekkel, a jelentkező problémákat viszont igyekszik minimalizálni, különálló, elszigetelt esetekként kezelni, ezzel a lényegében ignoráló magatartással pedig arra törekszik, hogy igazolja és normalizálja a nacionalizmust mint uralkodó ideológiát a társadalomban. Ilyen körülmények közepette nem véletlen néhány szerb politológus figyelmeztetése: a helyzet ugyan megnyugodni látszik, de továbbra is tartani kell attól, hogy a Vajdaságban a boszniai, sőt akár a koszovói modell is megismétlődhet. Nyomatékosít- ják továbbá, Belgrádnak sem ideje, sem pénze nincs ahhoz, hogy arrogáns módon elutasítsa az európai központ érdeklődő, tényfeltáró szándékát. Az idő azonban múlik, s a minap Javier Solana EU-politikus Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnökkel tartott találkozója után már maga is úgy fogalmazott, hogy a Vajdaságban „pozitívan fejlődik a helyzet”. Mindez természetszerűleg csökkent értékűvé teheti a majdan érkező bizottság értékítéletét. A szerb politika amúgy más eszközökkel is megpróbálta befolyásolni a dolgok menetét, néhány „ügy” kapcsán - a Magyar Szó szerkesztősége által szervezett honvédtalálkozó meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kishegyesi ’56- os megemlékezése - a belgrádi sajtó „az éleződő magyar fasizmusról” próbált valódi tények hiányában érzelmeket, indulatokat kiváltó cikkeket fabrikálni, közvetve állítva, hogy „a másik oldal sem jobb”. A mindinkább radika- lizálódó Szerbiában azonban ezek veszélyes játékok, inkább mutatkozik szükség a tolerancia játék- szabályainak visszahonosítására. Ehhez nyújthatna segítséget az érkezését furcsán halogató európai parlamenti bizottság. A szerző újvidéki munkatársunk LEVÉLBONTÁS Isaura a fél ország Szorgalmas házaspár vagyunk. Fiatalabb fiunk most ment egyetemre. A munkahelyünk mellett kertészkedünk, két kezünkkel ■ igyekszünk mindent előteremteni, így is naponta nélkülözünk, mert minden egyre drágább, a fűtés, a villany, az utazás - mindez jövedelmünk 40 százalékát elviszi. Gyermekeimnek mindig csak az olcsóbb holmira tellett. Hat éve nem voltunk szabadságon, az élelmiszerboltokban az akciós, olcsóbb dolgokat veszem meg. Kérdem én: ez az élet ledolgozott 20-25 esztendő után? És, Frone úr, Ön fizetett valamikor tandíjat? Apáink és anyáink 30- 40 évet dolgoztak, a mostani kormány tagjai az ő munkájuknak köszönhetően díjmentesen tanulhattak, és akkor sem volt könnyű. Hát, kérem, mindenki, aki, a nép választása nyomán bársonyszékbe jutott, szégyellje magát, ha ez megvalósul. A mi országunkban sem beteg, sem okos nem lehet az, aki csak becsületes alkalmazott. Somorján szemrebbenés nélkül, sőt ritkán minden számla nélkül 200-300 koronát kérnek, az újság meg azt írja, 2005-től megszűnik az ingyenes betegellátás. Egyszer fültanúja voltam, hogy az ortopédorvos rendőröket akart hívni, mert a betegnek nem volt 20 koronája. Szeretem a családomat, ezért mindent megteszek, hogy ebben a nehéz világban valahogy kibírjuk, de az új nyugdíjpénztárakban sem bízom; azt a 700 milliót is mi fogjuk megérezni, amelyet reklámra fordítanak. Igen, az Európai Unióban egy takarítónő is el tud menni a tengerhez, mert egyhavi bére elég rá. Igaz, nálunk is emelkedtek a fizetések, de nem a mi zsebünkben. Tisztelt kormányunk, miért akar a középrétegből szegényeket csinálni. Lassan ott tart a fél ország, mint Isaura a híres brazil rabszolgasorozatban. Egész nap dolgozunk, hogy legyen mit ennünk. Egy szomorú anya: Méry Ilona, Somorja KOMMENTÁR Politikai igen-nem NAGYANDRÁS Nehéz helyzetben vannak a magyar állampolgárok, hiszen hamarosan egyebek mellett arról is szavazniuk kell, kívánják-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy jövőben a határon túli magyarok könnyebben kaphassanak magyar állam- polgárságot. Nehéz helyzetben vannak azért, mert már csak alig három hét van hátra a referendumig, de a mai napig igazán senki sem magyarázta el, pontosan mi is várható a jövőben. Úgy tűnik, valójában senkinek sem érdeke a felvilágosítás. Az ellenzék látványosan dörzsöli a markát, hiszen az egész kampány az ő malmukra hajtja a vizet, emellett semmilyen felelősség nem hárul rájuk. A kormány pedig teljesen tehetetlen. Az egyik pillanatban az egyes miniszterek százmilliárdokkal riogatják az embereket, a másikban a kormányfő egyszerűen csak annyit mond, a kormánynak és személy szerint neki is van véleménye az ügyben, de nem akarják befolyásolni az embereket, így egyszerűen nem mondják meg, hogy szavazzanak-e vagy sem. Aztán meg előhúznak a kalapból valami pótprogramot a kettős állampolgárság helyett. A balliberális értelmiség is megosztott. Tamás Gáspár Miklós, az ország talán legbölcsebb filozófusa a Népszabadság hasábjain arra buzdította az embereket, ne menjenek el szavazni, mert ebben a témában nincs értelmes megoldás. Nemmel nem szabad szavazni, hiszen majdnem mindenkinek van határon túl közeli vagy távoli rokona, s egy nem szavazattal becsuknának előttük egy szimbolikus kaput. Az igen szavazatnak meg az a nagy hibája, hogy nem tudni, mi jön utána. Az egésszel kapcsolatban így meg az a probléma, hogy bár Magyarország, ahogy Szlovákia is, képviseleti elven működő demokrácia, a közvetlen demokrácia gyakorlását, azaz a népszavazást azért néha meg kell hagyni az embereknek, s nem ellene buzdítani. A kérdés ebből a szempontból irreleváns, a lényeg az, hogy demokratikusan gondolkodó politikusnak vagy értelmiséginek nem kellene apátiára buzdítania. Ettől függetlenül ez nem egyedi jelenség, nem kell messze menni, nálunk is voltak már népszavazások, melyek előtt, mondjuk, a mostani kormánypártok buzdították arra az embereket, hogy ne vegyenek részt a referendumon. JEGYZET Hétköznapi tortúra BUCHLOVICS PÉTER Párkányi ismerősöm fia egy esztergomi iskolába jár. Noha a tanév kezdetén ezt még egy árva szóval sem közölték velük, októberben már minden szlovákiai diáktól kérték az állandó tartózkodási engedélyt és a bejelentett lakcímet. Ismerősöm mint apuka már előtte a nagykövetségen és az idegenrendészeten is megkérdezte: szükség van-e a „dokumen- tekre”, mire azt válaszolták, hogy nem, nincs rá szükség. Az iskola viszont egy májusi oktatásügyi előírásra hivatkozva nyomatékosan kéri mindkettőt mint a tanuláshoz szükséges alapfeltételt. Gondolom, a fejpénz miatt. Vissza tehát az idegenrendészetre, onnan pedig Nyitrára az illetékes kerületi biztosító irodájába kiváltani a nemzetközi egészségbiztosítás kártyát. Ehhez viszont a pozsonyi ekvivalenciabizottság igazolása is kell arról, hogy a srác iskolája szerepel-e a magyar-szlovák, valamint uniós nyilvántartási listán. Pozsonyból tehát ismét vissza Nyitrára, onnan vissza az idegenrendészet magyarországi irodájába, s onnan vissza az iskolába. Mindennek s más járulékos dokumentumoknak a kiállítása, beszerzése körülbelül két hónapba telik, legjobb esetben is másfélbe - tette hozzá az apuka. Ráadásul most a családi pótlék miatt ugyanezt a kálváriát újra végig kell majd járniuk. Mellékesen: a srác magyarországi lakcímét egy baráti családnál sikerült biztosítani, de gyakorlatilag ki sem használja, hiszen naponta hazajár Párkányba. Felmerül a kérdés: vajon az oktatásügyi és az idegenrendészeti előírásokat részletesen, alaposan egyeztették-e az adott államokon belül, majd pedig Magyarország és Szlovákia viszonylatában, ha már egyszer uniós tagországok vagyunk? Ám ezzel még nincs vége, mert tudunk olyan iskoláról is, amelyik nem kérte az állandó tartózkodási engedélyt, viszont tandíjfüggővé tette az iskolalátogatást. Májustól mindenesetre az volna a logikus, ha egyik túloldali iskolában sem szabnák meg alap- feltételként az állandó ott-tar- tózkodást. Vagy legalább az efféle kishatárforgalmi esetekben sem, ha például a szomszéd városban tanulok, s a családomtól csak egy belső uniós határ választ el. Lehet: az adott iskolában értették félre az előírásokat, de akkor mégis miért követelték az okmányokat? Ha a kettős állampolgárság is így működik majd, akkor nemigen lesz benne köszönet. S akkor a kisemberrel megint csak lehet majd félmegoldá- sos-szívatóst j átszani. FIGYELŐ BERLINER ZEITUNG Pragmatizmust lát a Bush-Ri- ce kettősben a német lap. Szerinte ez a kormány folytami fogja a terrorizmus elleni világméretű harcot, az amerikai minta szerinti demokrácia és szabadság terjesztését. Condoleezza Rice-nak kell azonban gondoskodnia arról, hogy ez eredményesebben, zökkenőmentesebben és lehetőleg kevés katonai és politikai áldozattal történjen.- Olcsóbb, mint a fogorvos (Szalay Zoltán rajza)
