Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-16 / 265. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 16. Szülőföldünk 35 NOSZTALGIA emgelon Jobb, mint a CD Ez nem amerikai ’tCÖ* STATUS PODNIK VEVERSKÁ BÍTÝSKA - ZÁVOD >40&Simogató finomság Ezért a pénzért... ? Ha ködös bunkó volt is az ember, de párttag, hatalmas előnyökre tudott szert tenni ’89, a hihetetlen, a furcsa Negyedikes gimnazistákat kértünk arra, mondják el, mit tudnak a kommunizmusról, a rendszerváltásról és a bársonyos forradalomról. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS V. Judit: Az volt a jó, hogy nem volt munkanélküliség. Viszont nem lehetett külföldre menni, a Nyugat „tabu” volt. A nővérem pionír volt, tele voltunk galambos, szikrás, integető kendős kislányos kitűzőkkel. Május elsején felvonultunk dicsőíteni a munkát, a gyerekek léggömböt kaptak, és már előző nap, a főpróbán gyakorolták az integetést, a boldog, elégedett ifjúság látszatát. K. Júlia: Amit tudok, azt az iskolában tanultam, és inkább „száraz tananyag-jellegű”. Az idősebbektől hallottam pár történetet arról, hogyan éltek a szocializmusban, és hogy mennyire más most az életünk. Ezek a történetek legtöbbször hihetetlennek, furcsának, meglepőnek tűntek számomra. G. B.: A rendszer mondta meg, mi helyes, csak a kiválasztott írókat lehetett olvasni. Nem volt nagy választék az üzletekben. A Tuzexban bonykért lehetett vásárolni külföldi árukat. A vallás tiltott volt. A keresztény ember gyermekeit diszkriminálták. Nem juthattak be a főiskolára. A titkosszolgálat figyelte az embereket. A gyerekek pionírok voltak. Az oviban még én is elvtársnőnek hívtam az óvó nénit. B. Judit: Akkoriban a pedagógusoknak tiltott volt az egyházi esküvő Szlovákiában, ezért a szüleim is Magyarországon házasodtak össze (mivel az édesanyám óvónő). A politikai vezetők néha nevetséges, lehetetlen ígéretekkel, elképzelésekkel álltak elő. D. János: Én úgy képzelem el, hogy ha akkor valaki igyekezett valami mást csinálni, mint ami a rendszer által helyeselt és követelt volt, akkor egyszerűen eltűnt, megölték, elítélték, bebörtönözték stb. E. József: Idősebb barátaimtól tudom, hogy őket már mondjuk a 80-as évek elején, amikor annyi évesek voltak, mint most én, a rendőrök gyakran csak az öltözetük és a hajviseletük miatt bevitték. Elnyomó rendszer volt. A lázadók mehettek uránt bányászni Jáchymovba. Hatalmas korrupció és klientelizmus volt. Bármilyen ködös bunkó is volt az ember, ha párttag volt, hatalmas előnyökre tudott szert tenni. A tanárok nem járhattak templomba, ha megtették, elbúcsúzhattak az állásuktól. Nagy visszaélések korszaka volt. B. Martin: Tudom, a pénz sokkal többet ért, mint manapság, szüleim a pozsonyi vízműveknél 1500- 2000 koronát kaptak, s boldogan megéltek belőle 3 gyerekkel. De az a szocialista „kinézeti’ és az életstílus nagyon nem szimpatikus számomra, mivel nem szeretem a szürke egyhangúságot. A 89-es „bársonyos” forradalomban sok ember vett részt, s örülök neki, hogy meg tudták buktami a rezsimet. V. Laura: Igen, hallottam. 1989 előtt a kommunizmus uralta Csehszlovákiát. Némelyek számára ez pozitívumot jelentett, ám a többség elítélte ezt a kort... Hallottam, ám nem igazán érdekel ez a múltbéli helyzet. Ász: Aki nem támogatta az uralmon lévő rendszert, az osztályellenségnek számított. Elvették az emberektől a földjeiket, házaikat. Nem engedték tanulni a „kulákok” gyerekeit. B. Ilona: A kommunizmusról, Csehszlovákiáról szüleim és nagy- szüleim elbeszéléseiből tudok valamit. Ezek sajnos, nem pontos történelmi tények, csak mondatfoszlányok: „Azelőtt mindez jobb volt! Könnyebb volt az élet!...” Személyes véleményem szerint azonban a mai korszak jobb. D. Anikó: 1989 előtt a kommunizmus volt hatalmon. Az embereket korlátozták. Volt, amikor a magántulajdonukat elvették. Nem lehetett külföldre utazni. D. István: 1989-ben, a magyar- országi turistaszezon elején a keletnémetek „megrohanták” az osztrák határt, s a magyarok átengedték őket. Ezután 89 novemberében lebontották a berlini falat, s november vége felé Csehszlovákiában is győzött a Havel által vezetett ellenzék. Az itt felsorolt infokat a szüleimtől, történelemkönyvekből és dokumentumfilmekből szereztem. N. K.: 1989 - rendszerváltás, szocializmus, de sajnos, többet nem tudok, hisz még kicsi voltam. Olcsóbb volt minden. 2001-2002 2001 Január 24.: A kormány magyar pedagógiai kar létesítését ajánlja a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem akadémiai tanácsának. Április 18- án az MKP elégedetlenségének ad hangot amiatt, hogy az egyetem vezetése még csak állást sem foglalt a kormány ajánlásával kapcsolatban. Április 23.: Magyar-szlovák egyezmény a határon átnyúló együttműködésről. Június 19.: A parlament ratifikálja a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartáját. Július 4.: a parlament jóváhagyja a megyei önkormányzatokról szóló törvényt, amely nyolc, a közigazgatási kerületek határaival egybeeső megyére osztja az országot. A magyar kisebbség tömbterületeit öt megye közt osztják fel. Július 5.: Az MKP Elnöksége dönt az Országos Tanács ösz- szehívásáról, amelynek javasolja a kormánykoalícióból való kilépést a közigazgatási reform egyes elfogadott törvényei miatt. 2002 Április 10.: A parlament nem hagyja jóvá a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) magyar kedvezménytörvény- nyel szembeni ellentörvénytervezetét. Június: Kipattan a könnyű motorvonatok vásárlása körüli korrupciós botrány, az ellenzék sikertelen kísérletet tesz a koalíciós kormány parlamenti megbuktatására. Július 15.: A dél-afrikai rendőrség letartóztatja Ivan Lexát, a szlovák titkosszolgálat (SIS) volt igazgatóját. Szeptember 20-21.: Parlamenti választások Szlovákiában. Rudolf Schuster államfő november 16-án kinevezi az SDKÚ, az MKP, az ANO és a KDH alkotta második Dzu- rinda-kormányt. MÉRLEG „Rajtunk múlik, miként élünk a szabadságunkkal” Sándor Anna, a Nyitrai Konstantin Egyetem magyar tanszékének vezetője ''**■ Magyar pedagógusként a kommunizmusban fokozottan érzékeltem, hogyan próbálnak akadályozni a munkámban, úgyhogy bármekkora árat kellett - és még kell is - fizetni a társadalmi változásokért, a múlt rendszer időszakát nem nem sírom vissza. Ám az is biztos, hogy ez a rendszer másként alakult, mint ahogy tizenöt esztendővel ezelőtt, az akkori eufórikus hangulatban elképzeltük. Hatalmasak a lehetőségek az utazás és a tanulás terén, de ezekkel inkább már csak a fiatalok tudnak élni, míg a gazdasági megszorítások és átalakítások terhét valameny- nyiünknek nyögnie kell. Mégis az zavar a legjobban, hogy azok az értékek, amelyekhez nemzedékeken át ragaszkodtunk, szinte teljesen elvesztek. Minden a pénz irányában mozdult el, és az etikátlanság, az erkölcstelenség az élet minden területén megnyilvánul. Ebben hatalmas a közszereplők és főleg a politikusok felelőssége, mert ők sokat tehetnének azért, hogy a valódi értékeknek, az adott szónak hitele legyen. Sajnos, nem ezt látjuk. Inkább azt kell tapasztalnunk nap mint nap, hogy gátlástalanul visszaélnek a hatalommal ,és ennek a közhangulat, a társadalmi változások tekintetében is érezhetőek a negatív következményei. Mégis, mindennek ellenére azt mondanám: az elmúlt másfél évtized mérlege pozitív. Hiszen ha csak a saját pályám alakulását veszem figyelembe: az előző rendszerben azért nem lehettem a tanszéken még oktató sem, mert nem voltam tagja a kommunista pártnak. Összehasonlíthatatlanul nagyobbak a lehetőségeink ami a szakmai továbbképzést, kutatásokat, külföldi konferenciákon való részvételt illeti, persze, alapfeltétel a nyelvismeret, és e téren a középgeneráció ismét csak hátrányban van. Tanszékünk például most építi ki a Comenius program keretében az együttműködést az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar tanszékével és egy romániai magyar tanszékkel. Ez tizenöt évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Ma valóban csak rajtunk múlik, miként élünk a szabadságunkkal, mennyit tudunk a magunkévá tenni a világ értékeiből, és mennyire hagyjuk, hogy elcsábítson az igénytelen szórakozás és a talmi csillogás. Erősnek, céltudatosnak és szorgalmasnak kell lenni, sokkal inkább, mint abban a régi rendszerben, ahol az állam mindenről gondoskodott. A mai fiatalokon érezni is, hogy ők már ennek az új világnak a gyermekei, (vm) „Ennyi idő után minden zavarosabbnak tűnik” Molnár Katalin vállalkozó, Bússá Köszönöm az életnek, hogy K'Ľ V \ ¥ If részese lehettem a történéseknek. 15 évvel ezelőtt életünk legnagyobb lehetőségét kaptuk a történelemtől. Évtizedek hazugsága után úgy tűnt, visszatért a szó ereje és igaza. Azt éreztem, életünk legnagyobb közösségi élményét éljük át. Megnyíltak a lehetőségek, én is belevágtam, vállalkozni kezdtem. Mellette azonban a közélet sem volt soha közömbös a számomra. 1993-ban létrehoztuk a Zsélyi Aladár Társaságot, megnyílt Bussán a Zsélyi-emlékszo- ba, emléket állítva a falu nagy szülöttének. Zsélyi Aladár mindenki számára példakép lehet. A politikával is kapcsolatba kerültem, helyi szinten az Együttélés tagja lettem, majd később elnöke. Azelőtt pedig soha nem politizáltam. Igazán annak örültem, amikor létrejött az MKP, egy nagy egységet képező, jó célokért összefogó társulást láttam benne. 2001-ben ennek a pártnak a színeiben a Nagykürtösi járás lakói megyei képviselőjükké választottak. Komoly feladatokkal járó poszt ez. Úgy érzem, a nógrádi, honti palóc emberek jobb sorsot érdemelnek, ezt szeretném számukra kiharcolni. Csak az tudja igazán, mit jelent peremvidéken élni, aki nap mint nap próbálja. Az Ipoly mente nekem a világ legszebb vidéke, a maga érintetlenségével, szépségével. Ma elsőrendű feladatomnak tartom azt, hogy az Ipolyon ismét újjáépüljenek a hidak, hogy végre összeköthessük azt, amit mesterségesen szétszakítottak. Ennek érdekében megtettük már a megfelelő lépéseket, megalakult a Szlovál-Magyar, az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Szakmai Társulás. Minden problémát meg kell oldanunk, minden akadályt le kell küzdenünk. Nem szeretek visszafelé nézni, inkább mindig előre tekintek, tervezek és cselekszem, ha lehet. Nem bosszankodom azon, mi az, ami nem sikerült, inkább azon gondolkodom, mi az, amit el szeretnék érni, meg szeretnék valósítani. Az idő múlását két lányom nővé cseperedésekor tudatosítottam igazán. Nagyon szeretette méltó emberek, akik ma már egyetemisták, és nyitott szemmel járnak a világban. Sajnos, az elmúlt 15 év alatt családom és ismerőseim közül sokan végleg eltávoztak. Úgy érzem, ennek ellenére lélekben velem vannak. Hogy sok-e vagy kevés ez a 15 év? Ennyi idő után már minden homályosabbnak, zavarosabbnak látszik, bonyolultabbnak, nehezebbnek tűnik. Mindig is optimista voltam, reménységgel teli ember. A reménység, a megelőlegezett bizalom mindig segít.” „ Örülök neki, hogy meg tudták buktatni a rezsimeť’ (Képarchívum)
