Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-16 / 265. szám, kedd
Nyugdíjpénztárak ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 16. VI A törvény megtiltja, hogy a magán-nyugdíjpénztárak az egyes alapok várható hozamairól nyilatkozzanak A befektetések kockázatát a törvény minimalizálja Az új nyugdíjrendszer tőkefedezeti működőpillére keretén belül összegyűlt pénzt a pénzpiacon fektetik be. Tehát mindenki megtakarítását részvények és kötvények vásárlására fordítják. Ezek értékének fokozatosan növekedni kellene. Hosszútávon az új rendszerből származó nyugdíjnak magasabbnak kell lennie, mint a Szociális Biztosítóból folyósítottnak. A pénzt tehát sikeresen kell befektetni. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Közös befektetés Mivel nagyobb hozammal nagyobb kockázat is jár, az új nyugdíjrendszernek a legmagasabb hozamot kell biztosítania a legalacsonyabb kockázat mellett. A törvény ezért előírja a magán-nyugdíjpénztáraknak, hogy hogyan fektethetik be az ügyfelek pénzét. Minden pénz, amit az ügyfelek a nyugdíjpénztárakba befizetnek, úgynevezett nyugdíjalapokban összpontosul. Ahol bizonyos összeget fog képezni, amelyet közös befektetési stratégia keretén belül invesztálnak. Habár a pénz közös alapban lesz, minden befizető pontosan fogja tudni, mennyi az ő része. A nyugdíjpénztár mindenkinek saját nyugdíjszámlát fog vezetni. Ezen jegyezve lesz minden betét és időszaki hozam. Nyugdíjba vonulás után a megtakarított pénzből folyósítják a nyugdíjat. A pénz a nyugdíjszámlán az egész időszak alatt az ügyfél tulajdona. Nyugdíjba vonulása előtti halála esetén örököseire száll. A portfolió meghatározott összetétele A befektetéseket a nyugdíjalapoknál az ő menedzsereik irányítják. Hogy hová és mibe fektethetik a pénzt pontosan meghatározza számukra a törvény. Minden magán-nyugdíjpénztár, a törvény értelmében, legalább három nyugdíjalapot köteles működtetni. Mindegyik másmás ügyfelek száma lesz fenntartva. Ezek kicsi, közepes és nagy kockázatú alapok lesznek. A kockázat mértékével összefügg a hozam is. A legkisebb kockázatú alapok hozama csak az infláció szintjén fog mozogni a szakemberek előrejelzései szerint. Mivel a törvény szerint 80 százalékát kötvényekbe kell fektetni. Ezek a legbiztosabb, de egyúttal a legkisebb hozamú értékpapírok is. A kiegyensúlyozott alapoknak, melyek közepesen kockázatos befektetések, 50 százalékát kell kötvénybe fektetni. A legkockázatosabb, „növekvő alapok“, csak 20 százalékot kötelesek kötvényekbe helyezni, a többit magasabb hozamú részvényekbe fektethetik. Kockázati előfeltételek A kockázat mértéke szerint vannak meghatározva a befektetők számára az egyes alapok. A törvény a nagyobb biztonság megőrzése érdekében előírja, hogy ki melyik alapba fektetheti pénzét. A legbiztonságosabb, konzervatív alapot mindenki használhatja. A kiegyensúlyozottat azok a befektetők használhatják, akiknek több mint hét évük van a nyugdíjkorhatár betöltéséig. A növekvő alapba azok fektethetik pénzüket, akiknek több mint 15 év múlva mennének nyugdíjba. A cél ezzel a kockázat eliminálása az alap értékének lecsökkenése esetén. Mivel a kockázatosabb alapok, kockázatosabb befektetéseket eszközölnek, rövid távon megeshet, hogy értékük lecsökken vagy kevesebb hasznot termel. A részvények ára rövid távon változó, de hosszú távon általánosan növekvő tendenciát mutat. Ezért ezt az alapot a fiatalabbaknak ajánlják, akiknek hosszabb idő áll rendelkezésükre a nyugdíjig. Ezeken a megkötéseNyugdíjba vonulása után az ügyfélnek életbiztosítót kell választania A tőkefedezeti működőpillérből származó nyugdíjat az életbiztosító fogja kifizetni ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Hosszú évek takarékoskodása után eljön az ideje a megérdemelt pihenésnek. Ekkor a friss nyugdíjas felméri mennyit hozott nyug- díj-előtakarékossága ez alatt az idő alatt. A nyugdíja folyósításáig azonban még egy döntést kell hoznia. Meg kell választani a kifizetés formáját. Két választási lehetőség Az új nyugdíjrendszer lehetővé teszi a választást a nyugdíj folyósításának két módja közül a tőkefedezeti pillérből. A nyugdíjba vonulás után az ügyfél kiveheti a pénzét a magán-nyugdíjpénztárból és egy életbiztosítónál életbiztosítást köt rajta. Vagy csak egy részét veszi ki és egy életbiztosítónál életbiztosítást köt rajta, a többit pedig kiveszi egy összegben illetőleg folyósítatja. Ezenkívül a Szociális Biztosítóból is kap nyugdíjat. Az a nyugdíjas tehát, aki bekapcsolódott a tőkefedezeti pillér rendszerébe, két forrásból kapja nyugdíját. Életbiztosítás Nyugdíjba vonulása után az ügyfélnek életbiztosítót kell választania, amelyben élete végéig folyósítandó nyugdíjat vásárol. Ezt a szolgáltatást azok a biztosítótársaságok fogják nyújtani, amelyek erre engedélyt kapnak. Mindenki választ tehát egy biztosítót, amellyel szerződést köt az élete végéig folyósítandó nyugdíj kifizetéséről. A kritérium valószínűleg a nyugdíj összege lesz, amit az egyes biztosítók felajánlanak. Az életbiztosítás a magán-nyugdíjpénztárban vezetett nyugdíjszámlán lévő összeggel ellentétben már nem a nyugdíjas tulajdona, az életbiztosító vagyonát képezi. Ő fogja az árvasági vagy özvegyégi nyugdíjat folyósítani egy ideig a közeli családtagnak. Kivétel vagy a takarékosság folytatása A második lehetőség esetén a kifizetett nyugdíj és a pénz, mint előtte, a nyugdíjas tulajdonában maradnak. A magán-nyugdíjpénztár továbbra i befektetheti és megegyezés szerint fokozatosan folyósíthatja. Úgynevezett programozott folyósításáról van szó. Esetleg nyugdíjba vonuláskor egy összegben fel lehet venni. A törvény csak az életbiztosítás megkötését írja elő valamelyik élet- biztosítónál, úgy, hogy a kifizetett nyugdíj eléije a létminimum 0,6- szorosát. A magán-nyugdíjpénztárban összegyűjtött pénz többi részével a nyugdíjas saját belátása szerint rendelkezik. Individuális nyugdíjazás Az új rendszerben a nyugdíjas eldöntheti azt is mikor akar nyugdíjba menni. Bár a törvény előírja ennek idejét, néhány feltétel teljesítése esetén ez lehetséges a nyugdíjkorhatár elérése előtt is. Az első ezek közül, hogy a nyugdíj összege, a magán- nyugdíjpénztárból és a Szociális Biztosítótól együttvéve, elérje a létminimum 1,2-szeresét, vagyis külön-külön a 0,6-szorosát. A cél a nyugdíjas életszínvonalának megőrzése. ken kívül az alap megválasztása tetszőlege lehet. Évente egyszer díjmentesen megváltoztatható az adott magán-nyugdíjpénztáron belül. A törvény a magán-nyugdíjpénztár számára más feltételeket is szab. Pl. az alap minimum 30 százalékát Szlovákiában kell befektetni. Az érték napi aktualizálása A törvény megtiltja a magánnyugdíjpénztárak számára, hogy az egyes alapoknál várható hozamokról nyilatkozzanak. Olyan pénzügyi befektetésekről van szó, melyek hozamát nem lehet előre garantálni. A törvény ezért tiltja ügyfelek szerzését a várható hozamról szóló információkkal. A szakemberek előrejelzései szerint hosszútávon a növekvő alapok hozama, a magán-nyugdíjpénztár illetékei és az infláció levonása után, 7 százalék körül mozoghat. Az aktuális növekedésről a nyugdíjegység értékén keresztül kaphatunk információt. Ez az egység az alap hozamának alakulását adja meg az idő függvényében. Az alap indulásának első napján egy nyugdíjegység értéke 1 korona lesz. Később ennek nagysága mutatja a pénzeszközök hozamát a nyugdíjalapban. Például, ha ennek értéke 1,05 korona, ez 5 százalékos hozamot jelent. Az egység értékét az ügyfelek naponta megtudhatják a magán-nyugdíjpénztárak honlapjairól. A hozamot csökkentik az illetékek A nyugdíj-előtakarékosság hozamát bizonyos mértékben csökkenteni fogják a magán-nyugdíjpénztárak illetékei. Ezek ugyanis ebből fogják fedezni a fenntartásukkal összefüggő minden kiadásukat. A nyugdíjszámlára érkező összegekből és a nyugdíjalapban lévő vagyon értékéből három fajta illetéket kell fizetni. Ezek nagyságát a törvény szabályozza. A nyugdíjszámla vezetéséért a magán-nyugdíjpénztár 1 százalékot von le a beérkező ösz- szegekből. A nyugdíjalap kezeléséért az első három évben 0,08 százalékot von le, a havi kötelező levonás után. A három év eltelte után ez a maximum 0,07 százalékra csökken. Az illetékek alacsonyabbak is lehetnek, mivel a reform tervezői azzal számolnak, hogy az egyes cégek közötti konkurenciaharc az illetékek fokozatos csökkenését is maga után vonja. A törvény tehát pontosan előírja a magán-nyugdíjpénztárnak mennyit vonhat le rezsijére. Minél több ügyfelet szerez, annál nagyobb pénzösszeggel rendelkezik, de annál nagyobbak a kiadások is. A magán-nyugdíjpénztárak legnagyobb kiadásait a reklám mellett, az üzletkötők részesedései és a számítástechnikai felszerelésekre költött ösz- szegek teszik ki. Nyugdíjbiztosítási illetéket a Szociális Biztosítónak is kell fizetni. Ő azt a 9 százalékot, amit eddig a nyugdíjak folyósítására fordított átutalja az ügyfele magán-nyugdíjpénztárába. Ezért 0,5 százalékot fog levonni az átutalt összegből. Az illetékek az első 3 évben tehát 2,46 százalékot fognak kitenni, a következő években pedig maximálisan 2,34 százalékot. A második a minimális takarékossági idő egy magán-nyugdíjpénztárnál, jelenleg 10 év. Ez az az időszak, ami alatt a befizetett ösz- szeg megfelelő hozamot hozhat. A rendszer tehát olyan, hogy ha a takarékoskodás kevesebb, mint 10 év, nincs lehetőség a nyugdíj folyósítására a magán-nyugdíjpénztárból. Az itt megtakarított pénz azonban örökölhető. Habár a törvény ezt megengedi, azok számára, akiknek már nincs hátra 10 év a nyugdíjig, a belépés a magánnyugdíjpénztárba nem javasolt. Nyugdíj fizetés mellett Idő előtti nyugdíjba menetel esetén a Szociális Biztosító által folyósított összeg 0,05 százalékkal csökken minden 30 napot számítva, amennyivel hamarább az ügyfél nyugdíjba ment. Ha a nyugdíjas tovább dolgozik, akkor az említett összeg mindig annyival nő, vagyis havonta 0,05 százalékkal. Nyugdíj mellett is lehet dolgozni az új rendszerben. Egyetlen megkötés lesz csupán, hogy továbbra is fizetni kell a Szociális Biztosítóba, a magán-nyugdíjpénztárba és az úgynevezett szolidaritási tartalékalapba, amelyet a Szociális Biztosító kezel. Ezek a befizetések is növelik majd az ügyfél nyugdíját, ha már végleg abbahagyja a munkát.