Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-16 / 265. szám, kedd
Ill ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 16. Nyugdíjpénztárak A nyugdíjreform a közép- és kelet-európai országok közül elsőként Szlovákiában és Csehországban indult útjára, tehát úttörők vagyunk A kevésbé fejlett országok nyitottabbak a reformokra Az átalakulóban lévő, közép és kelet-európai államok eredeti nyugdíjrendszerei, hasonlóan a kevésbé fejlett latin-amerikai országok és a fejlett nyugat-európai országok nyugdíjrendszereihez, már átalakultak, most folyik a reform vagy a közeljövőben át kell azokat alakítani. A felosztó-kirovó elven működő nyugdíj- rendszer hosszútávon tarthatatlan. Ennek oka nem csak a demográfiai előrejelzés, mely azt mutatja, hogy csökken a születések száma, és nő az átlagéletkor, de az egyes államok gazdasági teljesítő- képessége és a lakosság életszínvonalat illető igényei is. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az úttörő Chile Chile volt az első ország, mely rászánta magát nyugdíjrendszerének átalakítására. Jósé Pinera, a reform atyja azzal indokolta a változás szükségességét, hogy nagy a szegénység, és rengeteg idős ember, főleg nő él nagyon alacsony nyugdíjból. Az 1981-ben kezdődött reform alapja a az individualizáció és a nyugdíjas időszakra félretett pénzeszközök magántulajdona. A nyugdíjbiztosítás négy fő részre oszlik: Az első rész a személyi nyugdíjszámla. Ezek tulajdonképpen a nyugdíjspórolás betétkönyvei, melyek örökölhetőek. A második rész a nyugdíjszámlák kezelése, melyet erre a célra létrejött magánintézmények végeznek. Ezek versenyeznek egymással és a működési költségeiket a biztosítottak befizetéseiből fedezik. A harmadik rész a szociális háló a gazdaságilag gyengébb rétegek és a munkanélküliek számára. A nyugdíj-kiegészítést, mely szükséges a minimális nyugdíj kifizetéséhez, az állam biztosítja ezeknek az embereknek. A rendszer negyedik eleme a szigorú állami felügyelet és szabályozás, melyet a magánnyugdíjpénztárakat felügyelő hivatal lát el. A reform indulásakor a chilei dolgozók választhattak a régi és az új rendszer között. Ha az új rendszert választották, az állam kötelezte magát, hogy a korábbi rendszerbe befizetett járulékaikat államkötvény formájában kifizeti nekik, melyet a nyugdíjba vonulás időpontjában lehet beváltani. A fiatalabbaknak, akik korábban még nem vettek részt semmilyen nyugdíjbiztosításban, kötelezően az új rendszert kellett választani. A nyugdíjjárulék összegét a fizetés 10 százalékában határozták meg, ez az érték azóta is változatlan. Habár a nyugdíjrendszerbe beletartozik a chilei alkalmazottak 95 százaléka, ez mindössze 60 százalékos lefedettséget jelent, mivel az egyéni vállalkozók képezik a foglalkoztatottak 40 százalékát. Ez utóbbiak számára a nyugdíjrendszerbe való bekapcsolódás nem kötelező, és nagyon kevesen döntenek úgy, hogy fizetik a nyugdíjjárulékot. Augusto Iglesias Pala, a PrimAmerica tanácsadó társaság munkatársa szerint további gondot jelent, hogy az emberek gyakran váltanak munkahelyet, sokkal gyakrabban, mint ahogyan azt kezdetben feltételezték. Gyakran lépnek át a formális szektorból a nem formálisba. Emellett magas azoknak a száma, akik ugyan tagjai valamelyik nyugdíjpénztárnak, de nagyon alacsony a fizetésük és vagy csak alkalmanként van munkájuk, így rendszertelenül fizetik a nyugdíjjárulékot. Ennek az lesz az eredménye, hogy sok embernek nem fedezi majd a megtakarítás a minimális nyugdíj összegét sem. A reform problémái Jelenleg a chilei nyugdíjrendszerbe mindössze a biztosítottak 52 százaléka fizeti rendszeresen a járulékot. Abban az esetben, ha az alkalmazott legalább 20 évig fizette a nyugdíjjárulékot, az állam kifizeti az általa megtakarított összegből járó nyugdíj és a minimális nyugdíj összege közti különbözeiét. A minimális nyugdíjat havi 120 dollárban állapították meg. Az, aki nem fizette a nyugdíjjárulékot, nyugdíjas éveiben kénytelen lesz megelégedni a minimális állami nyugdíjjal, mely átszámítva kevesebb mint 2000 szlovák korona. Az Univesita Chile által nemrég végzett felmérés szerint a biztosítottak az eddigi aktív munkaviszonyuk idején mindössze 52 százalékot fizettek, miközben a rendszer bevezetésekor azzal számoltak, hogy az úgynevezett járulék- fizetési sűrűség eléri majd a 70 százalékot. Ha nem javul a helyzet a munkaerőpiacon, és ezzel együtt nem emelkedik a nyugdíj- járulék-fizetés sűrűsége, kénytelenek lesznek felemelni a járulék arányát a jelenlegi 10 százalékról. Sok szakértő szerint azonban ilyen szintű járulékfizetés mellett nem lehet kielégítő szintű nyugdíjakat biztosítani. Óvatos befektetők Chile példáját követte Argentína, Mexikó, Peru, Kolumbia, Uruguay és más latin-amerikai országok is. A nyugdíjalapok ezekben az országokban viszonylag magas hozamot biztosítanak. A chilei nyugdíjalapok például a befizetések közel 10 százalékos növekedését érték el reálértékben. Uruguayban például 1995-ben a nyugdíjalapok átlagos hozama az infláció leszámítása után elérte 17,2 százalékot. Fantasztikus szám minden befektető számára. Tény azonban, hogy ezt a növekedést a hazai pénznemben mutatták ki, mely elég jelentősen devalválódott, a valós növekedés amerikai dollárra átszámítva mintegy 6,2 százalékos. Azonban még ez a növekedési arány is jelentős. Hasonló értékeket jelentenek szinte minden latin-amerikai országból. A nyugdíjalapok óvatosan bánnak a biztosítottak pénzével. Általában az olyan biztonságos befektetéseket részesítik előnyben, mint például az állami értékpapírok. Chilében a nyugdíjalapok portfoliójának 25 százalékát fektették állami papírokba, ez az arány Mexikóban azonban 82 százalékos. További lehetőségként az alapok külföldi államok által kiadott kötvényekbe fektetnek. Csak nagyon alacsony mértékben fektetnek részvényekbe, tekintet nélkül arra, hogy azok hazaiak vagy külföldiek. Komoly gondot okoz azonban Dél-Amerikában az illetékek kérdése, mivel azok óriásiak. Argentínában elérik a teljesen hihetetlen 36 százalékot, Mexikóban 24 százalékosak. Összehasonlításképpen a szlovák befektetők, akik befektetési alapok szolgáltatásait veszik igénybe, 1-5 százalékos illetékhez vannak hozzászokva. Kizárólag az 1. pillérből A 2. pillérbe történő belépést követően Életkor Előrelátható életkor a nyugdíjazás idején Az 1. pillérből várható nyugdíj hozzávetőleges nagysága A felértékelés várható aránya az i. es i. pillérből várható nyugdíj hozzávetőleges nagyságának A felértékelés várható aránya A személyi nyugdíjszámlán fennmaradó hozzávetőleges összeg a nyugdíjazás idején Ajánljuk a belépést? 52 62 8 213 Sk 53,70% 7 964 Sk 52,00% 185 809 Sk nem 51 62 8 296 Sk 53,60% 8 050 Sk 52,00% 208 524 Sk nem 50 62 8 379 Sk 53,50% 8 139 Sk 51,90% 232 194 Sk nem 49 62 8 462 Sk 53,40% 8 232 Sk 51,90% 256 851 Sk nem 48 62 8 547 Sk 53,30% 8 330 Sk 51,90% 282 529 Sk nem 47 62 8 632 Sk 53,20% 8 432 Sk 51,90% 309 261 Sk nem 46 63 9 016 Sk 54,40% 8 949 Sk 54,00% 366 031 Šk nem 45 63 9 106 Sk 54,30% 9 074 Sk 54,10% 396 143 Sk nem 44 63 9 197 Sk 54,20% 9 204 Sk 54,20% 427 458 Sk igen 43 63 9 289 Sk 54,00% 9 340 Sk 54,30% 460 015 Sk igen 42 63 9 382 Sk 53,90% 9 481 Sk 54,40% 493 855 Sk igen 41 63 9 475 Sk 53,70% 9 629 Sk 54,60% 529 022 Sk igen 40 63 9 570 Sk 53,50% 9 782 Sk 54,70% 565 558 Sk igen 39 63 9 666 Sk 53,30% 9 942 Sk 54,90% 603 508 Sk igen 38 63 9 763 Sk 53,10% 10 108 Sk 55,00% 642 919 Sk igen 37 63 9 860 Sk 52,90% 10 281 Sk 55,20% 683 838 Sk igen 36 64 10 292 Sk 53,90% 11 018 Sk 57,70% 770 399 Sk igen 35 64 10 395 Sk 53,70% 11 223 Sk 58,00% 816 145 Sk igen 34 64 10 499 Sk 53,50% 11 437 Sk 58,30% 863 604 Sk igen 33 64 10 604 Sk 53,00% 11 659 Sk 58,20% 912 832 Sk igen 32 64 10 710 Sk 52,50% 11 890 Sk 58,30% 963 886 Sk igen 31 64 10 817 Sk 52,00% 12 130 Sk 58,30% 1 016 826 Sk igen 30 64 10 926 Sk 51,50% 12 380 Sk 58,40% 1 071 711 Sk igen 29 64 11 035 Sk 51,10% 12 639 Sk 58,50% 1 128 604 Sk igen 28 64 11 145 Sk 50,60% 12 908 Sk 58,70% 1 187 568 Sk igen 27 64 11 257 Sk 50,20% 13 188 Sk 58,90% 1 248 670 Sk igen 26 65 11 744 Sk 50,90% 14 300 Sk 62,00% 1 377 563 Sk igen 25 65 11 861 Sk 50,50% 14 629 Sk 62,30% 1 445 495 Sk igen 24 65 11 980 Sk 50,00% 14 970 Sk 62,50% 1 515 849 Sk igen 23 65 12 100 Sk 49,50% 15 325 Sk 62,70% 1 588 702 Sk igen 22 65 12 221 Sk 49,00% 15 692 Sk 63,00% 1 664 132 Sk igen 21 65 12 343 Sk 48,60% 16 074 Sk 63,20% 1 742 221 Sk igen 20 65 12 466 Sk 48,10% 16 470 Sk 63,50% 1 823 052 Sk igen 19 65 12 591 Sk 47,60% 16 880 Sk 63,80% 1 906 711 Sk igen 18 65 12 717 Sk 47,10% 17 306 Sk 64,20% 1 993 286 Sk igen 17 65 12 844 Sk 46,70% 17 747 Sk 64,50% 2 082 868 Sk igen A nyugdíjreformot Latin-Ameri- kában éppen a megfelelő időszakban vezették be. Hosszú távú forrásokat biztosítottak segítették a tőkepiac fejlődését, és minden bizonnyal javították a biztosítottak helyzetét. A reformokat azonban nem elég elindítani, folyamatosan hozzá kell igazítani a kialakult helyzethez. Latin-Amerika esetében ez azt jelenti, hogy növelni kell a biztosítottak számát, csökkenteni kell az alapok működési költségeit és javítani kell a szabályozásukat. Az európai úttörők A nyugdíjreform a közép- és kelet-európai országok közül elsőként Szlovákiában és Csehországban indult: a harmadik pillért jelentő kiegészítő nyugdíjbiztosítás itt kezdett működni először. A második pillér bevezetésében azonban Lengyelországot és Magyarországot illeti az elsőség. Lakosaik 1998-óta választhatják a tőkefedezeti elven működő második pillért. Őket 2000-ben követte Szlovénia, 2001-ben Litvánia és 2002-ben Észtország. A lengyel nyugdíjreformot a kedvezőtlen demográfiai előrejelzések miatt kellett megkezdeni. Annak következtében kellett ugyanis fokozatosan növelni a járulékterhet, mely 1981-ben mindössze 25 százalék volt, de 1989-re már elérte a 38 százalékot, a reform kezdetére, 1998-ra pedig már 45 százalékra nőtt. A reform fő célja a nyugdíjbiztosítás rendszerének stabilizációja volt. A lengyel nyugdíjrendszer három pilléren áll. Az első a felosztókirovó elven működő, kötelező pillér. A második tőkefedezeti elven működik, meghatározott járulék alapján, a harmadik pillért az önkéntes, kiegészítő nyugdíjbiztosításjelenti. A reform bevezetésekor azzal számoltak, hogy az új rendszer az első és második pillérből olyan magas nyugdíjak biztosítására lesz képes, mint amilyeneket a régi rendszer biztosított. Másik fontos előfeltételként azt határozták meg, hogy a második pillérbe fizetett járulék valós hozamot biztosítson. A nyugdíjkorhatár Lengyelországban a férfiak számára 65, a nők esetében 60 év - annak ellenére, hogy kezdetben egységes, 62 éves nyugdíjkorhatárt javasoltak. Az első pillér részeként létrejött a Demográfiai Tartalékalap, melybe a teljes, 19,52 százalékos öregségi nyugdijjjáruléknak 1 százaléka folyik. A második pillérbe 7,3 százalékot vezetnek el a lengyelek. A reform megosztja a járulékfizetés felelősségét az alkalmazott és a munkaadó között úgy, hogy mindketten a járulék felét fizetik. Ebből a célból törvényt fogadtak el, mely szerint a munkaadóknak a nyugdíjjárulék felének megfelelő ösz- szeggel, vagyis amennyit az új rendszerben az alkalmazott maga fizet be nyugdíjjárulékként, emelniük kellett alkalmazottaik bruttó bérét. A járulékot az állami közhasznú intézmény, a ZUS szedi be, neki kell fizetni a nyugdíj-, a betegség-, és balesetbiztosítási járulékot, a munkanélküliség esetére szóló biztosítás díját, de az egészségbiztosítási járulék beszedése is az ő feladata. A ZUS a mi Szociális Biztosítónkhoz hasonló intézmény, vezeti a biztosítottak nyilvántartását, és egyben elvezeti a biztosítási járulékot a második pillérben működő nyugdíjpénztáraknak. A ZUS-ból való átutalást követően a pénztárak 24 órán belül a biztosított nyitott nyugdíjalapok által vezetett számlájára teszik a pénzt. Az emberek lázadnak Nem mindenhol ilyen egyszerű a reformok bevezetése. Annak ellenére, hogy a nyugdíjrendszer megreformálása elkerülhetetlennek tűnik a fejlett nyugat-európai államokban is, a lakosság nem fogadja azt kitörő örömmel. Napjainkban például Ausztriában a bruttó nemzeti össztermék 14,5 százalékát fordítják a nyugdíjakra, Franciaországban ez az arány 12,1, Németországban 11,8 százalék. Ezeknek az országoknak a nyugdíjrendszerei a világ legdrágább rendszereinek számítanak, és képviselőik tisztában vannak vele, hogy kénytelenek lesznek változtatni. A lakosság azonban védi a megszokott színvonalat, ezért gyakoriak a sztrájkok, és a tiltakozás egyéb formái.
