Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-16 / 265. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 16. 10 On-line beszélgetés Szigeti László büszke arra, hogy részese lehetett az eufórikus átmenetnek, ám hangsúlyozza: az átalakulást olyan negatívumok is kísérik, melyekkel nem számoltak A kollektív és az egyéni szabadságnak ára van Az Új Szó on-line tegnapi vendége Szigeti László, a Kalligram Kiadó igazgatója volt, akit a rendszerváltással kapcsolatos témáról faggathattak az olvasók. Az alábbiakban a beszélgetés szerkesztett változatát közöljük. ON-LINE BESZÉLGETÉS rém: Szigeti úr! Nyomaszt, hogy egykori kommunistákat is találok az MKP csúcsvezetésében. Mintha ott nem történt volna meg a rendszerváltás. Szigeti László: Semmi jelét nem látom annak, hogy az MKP baloldali, netán kommunista politikát folytatna. Személy szerint nem bánnám, ha szociális érzékenységük a baloldali értékek felé közelítene. afla: A csehek ötödé visszasírja a kommunizmust. Maga szerint miért? Szigeti László: Sehol a világon, soha a történelemben nem történt ilyen nagymérvű, radikális rendszerváltás, mint a közép-európai posztkommunista társadalmakban. A rendszerváltások általában áldozatokkal járnak, és eltartanak egy kis ideig. Nálunk azonban nemcsak politikai, hanem jelentős gazdasági rendszerváltás is történt. Schwarzenberg herceg egyenesen azt állítja, hogy a legjelentősebb váltást a tulajdonjogok rendszerének átalakulása jelenti. Az állam helyett a magántulajdon vette át a gazdaság mobilizációs szerepét. Kérdés az, hogy az új gazdasági rend milyen mértékig lesz képes átalakítani az emberi gondolkodást, amelynek legalapvetőbb ismérve a félelem volt. Jómagam az Új Szó-nyilvánosság révén is szorgalmazom, hogy a közép-európai politikai és társadalmi elitek tegyenek fel néhány alapvető kérdést az emberi szabadságjogokat illetően. Vajon szabad lehet-e az az ember, aki szegénységben, létminimum alatt él? Illene választ adnunk arra, hogy milyen típusú szabadságokat hozott létre átalakulóban lévő rendszerünk. emil: Az Új Szóban nemrégiben összeállítás jelent meg a berlini falról. A a keletnémetek egy része szívesen újraépítené. Miért ez a nosztalgia, olyan jó volt nekik a fal idejében? Szigeti László: A kérdés helyénvaló és teljesen jogos. Bizonytalanság, félelem, egzisztenciális aggodalom húzódik mögötte. Ha a berlini fal újrafelállítását szorgalmaznánk, meg kellene néznünk, mivel járna ez. Persze az egyszerű emberek részéről ez csak hipotetikus kérdés, hiszen nem az egyszerű emberek, hanem a nagypolitika bontatta le a falat, ami nem azt jelenti, hogy az egyéni ellenállásoknak ne lett volna értelmük. Csupán azt jelenti, hogy egy üyen fal felállítása, állítassák az fel fizikaüag vagy csupán a képzeletben, milyen hatással lehetne a közép-európai polgári demokráciákra, a szabad sajtóra, a vallásszabadságra, és azokra a lehetőségekre, amelyekkel már a valamivel jobban keresők is élhetnek. Itt a mozgás és az utazás szabadságára gondolok. Mindebből az is kitűnhet, hogy a kollektív és az egyéni szabadságnak nagy ára van. És tényleg van. Most azonban átmeneti időszakot élünk, s az átrendeződésnek megvannak az áldozatai. Mélységesen szolidáris vagyok velük, és remélem, hogy az MKP és a többi szlovákiai párt gazdaságpolitikája a bátor vállalkozóknak nagyobb lehetőségeket fog kínálni a jövőben, azoknak pedig, akiknek nincs készségük és lehetőségük a vállalkozáshoz, azoknak emberhez méltó egzisztenciális létet fognak biztosítani. lashee: Miért távozott a politikából mára szinte az összes rendszer- váltó politikus? Szigeti László: Mert nem voltak politikusok. Zömmel értelmiségiek voltak, szerte Közép-Európá- ban. Kurázsijuk volt ahhoz, hogy a szabadság fokával, minőségével elégedetlenkedők élére álljanak. Ők voltak azok - Varsótól Prágán át Budapestig akik szamizdatok- ban és különféle összejöveteleken megfogalmazták a szocializmus megreformálásának lehetőségeit, ám az idő a szocialista reformerek vízióit is elsöpörte. layout: Az Új Szó véleményrovatában diktatórikus túlsúlyban vannak a balliberális nézetek. Keresztény-konzervatív álláspontotokkal, amelyek az értékek (köztük a nemzeti identitás) megőrzését támogatják, szinte nem is lehet találkozni. A Fideszt, Orbán Viktort, Duray Miklóst nap mint nap éri csípős kritika. A Szabad Demokraták Szövetségére - mely párt a Duna TV ellen tüntetést szervezett, a státustörvényt nem szavazta meg, s ma a kettős állampolgárság ellen kampányol - még egyetlen rosszalló jelzőt nem láttam. Mi ennek az oka? Honnan ez a nagy barátság az SZDSZ-szel? Szigeti László: Ez a kérdés Magyarországra vonatkozik, s hogy feltehető az az 1989-es rendszer- váltásnak köszönhető. Szlovákiai magyarként, úgy gondolom, a mi kis, valamivel több mint félmilliós társadalmunkban mindhárom klasszikus európai ideológiai, politikai rend jelen van. A konzervativizmus fundamentuma a tradíció, a baloldaliságé a szolidaritás, a liberalizmusé a szabadság. Nem merném venni a bátorságot ahhoz, hogy a szlovákiai magyar társadalmat egy ideológiai akolba szorítsam. A választókra bízom ezt. Az Új Szót illetően az a véleményem, hogy mindhárom klasszikus ideológiai értékrendnek helyt kell hogy adjon, csak így szolgálhatja a szabadság, az igazságosság és a szükségszerű értékkülönbségek közvetítésének szerepét. layout: Csináltatott magának státustörvényes magyarigazolványt? Miért? Szigeti László: Két egyetemista fiam csináltatott, s megértem őket. Érzelmi kötődésük a magyar nemzethez, a magyar kultúrához a családi neveltetésükből adódóan természetes. Én nem láttam szükségét élnem azokkal az anyagi lehetőségekkel, amelyeket ez az igazolvány kínál. Magyar identitásomat semmilyen igazolvány nem erősítheti meg és nem is vonhatja kétségbe. Az identitás mélységesen személyes ügy, rendkívül sok látható és láthatatlan árnyalata van. Kívánom a gyermekeimnek és valamennyi igazolvánnyal rendelkezőnek, hogy a magyar állam felkínálta lehetőséget gazdagon hasznosítsa, ugyanakkor hiszem, hogy magyarságtudatuk nem igazolványfüggő. enfant terrible: Sokáig szünetelt az Új Szó fórum. A bezárását állítólag főként ön és a lapigazgató szorgalmazta. Tény, hogy a fórumon voltak durva megnyilvánulások is, de azért egy ‘89-ben még a szólásszabadságért is harcoló rendszerváltótól nem ilyen hozzáállást vártam volna... Szigeti László: Egyetlen egy honlap sem lehet budoár, amelyik lap ezt a szabadság nevében megengedi magának, akörül a gyávaság és a gyenge jellem állaga bűzlik. A sajtószabadság nem anarchia, és minden magára valamit is adó lapnak sajátos arculata van. Személy szerint nem kedvelem az ocsmány szóhasználatot, ebben a vonatkozásban, hiába élünk poszt-posztmodern időben, konzervatív vagyok. Egy honlap ne legyen kocsma, legyen méltó ahhoz a szellemiséghez, amely az embert emberré teszi. Ez pedig a szó, a tiszta, pontos, magyar szó. Csak az ember beszél... enfant terrible: Ön szerint beszélhetünk még szabadságról és demokráciáról, amikor az emberek egy elég nagy része anyagi okokból nem utazhat külföldre, ki van szolgáltatva munkaadója kénye-kedvé- nek, szavazni pedig a listás választási rendszer miatt pusztán pártokra (és nem emberekre) tud? Nem hasonlít ez egyre jobban a ‘89 előtti időkre, azzal a különbséggel, hogy a CSKP helyett most, úgymond, a pénz diktatúrája van jelen? Szigeti László: Kérdése zavaros. Csehszlovákia Kommunista Pártjának diktatúrája helyett nem egy másik párt vagy pártarisztokrácia diktatúrájáról beszél, hanem a pénz hatalmáról. Ez más jellegű hatalom. Érzéketlenebb, mint bármelyik politikai diktatúra, kivált azokban az esetekben, ahol a pénz és a tőke mögé nem rendelődik kollektív érdek, az emberi szabadságba vetett hit és szellemiség. Kérdésének első része viszont jelzi, hogy a közép-európai társadalmakban ideje lenne vitát indítani az újonnan kialakult demokráciák jellegéről és tartalmáról. A demokrácia csupán alapjogokat jelent, egy olyan társadalmi berendezkedést garantál,»amelyben az egyén autonómiája megnövekedett, de ezzel együtt csökkent az állam gondoskodása róla. Mégsem hiszem, hogy a demokráciában az egyén törvényszerűen magára marad. A demokrácia támogatja azoknak a civil, egyházi és egyéb közösségi intézmények létét, amelyek az ember társadalmi magárahagyatottságát enyhíteni igyekeznek. Tény, hogy Darwin elmélete diadalmaskodóban van a globalizációs világban. Az erősebb, az életrevalóbb, az ügyesebb, a kreatívabb győz. Ebből eredően szükségszerű feltenni a kérdést, hogy a szolidaritás milyen fokán viszonyulnak a mai modern társadalmak azokhoz, akikben az előbb említett karakterjegyek hiányosak. Ez a jövő egyik nagy kérdése. Ha úgy tetszik, a demokrácia emberi vagy embertelen jellege ezen a terepen fog majd megmutatkozni leginkább. Kételyeit értem, azonosulok is velük, és minden egyéni kezdeményezést becsülök, amely a kérdésében feltett dilemmákra keresi a választ. svájci: Szigeti úr, lapjuk munkatársa, E. Fehér Pál a következőket írta a Népszabadság 1968. szeptember 4-i számában: „Rendkívül nagy szükség lenne a jelen helyzetben arra, hogy minden kommunista, minden becsületes ember felismerje a jobboldali, a különböző revizionista eszmék és az ezek nyomán jelentkező gyakorlati javaslatok veszélyességét, nemcsak Csehszlovákiára, hanem az egész szocialista világra nézve.“. E. Fehér, aki Pozsonyt akkoriban Bratis- lavaként emlegette a Népszabadság hasábjain, ma az Új Szó ünnepelt, heti rendszerességgel publikáló munkatársa. Ön szerint az Új Szóban mikor lesz rendszerváltás? Bácsfí Diána is kaphatna publikációs lehetőséget az Új Szóban? Szigeti László: Az Új Szóban megtörtént a rendszerváltás, hiszen mindhárom, általam fentebb már említett, klasszikus ideológiai értékrendnek az én olvasatomban szabad helye van a lapban. E. Fehér Pál baloldali véleménye nyilvánvaló ideológiai álláspontot tükröz, de az Új Szóban olvasható olyan vélekedés is, amely a vüágra nézve a baloldalt vagy a liberalizmust tartja életveszélyesnek. Én örülök ennek a sokszínűségnek. Az emberiségre életveszélyes lenne, ha egy ideológia, egyetlen uniformis, egyetlen hangnem határozná meg sorsát és a jövőjét. Mindenki azt az ideológiát vallja, amit jónak lát. A kérdés itt az, hogy a demokratikus országok alkotmányai milyen jobboldali, baloldali, vagy akár liberális kilengéseket tesznek lehetővé. A gépírónőtől kellett megkérdeznem, ki is az a Bácsfí Diána, mert nem ugrott be. Persze, a Magyar Televízió jóvoltából egy röpke pillanatra bennem is rögzült e név, s én is megnyugvással konstatáltam, hogy a teljes magyar politikai elit e hölgy aktivitása révén visszautasította a fasizmus ideológiáját. ires: Hányán voltak ott az FMK alapításakor? Hogy emlékszik vissza arra az időszakra? Ma is lenne annyi lendület az emberekben? Szigeti László: Azt hiszem mintegy 30-40-en lehettek Tóth Károlyék vágsellyei lakásán a Független Magyar Kezdeményezés alapításánál. Az első két szóvivő A. Nagy László és Tóth Károly lettek. Grendel Lajossal egyetemben engem pár nappal később delegáltak a szlovák rendszerváltó mozgalom, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen koordinációs tanácsába. Nagyon tanulságos napok voltak, ugyanakkor rendkívül ösztönösek. Arra törekedtünk, hogy a kommunista hatalmat egy demokratikusabb rendszer váltsa fel. De mi csupán adalék voltunk ahhoz a történelmi folyamathoz, amely hidegháború néven dúlt, s amely még az FMK 1989. november 18-i megalakulása előtt Budapesten tisztességesen eltemette Nagy Imrét, október 23-án kikiáltotta a Magyar Köztársaságot, november 9-én ledöntötte a berlini falat, s mivel az európai kultúra egyik fundamentuma a kereszténység, illik megemlítenem, hogy mindezek előtt Wojtyla lengyel bíboros pápává, a katolikus egyház fejévé választatott. A civilizált világ közös, átfogó csatája volt ez a kommunista des- potizmussal szemben. Én büszke vagyok arra, hogy részese lehettem ennek a villanásnyi, eufórikus átmenetnek, viszont hozzá kell tennem, hogy az átalakulás tizenöt éves folyamatát olyan negatívumok is kísérik, amelyekkel egyáltalán nem számoltunk. hahó: Mi a véleménye az elkötelezett antikommunistákról - pl. Duray Miklósról -, akik bátran szembeszálltak a gyilkos rendszerrel? Ön szerint Duray azt kapja a felvidéki-pannóniai magyar társadalomtól és értelmiségtől, amit megérdemel? Szigeti László: Először a felvidéki-pannóniai meglehetősen zavaros fogalompárról. Igaz ugyan, hogy ugyanazt a területet kívánja jelölni ezzel, csakhogy mindkét fogalom más-más politikai tartalmat tükröz. A régebbi még a nemzetállamok kialakulásának kezdetét, az újkori a magyar romantika korát, a magyarosító nemzetállam szellemét idézi. Én jobban szeretem az Alföld kontrasztjaként a Felföld kifejezést. Történelmileg pontosabb, hiszen a történelmi Felső-Magyar- ország területét jelöli, amely sem a maga korában, sem Magyarország utódállamaként nem volt egynyelvű. Pannónia korában sem volt az. Nem tudományos, inkább érzelmi fogalompárként értelmezhető ugyan, de a pontatlan fogalmazás csak az előítéleteket állandósító, mitizáló történelemszemléletet erősíti. A kommunista diktatúra idején az értelmiség feladata volt a politikusok értékelése, ma, a demokráciában szerencsére ez már a választók dolga, mindazonáltal nem szeretném megkerülni kérdését. Duray Miklós antikommunista magatartása a maga korában rendkívül bátor, mobilizáló tett volt. Ez az antikommunizmus azonban nem az emberi jogok univerzalitásának, hanem a nemzeti szabadság fundamentuma alapján fogalmazta meg értékrendjét. Ma, a kommunista diktatúrák bukása után 15 évvel ez az antikommunizmus már anakronizmus, hiszen napjaink Európájának politikai csatározása elsősorban a jobboldal és a baloldal között zajlik. Az egyik nem szeretne egyházi államot, a másik azt nem szeremé, ha az ateizmus szelleme uralná a törvényhozást. Duray megmaradt kemény antikom- munistának, s mint ilyet már nem igazán tudom modem politikusnak minősíteni. Politikai megszállottságnak tartom azt, hogy a modern baloldalt lekommunistázza, illetve hogy a modern baloldaltól megvonja a nemzetben való gondolkodás jogát és készségét. A bezárkózás, az önvédelem, s nem a nyitottság, a párbeszéd embere. Nagy tisztelettel tekintek arra az aktivitására, amellyel a magyar et- nokulturális nemzetet újból egységbe kívánja látni és láttami. Igaza van, az anyanyelv, a magyar kultúra ereje vindikálja nekünk a nemzeti egységet. Trianon traumájára ez az egység valóban gyógyír lehet. Duray tanulmányait ismerve azonban azt kell mondanom, hogy ő nem elégszik meg az ilyen típusú egyesítéssel. Ő politikai egységesülést vindikál a magyar nemzetnek, amely magában foglalja a magyar- országi választójogot az ország határain kívül élő magyarok számára, a budapesti parlament Felsőházát a határon túli magyarok törvényhozói fórumaként képzeli, de meggyőződésem, hogy ez a magyarságot föderalizáló politikai vízió nem realizálható az Európai Unióban. Európa állampolgáraként pedig azt mondom, hogy erre már nincs is szükség. A mai demokratikus, EU- és NATO-tag Magyar- ország státusza összehasonlíthatatlan a Trianon előtti Magyarországéval. Megingatni ezt a geopolitikai státuszt, rendkívül kockázatos dolog lenne. Persze, mindenről lehet, még a legsúlyosabbnak, legkockázatosabb kérdésekről is nyíltan kellene beszélnünk és szabadon. Személy szerint nagyon örülnék, ha a szlovákiai magyar társadalom politikai és értelmiségi elitje végre vitát nyitna ezekről az alapvető kérdésekről. E tizenöt éve hiányzó vitával kapcsolatban szeretném előre jelezni azt a feltételezésemet, miszerint biztos kudarcra ítéltetjük elképzeléseinket, ha he- gemonista, s nem egyeztető álláspontról kezeljük majd önmagunk s a velünk együtt élő szomszéd népek érzékenységét. „Kudarcra ítéltetjük elképzeléseinket, ha hegemonista, s nem egyeztető álláspontról kezeljük majd önmagunk s a velünk együtt élő szomszéd népek érzékenységét” (Somogyi Tibor felvétele)
