Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-15 / 264. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 15 ZeneZóna 15 Molnár Márta a Sugar & Spice tagjaként vált ismertté. Több lehetőség kínálkozik új együttese előtt, melyet rajta kívül Nyitrai Eszter és Sztevanovity Krisztián alkot Dunaszerdahely és Budapest - Márta két otthona A Sugar & Spice után a Visionbe vezetett Molnár Márta útja Dunaszerdahelyről indult el szerencsét próbálni. Bu­dapestre. Fogalma sem volt arról, mi vár rá, az ál­mai azonban vitték előre. Molnár Márta álmai azóta részben teljesültek. A töb­bi meg teljesülni fog. Biz­tos benne. Egyre sikere­sebb, és élete párját is megtalálta. Tavaly ősszel mondta ki a boldogító igent. A magyar főváros­ban, egy kávé mellett be­szélgettünk. PUHA JÓZSEF Mióta is élsz Budapesten? Hűha! Az első kérdésnél máris számolnom kell. 2002-ben indult a Popsztárok, tehát harmadik éve. A tehetségkutató verseny előtt mivel foglalkoztál odaha­za? Suliba jártam, mellette énekelni tanultam. Elindult a pályám, egy­re több helyre hívtak. Tilajčík Imi­nek sokat köszönhetek, a zeneka­ra kísért a koncerteken. Elkezd­tem az egyetemet, de rögtön utá­na meghirdették a Popsztárokat. Nyitrára, a pedagógiai karra jár­tam. Sokat gondolkodtam, hogy elinduljak-e Budapestre. Nem vol­tam tisztában a versennyel, nem tudtam, hogy milyen lehetősége­im lesznek. Szólóban képzeltem el a jövőmet, nem pedig csapatban. Mégis úgy döntöttem, megpróbá­lom. Utólag mit gondolsz, jó dön­tés volt? Nem lett volna jobb várni egy kicsit? Nem bánok semmit, rengeteget tanultam. Profi szakemberek fog­lalkoztak velünk. Sejtem, mire cél­zói, és igazad van, a Megasztárban jobban kibontakozhattam volna. A Popsztárokban nem igazán mu­tatkozott meg, hogy egyénileg mi­re vagyunk képesek. Egy öttagú csapatot kellett létrehozni. Ha ezt veszem alapul, akkor picit sajná­lom. De hidd el, nem véletlenül alakult így. Emlékszem, kitűntél a me­zőnyből. A producer már az ele­jén megmondta, hogy biztos a helyed a formációban. Gondol­tál arra, hogy átjössz, bemutat­kozol, és mindenki megemeli előtted a kalapját? Tudatában voltam annak, hogy mire vagyok képes, de azt hittem, befolyásolja majd a zsűrit a szlovák állampolgárságom. Szerencsére tévedtem. Élveztem a verseny és a felkészülés minden pillanatát. Tele voltam álmokkal, reményekkel. Később a Sugar & Spice-ban is jól éreztem magam. Szerettem a töb­bieket, imádtam a koncertezést, főleg az élő fellépéseket. Büszke vagyok arra, hogy részese lehet­tem a formációnak. Az álmaim azonban csak részben valósultak meg. Sok tényező összhatása kell ahhoz, hogy jól alakuljanak a dol­gok. Nálunk hiányzott néhány. Mikor tudatosítottad, hogy a Sugar & Spice egylemezes for­máció marad? Csak a legvégén. Az utolsó per­cig bíztam a folytatásban. Ezért rendkívül csalódott voltam, ami­kor vége lett. Azt hittem, majd mi bebizonyítjuk, hogy az összeválo­gatott formáció is lehet hosszú életű. Nem sikerült. Hiába voltam a csapat tagja, egy az öt fiatal kö­zül, nem tudtam befolyásolni a íolgok menetét. Elsőként a me­nedzsment állt fel, később már mi is különbözően képzeltük el a jö­vőt. Ketten bejelentették, hogy nincs értelme folytatni. Nem értet­tem, hogy miért, hiszen énekelni tudunk, és jók voltunk a színpa­don, a szekér is futott. A Sugar & Spice sokkal többre volt hivatott, mint amennyit elért. Miért rendült meg a menedzs­ment bizalma? A bemutatkozó lemezetek szépen fogyott. Amivel a producerünk számolt, az nem valósult meg. Ő a lehető legnagyobb anyagi jólétre akart szert tenni. Ez az összeg nem folyt be a kasszájába, és több ideje nem volt ránk. Továbbállt. Miután vége lett, egy nagy kérdőjel lebegett a fejed felett? Vagy rögtön jöttek az új lehető­ségek? Volt kérdőjel. Nem tudtam, merre vegyem az irányt. Csak azt, hogy énekelni akarok. Bizalmatla­nabb lettem. Tudod, a pofon után az ember jóval elővigyázatosabb. A Sugar & Spice utolsó fellépése 2002 szilveszterén volt, és két hó­nap múlva jött a felkérés, hogy le­gyek a Vision énekesnője. Újból gondolkodóba estem, hogy ez jó-e nekem. Féltem attól, hogy megint csapatban kell dolgozni. Az álma­imban még mitidig a szólópálya szerepelt. Sztevanovity Krisztián kért fel? Igen. Egy közös ismerősünk mutatott be Krisztiánnak. Elmen­tem a meghallgatásra, megmutat­ta a zenét, beszélgettünk arról, hogy mik az elképzeléseink. Tet­szettek a dalok, de ez édeskevés volt ahhoz, hogy ott, helyben elkö­telezzem magam. Kellett pár nap, hogy átgondoljam. Krisztián nem­rég árulta el, hogy amikor rábólin­tottam, nagyon örült, mert már a meghallgatás alatt érezte, rám van szüksége. Az átmeneti időszakban nem gondoltál arra, hogy elég volt, haza kéne menni? Nem jött a szülőktől telefon, hogy kislá­nyom, gyere haza? Dehogynem. Az álmaimat azon­ban nem adhattam fel! És az álma­im Budapesthez kötöttek. Mindig az anyanyelvemen akartam éne­kelni. Ha ezt megtehettem volna odahaza, nem indulok el szeren­csét próbálni. Tudtam, hogy Szlo­vákiában nincs előrelépés, szűk határok között lehet mozogni, és nekem ennyi nem elég. A szüleim azt akarták, hogy legalább addig maradjak otthon, amíg tisztázód­nak a dolgaim. Ez viszont a legna­gyobb hiba lett volna. Megértet­ték, hogy a tűz közelében kell ma­radni. A tűz Budapesten lángol. Ha eltávolodsz mellőle, pillanatok alatt elfelejtenek. Több mint egy éve működik a Vision. Úgy tűnik, elégedett vagy, ilyen boldognak még so­sem láttalak. A Vision életem legjobb döntése. Mások az elvárásaim, mint a Sugar & Spice esetében. Ott minden gyorsan történt. Nem tudtuk fel­dolgozni a sikereket, így örülni sem igazán, és nem láttuk, mi zaj­lik a háttérben, a menedzsment döntött a sorsunkról. A Visionnel maradandót akarunk alkotni. És mi felügyeljük az egészet. Nem a gyors sikerben gondolkodunk, sze­retnénk alaposan megdolgozni ér­te. Most, egy év után kezdünk szé­lesebb körben ismertté válni. Má­sodik kislemezdalunk, a Valami más a rádiók egyik legjátszottabb magyar dala. Nagyon örülünk ne­ki! Minden egyes jó hírnél ünnepe­lünk, pezsgőt bontunk, és ez tök jó így­Krisztiánnal mikor vált szoro­sabbá a kapcsolat? Már az első pillanatban szimpa­tikus volt. Tartottam is attól, tu- dunk-e emiatt együtt dolgozni. Arról fogalmam sem volt, hogy ő is hasonlóan vélekedett rólam. Már egy hónapja készítettük a le­mezt, amikor a szüleimmel el­utaztam Németországba, a nővé­remhez. Sokszor felhívott, jó hosszú telefonbeszélgetéseink voltak. Akkor már éreztem, hogy ez nem csupán munkakapcsolat. Miután visszajöttem, minden pil­lanatok alatt kialakult. Előny vagy hátrány, hogy há­zaspár dolgozik együtt? Még nem tapasztaltam semmi­lyen hátrányát. Sokan nem szere­tik, de én kimondottan igénylem, hogy a párom a lehető legtöbb időt töltse velem. Nem csak a Vision van az életünkben, foglal­kozunk más dolgokkal is. Sok pár- kapcsolatban az a probléma, hogy az egyik fél sikeresebb a munkájá­ban, mint a másik. Nálunk ez nem fordulhat elő, a céljaink, a sikerél­ményeink közösek. Márta, felismernek Budapest utcáin járva? Gyakran. Van egy korosztály, amely már a Popsztárok idején is megszólított. Miután a Sugar & Spice megszűnt, és a Vision leme­zén dolgoztunk, volt egy pici visz- szaesés, de most, hogy a Valami más sláger lett, az emberek a videoklip segítségével kezdik ösz- szekötni a dalt az arcokkal, és egy­re többen felismernek. Már van a Visionnek rajongó- tábora? Vannak, akik a Sugar & Spice-t szerették meg, azóta figyelik, hogy mi történik velem, és követ­tek a Visionbe is. A másik csopor­tot azok alkotják, akiknek csak a Vision zenéje jön be. Szlovákiai magyar rajongók­ról is van tudomásotok? Gyakran kapunk levelet ott­honról. Nemrég, az egyik koncer­tünkön odajött hozzám egy hölgy, aki Magyarországra jött férjhez, s mondta, hogy rengete­gen drukkolnak nekem odahaza. Jó volt hallani. A szüleim is mondják, hogy sokan szorítanak. Felismernek Dunaszerdahely ut­cáin is. Összesúgnak a hátam mö­gött az emberek. Néha odakö­szönnek, de megszólítani nem igazán mernek. Gondolom, nehéz fenntartani Budapestről a régi barátságo­kat. Az igazi barátságokat nem ne­héz, azok nekem is fontosak. Két- háromhetenként megyünk haza, igaz, az esetek többségében csak egy napra, de a barátokra mindig jut idő. Hiányozna, ha nem tud­nék leülni velük. Mivel nem va­gyunk napi kapcsolatban, sok dol­got kell megbeszélnünk. Mit válaszolsz, ha megkérde­zik, hol van az otthonod? Szlovákiai magyar lány vagyok. Ezért az otthonom Szlovákiában van, ott élnek a szüleim, rokona­im, régi barátaim. Duna­szerdahely örökké fontos marad. De mivel jól érzem magam Buda­pesten, és itt él a másik családom, ezért ezt a várost is az otthonom­nak tartom. Szerencsés ember va­gyok, nekem két otthonom van. Krisztiánnal 2003. szeptember 27-én kötött házasságot Eszter, Márta és Krisztián alkotja a Visiont Slágerük a Valami más címet viseli A ZeneZóna felelős szerkesztője Puha József e-mail: zenezona@ujszo.com , Levélcím: Új Szó - ZeneZóna Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom