Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-13 / 263. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 13. 10 Kópé Kedves Gyerekek! A hosszú nyári vakáció eltelt, utána beköszöntött az ősz, s hipp-hopp annak is vége. De szeptemberben, amikor megnyíltak az iskolakapuk, és tódult is be rajtuk a sok gyerek, vidám ricsajjal egyszeriben betöltve az épületet, nagyon megörültek a tárgyak a tantermekben, dicsekedtek is egymásnak éppen eleget. A nagy tekintéllyel rendelkező csengő kezdte a beszélgetést:- Én nagyon izgultam az első napon, mert attól féltem, hogy nem sikerül majd a csengetésem. Tudjátok, a szünidő alatt teljesen kijöttem a gyakorlatból. Szerencsére, minden rendben ment. 3 _ __ Bizony, a jó öreg csengő semmit sem veszített tekintélyéből, most is ugyanolyan fontos volt a hangja, mint azelőtt.- Már én sem vagyok olyan elhagyatott - folytatta büszkén a tábla. - A gyerekek ma nagyon szépet rajzoltak rám, és mostantól megint nélkülözhetetlen leszek... A szekrény alig várta már, hogy szóhoz jusson. Kinyitotta ajtaját és megmutatta, milyen szépen be van rendezve. És valóban! A felső polcon könyvek és munkafüzetek sorakoztak, az alsón pedig vonalzó és körző volt.- Látjátok, milyen szépen feldíszítettek a gyerekek? - büszkélkedett a faliújság. - Most már igazi őszi hangulatot keltek. Aki csak bejön, mindenki megcsodál. A pad sem hallgatott sokáig. Elmesélte a többieknek, hogy a nyári szünidő alatt rendbe hozták, átfestették, majd még hozzátette:-A minap az egyik kiselsős nagyon sírt, mert nem akarta, hogy az anyukája itt hagyja. Úgy megsajnáltam szegényt! Szerencsére ide ültették, s amikor meglátta, milyen szépen csillogok, úgy megtetszettem neki, hogy még a pityergést is abbahagyta. Egész évben figyelek majd rá, mert nem akarom, hogy szomorú legyen... így hangzott a beszélgetés a tanteremben, ahol most a tárgyak sokkal vidámabbak voltak, mert megint hasznosnak érezték magukat. Remélem, azóta sem szegtétek kedvüket, Gyerekek, kíméletesen bántok a benneteket szolgáló tárgyakkal, és szem előtt tartjátok, hogy Tiutánatok szüksége lesz rájuk még nagyon sok diáknak. S a jóérzésű ember, tudjátok, egyébként sem sértegeti, teszi tönkre a számára haszontalan dolgokat sem, nemhogy segítőtársait. És Ti, Kópé olvasói, ugye, mind valameny- nyien jóérzésű emberek vagytok? Becsüljétek hát meg a környezetet, melyben éltek, mely a Tiétek, mint ahogyan Kópé megbecsül Titeket, óv és szeret, akárcsak én: HOL VAGY, JAKAB? 12 éves vagyok, szeretek olvasni, zenét hallgatni és rejtvényeket készíteni Kópénak. Angol nyelvet tanulok, természet- és állatbarát vagyok. Hobbim a gyerek- szoba rendszeres átalakítása, rajzolás. Szí- kú vesen leveleznék hasonló érdeklődésű lá- •Hh nyokkal, fiúkkal. Török Jutka Hlavná 402 941 37 Strekov TÖRD A FEJED Az ekeli Konečný Katika feladványa Hány körből áll Kópé macija, Brumi? A tornai Molnár Michaela párosítója Kit mit eszik? Keressétek meg a párokat! —> — _ Az október 30-ai megfejtések: Jó tanulást kívánok minden kis és nagy diáknak - Mákos. Az AB AR T és a I .ilium Aurum ajándékát nyerte: Kiripolszký Réka, Dunaszerdahely, Horváth Marcella, Zsarnó, Árgyusi Viktor, Gúta. A nagymegyeri Bott Barnabás csalafinta találósa Egy nagy fa alatt ült a földön a mókus apa, a mókus anya és a kismókus. Egyszer csak azt mondja a kismókus: „Ha kidőlne ez a nagy fa, mind az öten meghalnánk. ” Miért mondta a kismókus, hogy öten? LEVELEZŐ A diószegi Petőfi Sándor Alapiskola 1. osztályos tanulói üdvözlik Kópé olvasóit ÍGY RAJZOLTOK TI Danko Tamás, 7 éves, Ragyolc Fiaska Vivien Lili, 6 éves, Felsőszeli Molnár Michaela, 10 éves, Torna Erdélyi Eleonóra, 9 éves, Abara Karaffa Edina, 5 éves, Zsarnó Takács Mónika, 7 éves, Nyárasd Bors Katalin, 11 éves, Bors Emese, 7 éves, Dunaszerdahely Dunaszerdahely Kristóf Bettina, 5 éves, Deregnyő Szabó Ingrid, 12 éves, Felsővámos Fajčik Viktória, 6 éves, Zsarnó Szelepcsényi Imre Anda Dominika Bréda Boglárka varga ingna
