Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-30 / 252. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ SDZ Az utolsó dekrétum címmel a nevesítetlen földek problematikájáról közölt cikket a Sudetendeutsche Zeitung, az elűzött szudétanémetek hetilapja. A lap idézi Peter Vojt- kót, a szlovák Geográfiai, Kartográfiai és Kataszteri Hivatal alelnökét, aki a Pravda szeptember 17-i számában úgy nyilatkozott, hogy a földnyilvántartási jegyzék teljes feldolgozottságakor akár az egymilliót is elérheti azoknak a száma, akik elveszítik földtulajdonukat. A jogszabály tavalyi módosításával kapcsolatban - melynek értelmében a nevesítetlen földek jövő szeptemberben nem állami, hanem önkormányzati tulajdonba kerülnek - a cikk megjegyzi, a magántulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezést a törvénymódosítók változatlanul hagyták. HÉTVÉG(R)E Pestre szabott jelentés Egy szerencsétlen német kamionsofőr halálával indult a hét, aki vasárnap éjszaka ráfutott a pozsonyi Kikötői híd korlátjára, és emiatt még hétfőn kora délután is dugók voltak az egész, de az egész fővárosban. HOLOP ZSOLT Órákon át vesztegelt és káromkodott több százezer pozsonyi, na meg a Pozsonyba igyekvő fél Csallóköz, hogyan létezik az és ki a felelős érte, hogy egyetlen baleset fél napra megbénítja a fővárost. (Természetesen a kormány, sokan rá is jöttek a megfejtésre.) Hétfő reggelenként egyébként is dugó van, így az útkezelőség sokáig nem is gyanakodott (Káromkodjatok csak!), aztán mégis feltűnhetett valami, mert néhány autómentő alakulat elindult a helyszínre, hogy félúton elakadva bekapcsolódjon a kormány szapulásába. Csak a pozsonyi hajléktalanok örültek, a kamion ugyanis húst szállított és a rakomány egy része a híd alá potyogott. Először volt jó a híd alatt lakni, azon melegében tüzet is raktak és elkezdtek sütni, van köztünk vegetáriánus, nyárspolgárok?, viccelődtek a hajléktalanok, valaki elszaladt borért, előkerült egy gitár, még a nap is kisütött. Tervezik, az évfordulókon Big homeless grill- party and happening akciókat szerveznek, például mert olyan nagyon jól hangzik angolul. És persze ismét beigazolódott a régi mondás, autós és hajléktalan nem lehet egyszerre boldog.- Amikor Csáky Pál meghallotta a hírt, azonnal autóba vágta magát, és elindult Pestre, hogy beszámoljon a helyzetről - közölte Ivan Gasparovic államfő a Ma- tica slovenskával. - A marha. Autóba! - kacagott az elnök. Elmondta, Csáky, vagy legalábbis egy Csákynak látszó miniszterelnök-helyettes ugyanis általában már három órával a kormányülés után Pesten pletykálkodik, de a dugó miatt most persze nem tudott kijutni Pozsonyból, késve érkezett, és hiába rázogatta idegesen az MSZP székházának kilincsét, mi lesz most, mi lesz?, a portás már bezárta az ajtót. Miután a szlovák nagykövetség emberei ujjlenyomatot vettek a kilincsről, láttak egy Csákynak látszó miniszterelnök-helyettest ólálkodni a Fi- desz-székház környékén is, „Mintha azon tépelődött volna, ide most be kell-e menni, vagy nem, hisz ellenzékben vannak” - áll a jelentésben, amely azt is tartalmazza, hogy Csáky parókát és álbajuszt viselt. Aztán még megbeszélték - Gasparovic és a Matica -, hogy mennyire szarul áll most a Slovan, de a hokibajnokság az viszont milyen jó, mert itthon vannak az „enháelesek”, és össze kéne fogni Nyitra meg Nagyszombat, de főleg Nyitra megyében a magyarok ellen, hát ezen tessék most dolgozni mindenkinek. Kormányülés szerdán volt, de Csáky nem akart gyanús lenni, ezért csak csütörtökön ugrott le Pestre, és végre elmondhatta, hogy nagy baj van, mert a hátralékok miatt elzárták a vizet a kassai roma lakótelepen. - Márai városában? - szömyülködtek a politikusok, mert nem magyar politikus az, aki az első adandó alkalommal nem ejti ki Márai nevét. Aztán kiderült, hogy a helyzet még súlyosabb a lakótelepen, mert 380 családi kupaktanács úgy döntött a nyáron, hogy el kell adni a radiátorokat a fémhulladékgyűjtőben, és ez abban a pillanatban valóban nagyon jó ötletnek tűnt. Utólag már elmondhatjuk, okosabb lett volna zaciba vinni. Az viszont nagy lelemény, hogy a radiátorokból engedték a vizet a fürdéshez, főzéshez, mert azért nem kell fizetni, hát istenem, olajos egy kicsit, legalább azt se kell venni az üzletben. Ezért most festeni fogja a távhőszolgál- tató a csövekben cirkuláló vizet - vázolta a helyzetet Csáky.- Hát nagyon jó, hogy leugrottál, Palikám, nagyon jól tetted - rázogatta mindenki a miniszterelnök-helyettes kezét - de nem kevertél kicsit sok mérgezett fűszer- paprikát a kolbászodba a békéscsabai fesztiválon? HETI GAZDA(G)SÁG Szépre sikerült a harmadik pillér TUBA LAJOS Plakátragasztás és ügynökrajzás jellemzi majd a jövő hetet. Ennek nem a váratlanul enyhe idő, hanem a nyugdíjreform kezdődő kampánya az oka. A „svájci nyugdíj” ígérete már jelezte, milyen kétértelműen rafinált óriásplakátokra számíthatunk, az ügynökökkel kapcsolatban pedig elég annyi, hogy október közepéig 35 ezren jelentkeztek vizsgára. Mert ezúttal nem lehet egy hétvégés tanfolyamon pénzügyi tanácsadóvá avanzsálni. Erre is van megoldás, hiszen a sikertelen vizsgázók nyilván megpróbálnak beállni pecséttel rendelkező kollégáik felhajtójává, vagyis ők is keresik majd a klienseket. Egyszóval készüljünk fel a nagy kampányra, még akkor is, ha nem várható nagy különbség a nyolc nyugdíjpénztár ajánlata közt. Valamennyi világcég, amelyek sok országban milliók megtakarításait kezelik, és nálunk sem fogják ezt rosszabbul végezni, mint másutt. Ráadásul a héten a nyugdíjegyetem újabb szemeszterrel gazdagodott. Még meg sem emésztettük a második pillér tananyagát, itt van a harmadik pülér. Ez ugye nem kötelező, de ajánlott, ettől van olyan irigylésre méltó helyzetük a nyugati nyugdíjasoknak. A hivatalos helyekről érkező információk hallatán sokáig azt hittük, hogy a harmadik pülér nálunk szerencsétlen torzszülöttként jön a világra. De bejelenthetjük, minden megváltozott, a parlament által elfogadott megoldás a lehető legelegánsabbra sikerült. Lényege, hogy mindenkit jutalmaz, aki hosszú távon spórol és 55 éves kora előtt nem nyúl a pénzéhez. A parlamenti képviselőknek ezúttal gratulálhatunk és aki még nem tette meg, hurrá spórolni. Ez nyilván újabb reklámkampányt és ügynökrohamot vált ki, de most legalább van értelme az egésznek. A nyugdíjakadémia pedig igazi élethosszig való tanulás, úgy, ahogy ez az EU-ban manapság nagy divat. Gyermekeinknek ez már természetes lesz, ráadásul ők valóban reménykedhetnek abban, hogy a második pillérből jóval magasabb nyugdíjat kapnak, mint a Szociális Biztosítóból. A középkorúak azért nincsenek ennyire jó helyzetben, nekik marad a rendszerváltás látványának kellemes érzése és a tudat, hogy ha idő előtt jobblétre szenderednek, legalább a nyugdíjmegtakarításukat maguk után hagyják. Még egy jó hír: több pillér már nem lesz, vágyás elég a mostaniakon túltenni magunkat. A héten az illetékes szakmai szövetség arra figyelmeztette a nagyérdeműt, hogy a szálasokon vásárolt, nem pasztörizált brindza nem feltédenül felel meg a higiéniai szabványoknak. Ezt persze eddig is tudtuk, mégis ettük. Szimpatikus, hogy az ületékesek nem igyekeznek betiltani a termelői juhtúrót. Már csak azért is, mert ez a regionális termékek egyik utolsó mohikánja. A hipermarketek kora egyben az uniformizálódásé is és ha nem vigyázunk, étrendünk néhány nagy gyártó termékeinek palettájára szűkül. Nyugat-Európá- ban a nagyok kínálata mellett szépen elvannak a regionális és kistermelők termékei, aki sajátos ízre vágyik, tudja, hol keresse ezeket. Nálunk is szükség lenne ilyesmire, már annyi mindent sikerült behoznunk, néhány éven belül talán ehhez is eljutunk. Végezetül egy jó hír Brüsz- szelből. Az Európai Bizottság elemzése szerint hazánkat az elkövetkező években magas gazdasági növekedés, gyorsan csökkenő infláció és a költségvetési hiány folyamatos csökkenése jellemzi majd. A munkanélküliség csökkenése nem lesz látványos, de azért a helyzet folyamatosan javul. Ezt azért érdemes megemlíteni, még akkor is, ha a héten újabb tervezett áremelésekről olvashattunk. VENDÉGKOMMENTÁR A józan ész hiánya LOVÁSZ ATTILA Forgalmi dugók tekintetében utolértük a Nyugatot. A héten elég volt egy (tragikus) kamionbaleset ahhoz, hogy lezárják a pozsonyi Kikötői hidat, s ez felért egy infarktussal. Az ügy szóra se lenne érdemes, ha este a rendőrségi szóvivő nem közli: a rendőrség ura volt a helyzetnek. Nem volt! Mert nem lehetett. Az a két szerencsétlen rendőr, aki az egyetem előtt (ahol naponta kellene) irányította a forgalmat, inkább szánalmas figurának tűnt. A be- kötőutakon hiába kerestünk volna közlekedésrendészeket, hogy időben a városon kívülre zavarják a Pozsonyon csak átutazni szándékozókat, hiába kerestük őket ott, ahol néhány karlendítéssel meggyorsíthatták volna a forgalmat. Szükség lett volna rájuk akkor, amikor fegyelmezeden gépkocsivezetők tömték el a buszoknak fenntartott sávokat. Azok áteresztő képessége meggyőzhette volna legalább az ünnepi sofőröket, hogy busszal gyorsabban jutnak el a munkahelyükre. A zöld lámpa ellenére tilos behajtani a kereszteződésre, ha nem vágjunk biztosak benne, hogy át is hajtunk rajta. Nos ezt a szabáljt betartatva legalább fél órával rövidebb lett volna a dugó. Mindez nem történt meg, s ez a rendőrség gyalázatos hibája. Miért nem voltak kint a rendőrök? Mert kevesen vannak, hangzana a felkentek válasza. Persze, kevesen vannak, hiszen azon adminisztratív munkákat végezteti velük a belügy, amelyek okmányirodákra, ergo a közigazgatási szekcióra tartoznak. A rendőrségtől kapunk személyit, údevelet, rendszámot, forgalmi engedélyt. Eközben a polgár órákig sorakozik, mert sorszámra megy a dolog, de csak mára lehet sorszámot kapni. Akinek pechje van, újabb nap szabadságot kérhet. Nevetséges, hogy a rend őreit olyan tevékenységekkel terheik, amit hivatalnok gyorsabban végez el, miközben a lakosságnak (minden szóvivői retorikai ellenére) igenis az az érzése, hogy gazemberek sétálnak az utcán és nincs az a kemény egyenruhás fickó, aki a száznegyvennel száguldó fekete Audit megáüítaná. Megnőtt a gépkocsik száma, a nagyvárosokba koncentrálódó munkaerőpiac miatt egyre gyakrabban lesz dugó, esetenként gyorsabb lesz gyalog járni. Aki városban akar élni, szokjon hozzá. De az e heti forgalmi dugó olyan logisztikai képtelenségekre hívta föl a figyelmet, amelyek következtében a jogállam fontos intézménye egyik percről a másikra cselekvőképtelenné válhat. A nyilvántartást és az adminisztrációt tessék hivatalnokokra és okmányirodákra bízni, és a zsaru legyen zsaru, a közlekedésrendészet a közlekedési rend őre. Akkor majd nem kell a parlamentnek még korruptabbá tennie a rendőrt eszement büntetésemelésekkel. És az imázs kedvéért legalább valljuk be, ha megkülönböztető jelzést nem használó rendőrautó okoz balesetet. Egy nappal a dugó után... JEGYZET gyertyát gyújtani. Bementünk azért néha-néha mi is, a legnagyobb hőségben is borzongatóan hűvös volt a tornyosuló jegenyék miatt. Lehet, furcsának tűnik, de szerettem kimenni a temetőbe, mert sehol sem lehetett annjti és olyan sokféle virágot látni, mint ott. Az öreg sírkert sokkal elhagya- tottabb volt, mint a másik kettő, gyérebben volt benne virág, és azok is igénytelenek voltak. Olyanok, amelyeket nem öl ki a legmaróbb fagy sem, amelyek maguktól kihajtanak minden tavasszal, vagy le sem vetkőzted őket a tél. Olyan sírhantok is voltak, amelyeken csak a tarack nyújtózott a nap felé, s olyanok is, amelyeknek már a hantjuk is elkopott, mert nem voltak kővel körülkerítve. Olyan is akadt, amelyet sírkő sejelölt, csak fejfa mutatta, hogy odalent fekszik valaki. Hiába is kérdeztem, ha egyik- ről-másikról ki tudtam silabi- zálni a bevésett nevet, hogy ez vagy az kinek a nagyapja, nagyanyja, esetleg dédszülője, mert már az a felnőtt se tudta, akitől kérdeztem. Mivelhogy már ő sem ismerte. Az évek során, ahogy cseperedtem, szembetűnt, hogy egyre kevesebben járnak az öreg temetőbe. Egyre jobban elárvul. Amikor a virágok miatt még szerettem a temetőbe járni, nem fogtam fel, mi az elmúlás. Az elhagyott sírok üzenetéből ma már többet tudok róla. Azt is, hogy igazán akkor hal meg az ember, ha már nem emlékeznek rá. Még halottak napján sem. Ha halottak napján sem... TALLÓSI BÉLA Három temető van a faluban. Illetve van még egy. De azt valahogy nem is tudatosítottuk. Arról szinte nem is tudtuk, hogy létezik. Csak ha hajtottunk biciklivel a határba, a krumpliföldre vagy a kukoricásba, akkor fordítottuk arrafelé a fejünket. Gyerekként valami nagy titkot, misztikumot tulajdonítottam neki. Mert nem ismertem azoknak a vallását, akik ott feküdtek. Az elhunytak emlékét őrző kövek messze voltak minden földúttól, évek óta háborítadan békében álltak. Bukszusokkal övezett kis senki szigete volt, ahová még csak ösvény se vezetett, s bár vágytam rá, hogy legalább egyszer közelről lássam, figyelmeztettek, az nem olyan njmg- hely, ahova csak úgy bemegy az ember nézelődni. Szóval igazából csak három temetőt tartottunk számon. A katolikust meg a reformátust és az öreget, ahova már rég nem temetkeznek. Hatalmas jegenyék nőttek benne. Nem is igazán gondozták - sem a környékét, sem a sírokat. Néhányon még nyílott ugyan virág, halottak napján gyertyák is pislákoltak rajtuk, bár ott mindenszentekkor sem gyűlt össze soha annyi ember, mint a másik kettőben. Oda inkább csak idősek jártak elhunytaikért Szöveg nélkül (Szalay Zoltán karikatúrája)
