Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-20 / 243. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 20. Tizenhat együttes részvételével múlt szombaton Vízkeleten tartották a VI. Országos Citeratalálkozót 32 Szülőföldünk _______________________________________ Pe ngett a húr, szólt az ének Sok embert lehet külföldi munka ígéretével becsapni Csak ámítás volt a bordeaux-i szüret Vízkelet. Tizenhat együttes mintegy 140 tagjának rész­vételével zajlott szomba­ton a helyi kultúrházban a VI. Országos Citeratalálko- zó, amelyet a Csemadok Vízkeleti Alapszervezete, a község önkormányzata és a helyi Anonymus Citera- zenekar szervezett a kultu­rális minisztérium támo­gatásával. GAÁL LÁSZLÓ „Akinek szép a lelkében az ének,/ az hallja a mások énekét is szépnek...” - idézte Babits szavait a rendezvény megnyitójában Pék Éva, a Csemadok helyi szervezeté­nek elnöke, és a közönség bizonyá­ra szépnek találta a mások énekét- muzsikáját, mert nem fukarkodott a tapssal. A kéttagú zsűrinek, Bódi Györgynek, a tiszakécskei Tisza ?83 citerazenekar tagjának és Hu­szár Lászlónak, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választ­mánya titkárának feladata az érté­kelés és a szakmai tanácsadás volt, de sorrendet nem kellett állítaniuk, hiszen nem verseny, csupán talál­kozó volt a szombati rendezvény. Talán nem is lett volna etikus rangsort állítani az egy-két éve játszó gyermekcsoportok és a több évtizedes múlttal és rangos díjakkal büszkélkedő tapasztalt zenekarok között. Például a ma­gyarországi Kunbaracsról érke­zett, alapiskolásokból álló Kökény citerazenekarban van, aki csak ta­valy novembertől citerázik, és a csoportnak ez az első külföldi sze­replése. A másik Magyarországról érkezett csapat, a tiszakécskei Ti­sza ?83 —mint a neve is mutatja - -több mint két évtizede működik, és olyan sikert is magáénak mondhat, mint a pengetős hang­szerek spanyolországi világver­senyének fődíja. A Szőke Péter ál­tal vezetett öttagú csapat abba az irányzatba tartozik, amely szerint a citerán nem csak népdalokat le­het játszani. Viharos tapsot arat­tak például Theodorakis Zorba, a görög című filmzenéjének bravú­ros előadásával, de dzsesszmuzsi- kát is elővarázsoltak pengetős hangszereikből. A tapsból kijutott a többi résztvevőnek is, akik kö­zött a már említett házigazda Anonymuson kívül ott volt a ki- rályrévi „fürge ujjak” a naszvadi Cifra és a Viza, a párkányi Penge­tő, a perbetei Turul, a diószegi Dió-héj, a hodosi citerazenekar és Női Éneklőcsoport, az ebedi, a százdi, a tardoskeddi citerások, a nyitracsehi Cétényke és a deáki „Diaky” citeraegyüttes. A műsort vezető Bodri Nórától, a Pátria rádió népszerű műsorve­(Szőcs Hajnalka felvétele) zetőjétől a közönség a citera törté­netéről és elteijedéséről is meg­tudhatott egyet s mást, egyebek mellett azt, hogy Kínában már Krisztus előtt 1100-ban használ­ták, Magyarországon a 16. század­tól említik az írásos emlékek, és a csángókon kívül minden más ma­gyarlakta tájon elterjedt. Ajó han­gulatú rendezvény befejezésekép­pen Pék Éva és Halag György pol­gármester oklevelet és egy kis ajándékcsomagot adott át minden résztvevő csoport vezetőjének, akik azután rövid szakmai megbe­szélésen hallgathatták meg a zsűri észrevételeit és tanácsait. VRABEC MÁRIA Nyitra. Csupán meglehetősen hiányos francia nyelvtudást és ke­serű tapasztalatot szerzett az ígért heti 580 eurós kereset helyett húsz Nyitra környéki fiatal. Egy helyi munkaközvetítő ügynökséggel Bordeaux-ba készültek szüretelni. A csábító lehetőséget egy Érsekúj­vár melletti faluban élő testvérpár ajánlotta nekik, és mivel feltétel volt a francia nyelv alapszintű is­merete, először valamennyi érdek­lődőtől 1990 koronát kértek a gyorstalpaló nyelvtanfolyamért. Az ötnapos kurzus végül csak három napig tartott, mert a szervezők nem fizették ki a nyelviskola tulaj­donosának a teljes árat. Mivel az öt­ezer koronás előleghez sem csatol­tak írásbeli megrendelést, az azt sem tudta, hol keresse őket. A két fivér ettől függetlenül mindenki­nek kiosztotta a nyelvtanfolyam el­végzéséről szóló oklevelet, és azt mondták, ennyi nyelvismeret már elegendő. A jelentkezők nem tilta­koztak. A két fivér még a munka­közvetítő iroda „igazgatóját” is be­mutatta nekik, aki közölte: már csak az útért kell kifizetniük hat­ezer koronát, a szállás ingyen lesz. Még a szobák berendezését is rész­letesen leírta. A mindeddig bizakodó munka- vállalók csak akkor fogtak gyanút, amikor az egyik munkaközvetítőtől kapott telefonszámról - amelyen az állítólagos francia szőlősgazdá­nak kellett volna jelentkeznie - ki­derült: a hívószáma olasz. Két be­csapott fiatal követni kezdte az egyik munkaközvetítő menedzsert, és azt látták, hogy a fivére, akiről azt állította, már Franciaországban intézkedik, az autóban várja. Rá­adásul, amikor felhívták, a telefon­ba is azt hazudta, hogy már Bordeux-ban van, nagycfn jó a ter­més, lesz munka bőven. Még le sem tette a telefont, amikor a két fi­atalember megjelent az autója mel­lett, és a személyazonossági igazol­ványát követelte. Természetesen, mindkét testvér okmányaiban más név szerepelt, mint amelyen bemu­tatkoztak az ügyfeleiknek, ezért azok azonnal visszakövetelték a nyelvtanfolyam árát. Az álmene­dzserek ott, helyben mindent meg­ígértek, de a kifizetést napokig ha­logatták. Azután ők maguk javasol­ták a fiataloknak, hogy forduljanak a rendőrséghez, úgysem tudnak bi­zonyítani semmit. Bár a feljelentés megtörtént, a bi­zonyítás valóban nem lesz könnyű dolog, mert a két csaló senkinek sem adott számlát, és a nyelvtanfo­lyamot legalább részben elvégez­ték a jelentkezők; igaz, hamis okle­velet a fivérek állították ki nekik. A Nyitrai Járási Rendőrkapitányság nyomozói a napokban csalás ügyé­ben indítottak vizsgálatot, de vád­emelés még nem történt, mert előbb valamennyi károsultat ki akarják hallgatni. Ha sikerül bizo­nyítani, hogy a fivérek lépéseket sem tettek a franciaországi munka közvetítése érdekében, egytől öt évig terjedő szabadságvesztésre is számíthatnak. A vágsellyei járásbeli, mintegy 2900 lelkes, hatvan százalékban roma lakosságú Sókszelőce támogatást keres a helyi romák életkörülményeinek javításához A pályázás előfeltétele, hogy bejegyzett romatelepe legyen a falunak GAÁL LÁSZLÓ Sókszelőce. A Vágsellyei járás­ban lévő község egyik, romák ál­tal lakott részét nemrég hivatalo­san is romatelepként jegyeztették be. így bekerülhetett a közé a mintegy harminc szlovákiai tele­pülés közé, amelynek ügyét a ro­maügyi kormánybiztos az építés­ügyi és régiófejlesztési minisztéri­um elé terjeszti, hogy támogatást kérjen az ott lakók életkörülmé­nyinek javításához. Erről Vajda Tibortól, a Vág- sellye és Vidéke Régiófejlesztési Ügynökség vezetőjétől értesül­tünk. „A minisztérium pályázatán olyan tervezet elkészítéséhez le­het támogatást nyerni, amely fel­mérné, milyen infrastruktúra-fej­lesztésre lenne szükség, tervraj­zokat készítenének a villany-, a víz-, a gázvezeték-hálózat kiépíté­sére. Egy ilyen tervezet alapján azután az önkormányzat a struk­turális alapokból meg tudja pá­lyázni a romatelep szanálását, új­raépítését. Van olyan elképzelés, hogy minimális komfortot nyújtó szociális lakások is épülhetnének” - tájékoztatott Vajda. A helyzetről a sókszelőcei köz­ségi hivatalban is érdeklődtünk, ahol Mandák Igor polgármester elmondta, a mintegy 2900 lakos hatvan százaléka roma nemzetisé­gű, ami Nyugat-Szlovákiában egyedülálló jelenség. Az már más lapra tartozik, hogy a népszámlá­láskor mindössze 108 sókszelőcei lakos vallotta magát romának. Va­lójában a lakosság többségét al­kotják, de a polgármester elmon­dása szerint nincs közöttük egy­ség, egyfajta rétegződés alakult ki. A módosabbak lenézik a szegé­nyebbeket, a oláh cigányok pedig külön közösséget alkotnak, és a többi romát sem veszik be maguk közé. Ennek a zárt közösségnek megvannak a maga szabályai, vaj­dájuk és külön törvényhozásuk van. Például ha valaki közülük vétséget követ el, nem fordulnak rendőrséghez, hanem maguk hoz­nak ítéletet a vétkes felett. Annak ellenére, hogy a lakosság többsége roma, a községi képviselő-testü­letben egyetlen roma képviselő sincs. Ennek az az oka, hogy ha egy-egy roma jelölt vállalja is a megmérettetést, a többiek nem szavaznak rá, mert nem viselnék el, hogy a saját fajtájukból való ember valamiféle vezető szerepet töltsön be közöttük. „Azt nem mondhatnám, hogy különösebb gond lenne a romákkal a faluban, de lehet, hogy néhány év múlva lesznek gondok, és akkor fogjuk majd a fejünket, hogy miért nem tettünk valamit. Éppen ezért pró­bálunk bekapcsolódni az említett programba, mert a falunak nincs rá anyagi kerete, hogy saját erőből változtasson a helyzeten” - mond­ja a polgármester. Sokan még a kukapénzt sem fizetik be, és mivel a legtöbbjük szociális segélyből él, nem is tudják rajtuk behajtani a pénzt. De ha a község nem szállí­taná el a szemetet, egyesek közü­lük kiszórnák az árokba. A polgármester a romatelepet illető projekttel kapcsolatban egyelőre semmi konkrétumot nem tudott mondani arról, hogy milyen infrastruktúra, közműhá­lózat építhető ki, esetleg szociális lakásokat lehet-e emelni, mert egyelőre még arról sincs tudomá­sa, hogy Sókszelőce valóban be­kerülve a támogatásra jogosult települések közé. Erre a minisz­tériumban sem kapott egyértel­mű választ. „Egyelőre hiába is terveznénk bármit, támogatás nélkül a terve­ket is képtelenek vagyunk elké­szíttetni” - mondja Mandák Igor, akinek jó oka van rá, hogy ne le­gyen túl optimista. Különböző pá­lyázatokra többször is nyújtottak be projektet, de sem a könyvtár fejlesztésére, sem a munkanélkü­liek továbbképzésére nem kaptak támogatást. Pedig ez utóbbi jó el­képzelés volt, a helyi földműves­szövetkezet rendelkezésre bocsá­tott volna egy földterületet, ame­lyen mintegy félszáz helyi állásta­lan tanulhatott volna növényter­mesztést. Ami a frissen bejegyzett roma­telepet illeti, a polgármester úgy véli, erről majd csak akkor érde­mes beszélni, ha már világos lesz, hogy van esély a támogatásra, megvalósíthatók az elképzelések. Akkor majd az ott lakókkal közö­sen beszélik meg, milyen megol­dást lehetne találni, ami az ő élet­stílusuknak is megfelel, de a terv megvalósításában is együtt tud­nának működni. A sóksxelőcei példa is mutatja, nem csak Kelet-Szlovákiában vannak emberhex nem méltó élet- körülmények (Sxőcs Hajnalka felvételei) SZÜLŐFÖLDÜNK A melléklet nyugat-szlovákiai kiadását szerkeszti: Korpás Árpád Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 436, fax: 02/59 233 469, e-mail: nyugatiregio@ujszo.com A házigazda Anonymus együttes is sok tapsot aratott

Next

/
Oldalképek
Tartalom